Odakint ​sötétebb 61 csillagozás

Veres Attila: Odakint sötétebb

1983-ban ​minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.

Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?

Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.

De Gábort az állatok választották ki. Senki… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · ISBN: 9789634192978
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192961

Kedvencelte 5

Most olvassa 15

Várólistára tette 169

Kívánságlistára tette 198

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Veres Attila: Odakint sötétebb

Általában nem esik nehezemre értékeléseket írni, de ez a könyv…talán a Horzsolásokhoz tudnám leginkább hasonlítani. Hiába a valós környezet, szürreálisak az események, fura lények, és mindennek a főhőshöz van köze. Nem győztem kapkodni a fejem, hogy most mi van…mégsem tudtam letenni a könyvet, annyira erős a sodrása. Bár elsőre a borítóba szerettem bele, cseppet sem bántam meg, hogy megvettem a Könyvhéten, és még egy dedikálást is tartalmaz.
Gratulálok az írónak. :)

>!
Wiggin77
Veres Attila: Odakint sötétebb

VanderMeer, elbújhatsz!

A Könyvhéten vettem meg a regényt, épp akkor dedikált az író. Ha már ott voltam, aláírattam és lekezeltünk. Sokat nem tudtam róla, de tetszett a fülszöveg, a borító meg pláne. Meg ugye a borítón Lovecraftot emlegették, ami már alapból pozitív érzéseket kelt bennem (bár utólag azt mondom, hogy az ő hatását annyira nem éreztem). Meg VanderMeert (az övét igen) is, aki meg… Á, hagyjuk! A Fantomfényt nem tudom megbocsátani!
Most, miután befejeztem a könyvet, nem csak megszorongatnám Veres Attila kezét, de szívesen meghívnám pár sörre is. Mert bazijót alkotott. Debütáló regényként!
Sokban emlékeztett VanderMeer X térségéhez a regényben szereplő megye, ahol az esemény – a cellofoidák eljövetele – történt. Itt is sok szürreális esemény történik – kedvencem a ’83 óta megszakítás nélkül folyó kártyaparti – de mégis, ez a hely közelebb áll az olvasóhoz. Talán mert ismerősek a helyszínek, a vidéki kisbolt, a minden faluban megtalálható sör- és fröccsszagú presszó? A nosztalgiafaktor is érezteti hatását? Kíváncsi vagyok, hogy egy külföldi olvasónak mennyire tetszene a helyszín.
Az is zseniális, ahogy bemutatásra kerül az az alternatív Magyarország, melyben 1983-ban egy februári éjszaka során megjelennek az erdőben a csápos-potrohos különös lények, a cellofoidák, akiket se lefényképezni nem lehet, se elvinni a megyéből, a testük által kiválasztott folyadék, a kristálytej pedig gyógyítja a rákot – de nem tudjuk honnan jöttek és miért.
Az egész világ Magyarországra figyel, hetedhét országból jönnek a turisták cellofoida-nézőbe, de emellett az ország kb. úgy fejlődik, mint a valóságban. A fejezetek elején olyan kamuidézetek mélyítik a világépítést, mint például Torgyán doktor nyilatkozata az Eseményterületen létrehozott telepekről, vagy éppen Brigitte Bardot harcos felszólalása a cellofoidák vadászata ellen.
Az egyre elborultabb események adagolása a megfelelő ütemben történi, a történet nem ül le, végig feszes marad, a feszültség pedig egyre fokozódik. Egy olyan végkifejletig, ami egy kicsit ugyan zavaros volt számomra, de mégis, fényévekkel kielégítőbb, mint VanderMeernél volt. Itt sem kapunk minden kérdésre választ, de a Fantomfénnyel ellentétben nem rossz szájízzel csuktam be a könyvet.

A „weird” műfaj nem mindenkinek való. Én kifejezetten szeretem a rá jellemző különös, rejtelmekkel teli, sőt szürreális cselekményt. Másfelől meg az én rendszerető és rendszerező agyam sikítva vágyik a válaszokra (ezért is kaptam pl. frászt a Lost befejezésekor), valamiféle elfogadható magyarázatra. Valószínűleg műfaji jellegzetesség, hogy ez elmarad. Mégis, nem maradéktalanul ugyan, de most elégedett vagyok azzal, amit kaptam. Ezért, valamint a hibátlan hangulat- és világépítésért, az eredeti szereplőkért és az átélt borzongásért: 4.5 csillag. Még ilyet… És ilyet még! :)

>!
Bíró_Júlia
Veres Attila: Odakint sötétebb

Kezdjük ott, hogy olyan szépséges, tűheggyelsimogatós és bőr alá bekúszós nyelven sikerült ezt megírni, hogy akkor sem lehetne igazán rossz, ha az egyes megtörtént, olvasott vagy elpletykált, átélt/álmodott/hallucinált epizódok nem lettek volna különösebben izgalmasak vagy különlegesek. Csak hát az a helyzet, hogy de, azok*.
Folytassuk ott, hogy nem sci-fi, legalábbis nincs benne sci, meg nem is kell, hogy legyen. Ennek a történetnek nem gyenge mozgatója, hogy tulajdonképpen nemcsak Gábor nem érti, mi az isten spoiler történik, mi történt vagy történik meg igazán, mi az, amiről csak úgy beszélnek, meg amiről már azt se tud senki, csak… csak. Egyébként ez annyira jól működik, hogy amikor a még tudható vagy felfogható dolgok elérik a mintává rendeződés kritikus szintjét, el is nyomtam egy „már megint” sóhajt. De azért úgy képzelem, hogy a mármegintezés ebben a kontextusban aránylag ritka, a hiba az én perverzió készülékemben van.
A világépítés különben zseniális – úgy épít komplett alternatív Magyarországot 1983-tól napjainkig, hogy megmarad a jómagyaremberek számára akármikor vizualizálható falu- meg tájképeknél, az alföldi típusú hőségnél és a kockaházaknál, ÉS ehhez mellékeli elegánsan az egyes fejezeteket nyitó idézeteket, azaz a tökéletese idegenre adott különféle kontextusból kiragadott reakciókkal: elméletek, városi legendák, művészeti megjelenítés spoiler, Magyarország szívcsakrája, cameózó Torgyán, van itt minden. Így együtt komplexebb, mint végtelenszer végtelen szövegbe ékelt világleírás. Lehetséges, hogy ezért nem zavaró, hogy nincsenek nevek… a falu, a telep, satöbbi. Nem hiányzik, mert aki számít, annak van. Ludmillának, Bismarcknak és Babyface Nelsonnak például.
A történet a szükségszerűtől az elkerülhetetlen felé halad, oldalirányok nincsenek. Nem hiányoznak egyébként. Lovecraft például megnyalná a tíz ujját, meg az összes hirtelen előteremthető tapadókorongos csápját.
Ma alighanem a legjobb hozzáférhető misztikus spoiler horror.

* Ha muszáj, azzal azért hajlandó vagyok vitatkozni, mennyire is egyedi egy-egy olyan horrorjelenet, ami nyilván azért van ott, hogy kortól, nemtől, végzettségtől és kedvenc piától függetlenül mindenkinek felálljon tőle a szőr a hátán, és például el is éri ezt a célt. Példának okáért aránylag kevesen félnek egy ritkábban használt hátmosó kefétől, tökmindegy, hány foga van. Szóval vannak azért a műfajnak bizonyos korlátai.

>!
kvzs P
Veres Attila: Odakint sötétebb

Régen találkoztam olyan könyvvel, aminek ennyire erős a szövege. Olvasás közben többször vettem észre magamon, hogy nem is azt figyelem, hogy mit írt Veres Attila, hanem azt, hogy hogyan… Pedig a mit része is elég ütős. Nem csak a történet és a folyamatos feszültségkeltés, hanem a környezet is érdekes. Úgy játszódik ugyanis a könyv Magyarországon valamikor napjainkban, hogy az olvasó elhiszi, hogy ez sehol máshol és soha máskor nem játszódhatna így. Ott van benne ugyanis a nagy magyar realitás a halálra ítélt vidéki kisvárosokkal, az elveszett életekkel és a generációm útkeresésével. Nekünk már és még idegen és ismerős is a kisfalu kiskocsmája a kártyázó törzsvendégekkel és a multikulti társaság világfelfedező szabadsága. Nem veszünk el bennük, de valahogy magunkénak sem érezzük egyiket sem…
A másik, ami elhiteti, hogy csak itt és csak így történhet meg minden, azok a fejezetek elején lévő idézetek. Sokszor szinte hallottam eredeti hangon elmondva, vagy elképzeltem a folytatásukat…
A történetről nehéz úgy írni, hogy ne áruljak el túl sokat. Az biztos, hogy sikerült párszor meglepnie, és még a könyv utolsó oldalain sem sejtettem, hogy hova fog pontosan kifutni.
Összességében többszörös pozitív csalódás volt a kötet, ami ismét bebizonyította, hogy vannak még rejtett tehetségeink itthon.

2 hozzászólás
>!
Kathryn
Veres Attila: Odakint sötétebb

Vannak olyan könyvek, amik orditanak utánad, hogy vedd meg! Igy voltam ezzel a könyvvel is. Először a gyönyörű szép boritója fogott meg. Utána elolvastam a tartalmát: érdekelt. De még mindig ott volt a mumus, hogy magyar irta. Bevallom őszintén hadilábon állok a magyar irókkal, pedig teljesen tisztában vagyok vele, hogy vannak/lehetnek jó hazai kötetek. Ezzel kapcsolatban most úgy éreztem, hogy szó sem lehet félrenyúlásról! Ezt nekem el kell olvasni!

Bővebben: http://simplexautumn.blogger.hu/2017/06/23/konyv-odakin…

>!
lilla_csanyi
Veres Attila: Odakint sötétebb

Két hete gondolkodom, hogy mit írhatnék, de nem találom a szavakat….úgyhogy rövid leszek:
VERES ATTILA, VEGYÉL FELESÉGÜL!

23 hozzászólás
>!
robinson P
Veres Attila: Odakint sötétebb

Az író valami zseniálisan és szemtelenül jól ír, igazán élvezet olvasni. És amit ír, az meg annyira érdekes, hogy tényleg muszáj olvasni. Én gyakorlatilag alig (mertem) letenni a könyvet. Egy igazán jól megírt, kalandokban és meglepetésekben bővelkedő történet ez. Ami külön öröm: hazai szerzőtől.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/06/odakint-sotetebb.html

>!
pat P
Veres Attila: Odakint sötétebb

Nálatok laknak-e állatok?*

Hát, ez egy jó könyv. Házi jellegű nosztalgiamagyar, multikulti aktuálweird, telides teli irodalmi és mitológiai allúziókkal (vagy mikkel), ropogósan eredeti, írástechnikailag remek, mely utóbbi kit érdekel, mert olyan izgalmaaas!

Az első rész is tök jó, annyira él, annyira ismerős, annyira ott vagyunk, annyira haverok a karakterek, annyira bizarrul cukik az állatok – és közben meg olyan dolgok sejlenek elő a kulisszák mögül, na azok nem ismerősek, kicsit se.. És még pókok is! (És tényleg csak picit zavar, hogy a kortársmagyar regények zömével egyetemben ez sem kijelentő módban íródott főként, hanem az ún. szenvedő módban; meg azért befigyel itt-ott a szövegek legnagyobb réme, a Frappáns Hasonlat is.)
A második rész meg! Hát én azt mondjuk nem igazán értem, hogy ez így hogy, meg mint, meg talán kicsit váratlanul, meg egyáltalán, most akkor mi a vége neki, de hát én attól odáig, meg vissza, Uranoszra mondom, én az ilyen csűrés-csavarást úgy imádom!

Szóval, ezt megérte megírni, gondozni, kiadni, megvenni, elolvasni. Óvatlan ismerőseim pedig akár ajándékba is kaphatják, ha nem vigyáznak. Hehe.

*Rigó Béla költeménye. A Kaláka együttes 1986-os feldolgozásában lett igazán ismert, pipafű szívása közben hallgatják leginkább.

15 hozzászólás
>!
pinter_bence I
Veres Attila: Odakint sötétebb

"A regény cselekménye és környezete egészen minimalista: bár van utalás a szélesebb világ eseményeire a történet folyamán, mi végig Gáborral vagyunk a megyében, ami leginkább Sztrugackijék Zónájához, vagy VanderMeer X térségéhez hasonló furcsa, de azoknál élőbb, élhetőbb vidék, ahol bármi megtörténhet. A szerző szépen, apránként építi fel ezt az egyre inkább rémisztő, mégis megkapó környezetet, ami minden részletében ügyesen hozza az ismerős, Kádár-kockaházas magyar vidék megkopott báját viaszosvászon terítőstül, kiskocsmástul, kisboltostul. Még a lényekért rajongó hippik is szépen simulnak bele a tájba, látom magam előtt a „Zimmer Frei” feliratokat a névtelen faluban.

A világépítés másik útja a fejezetek elején található idézetekben folyik: ezt az eszközt alapvetően nagyon szeretem, de Veres Attila képes arra, hogy tényleg ügyesen használja. Van itt minden: tudományos megfejtések az állatokról, hírek, politikai csörték minden oldalról, kamu Moldova-könyv (ez volt a személyes kedvencem), Torgyán József, meg tényleg minden. A történelem nagyjából ugyanúgy alakult ebben a világban, mint nálunk, tehát volt rendszerváltás, volt EU-csatlakozás, a lények ebből a szempontból nem sok vizet zavartak. Beszéltünk is erről a szerzővel készített interjúban. Az idézetekből az jön le, mintha mindenki – a magyarok és a nemzetközi közösség egyaránt – tudomást sem akarna venni a helyről, ahol például egészen máshogy működnek a matematika szabályai.

A hétköznapi dolgokon keresztül tör be a világba a rettegés: egyáltalán nem biztonságos például feltörni egy tojást, leülni kártyázni a kocsmában, vagy kinyitni egy könyvet. A szöveg ezzel már az elejétől kezdve olyan atmoszférát teremt, hogy nem foglalkoztam sokat azzal, hogy a karakterek talán kissé laposak, hiányzik belőlük némi szín; vagy azzal, hogy a történetvezetés kissé epizodikusnak hat. Az egyre furcsább események néha kommentár nélkül maradnak, de ez nem hiba, sőt: tökéletesen erősít rá az egyre inkább nyugtalanító, egyre inkább feszülő, egyre idegölőbb helyzetre. A legszebb, hogy a furcsa, csápos lények, miközben csinálnak ijesztő dolgokat, mégis talán a legszerethetőbb szereplői ennek a kötetnek."

http://sci-fi.mandiner.hu/cikk/20170606_videkre_koltozi…


Népszerű idézetek

>!
Agave_Könyvek KU

Akartam tetováltatni egy fekete téglalapot az alkaromra. Apám emlékére. Nem ismertem őt, csak egy távolból integető, cigarettaszagú alakként gondolok rá. Anyám azt mondja, remekül táncolt. Én nem táncolok, úgyhogy amennyire tudom, nem hasonlítok apámra, mégis közel éreztem magamhoz. Mintha fontos lenne az életemben, pedig ez a fontosság csak a hiányát jelezte.
Időnként megnéztem a karomat a tükörben zuhanyzás után, hogyan festene tetováltan. Vajon megváltoznék tőle? Más emberként élnék tovább?
Anyám megölt volna, ha megcsináltatom, különösen, ha megtudja, nekem apámat jelenti a forma. Apa egy nap kisétált az ajtón, és soha nem tért haza.
Én mégis úgy gondoltam magamra, mint aki tetovált. Így emlékeztem apámra, akire valójában nem emlékeztem.
Valamennyire vonzott az apaság gondolata. Nem a felelősségé, hanem a lehetőségé, hogy csatlakozzak a vérvonalam millióéves történetéhez. Ezer évvel korábban élt emberek vére keringett az ereimben.

9. oldal

4 hozzászólás
>!
Disznóparéj_HVP I

Olyan nyárnak kellett volna lennie, mint a Tüskevárban, de olyan volt, mint egy Camus-regény, amit a mester nem írt meg, mert túl nyomasztónak találta.

64. oldal

>!
Nebula

A társasági életnek nem kellene vizsgára hasonlítani, pedig valahogy minden beszélgetés az.

82. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

A cigiről sem bírok normálisan leszokni, hogy lehetnék a reménye bárminek, ami komolyabb, mint egy kakaós csiga?

194. oldal

>!
Nebula

Nagyapám mindig azt mondta, a napok olyanok, mint az emberek: csak addig léteznek, amíg emlékszünk rájuk.

61. oldal

>!
Nebula

A zenelejátszó olyan, mint másoknak a könyvespolc. Kicsit fèlek, de remélem is, hogy egyszer majd valaki átnézi a tartalmát, és elégedetten csettint, majd azt mondja: „Ennek a fickónak volt ízlése.”

44. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

A holttestnél semmi sem mozdulatlanabb, mert kísért még körülötte a mozgás emléke.

166. oldal

>!
lzoltán P

     – Ez a parti, amit játszunk, ugyanaz a parti, amit aznap este játszottak, mikor az állatok megjelentek az erdőben.
     Ezerkilencszáznyolcvanhárom február huszonkettő.
     – Az nem lehet – jelentettem ki, annak teljes bizonyosságával, hogy itt mindenki hülye. Árpád elmosolyodott.
     – Ez a kocsma már akkor is létezett, de még valóban Mátyásé volt. Ő is itt kártyázott aznap este, meg még hárman. Végigkártyázták az éjszakát, és a reggelt is. Nem tudták abbahagyni, azt mondják. Reggel valaki bejött, és elmondta nekik, hogy milyen állatok érkeztek az éjjel. De ők akkor is kártyáztak. Amikor valamelyiknek a négyből el kellett mennie, a helyére beszállt egy új játékos. Aztán amikor annak kellett mennie, akkor az ő helyére ült be valaki más. Az eredeti négyesből más senki sem él. De ez a parti ugyanaz, amit aznap este elkezdtek. Azóta is játsszuk, éjjel és nappal, mindennap, szünet nélkül.

73. oldal

>!
Wiggin77 P

„Az ökológiai egyensúly megőrzése érdekében telepeket hozunk létre az Eseményterületen. 10-12 telepet, ahol a cellofoidák békében élhetnek, szakemberek gondoskodnak majd róluk. Az ország kristálytejellátása pedig zavartalan lesz.”

Torgyán József mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter nyilatkozata, 1999. augusztus 2.

89. oldal

>!
Wiggin77 P

Átaludtam a régi világ utolsó éjszakáját, mielőtt a vég elkezdődött.

110. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Komor Zoltán – Tépő Donát: A migráns Krisztusok támadása
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Komor Zoltán – Tépő Donát: A hortobágyi cápa
Blake Crouch: Wayward Pines
Sherley Webster: A titokzatos bolygó – Florida rejtélye
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Charles Gilman: Démon tanár úr
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Gyilkos könyv
Nick Cutter: Mélység