Macskák…
Amióta az ember először nézett hosszabban rezzenetlen, foszforeszkáló szemükbe, a macskák mindig is a világmindenség titokzatos, rejtett erőit jelentették, a cicabarátok pedig egyenesen újra és újra megdöbbenti, elbűvöli megannyi „földöntúli” képességük. Nem véletlen, hogy írók, költők, tudósok kötetnyi alkotása, értekezése szól ezekről a miniatűr tigrisekről…
Macskák…
E kötetben róluk olvashatunk megható és furcsa, érdekes és izgalmas, különleges és titokzatos történeteket.
A művek szerzői: Harry Morgen, Szerb Antal, Arany János, Fehér Jenő, Ráth-Végh István, Gárdonyi Géza, Szabó Lőrinc, Rudyard Kipling, Tomás de Iriarte, Lev Tolsztoj, Franz Kafka, Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós, Nagy Lajos, Jékely Endre, Jékely Zoltán, Tompa István, Anton Pavlovics Csehov, William Butler Yeats, Móra Ferenc, Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Kosztolányi Dezső, Szergej Jeszenyin, Bálint György, Krúdy Gyula, Erdélyi József, Jaroslav Hašek, Karel Čapek
Macskabolondoknak erősen ajánlott. :)) Én imádtam. Kedvencem Kipling. Zseniális az az ember.
Egy fokkal jobbra számítottam. Már a tartalomjegyzék nézése közben is vegyes érzések kerítettek hatalmukba, például nem értettem, miért kell a kötetbe sűríteni a nagymacskákat (párduc, oroszlán, tigris), mikor a „macska” – véleményem szerint – elég tág fogalom ahhoz, hogy egy kétszer ilyen hosszú antológiát is kitöltsön. Ám, mentségére legyen, pont a tigrisek körében sikerült egy új kedvenc novellát találnom, a Kék tigrisek jegyében. Viszont a szóban forgó történet is kilóg kissé a sorból, mivel a címadó „dolog”, mint kiderült, valójában nem is egy tigris… És itt jön képbe a második problémám a kötettel kapcsolatban: néha kifejezetten az volt az érzésem, hogy egyes történetek csak a címük miatt kerültek bele a válogatásba, mert némely csakis a címében tartalmazott macskára vagy nagymacskára utaló jelet, míg maga a kontextus egészen más irányba fordult – gyakran teljesen hanyagolva magát a „macskát”. És ez a jelenség még rendben is volt azoknál a történeteknél, melyeket kifejezetten a helyzetkomikumra éleztek ki, vagy bármely más erősséget hordoztak magukban, de sajnos szép számmal akadtak olyanok, amik a nem létező macskákon kívül sem tudtak semmi egyebet felmutatni…
Nagyjából 4-5 novella fogott meg, illetve 1-2 vers is elnyerte a tetszésemet, legerősebbnek egyértelműen a magyar szerzők tollából származó írásokat éreztem, mint kiderült, sokukkal már az iskolapadban is találkoztam, csak elfelejtődtek. Summa summarum, összességében nem éreztem erősnek a kötetet, de ha jó fej akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy a válogatásból kirívó, kiemelkedően jó alkotások úgy ahogy elviszik hátukon a kötetet. De tényleg nem ártott volna komolyabban venni a kötet kitűzött célját.
Tanulság: Hogyha ember módra élsz, ilyen csúfos véget érsz.
Emberek, vigyázzatok, hogy ki ne aludjék a szegények kályhája.
Miután a falak összedőltek, mindenki elhagyta a várost, csak a költő maradt ott egyedül.
