A ​szivárvány tövében 68 csillagozás

Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Regény ​a holnapról – már ma!

San Diego, Kalifornia, 2025.
Robert Gu, egykor világhírű költő volt. Aztán az Alzheimer-kór elvett tőle mindent. Most egy úttörő orvosi kezelésnek köszönhetően újrakezdheti életét, de a világ nagyot változott körülötte. A mindenütt jelenlévő wi-finek, az okosruháknak és okos-kontaktlencséknek hála a valós és a digitális világ közötti határ fokozatosan elmosódik. Az új technológiák azonban, ahogy a történelem folyamán mindig is, egyaránt használhatók jóra és rosszra.
Robert hamarosan egy világméretű összeesküvés középpontjában találja magát, amely a régi világ teljes eltörlését tűzte ki célul – legyen szó papír alapú könyvekről, vagy akár továbbfejlődésre képtelen, elöregedett emberekről!

Vernor Vinge a technológiai szingularitás mai elméletének egyik megalkotója, de elsősorban kitűnő író. Hugo-díjas regénye a megjelenése óta eltelt három év során az SF instant klasszikusává vált, ami nem is csoda, hiszen a ma legégetőbb… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
486 oldal · ISBN: 9789639828445 · Fordította: Tamás Dénes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

marschlako>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Lassan már ott tartok, hogy ki kell tennem a virtuális Óvakodj a Hugo-díjas regényektől táblát. Mondjuk Vernor Vinge regényével a legnagyobb gondom az volt, hogy amúgy sem lelkesedem a kiberpunkért (bár egy-két kivétel azért akadt), a túlirt kiberpunkért pedig mégannyira sem. Ez a regény pedig számomra nagyon túlírtnak hatott.

@Buzánszky_Vírus_Dávid írta, hogy az első kétszáz oldalig volt érdekes, s nekem is nagyjából eddig tudta ébren tartani a figyelmemet, aztán nagyon bezuhant, egészen olyan két csillag mélységéig, ahonnan a végére felkapaszkodott háromra.

Sem a karakterek nem tudtak megérinteni, bár kétségtelen, hogy egyesek elég komoly fejlődésen mentek át, de leginkább az a bajom ezzel a regénnyel is, mint magával a kiberpunkkal: nagyon nem szeretnék ilyen világban élni, s ezért találok nagyon nehezen olyat, ami tetszene.

5 hozzászólás
Zsola>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Nem volt rossz, de többet vártam egy Hugo-díjas regénytől. Sokszor éreztem azt, az olvasás közben, hogy ellaposodik a történet. Az összképet tekintve mégis inkább érdekes volt, mint unalmas. Igazából négy csillagot akartam adni rá, de ha például Nyúl úr mellé odarakjuk a macskát (Mineko – Acelerando) és a fabábút (Hugo Fist – Égtörés), akkor a nyúl legalább két nagyságrenddel elmarad az előző kettőhöz képest, mivel sokkal kevésbé érdekes és izgalmas „karakter”. A többi szereplővel nem volt problémám, bár az is igaz, hogy igazából egyik sem került hozzám olyan nagyon közel. Maga a világ (mind a való mind a virtuális) viszont lehetett volna még kidolgozottabb. A fentiek miatt ezért nyugodt szívvel csak három és fél csillagot tudok rá adni.

3 hozzászólás
Sai_home>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Megfigyeltem, hogy itt a molyon a cyberpunk regényeknél nem az én ízlésemet szokta tükrözni a kiírt százalékszám, szóval szoktam adni ezeknek is esélyt. És most milyen jól tettem! Egy kifogásom azért lenne, nálam ez nem cyberpunk, hiányzott belőle az a bizonyos mindenen átgázoló laza főszereplő, tulajdonképpen hiányzott a „punk”. Nem tudom létezhet-e olyan, hogy ifjúsági cyberpunk :)
Kicsit olyan volt számomra ez a könyv, mint A kör, hiszen a leírt világ és technológia olyan, amiben már élni szeretnék, és nem is tűnik megvalósíthatatlannak. Amíg A körben az utópia kialakulásáról van az én szememben szó, itt már majdnem készen áll, bárkinek hozzáférhető, bárki bárkivel összedolgozhat, így sok betegségre szinte hetek, hónapok alatt dolgozzák ki a gyógymódokat. Nálam ez az igazi előrelépés, nem a vizuális trükkök, vagy a gyorsabb interface-ek.
A szereplők életszerűek, bár a motivációik sokszor érthetetlenek, nincsenek teljesen kidolgozva. Ennek ellenére teljesen jól eltalálták Robertet, vele könnyen tudtam azonosulni, talán ő volt a legjobban bemutatva.
A történet egy kicsit nehezen követhető (talán itt-ott le is ül egy kicsit), de ennek elsősorban az lehet az oka, hogy sok mentális energiát felemészt a világ megismerése és elképzelése, ezt viszont én pont szeretem, ez valóban a cyberpunk regények egyik jellemzője.

pwz I>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Ismét egy olyan mű, ami az e világi, vagyis valós „karrierjét” novellaként – Fast Times at Fairmont High és Synthetic Serendipity – kezdte, majd az író gyurmázott még az ötleteken és kiötlött egy komoly virtuális és valós világot ebben a műben.
A történet helyileg és a személyeket illetően igen szűk körre korlátozódik, de a hát- és előtérben futó kiterjesztett valóság jelentősen megnöveli az író – és a történet – „játszóterét”. Menet közben sokszor Cory Doctorow: Kis Testvér c. könyve jutott eszembe, de valahogy az jobban tetszett, mint ez. Miért? Nem tudom! :)
Utána viszont én is elgondolkodtam, hogy csak az én esetemben, az én életemben milyen nagy fejlődésen ment keresztül a technika, az orvostudomány, vagy éppen a számítástechnika. Ha jól belegondolunk, tényleg csak a fantáziánk szab határt a valós- és digitális világ közötti átmenetnek. Tényleg eljön – vagy már el is jött – az az idő, amikor a gyerek tanítja a fatert és akár együtt is ülhetnek az iskolapadban és a gyerek tanít, a szülő meg tanul tőle. :) A technológiai fejlődés és a társadalmi változás egyre gyorsabb, ez tény, de mikor érünk el oda, hogy már megjósolni sem tudjuk ennek a változásnak a sebességét? Valami „ilyesmi”-be olvashatunk bele Vinge eme könyvében.
Néha nekem is emlékeztetnem kellett magamat, hogy mi is a kiindulási pontja a történetnek, mert bizony egy kicsit csapkodónak éreztem. Ellenben benne van még egy folytatás…
* * * *
És most gondold végig: szerinted az itt leírtakból melyik, vagy mi lesz valóság/virtuális valóság? :)

>!
486 oldal · ISBN: 9789639828445 · Fordította: Tamás Dénes
csartak P>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Talán már tényleg nincs messze az a digitális kor, amit Vinge leír a könyvében, gondolkodtam el egy pillanatra. Aztán jobban belegondolva kis hazánk és a világ helyzete inkább afelé tendál, alakul a dolog, ahol a pénz és érdekcsoportok irányítanak.
A könyvben a digitális tér mindenütt jelen van, az emberek mozdulni sem tudnak nélküle. Egyaránt használható jóra és rosszra is. Nem csak elszigetelést vált ki, hanem közösségi élményt is. Ezzel a digitális tudással, hatalmas, pillanat alatt szem elé lehívható információ hozzáféréssel, akár gyerekek és idősebbek is hatalmi játszmák részesei és eszközei lehetnek. Mindezekből egy érdekes sci-fi és kémregény keveréket alkot az író. Lassan bontódik ki, de végül minden egy helyszínen csoportosul: a szivárvány tövében.

kvzs P>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Kém-, kaland-, ifjúsági-, sci-fi regény. Vagyis mindenből egy kicsi.
A világ átalakulásásnak bemutatása lenyűgöző: az oktatás durván szétválik, és aki lemarad, annak esélye sincs a javításra; a mindennapi élethez szükséges ismereteket is iskolában kell megtanulni; virtuális valóságok lepik el az élet minden területét; az egészségügy megvalósítja az igazi egyénre szabott gyógyítást (ha a genetikád vagy a betegséged, még esélyed is van); a nagytestvér mindenhol ott van, de akár a személyiséged őrzésében is segít; az idő rettentően felgyorsult; a hadviselés megváltozott; van hogy még te sem maradsz ugyanaz.
A túlburjánzó világbemutatás mellett a történet elég sokszor elsikkadt, a végére már szinte azt sem tudtam, hogy mi a fő szál, mi a kiindulópont és mi a cél. Az ellenség személye nézőponttól függ -de igazából egyik sem igazi antihős-, az egyéni célok, szövetségek és elhallgatások miatt pedig az olvasónak esélye sincs kitalálni, hogy a szálak fő mozgatójának mi lehetett a valódi motivációja és egyáltalán ki volt ő.

VirusSouljah>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

végre,vége.
Az első kétszáz oldalnál még lelkes voltam, egészen tetszett a dolog. Tetszettek a technikai megoldások, a rengeteg ötlet, a hangulat. Tetszett, hogy az öreg Gu egy seggfej költő, így emlékeztetett kicsit Silenusra a Hyperionból.
De aztán valami történt, elkezdtem szenvedni olvasás közben. Nem tudom, hogy erről én tehetek vagy a könyv, de annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni, hogy egy hajszál választott el a félbehagyástól. De persze sosem hagyom félbe a könyveket. Így ezt is végigszenvedtem. De minek? Ami érdekelt volna, arra nem kaptunk választ. Ami nem érdekelt, arra meg persze olyan félválasz volt ami teljesen semmitmondó.
Szóval maga a sztori szerintem rémes volt, de remek ötletekkel volt bele a jövő találmányairól, hétköznapi gépeiről, viselkedéseikről. emiatt érdemes volt elolvasni. Lehetett volna 200 oldallal rövidebb is, akkor nem csapott volna át szenvedésbe, maximum egy rövidebb unalomba.

Alexa18>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Lassú vontatott cselekmény és unszimpatikus szereplők. Csak azért adtam meg a 3 csillagot mert a vége felé már kezdett egyenesbe jönni, de akkor se volt az igazi. Meg azért mert maga a sztori jó volt. :)

Ikarosz>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

Egy lassú sodrású, ennek ellenére kifejezetten szórakoztató regényről van szó. Az új technológiák és a régi értékek elkerülhetetlen összeütközése és egymás mellett élése körül zajló történet, aminek a szereplőit egy nagyívű összeesküvés hozza össze.
Itt kérem a világot a saját elképzelésik szerint jobbá tenni akaró erők csapnak össze, hogy végül egy csapat félnótás nyugdíjas és kiskölyök kezébe kerüljön a civilizáció sorsa.
Egy kis türelemmel megáldott olvasóknak sok kellemes percet fog szerezni.

Eryka>!
Vernor Vinge: A szivárvány tövében

„Ezt a könyvet még tavaly kaptam anyukámtól névnapomra, vagyis majdnem egy éve árválkodott már a polcomon. Addig nem is hallottam róla, fogalmam sem volt, hogy ez regény egyáltalán létezik, így igencsak kevés információnak voltam tudatában vele kapcsolatban. A fülszövege alapján viszont ígéretesnek tűnt, ezért kíváncsian vetettem bele magam.

A kötet a cyberpunk alkotások táborát erősíti, ami teljesen új volt számomra. Még sosem olvastam korábban ilyen típusú műveket, de örülök, hogy most kipróbáltam.

A regény rendkívül látványos – már ha lehet ilyet mondani egy könyvre –, nekem mégis gondot okozott beilleszkedni ebbe a futurisztikus társadalomba. Amilyen lelkesen kezdtem neki, annyira vesztettem el fokozatosan az érdeklődésemet. Kb. a kötet feléig vártam, hogy elkapjon a gépszíj, és megmozgasson bennem valamit, de sajnos nem voltam képes ellenérzések nélkül elmerülni benne. Sokszor úgy éreztem, elveszek a könyvben, és csak nehezen, minden idegszálamat megfeszítve tudtam vele lépést tartani. Nem magával a történettel volt bajom, sokkal inkább azzal, hogy nem mindig láttam át a jövőbeli technológiák működését, és sok kérdésemre nem kaptam választ, ami eléggé bosszantott. Ráadásul a karakterek sem kerültek közel hozzám, egyikükkel sem tudtam azonosulni vagy együtt érezni.”

Bővebben a blogon:
https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2017/08/vernor-vinge…


Népszerű idézetek

AniTiger P>!

Egyetlen könyv sincs a közelben – vagyis biztos, hogy ő sohasem lakott itt.

Harmadik fejezet - ANGYALI AKNAMEZŐ

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Margarita>!

Robert egész délelőtt kétségbeesett dühvel próbálta bizonyítani magának, hogy még mindig tud írni. Ám az egyetlen papírdarabja a fólió méretű böngészőlap volt, és ha arra írt, a sietve odavetett krikszkrakszai maguktól átalakultak tetszetős, rendezett és betűtipizált sorokká. Ez már régebben is idegesítette, de sohasem eléggé, hogy emiatt valódi papírlapokat ásson elő. De most… most láthatta, ahogy a számítógép kiszívja a lelkét a szavakból, még mielőtt ő dalra fakaszthatná őket! Ez az automatizmus végső győzelme a kreatív elme fölött.

97. oldal

Eltiron>!

A fenébe is, Sharif, az igazságnak, az új
igazságnak, már réges-rég vége! Mi, művészek egy tízezer
éve halmozódó trágyadomb tetején ülünk. A
szorgalmasabbak közülünk minden jelentős dologról tudnak,
ami valaha is megszületett. Köpülünk és köpülünk, és
némelyikünk fantasztikusan csinálja, de mindig csak csillogó,
újra feldolgozott maszlag lesz belőle.

AniTiger P>!

Az 1980-as és 90-es években a modern államok vezetői rájöttek, hogy a siker titka nem a legnagyobb hadseregben, a legkedvezőbb adókban, a legtöbb természeti kincsben vagy éppen a legfejlettebb iparban rejlik. A modern világban azok az államok értek el sikereket, amelyek a lehető legnagyobb művelt népességre tettek szert, és elérték, hogy ez a sok százmillió kreatív ember elhiggye: szabadságban él.

Első fejezet - NYÚL ÚR BARCELONÁBA MEGY

Mwokar>!

Öm, … az ex-férjed már vagy fél órája „nem csinál semmit”. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit túl sok?

Visszahívás


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Hyperion
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Frederik Pohl: Az átjáró
Martha Wells: Mesterséges sors
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek
Isaac Asimov: Az istenek is…
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége
Lois McMaster Bujold: Barrayar