Tűz ​lobban a mélyben (Tűz lobban a mélyben 1.) 90 csillagozás

Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú inteligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.
A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül csak el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.
A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár…

Eredeti mű: Vernor Vinge: A Fire Upon the Deep

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
Fordította: Tamás Gábor
>!
Ad Astra, Budapest, 2012
808 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229206 · Fordította: Tamás Gábor

Kedvencelte 11

Most olvassa 13

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Ha valamit le lehet írni 400 oldalon, akkor azt nem kell megerőszakolni, hogy 800 legyen belőle.

Nem lettünk barátok Vernor papával továbbra sem. A Hugo díjas Szivárvány tövében életem egyik legrosszabb olvasás élménye volt, de még egy esélyt mindenki megérdemel. Persze tudhattam volna, hogy egy 800 oldalas szörnyeteggel nem lehet ilyen egyszerűen kijavítani a csorbát és hát nem is sikerült.

Mindent összevetve ez a könyv lényegesen jobb, mint a fentebb említett másik, legalábbis ami a háttérvilágot jelenti. Vinge egy részletes, ötletes és jó kimunkált univerzumot vázol fel, mely bőven ad lehetőséget a kalandozásra. A Tűz lobban viszont ugyanúgy megbukik a karakteralkotásnál és a végeérhetetlen, ellenben teljesen felesleges helykitöltő szövegelésen. Elképesztő mennyiségű tartalmatlan és öncélú szócséplés lett belegyűrve a kötet lapjai közé, ami teljesen felhígítja a cselekményt és az atmoszférát, ezzel pedig unalmas vánszorgásba és gyermeteg locsogásba fullasztja a könyvet.

Nem igazán tudtam dűlőre jutni a szereplőkkel sem, a bemutatott fajok és a koncepcióik (közös tudat, csak hosszútávú memória, etc) ugyan érdekesek, ellenben nem igazán sikerült köréjük emlékezetes (vagy csak simán nem irritáló) szereplőket létrehozni. A gyerekek lezuhannak a bolygón koncepció többször is az Ewok kaland epikus jeleneteit juttatta eszembe… :)

Igazából lehet, hogy pont ez a kulcs. Talán young adult sci-fi kalandként kellett volna nekikezdenem és akkor lehet, hogy megáll a lábán. Persze csak miután egy valamire való szerkesztő kidobálja a felesleges sallangszöveget: úgy a regény felét; de legalább a harmadát.

12 hozzászólás
>!
csartak MP
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

„Miként lehetne elmagyarázni? Hogyan lehetne leírni?” – Így szól a történet első két mondata. És valóban, már az első lapok után kiderül, hogy különleges könyvet tartunk a kezünkben, hiszen a rejtélyt, és az értelem felettit hordozzák a sorok. Már sokan megírták itt előttem Vinge nagyszerű világteremtő képességét, a Zónákra osztott galaxist, ahol attól függően, hogy hova tartozunk, más-más technológiai adottságokkal élhetünk. Ez már eleve valami baromi egyedi alapot ad, és ha még hozzátesszük ezeknek a világoknak a furcsa szereplőit… Amire mégsem tudok úgy tekinteni, hogy agymenésre, sokkal inkább úgy mint valami színes és elmés dologra.
A történet elején érdekes nézőpontba kerülünk. Mindig is szerettem az olyan írásokat, amelyek megpróbálják ábrázolni az embert egy idegen lény szemszögéből. Milyenek lehetünk számára? Főleg ha totálisan eltérünk tőle, nemcsak külsőben, de a világ érzékelésében is. A Tüskésnek hívott lények ilyenek. Egy falka, de nem egy vér. Közös tudat lakozik külön testekben. Minden cselekedet összehangolt, és mindenkinek megvan a feladata. Milyen különös lehet neki az ember, aki csak egy egyén? Na ennél a résznél gondoltam, hogy „ez igen!”, ilyen kell nekem. A másik furcsa lény a növényforma szimbióta szkródutas. (a páfrányra már nem tudok úgy nézni, mint azelőtt ;)) Önfeláldozásból jelest érdemelnek..
Érdekes módon, a nem emberi szereplők nekem sokkal szimpatikusabbak voltak, főleg Kóbor karaktere és jelleme. A történet hosszúságából adódóan voltak benne számomra üresjáratok azért, főleg a Hálón érkező tudósításokra gondolok.
A végkifejletnél meg kicsit sajnálom a Tüskések bolygóját, mert ahol az ember megveti a lábát, abból sok jó nem sül ki.

>!
petamas +P
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

     A könyvről szóló értékelések nagy része a Zónákra fókuszál – ezek a Galaxis olyan területei, amelyekben más és más fizikai törvények uralkodnak. Amikor olvasni kezdtem, azt vártam, hogy az egyes Zónák közötti különbségek lesznek a történet mozgatórugói, és az ezzel az ötlettel való játék lesz a könyv legérdekesebb része. Kiderült azonban, hogy van egy más szál, ami sokkal közelebb áll a szívemhez: Vinge itt egy izgalmas és egyedi fajt mutat be, a tüskéseket.

     A tüskések a Kívül fenekén, a Lomha Zóna határához közel lévő bolygó külsőre farkasra emlékeztető őslakói. Az egyedek önmagukban nem értelmesek, ám egy 4-6 tüskés által alkotott falka igen – ezek a falkák egyetlen gondolkodó lényként viselkednek, kéz helyett a falkatagok száját használva. Az egyes tagok gondolkodási hangok segítségével továbbítják az információkat egymásnak, így alakul ki a közös tudat. Épp emiatt azonban a falkák nem közelíthetik meg egymást egy bizonyos távolságnál jobban, ekkor ugyanis az összekeveredő hangok miatt szétesik az egyén. Egy-egy falka akár évszázadokig elélhet, az elhullt tagok helyére újakat befogadva – természetesen minden tag cseréjével kicsit megváltozik a személyiségük. Ennek ellensúlyozására természetesen létezik módszer, de annak ára van…

     Falkatudatról ugyan olvastam már korábban is, ám a hangalapú gondolkodás olyan csavarokat ad a sztorinak, amiket még senki másnál nem láttam. És a tüskések mellett egy másik érdekes faj is feltűnik a színen, bár jóval kisebb szerepet kapnak: a szkródutasok, ezek a kerekeken gördülő, csak hosszú távú memóriával rendelkező értelmes növények ismét csak egyedi színt visznek a történetbe.

     Lényeg a lényeg: izgalmas, ötletekkel teli űroperáról van szó, amit gyönyörű, igényes kiadásban vehetnek kézbe a magyar olvasók. Bár talán egy kicsit túl szépben is – a jó minőségű papír és a magas oldalszám miatt a könyvet iszonyatosan nehéz kézben tartani, BKV-n olvasásra kifejezetten alkalmatlan. (Pedig én még az Encyclopedia Galactica köteteivel is képes vagyok erre a trükkre, ha épp nagyon izgalmas.)

16 hozzászólás
>!
pat P
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Elég nehezen barátkoztunk össze a könyvvel, az első 15 oldalon elég esélytelennek is tűnt, az első 500 oldalon is gyakran voltak kétségeim, de az utolsó 300 oldal meggyőzött arról, hogy ez egy jó könyv végül is. Izgalmas, szerethető, és nagyon be tud vonni érzelmileg. Ezek pedig annak ellenére nagyon jó tulajdonságai, hogy egy sci-fi esetében inkább olyanokat szeretnék érezni, hogy lenyűgöző, meg elgondolkodtató, meg intellektuális gyönyör az olvasása.
A Ravna-szál inkább kielégítő volt SF-faktor szempontjából, bár ennek olvasásához sem kell doktori fizikából, és az antigravitációs hajtóművek szerkezetében sem mélyedtünk el komolyabban. A szkródutasok nagyon tetszettek, bár nem voltak agyfájdítóan, beleélhetetlenül nem-emberiek, sőt. Voltak még benne a Zónák, a Transzcendencia, meg azok az eszetlen sebességek, ezek inkább meseiek voltak, mint lenyűgöző, komoly ötletek (szerintem), de szórakoztató volt. Hálás vagyok az Univerzumnak, hogy a méreteiből és a fénysebesség ehhez képest csekély, véges voltából fakadó problémák miatt a világ sci-fi írói folyton jobbnál kreatívabb ötletek kiagyalására kényszerülnek. :)) Ja, és ki vagyok borulva, hogy végül sem tudtam meg, hogy néz ki egy dirokime. 800 oldalból nem jutott volna rá három mondat?!
A tüskések szála eleinte untatott, később bosszantott (olyan rosszul alakult minden, és mindenki olyan naív volt, vagy gonosz, meg igazságtalan, meg tiszta óvoda az egész), de végül is ez tette rám a mélyebb érzelmi benyomást. Meg a két szál találkozása, persze. Ahogy pedig az elején kiderül, hogy milyen entitások is ezek a tüskések tulajdonképpen, hát az valami mesteri.
Ha nem lenne egy icurka-picurkát hosszabb az optimálisnál, könnyű szívvel ajánlanám a YA irodalomtól a felnőttebb sci-fik irányába átvezető, bemelegítő olvasmánynak.

4 hozzászólás
>!
Gerof
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Kimerítő volt, de határozottan jó.
A történetről nem akarok sokat mondani, azt mindenki fedezze fel magának. Talán csak annyit, hogy mint azt a hosszú űroperáknál kezdem megszokni, itt is kellett vagy 150-200 oldal, hogy felvegyem a fonalat, és lekössön az események sodrása, de végül megérte.
Nézzük, mit kapunk ezen felül. Elsősorban érdekes földönkívülieket. Közülük is a tüskések lettek legjobban kidolgozva, a falkatudatos intelligens lények, és falkatudat folyományai életükre világukra jól átgondoltak, kifejezetten érdekesen lettek bemutatva.
Nem olvastam eddig túl sok űroperát, úgyhogy nekem az újdonságként hatott, hogy az emberekre más fajok szemszögéből tekintsünk, legyenek ezek akár a testi adottságok, vagy a szellemi képességek. Jól emlékszem, hogy a tüskések felől nézve az emberi kéz „mekkora csalás”! Vagy micsoda erőfeszítés lehet egy embergyereket felnevelni, aki már születésétől fogva külön egyéniség.
A szereplők karakterei is kidolgozottak, és érdekes módon a tüskéseknél ez jobban kitűnt, mint az embereknél. Kóbor, Faragó, Acél, Nyúzó, Amdi valahogy egyedibbnek tűntek, egymástól jobban különböztek, mint pl. Jefri és Johanna. Pham Nuwen pedig végig egy érdekes rejtély marad, néha abban se lehetünk bizonyosak, mennyire emberi legbelül.
Itt jegyezném meg, hogy ezek a tüskések minden különlegességük ellenére nagyon hasonlítanak az emberekhez. Bár érintőlegesen esik szó olyan idegenekről, akik indítékai, cselekedetei, és úgy általában a saját belső világuk az emberek számára kibogozhatatlanok, de a regény szempontjából teljesen súlytalanok. Úgy néz ki, emberként mégiscsak nagyon nehéz nem emberekről írni.
Egy másik érdekes ötlet a gondolati zónáké, miszerint a tejút egyes rétegeiben a fizika törvényei máshogy, kevesebb vagy több szabadsággal működnek. Ha nincs is semmi valós alapja mindennek, de koncepciónak nagyon érdekes, és az is nyilvánvaló, hogy e nélkül nem működne a történet. Kár hogy a transzcendens zóna dolgai mindvégig homályosak maradtak számomra (feltehetően írói szándék nyomán), úgyhogy abból vajmi keveset értettem, minden ottani szándék, értelem, történés felfoghatatlanul „transzcendens” maradt. Épp ilyen a Métely is, ami egy transzcendens hatalom, a regény főgonosza, akinek eredete, indítéka és szándéka homály. Gonoszsága adott. Slussz! Vagy csak a mi nézőpontunkból gonosz? A lezárás mintha felvetné ezt a kérdést.
Nem tudom mennyire számít ez a könyv hard SF-nek, de én azért olyankor mindig csóválom a fejem, ha valaki elvetődik egy idegen bolygóra és ott van mit ennie. Még ha a hasát meg is tudja tölteni anélkül, hogy mérgezést kapna, de hogy még az anyagcseréjét is fenntartsa? Igaz enélkül 2 hónapon belül meghaltak volna az emberek a tüskések világában, és nem lenne történet.
A lezárás szerencsére jó lett, nincs összecsapva, pont annyi választ kapunk, ami szükséges, és pont arról nincs pontos információnk, amit a szereplők amúgy se tudhatnának.

>!
Noro MP
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

A galaxis peremén olyan technikai csodák is fizikailag lehetségessé válnak, amelyek itt nálunk, a Földet is magában foglaló Lomha Zónában csupán álmok: fénynél sebesebb utazás és kommunikáció, mesterséges intelligenciák, vagy antigravitáció. Az értelmes lények pedig akár még tovább is léphetnek: át a Transzcendenciába, vagyis a technológiai szingularitáson át az istenszerű létbe. Az itt létező, sok ezer fajból álló civilizációt az ultrahullámú információs hálózat tartja össze – amelyet a cinikusok csak millió hazugság hálójának neveznek.
spoiler
Vernor Vinge Gondolati Zónák-univerzuma ravasz találmány: lehetővé teszi, hogy számos különböző stílusú regényt írjunk egyazon galaxis egyetlen korszakában maradva. Bár a szerző ezt nemigen használja ki, hiszen 20 év alatt csak három könyvet írt hozzá. A Tűz lobban a mélyben a világ leginkább „elszállt” aspektusaira épít: szupercivilizációkra és szupertechnológiákra, kozmikus katasztrófákra és bizarr idegen lényekre. Magyar nyelven David Brin: Csillagdagály c. könyve enged betekintést egy hasonló világba. Egyébként azon sem lepődnék meg, ha Brin és Vinge között komoly ötletcsere zajlott volna: mindkettejüknél megjelennek olyan – nem éppen triviális – ötletek, amelyeket a másik másképpen ugyan, de felismerhetően alkalmazott. Fajok „felemelése” (azaz értelmessé alakítása), a ma élő fajoknál ősibb információs hálózat, egy-egy nem emberi módon gondolkodó létforma mélyreható ábrázolása…
Vinge-nek szerintem kicsivel jobban fekszik a Lomha Zóna: az A Deepness in the Sky c. könyve jobban kihasználta a benne rejlő lehetőségeket, és realista alapokra is remek űroperát kanyarított. A Tűz lobban a mélyben viszont néha a könnyebbik végén fogja meg a dolgokat és nem mindig használja ki az egyébként remek lehetőségeket. Legjobban kétségkívül a falkatudattal rendelkező Tüskések sikerültek, akiknek világán az emberi főszereplők hajótörést szenvednek. Ezeknek a lényeknek dobogós helyük lenne a sci-fi kreatúrák képzeletbeli toplistáján, David Brin és Peter Hamilton egyes teremtményei mellett. Ötletes még az is, ahogy a Hálót használja a cselekmény előremozgatására, bár a rengeteg fejléces üzenet egy idő után talán egy kicsit fárasztóvá válik.
Még annyit, hogy egyáltalán nem bánom, hogy időrendben álltam neki a sorozatnak, vagyis a Deepness in the Sky-t olvastam először. A két könyv ugyan teljesen önálló (húszezer év eltéréssel a cselekményben ez talán nem csoda), de így izgalmas és kicsit szomorú is volt tudni, ki volt Pham Nuwen valójában, mit nyert és mit veszített, amikor a Hatalmak eszközévé vált a Transzcendencia peremén.

A magyar kiadásról sajnos meg kell jegyezni, hogy a megszokottnál több benne az elgépelés, és a tördelést is illett volna szorosabbra húzni, mert ez a 800 oldal egy eredetileg 500-valahány oldalas regényhez indokolatlanul és nevetségesen sok.

1 hozzászólás
>!
kvzs P
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Nem is tudom megmondani, hogy mi tetszett legjobban a könyvben -ami néha mintha két könyv összeházasításából született volna-, mert ennyire ötletgazdag történetet ritkán olvasok. Az Univerzum zónákra osztása, a történelmi háttér -ahol már évmilliókról beszélgetünk-, a fajok és civilizációk gazdagsága mind lenyűgözött. A meglepő az volt, hogy ebbe a sci-fi keretbe beillesztett Vinge egy olyan világot és történetet, ami akár egy középkori viszonyok között játszódó fantasyként is megállná a helyét a falkatudatú faj történetének részletesebb leírásával. Ez az érdekes párosítás, a két (több) szálon futó cselekmény és az okosan adagolt háttérinformációk végig elég izgalmat szolgáltatnak és fenntartják az olvasó érdeklődését, azonban igazán az utolsó rész őrült száguldása teszi fel a koronát a könyvre.
Ha valaki szereti az epikus történeteket és a sci-fi sem áll távol tőle, akkor ezt mindenképpen olvassa el.
(és csak egy hajszállal maradt le az öt csillagról)

>!
Irasalgor
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Összességében egy rendkívül egyedi gondolatvilággal felépített regényről van szó, amelyben öröm elveszni még a viszonylag túlírt történet ellenére is. A gondolati zónák felépítése, a tüskések világa, a sci-fi-fantasy hibrid keveredése, az élő – ám mégis sablonos – karakterek, valamint az utolsó etap eszeveszett száguldása mind okot ad arra, hogy kezükbe vegyük ezt a könyvet, és várjuk a következő felvonásokat, amelyeket a kiadó remélhetőleg megjelentet majd. Akit esetleg visszatartanának a hardcore sci-fire vonatkozó utalások, ne féljenek, a regény a felénél kitisztul, és onnantól kezdve mi is együtt menekülünk a métely előtt, és belegondolunk, milyen lenne ha, a kutyáink intelligensek lennének, és lenne egy utazó páfrányunk.

Értékelés: 8.8/10
Bővebben: http://irasalgor.blog.hu/2013/03/16/vernor_vinge_tuz_lo…

4 hozzászólás
>!
Dubovszki_Martin P
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Vinge egy végtelenül izgalmas és óriási potenciált rejtő univerzumot teremtett ebben a minden ízében grandiózus könyvben.

A galaxis zónákra osztása, a millió hazugságok hálója, a tüskések faja, a szkródutasok, mind-mind kiemelkedő ötlet, több közülük egészen egyedire is sikerült. Így kicsit kisebb hangsúlyt kapott a történet összetettsége, de egy teljes mértékben élvezhető űroperát alkotott, ami megérdemelten kapta meg a Hugó-díjat.

Talán tipikusan ajánlható könyv egy a sci-fivel ismerkedő olvasónak, aki már komolyabban elmerülne a műfajban, kinőve az SF ponyvákat és a YA regények gyermeteg világát.

Bővebben:
http://szeljegyzet.com/ertekeles/tuz-lobban-a-melyben/

>!
makitra MP
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

"Amikor először kinyitottam a könyvet és elolvastam az előszó első két oldalát, meg voltam győződve arról, hogy nem fogom élvezni. Felháborodottan adtam elő Gábornak, hogy ebből biztos semmi jó nem fog kisülni, nem is értettem, mit olvasok. Aztán persze győzött a kötelességtudat, elvégre ha ingyen könyvet kapunk, azt el kell olvasni. És végül egyáltalán nem bántam meg, sőt, az idei év egyik legjobb olvasmánya volt a Tűz lobban a mélyben.

Sok mindenért lehet méltatni ezt a könyvet, én két dolgot emelnék ki feltétlenül: a történtet és az ötleteket. Pedig a sztori nem igazán csavaros, egy lineáris eseménysort mesél el, amely három cselekményszálon fut és szórakoztatja az olvasót. […] számomra a legkiemelkedőbb volt a műben: a hihetetlen ötletek, amiket oldalról oldalra felrajzol a szerző. Az egyik legjobb vonulata ezeknek a különböző fajok: ahogyan Trethon Judit írta régebben a Star Warsról – „[…] van miből pazarolnia, bőkezűen bánik a fantáziájával. A kamera néha nemtörődöm módon, csak egy pillanatra mutat meg nekünk valami újabb meglepő E.T.-t, aztán más, fontosabb dolog felé fordul.” Rengeteg faj kerül elő legalább rövid leírás vagy említés szintjén, de azok is, amelyeket sikerül megismernünk az igazán emlékezetesek: a kerekeket guruló fák, a szkródutasok, akiknek csak rövidtávú a memóriájuk, és az egyfajta kollektív tudattal rendelkező tüskések, akiknél 3-6 példány alkot egy gondolkodó lényt. És ezzel a rövid leírással csak a felszínét kapirgáltam meg ezeknek az érdekes civilizációknak, hiszen az együttélés és együttműködés különböző módozatai lesznek igazán lenyűgözőek.

Persze a remek világleírás nélkül nem működnének az alakok: ahogyan a fizikát és az ebből fakadó különböző tulajdonságokat felhasználja Vinge, azzal egészen egyedi körülményeket teremt. Önmagában valahogy nem tetszik a transzcendens lények felhasználása a sci-fiben, de itt valahogy a clarke-i fejlődés (pl. A gyermekkor vége) felhasználásával, de annak egyfajta fizikai, nem csak tisztán szellemi hátteret adva le tudott kötni ez a lehetőség is. A gépek, különböző berendezések működésének, valamint a civilizációk felemelkedésnek a Zónákhoz való kötése sajátságos feszültséget adott a történetnek, amit mintegy megspékelt a Zónahatárok változása is, ami csak még izgalmasabbá tette a cselekményt. És ne felejtkezzek el a Hálóról, amit akár az internet szinonimájaként is meghatározhatunk: összeköti a világokat, de sok troll van rajta."

Bővebben itt: http://tubicacezar.blogspot.hu/2012/12/vernor-vinge-tuz…

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Jeffi SP

Nehéz unatkozni, ha az ember annyira hülye, mint egy vonal.

58. oldal

1 hozzászólás
>!
Jeffi SP

– Hát, ki gondolta volna? – szólalt meg Pham. – Bakancsos pillangók.

426. oldal

4 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis

A fél szívvel végzett programozás olyasféle időtöltés lehetett, mint a kötögetés, és minden bizonnyal az emberi létezés kezdetéig nyúlt vissza.

645. oldal

>!
Jeffi SP

Utólag végiggondolva a dolgot, Ravna Bergsndot elkerülhetetlennek látta, hogy könyvtáros legyen.

79. oldal

>!
Irasalgor

Az élet hol bosszantó, hol unalmas, hol rémítő volt, néha pedig mindez egyszerre…

408. oldal, 25. fejezet

>!
Irasalgor

Mikor a mennyek ellen megy a játszma, igen magasak a tétek.

730. oldal, 39. fejezet

>!
Irasalgor

Korábbi barátom, ellenségem eszköze.

463. oldal, 29. fejezet

>!
tamasloczi

Bármi is az igazság, szokás szerint alaposan elrejtőzött a hazugságok között.

523. oldal

>!
Jeffi SP

Százötvenegy gyerek mamája…és még azt hittem, könyvtáros vagyok.

801. oldal

>!
Irasalgor

Ha nem lehet enyém a mennyország, még akkor is elküldhetem őket a pokolba.

730. oldal, 39. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Haldeman: Örök háború
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom
Orson Scott Card: Végjáték 2.
Orson Scott Card: Végjáték 3.
Frederik Pohl: Átjáró
C. J. Cherryh: Mélyállomás
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!