A ​zsidó Jézus 84% 12 csillagozás

Ez a könyv Vermes Jézusról szóló trilógiájának első kötete. Célja, hogy Jézust, mint korának gyermekét, és mint zsidót mutassa be, az evangéliumok, illetve kortársi zsidó vallási iratok tükrében, lehámozva azonban alakjáról a később teológiai okokból hozzátapadt, és félreértelmezett attribútumokat.

Hogy ez a munka az Osiris Kiadó 'Történelem', nem pedig 'Vallástörténet' szekciójába lett besorolva, nem véletlen. Vermes nem vallási elemzést ad, hanem a vallásos iratokat, mint történeti forrásokat használja fel. Gyakran él a forráskritika eszközével, és Biblia (javarészt az Újtestamentum) nyelvhasználatát, fogalmait Jézus korának feltételezhető eredeti, arámi népnyelvének fogalomrendszerével veti össze.

Két nagy részből áll a kötet; az első részben Jézus személyét közelíti meg az evangéliumok lecsupaszított törzsadatai révén*, illetve a Jézus-korabeli Galilea társadalmi-politikai helyzetét mutatja be. Jézust – szerintem logikusan – mint gyógyító-tanító szentembert, haszídot, a próféták utódját mutatja be, aki ugyan vallási vitákba bonyolódik a farizeusokkal, de nem hiszi magát messiásnak, pláne nem Istennek (ez utóbbit Jézus valószínűleg, mint durva istenkáromlást utasította volna vissza). Perbe fogását és kivégzését Vermes nem elsősorban vallási, hanem politikai okoknak tulajdonítja: Jézus Galileából származott, amely erősen rebellis tartomány hírében állott (a zsidó háború több zelóta vezetője innét származott), és Jézust (de már Keresztelő Szent Jánost is) azért végezték ki, mintegy megelőzésképpen, mert tartottak attól, hogy tömegmozgalom keletkezik, esetleg Róma-ellenes lázadás tör ki a köréjük csoportosuló hívek radikalizálódása következtében.**

A kötet második fele Jézus címeit tárgyalja, és – összevetve az ótestamentumi könyvekkel, a holt-tengeri esszénus forrásokkal, meg a zsidó vallási iratokkal – igyekszik az egykori arámi nyelvű kifejezések legpontosabb jelentését behatárolni, s megállapítani: Jézus hogy értelmezte ezeket a címeket, illetve hogy elfogadta-e őket a saját személyére vonatkozóan?

Az első cím a 'próféta' címe: ez Vermes szerint az a cím, melyet Jézus leginkább helyénvalónak tartott magával kapcsolatban; a szerző több szöveghelyet is idéz, ahol Jézus helybenhagyólag nyilatkozik erről.

A második cím az 'Úr'. Itt – hivatkozva a korabeli arámi köznyelvre – Vermes úgy véli, az evangéliumok szóhasználata elsősorban két értelmezést erősít meg: részben a köznapi udvarias megszólítást, másfelől a tanítómesternek kijáró rangot. A harmadik értelmezés ('Úristen') szerinte kizárható, illetve két szöveghely, mely ezt az értelmezést nyújtaná (Lukácsnál és Jánosnál) kései eredetű, s egyik sem Jézus saját szavaiból származik.

A harmadik cím a 'Messiás', mely cím a Dávid házából származó, a zsidókat felszabadító várva-várt királyt illetné meg; ezt a címet Jézus szinte minden szöveghelyen – bár javarészt burkoltan – visszautasította; a származására vonatkozó Dávid-genealógia pedig valószínűleg utólagos betoldás.

A negyedik cím az 'ember fia': ez a leggyakrabban használt és a leghomályosabb. Egyben ez a leghosszabb és a legfárasztóbb fejezet is a kötetben; Vermes hosszasan pepecsel, hogy bebizonyítsa: ez a cím alapvetően két fogalmat jelöl. Egyrészt a saját személyre vonatkozó körülírás ('Az ember fia emberek kezébe adatik' = 'Én az emberek kezébe adatom'), másrészt egyszerűen az 'ember' szinonímája. Esetleg – nagy ritkán (lásd Dániel 7:13) – a 'messiás' helyett állhat, de ezek a hivatkozások sem tulajdonítanak a fogalomnak isteni attribútumot.

Az ötödik cím az 'Isten fia'. A közhiedelemmel ellentétben ez sem jelenti az Istennel való azonosságot, hanem csupán az istenfélő, kegyes életű emberek (pl. a próféták) megjelölésére szolgál. E fejezet végén tér ki Vermes a szűztől való születés kérdésére is; megállapítja, hogy Jézus korában szűznek minősült az a gyerekasszony is, aki első menstruációja előtt már férjhez ment és esetleg első ovulációjakor – tehát megelőző menstruációk nélkül – teherbe esett. A Jézus speciális születését 'megjósolni hivatott' Ézsaiás-szövegrész (7:14) pedig sokáig hibásan lett fordítva: nem szűz, hanem fiatalasszony fogan gyermeket. A New English Bible fordítása már a korrigált forma: A young woman is with child.

Összefoglalva: Vermes könyve sok tévképzetet eloszlat Jézus személyével kapcsolatban, és jól helyezi el alakját korának földrajzi és történelmi közegében. Ugyanakkor az érdeklődő laikus számára – a lábjegyzetek elolvasása nélkül is – túl részletes és helyenként fárasztó. Az én csillagozásom tehát a laikus csillagozása, amely az olvasás fárasztó mivoltát is értékeli; de a munka színvonala (a szakemberek számára) ennél magasabb.

* Az evangéliumok közül elsősorban a szinoptikus három írást (Márk, Máté, Lukács) tekinti mérvadónak, az erősen hellenisztikus színezetű negyedikre (János) csak ritkán hivatkozik; az Apostolok cselekedeteire pedig szinte alig.
** Ezt a véleményt Vermes Josephus Flavius műveire alapozza.

Szóval akkor így is lehet. Törtélemtudományilag hozzáállni az Újszövetséghez meg Jézushoz, és mindezt izgalmasan, ledöntve évezredes hiteket (persze valószínűleg a történelemtudományban ezeket már Vermes előtt is ledöntötték), végül is a kereszténység alapját is kétségbe vonva, de Jézus nagyságát elismerve, tiszteltve és szeretve őt… Tehát ez egy jó könyv, az is kiderül belőle, hogy a józan ész és a vallásos hit egyáltalán nem zárják ki egymást (ha még nem tudta volna valaki): de az ateistáknak is lesz benne csemege, a „megmondtam!”, ugyanis szó van arról, lehetett-e Jézus anyja szűz, a korabeli fogalmak szerint? Arról, mit jelent Jézus önmegnevezése, az ember fia. Arról, hogy az Isten fia mit jelent. Keresztelő Szent Jánosról, az eljövendő Illés prófétáról, Galieleáról, a zsidó vallás Jézus korabeli helyzetéről… Mindezt úgy, hogy egy nem-történész is értse.

Amilyen kicsi annyira összetett, a könyv mellé igencsak forgatni kell a Bibliát is, csak ,hogy nyomon tudjuk követni ki kivel is van.

Oly mértékben kiemelkedő hely jut Izrael hittöténetében Jézusnak, amit igazából csak Izraelből lehet megérteni….

A könyv csak az ezen kettő művet együtt értelmezhető igazán.
http://moly.hu/konyvek/vermes-geza-jezus-es-a-judaizmus-vilaga
http://moly.hu/konyvek/vermes-geza-a-zsido-jezus-vallasa

Nagyon sok jó gondolat, bár némi tendenciózusságnak alárendelve. Mármint tendenciózus, hogy a kereszténységet „csak” a zsidóság egyik ágazataként akarja bemutatni, és Jézust „csak” egy zsidónak. A bibi a „csak”-ban van: a kereszténység valóban egy zsidó szekta, Jézus pedig tényleg egy zsidó rabbi volt. De ettől még nem „csak”.
Vermestől rengeteget lehet tanulni, és ha valaki érteni akarja a Jézus korabeli zsidóságot, és nem tud hozzá elég sok idegen nyelvet, akkor megkerülhetetlen, mivel magyarra nagyon sok írását lefordították.

Érdekes volt és gondolatébresztő, két szempontból is, egyrészt Jézus és kora tekintetében, másrészt a kutatói-kutatási metodika felől nézve. Ilyen könyveket olvasva érzem, hogy szeretnék visszaevezni a filológia területére. A fordítás viszont itt-ott néhol kissé mintha nehézkesre sikerült volna, egyes bekezdések valahogy zavarosnak tűntek, nem álltak össze egésszé, többször is neki kellett futnom, hogy miről is volt szó. De inkább az ellentéte jellemezte a szöveget, ezért gondolom, hogy esetleg a fordításnál (veszett el a jelentés).