Aszály ​/ Gyepsor / Napszámos-énekek 6 csillagozás

Veres Péter: Aszály / Gyepsor / Napszámos-énekek Veres Péter: Aszály / Gyepsor / Napszámos-énekek

A ​kötetben Veres Péter ismeretlen, nemrég előkerült első regénye az Aszály, a harmincas években írt elbeszélései és a korai prózájával egy időben született versei kaptak helyet. Ebből a több műfajú könyvből nemcsak az induló Veres Péter írói arcát ismerheti meg az olvasó, hanem a forradalmárt is, aki a legnépesebb és legmegnyomorítottabb osztály, a falusi szegénység helyzetének bemutatásával és indulatainak megszólaltatásával sürgette a megváltást jelentő társadalmi változást. S a kötetben már benne van az író „növésterve”, az egész életmű alaprajza is.
Az Aszály egy falusi szegényember reménykedésének, vergődésének és öntudatra eszmélésének története. A vagyonszerzés, az önállósodás illúzióiból és lehetőségeiből kiforgatott Sipos Gábort a hiábavaló kísérletek, a kudarcok után a keserűség viszi vissza sorstársai, a nincstelenek közé, a hangyabolyba, melyhez reményeivel és szándékaival egy időre hűtlenné vált. A regény megdöbbentő hitelességgel mutatja be a főhős világát és… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1972
322 oldal · keménytáblás

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Piintyő>!
Veres Péter: Aszály / Gyepsor / Napszámos-énekek

Az én nagyszüleim nem a gyepsoron laktak, de a szegénységből, nélkülözésből nekik is bőven kijutott, főleg apai nagyszüleimnek, akik szintén faluszélen laktak -épp ellenkező irányban a gyepsorral- pedig csak 3 gyerek volt, de a legidősebb, akiről már meséltem, kedvenc nagybátyám, csípőficamos volt http://moly.hu/karcok/246660, így apámnak már 9 évesen el kellett szegődni libapásztornak. Szegények voltak, na, hiszen nagyapám is még egyéves se volt, félárva lett, de nem sokkal utána dédnagyanyám is meghalt, így a legöregebb lánytestvére, Zsófia kormányozta az öt gyerekre csökkent családot egészen 39 éves koráig, amikor is 1907-ben férjhez ment. Akkor már csak nagyapám nem volt nős, de ő is már felnőtt, 25 éves volt. Ezt csak példaként említem, hogy nemcsak a gyepsoron volt nehéz élet, a szegénysorból származóknak nemigen adódott lehetősége kitörni, még úgy sem, mint az Aszály főhősének.
Persze nem gondolom, hogy ezt Veres Péter ne tudta volna. Tudta bizony, hisz írt a pályamunkás, kubikos sorsról is, ő maga is megpróbálta valamennyit, csak gondolom, mivel ő ott nőtt fel, azt ismerte legjobban, így arról írt, de a cselédek, s főleg a napszámosok kenyere elég keserű volt, lehetett az a gyepsor, vagy a Keleti sor, vagy a Szegfű sor.
Veres Péter aztán nem szépíti a dolgokat! Leírta azt is, hogy bizony a szegénységgel nemcsak az összetartás, de olykor-olykor a veszekedés, ivászat, nemtörődömség, és piszok is járt. Őszintén szólva egy kicsit félre is állt az orrom, hogy ezt kellett olvasnom, de el kell ismerjem, ilyen is volt. Hiszen azt az egy-két ruhát, ami nekik is meg a gyerekeknek is volt, nem mosták ityre-fityre, meg sem száradt volna. Pláne tüzelő sem volt. Hát igen, Erzsi is inkább visszament a városba cselédnek, nem tudta megszokni a füstös meleget, míg a többiek örültek az akármilyen büdös melegnek, nem nézték jó szemmel, hogy kiengedi a meleget. Még nagyapámék is ebben éltek, nem szabad kiengedni a meleget. De csoda-e, ha idegesek, veszekszenek, mikor a gyerek ordít, hogy éhes, s nincs mit adni neki?! Mert nincs napszám, pláne nincs a nagyszájuaknak, hangadóknak. Honnan is lenne akkor étel, tűzrevaló (még jó, hogy legalább összeszedhették a libalegelőről a ganét) ruha?

Hej, csúnya világ volt az! Nem sok köze van a fehér bőgatyás, fehér csipkefőkötős romantikus parasztábrázoláshoz.
Mi legfeljebb elképzelni tudjuk, vagy még azt sem, teljes mélységében… Szerencsére!

Ha már ilyen személyesre sikeredett ez az értékelés, még egy megjegyzés. Én még találkoztam személyesen Veres Péterrel, amikor eljött az iskolánkba. De meg kell, hogy mondjam, 14-15 évesen nem nagyon érdekelt az az egy könyve, amit olvastam: A kelletlen lány. Miért pont egy csúnya lányról szóló könyvet választottam? Lehet ezt találtam elég rövidnek, de nemigazán remekeltünk egyikünk sem, úgyhogy inkább Péter bácsi beszélt, mi meg hallgattuk. Egy kicsit még ma is restelkedem miatta.

6 hozzászólás
Greywind>!
Veres Péter: Aszály / Gyepsor / Napszámos-énekek

Érzékletes körkép a húszas-harmincas évek parasztságának, szegény sorsú embereinek mindennapjairól, gondjairól, reményeiről, küszködéséről, fájdalmáról. Tiszta és egyszerű, mint a szereplők maguk, brutálisan nyomasztó a maga kilátástalanságával, és elismerést ébreszt ezek iránt az emberek iránt, akik még a legnagyobb nyomor közepette is konokul és szívósan ragaszkodnak az élethez és a felemelkedés reményéhez.


Népszerű idézetek

cseri>!

Földet mindenkinek, és szántson magának a bérlő is meg a gróf is, amennyivel megbír, ha meg nem akarja megfogni az eke szarvát, menjen az anyjába.

11-12. oldal, Aszály

cseri>!

Az okos paraszt nem bízik sem a terményben, sem a jószágban, sem a pénzben, hanem csak a földben. A pénz megbukhat, a jószág megdögölhet, a ház leéghet, de a föld minden évben újra születik.

32. oldal, Aszály

Piintyő>!

… itt nem volt egyéb, mint csutkaszárból és napraforgókóróból összerótt fészer, amit az őszön a lovaknak csinált. Most aztán ezt szalmás sárral nagyjából bevakolta, hogy ne szeleljen, a tetejét gizzel-gazzal meghányta, hogy az eső be ne essen, és belerakta az egész családot. Gyereket, csirkét, tyúkot, kacsát, libát. Még rossz időben a lovat is. Csak a disznónak csinált egy külön aklot, mert azokkal már nem lehetne megférni egy szobában. Nem mert piszkosak, ez nem játszik szerepet, hanem mert falánkok és rendetlenek.

Aszály. 42. oldal

pelz>!

Az asszonnyal csak addig lehet valamennyire boldogulni, amíg kell neki az ember, azután már a legtöbb csak önfejű állat.

Aszály, 78. oldal

pelz>!

Ő is úgy jött haza a háborúból, mint a többi. Még csak a hátizsákját is kiürítették valamelyik osztrák állomáson. Idehaza is a semmi várta.

(első mondat)

Piintyő>!

A Gyepsor a falu szélén van. Előtte szikes mezőség, amelyen mező helyett liba-, disznó- és tehénganaj van. Utóbbiak persze csak amíg megszáradnak, mert akkor a Gyepsor lakói felszedik tüzelni. Igaz, tíltják az urak, különösen a megyeiek, mert soványodik a föld, de mit lehet itt tenni? A Gyepsor ősidők óta innen tüzel, és a község urai meg a legelőbirtokosság gazdái és csőszei nem merik magukra vonni az átkot, ami rájuk hullana, ha szigorúan vennék a törvényt. Valójában ők maguk is, bár félnek a megyei uraktól, de belátják, hogy mivel főzzön a szegény ember, ha még a ganéjt sem szedheti fel. Erdő nincs, fára meg még a gazdának sincs pénze. Így aztán ezt a dolgot, ami igazában lopás volna, ha a tulajdonra vonatkozó törvények érvényesítéséhez volna valakinek bátorsága, el szokták nézni. Vannak még ilyen fordított dolgok itt-ott, hogy a tulajdonosoknak a sajátjuk megvédéséhez, ha volna is hatalmuk, de nincs erkölcsi bátorságuk.

Ebéd a Gyepsoron 142. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Lőrinc: Tücsökzene
Erdélyi Ágnes: Arckép szavakból
Füst Milán: Füst Milán válogatott művei
Petőfi Sándor: A hóhér kötele / Ibolyák
Méliusz József: A Horace Cockery-Múzeum / Horace Cockery darabokra tört elégiája
Acsai Roland: Jin és Jang
Babits Mihály: Jónás könyve / A gólyakalifa
Hegedüs Géza: Isten jött Thébába
Csala Károly: Vers boldognak, boldogtalannak
Weöres Sándor: Psyché