Erdő ​a vadaknak 0 csillagozás

VERESS MIKLÓS

erdő a vadaknak

bezárva mindenféle hitbe
bezárva minden nagy csodába
pőre ég alatt kifeszítve
kinek keresztről csüng a Iába
és vért köpköd az éjszakába
úgy állok itt isten bohóca
nyomorúsággal takarózva
köröttem málna és szamóca
mint kitépett állatszemek
én szőlőkacs és szederinda
kígyózik hűvös homlokomba
mint bábuból lóg lomha kóca
zizzen a felzúdult vadonba
belsőmből minden szédület
már álmaimnak van csak láza
önkínzó félelmes parázna
mert nincsen ki meg ne alázza
csillaggá tartott szívemet

úgy veszek el a rengetegben
mint emberség az emberekben
a gyík arcomtól visszaretten
mert szemeim is elrohadnak
mint málna szeder és szamóca
ráng és ring isten bohóca
ahogy tépik a bogarak

ne zúgolódj mondom magamnak
nem vagy magad mondom magamnak
eszméim lassan szétszakadnak
állok a pőre ég alatt
karom az ág a madaraknak
szemem étek a madaraknak
erdő leszek minden vadaknak
ha már meghalnom nem szabad