Az ​Alföld parasztsága 3 csillagozás

Veres Péter: Az Alföld parasztsága Veres Péter: Az Alföld parasztsága Veres Péter: Az Alföld parasztsága Veres Péter: Az Alföld parasztsága Veres Péter: Az Alföld parasztsága

A ​szociológiai és szépírói indítékkal megírt könyv a két világháború közötti alföldi magyar parasztság kilátástalan jövőjének hiteles dokumentuma még akkor is, ha ez a mű a dunántúli egykés, pusztuló magyarsággal szemben a helytálló parasztság társadalmát kívánta bemutatni, s a közöttük lejátszódó folyamatokat érzékeltetni.
Veres Péter saját életén keresztül közvetlenül érzékelte osztályos sorstársai , a parasztság társadalom alatti helyzetét. Könyvében ennek ellenére nem a parasztság nyomorúságos mindennapjait dokumentálja, hanem az ezt előidéző okok feltárására tesz kísérletet. A viszonylag kis terjedelmű könyv öt részre oszlik. A táj és a nép bemutatása után az Alföldön élő parasztság kultúrájával és erkölcsével foglalkozik. Elemzését az alföldi parasztság jövőjével zárja és úgy látja, hogy ha a jövőt „pozitív, haladó értelemben vesszük, úgy az alföldi parasztságnak, mint ilyennek jövője nincs”. Ennek következtében pedig, ha társadalmi rendszer- változás – felszabadulás –… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 1986
88 oldal · ISBN: 9630928655
>!
Magyar Élet, Budapest, 1942
92 oldal
>!
Magyar Élet, Budapest, 1939
92 oldal

2 további kiadás


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

HalmiBettina>!
Veres Péter: Az Alföld parasztsága

A férjem csínytevésének köszönhető, hogy ez a szerény terjedelmű, ám annál értékesebb kötet a kezembe és az olvasmánylistámra került. Ez utóbbi pedig szó szerint értendő, hiszen a másik felem azzal a cseles lépéssel próbált rávenni ennek a könyvnek az elolvasására, hogy hozzáadta a molyos aktuális olvasmányaimhoz, hiszen tudja, hogy amit itt megjelölök, nem nagyon hagyom félbe. Tetszett ez az elszántság, és annak lehetősége, hogy egy újabb szociográfia legyen a közös olvasmányunk (legutóbb a Puszták népét olvastuk együtt).
Amikor Fejér és Tolna megye határára költöztünk, és szinte a véletlennek köszönhetően felfedeztük, hogy az egész környék irodalommal átitatott (Illyés Gyulának és Lázár Ervinnek köszönhetően), elkezdett minket érdekelni, hogy milyen emberek éltek itt, kik alkották Rácpácegres és környéke lakosságát. Akkor olvastuk a Csillagmajort, majd a Puszták népét, és ismertük meg a parasztok, gazdasági cselédek sorsát, természetét.
Veres Péter szociográfiája egy kissé árnyalja a kialakult képünket. Sok hasonlóságot véltünk felfedezni az alföldi parasztok és a pusztai parasztok mindennapjai között, ám akadnak különbségek is, például ami az erkölcsöket illeti. Ebben a tekintetben az alföldi parasztoknál nagyobb a szigorúság.
Ez a kis kötet kitér az alföldi táj jellegzetességeire, az építkezésre, lakóinak viselkedésére, kinézetére, vallásosságukra (vagy ennek hiányára), művészetükre, szórakozási lehetőségeikre – tehát bár 100 oldalt se tesz ki, mégis gazdag, emellett élvezetes olvasmány.
Aki szívesen olvassa Móricz Zsigmond, Móra Ferenc történeteit, annak jó szívvel ajánlom ezt a könyvet is, hiszen szereplőire ráismer, és talán egy-egy móriczi történés árnyaltabbá, érthetőbbé is válik az olvasó számára.

Döw>!
Veres Péter: Az Alföld parasztsága

Nagyon jó, érdekes, tanulságos könyvre leltem benne, de ahhoz képest, hogy micsoda alapmű és mennyit hivatkozzák, én egy kicsit többre számítottam. Meglepett a kidolgozatlansága, a szubjektivitása, időnként felszínessége. Kicsit olyan, mint egy impresszionista festmény.
Nagyon érdekes, ahogy keverednek benne az osztályharcra való utalások, és a fajelméletre hajazó részek.

Akit érdekel a téma, szerintem mindenképpen érdemes elolvasnia, de nem egy kidolgozott szociográfiára kell számítani.

Márk_Váczi>!
Veres Péter: Az Alföld parasztsága

Ha az ember történelmet vagy néprajzot – netán mindkettőt – tanul az egyetemen, elkerülhetetlen számára a találkozás a népi írókkal, köztük a sajátos utat bejárt Veres Péterrel.

A ma 125 éve, 1897. január 6-án, Vízkereszt napján Balmazújvárosban született parasztíró életéhez irodalmi munkássága mellett politikai karrierje is szervesen hozzátartozik. Saját társadalmi osztályával kapcsolatos nézeteit először 1936-ban foglalta kötetbe. Nézeteit és ismereteit, így talán helyesebb.

Első művének, Az Alföld parasztságának nemcsak irodalmi, hanem komoly társadalmi jelentősége is van. Olyannyira népszerű lett, hogy a szerző életében és halála után többször megjelent. Ezek közül az 1986-os kiadást választottam ki, két okból. Egyrészt: ez áll a polcomon már évek óta, másrészt: a Kossuth Könyvkiadó 1986-ban e kötet fakszimile kiadásával indította „az 1935 és 1945 közötti évtized kiemelkedő szellemi alkotásaiból” álló sorozatát, én pedig nagyon szeretem a hasonmás kiadásokat és a reprinteket. Mintha az eredetit tartanám a kezemben. Ezt az érzést erősíti, hogy a Kossuth egy az egyben, borítóval, belső borítóval együtt adta ki az 1936-os, Oravetz István könyvkiadó vállalatánál megjelent, Kecskeméten készült nyomatot, az Uj Magyar Könyvtár első és egyetlen kötetét, egy apró kiegészítéssel.

Ez az apróság a könyvet sajtó alá rendező Tóth Pál Péter előszava, amelyben Veres munkájának előtörténete és keletkezési körülményei mellett fogadtatásáról is olvashatunk. A korabeli magyar sajtó ugyanis nem ment el szó nélkül a könyv mellett, amely eleve sajátos helyzetben íródott: Veres Péternek 1934 őszén be kellett vonulnia a Markó utcai fogházba, hogy ott letöltse a rá kiszabott egyhavi börtönbüntetést a Népszavában megjelent írásáért. Előző este Illyés Gyula vitte el a Centrál Kávéházba, ahol megismerkedett Németh Lászlóval. Németh javasolta neki, hogy a börtönben töltött időt használja ki, írja meg, amit saját paraszti világáról tud. Mindezt könyvek és bármilyen írott segédanyag híján tette, bár ezt a korabeli kritikákat jegyző újságírók nem tudták, nem tudhatták. Kapott is hideget-meleget.

Németh László volt az, aki Az Alföld parasztságát először az olvasók elé tárta. Válasz című lapjában 1934-ben jelent meg folytatásokban Illyéstől a Puszták népe, 1935-ben pedig Veres munkája. Végül Oravetz 1935 végén, 1936-os évszámmal vállalta kiadását. Nyolc és fél évtized távlatából, a szakirodalmat némileg ismerve a mai olvasó biztosan többször ingatja a fejét némely megállapításán. Így tett a kortársak közül a Századunkban publikáló kritikus, Braun Róbert, hangsúlyozva, hogy Veres sokszor túloz és mitizál, ha a parasztságról, a polgársághoz és az urakhoz való viszonyáról van szó. Valóban, ahogy haladtam előre a kis kötetben, egyre többször merült fel bennem, hogy az egyéni tapasztalat sokszor általánosító kijelentésekben ölt testet, akár az öltözködésről, akár a vallásról vagy a szokásokról legyen szó.

Azért vegyük figyelembe azt is, hogy ez egy szubjektív munka, amelyet áthat Veresnek a második világháború után még erőteljesebben kifejeződő marxista, szocialista látásmódja. Nem egy tudományos műről van szó, és Veres Péter sem annak szánta, sokkal inkább figyelemfelkeltőnek. Annak pedig elsőrangú, hiszen ma is vitára ösztönöz.

Bár az ötvenes években egy ország Péter bácsijává lett író – különösen politikai – munkássága a rendszerváltás óta nem örvend olyan osztatlan megbecsülésnek, mint korábban, cikkei, kötetei fontos korlenyomatok, amelyeket érdemes olvasni.


Népszerű idézetek

HalmiBettina>!

Egyedül, ami komolyabb szórakozásnak számít, az olvasás, de őszintén szólva a nagy többség még ha tud is valahogy, nem szeret olvasni. „Ujság – hazugság” – és igazuk van. A „legszebb” regényre meg ráfogja, hogy „szép, szép, de nem volt igaz”. Ez a primitív esztétika többet mond, mint egy kötet rajongó szó és betűrágás. Amit mégis olvasnak, az a mese és a ponyva. A mese nem csapja be az olvasót, mint a regény. Előre tudja az ember, hogy nem igaz.

54. oldal

4 hozzászólás
HalmiBettina>!

A nemi élet nem bűn, de természetes dolog. Ellenben bűnös az a rend, amely az anyáknak valókat nem hagyja anyáknak leni egyszerű kenyérkérdés miatt. És hogy az egészséges lányokat nem hagyja, hogy életörömérzésüket szabad játékban, táncban éljék ki, így a számukra nem marad csak a durva és futólagos nemi élvezet.

61. oldal

HalmiBettina>!

Az alföldi gyerekek még csak rendes családi nevelést sem kaptak. Reformációig iskoláik sem voltak. Az uccán, a vályoggödrökben, a libamezőn, a tanya háta mögött, a kiserdőben stb. nőttek fel. Itt alakult ki a vásott, mindenesetre szabad, kollektív egyéniségük s ehhez való erkölcseik. Amik bizonyára nem valami alkalmasak lehettek fiatal szeminaristák előiskolájának.

68. oldal

HalmiBettina>!

Ez az írás nem teljes, aminthogy nincs is teljesség, mert a folyton változó életnek mindig új arca van.

(első mondat)

HalmiBettina>!

A paraszt, akinek az élet- és gondolkodás-központjában a búza, takarmány és jószág áll, elhanyagolja a másodrendű dolgokat. Azt ugyan jórészt elhiszi ma már, hogy azért nincs eső, mert nincs fa, de ő nem áldozhatja fel termését, hogy „másnak” is esőt csináljon. Ha csak az övére hullna!

13. oldal

HalmiBettina>!

A szegény parasztok, de különösen a gazdasági cselédek lakásai egy pár kivételtől eltekintve már nem is lakások, hanem búvóhelyek. Rosszabbak a sátornál. Szerencse, hogy csak késő ősztől tavaszig tartózkodnak benne.

8. oldal

HalmiBettina>!

Elébbvaló munkák vannak, mint a fára ügyelés. Igy aztán, bár mindig ültetik a fát, csak nincs, mert elpusztul.

14. oldal

HalmiBettina>!

Nyelve természetesen műveletlen, durva, de emellett plasztikus és kifejező. Nincs benne semmi idétlenkedés és affektáció: azt mondják, amit akarnak és úgy mondják, ahogy tudják. Persze, csak egymás között.

25. oldal

HalmiBettina>!

Mert míg a dunántúli szerbek, horvátok, németek vagy általában a felvidéki települések évszázadok óta őrzik egymás mellett a külön faji típusaikat, addig az alföldön minden nép eggyé – paraszttá válik. A békési tótok, a szabolcsi tirpákok, az itt-ott beköltözött svábok, ha nyelvben még nem is egészen, de öltözködésben, szokásokban, viselkedésben, paraszti érzésben és észjárásban majdnem teljesen átalakultak. Nem éppen magyarrá, mert ez nem jelent még semmi határozottat, hanem alföldi paraszttá.

15. oldal

HalmiBettina>!

…ez a nép mindig lázadozott. Soha nemzeti célért igazán meg nem mozdult, nem is volt nemzeti célja, hiszen paraszt volt, a föld embere.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Lajos: A szegény emberek élete
Szabó Magda: Régimódi történet
Kunt Ernő: Az utolsó átváltozás
Szenti Tibor: A tanya
Závada Pál: Kulákprés
Kollár-Klemencz László: Öreg Banda
Szabó István: Hazulról odáig
Veres László: Magyarország 17–19. századi parasztüvegei
Csalog Zsolt: Fel a kezekkel!
Kiss Tamás: Árnyékos út