Odakint ​sötétebb 110 csillagozás

Veres Attila: Odakint sötétebb

1983-ban ​minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.

Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?

Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.

De Gábort az állatok választották ki. Senki… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · ISBN: 9789634192978
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192961

Kedvencelte 12

Most olvassa 16

Várólistára tette 199

Kívánságlistára tette 209

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Veres Attila: Odakint sötétebb

Általában nem esik nehezemre értékeléseket írni, de ez a könyv…talán a Horzsolásokhoz tudnám leginkább hasonlítani. Hiába a valós környezet, szürreálisak az események, fura lények, és mindennek a főhőshöz van köze. Nem győztem kapkodni a fejem, hogy most mi van…mégsem tudtam letenni a könyvet, annyira erős a sodrása. Bár elsőre a borítóba szerettem bele, cseppet sem bántam meg, hogy megvettem a Könyvhéten, és még egy dedikálást is tartalmaz.
Gratulálok az írónak. :)

>!
lilla_csanyi
Veres Attila: Odakint sötétebb

Két hete gondolkodom, hogy mit írhatnék, de nem találom a szavakat….úgyhogy rövid leszek:
VERES ATTILA, VEGYÉL FELESÉGÜL!

24 hozzászólás
>!
csartak MP
Veres Attila: Odakint sötétebb

Ez a könyv fokozatosan magával ragad, befal, megrág, és talán… visszaköp. De már semmi se olyan, mint régen. A gondolatokat átadta, kicsírázott, és bennem él tovább. Lehúzott, de jó volt így, mert átvettem a gondolatait, milyen lehet kívülállóként gondolkodni magamról. Bizarr és idegen az egész. Mi van ha már idebenn vagyunk? És még sötétebb van odakint?
Az meg külön esszencia, hogy Magyarországon játszódik. Nagyon szerettem, hogy itt is történhetnek fontos dolgok, nem csak a világ meghatározónak tartott területein.

>!
Bíró_Júlia
Veres Attila: Odakint sötétebb

Kezdjük ott, hogy olyan szépséges, tűheggyelsimogatós és bőr alá bekúszós nyelven sikerült ezt megírni, hogy akkor sem lehetne igazán rossz, ha az egyes megtörtént, olvasott vagy elpletykált, átélt/álmodott/hallucinált epizódok nem lettek volna különösebben izgalmasak vagy különlegesek. Csak hát az a helyzet, hogy de, azok*.
Folytassuk ott, hogy nem sci-fi, legalábbis nincs benne sci, meg nem is kell, hogy legyen. Ennek a történetnek nem gyenge mozgatója, hogy tulajdonképpen nemcsak Gábor nem érti, mi az isten spoiler történik, mi történt vagy történik meg igazán, mi az, amiről csak úgy beszélnek, meg amiről már azt se tud senki, csak… csak. Egyébként ez annyira jól működik, hogy amikor a még tudható vagy felfogható dolgok elérik a mintává rendeződés kritikus szintjét, el is nyomtam egy „már megint” sóhajt. De azért úgy képzelem, hogy a mármegintezés ebben a kontextusban aránylag ritka, a hiba az én perverzió készülékemben van.
A világépítés különben zseniális – úgy épít komplett alternatív Magyarországot 1983-tól napjainkig, hogy megmarad a jómagyaremberek számára akármikor vizualizálható falu- meg tájképeknél, az alföldi típusú hőségnél és a kockaházaknál, ÉS ehhez mellékeli elegánsan az egyes fejezeteket nyitó idézeteket, azaz a tökéletese idegenre adott különféle kontextusból kiragadott reakciókkal: elméletek, városi legendák, művészeti megjelenítés spoiler, Magyarország szívcsakrája, cameózó Torgyán, van itt minden. Így együtt komplexebb, mint végtelenszer végtelen szövegbe ékelt világleírás. Lehetséges, hogy ezért nem zavaró, hogy nincsenek nevek… a falu, a telep, satöbbi. Nem hiányzik, mert aki számít, annak van. Ludmillának, Bismarcknak és Babyface Nelsonnak például.
A történet a szükségszerűtől az elkerülhetetlen felé halad, oldalirányok nincsenek. Nem hiányoznak egyébként. Lovecraft például megnyalná a tíz ujját, meg az összes hirtelen előteremthető tapadókorongos csápját.
Ma alighanem a legjobb hozzáférhető misztikus spoiler horror.

* Ha muszáj, azzal azért hajlandó vagyok vitatkozni, mennyire is egyedi egy-egy olyan horrorjelenet, ami nyilván azért van ott, hogy kortól, nemtől, végzettségtől és kedvenc piától függetlenül mindenkinek felálljon tőle a szőr a hátán, és például el is éri ezt a célt. Példának okáért aránylag kevesen félnek egy ritkábban használt hátmosó kefétől, tökmindegy, hány foga van. Szóval vannak azért a műfajnak bizonyos korlátai.

>!
kvzs P
Veres Attila: Odakint sötétebb

Régen találkoztam olyan könyvvel, aminek ennyire erős a szövege. Olvasás közben többször vettem észre magamon, hogy nem is azt figyelem, hogy mit írt Veres Attila, hanem azt, hogy hogyan… Pedig a mit része is elég ütős. Nem csak a történet és a folyamatos feszültségkeltés, hanem a környezet is érdekes. Úgy játszódik ugyanis a könyv Magyarországon valamikor napjainkban, hogy az olvasó elhiszi, hogy ez sehol máshol és soha máskor nem játszódhatna így. Ott van benne ugyanis a nagy magyar realitás a halálra ítélt vidéki kisvárosokkal, az elveszett életekkel és a generációm útkeresésével. Nekünk már és még idegen és ismerős is a kisfalu kiskocsmája a kártyázó törzsvendégekkel és a multikulti társaság világfelfedező szabadsága. Nem veszünk el bennük, de valahogy magunkénak sem érezzük egyiket sem…
A másik, ami elhiteti, hogy csak itt és csak így történhet meg minden, azok a fejezetek elején lévő idézetek. Sokszor szinte hallottam eredeti hangon elmondva, vagy elképzeltem a folytatásukat…
A történetről nehéz úgy írni, hogy ne áruljak el túl sokat. Az biztos, hogy sikerült párszor meglepnie, és még a könyv utolsó oldalain sem sejtettem, hogy hova fog pontosan kifutni.
Összességében többszörös pozitív csalódás volt a kötet, ami ismét bebizonyította, hogy vannak még rejtett tehetségeink itthon.

2 hozzászólás
>!
Wiggin77 P
Veres Attila: Odakint sötétebb

VanderMeer, elbújhatsz!

A Könyvhéten vettem meg a regényt, épp akkor dedikált az író. Ha már ott voltam, aláírattam és lekezeltünk. Sokat nem tudtam róla, de tetszett a fülszöveg, a borító meg pláne. Meg ugye a borítón Lovecraftot emlegették, ami már alapból pozitív érzéseket kelt bennem (bár utólag azt mondom, hogy az ő hatását annyira nem éreztem). Meg VanderMeert (az övét igen) is, aki meg… Á, hagyjuk! A Fantomfényt nem tudom megbocsátani!
Most, miután befejeztem a könyvet, nem csak megszorongatnám Veres Attila kezét, de szívesen meghívnám pár sörre is. Mert bazijót alkotott. Debütáló regényként!
Sokban emlékeztett VanderMeer X térségéhez a regényben szereplő megye, ahol az esemény – a cellofoidák eljövetele – történt. Itt is sok szürreális esemény történik – kedvencem a ’83 óta megszakítás nélkül folyó kártyaparti – de mégis, ez a hely közelebb áll az olvasóhoz. Talán mert ismerősek a helyszínek, a vidéki kisbolt, a minden faluban megtalálható sör- és fröccsszagú presszó? A nosztalgiafaktor is érezteti hatását? Kíváncsi vagyok, hogy egy külföldi olvasónak mennyire tetszene a helyszín.
Az is zseniális, ahogy bemutatásra kerül az az alternatív Magyarország, melyben 1983-ban egy februári éjszaka során megjelennek az erdőben a csápos-potrohos különös lények, a cellofoidák, akiket se lefényképezni nem lehet, se elvinni a megyéből, a testük által kiválasztott folyadék, a kristálytej pedig gyógyítja a rákot – de nem tudjuk honnan jöttek és miért.
Az egész világ Magyarországra figyel, hetedhét országból jönnek a turisták cellofoida-nézőbe, de emellett az ország kb. úgy fejlődik, mint a valóságban. A fejezetek elején olyan kamuidézetek mélyítik a világépítést, mint például Torgyán doktor nyilatkozata az Eseményterületen létrehozott telepekről, vagy éppen Brigitte Bardot harcos felszólalása a cellofoidák vadászata ellen.
Az egyre elborultabb események adagolása a megfelelő ütemben történi, a történet nem ül le, végig feszes marad, a feszültség pedig egyre fokozódik. Egy olyan végkifejletig, ami egy kicsit ugyan zavaros volt számomra, de mégis, fényévekkel kielégítőbb, mint VanderMeernél volt. Itt sem kapunk minden kérdésre választ, de a Fantomfénnyel ellentétben nem rossz szájízzel csuktam be a könyvet.

A „weird” műfaj nem mindenkinek való. Én kifejezetten szeretem a rá jellemző különös, rejtelmekkel teli, sőt szürreális cselekményt. Másfelől meg az én rendszerető és rendszerező agyam sikítva vágyik a válaszokra (ezért is kaptam pl. frászt a Lost befejezésekor), valamiféle elfogadható magyarázatra. Valószínűleg műfaji jellegzetesség, hogy ez elmarad. Mégis, nem maradéktalanul ugyan, de most elégedett vagyok azzal, amit kaptam. Ezért, valamint a hibátlan hangulat- és világépítésért, az eredeti szereplőkért és az átélt borzongásért: 4.5 csillag. Még ilyet… És ilyet még! :)

>!
Kathryn
Veres Attila: Odakint sötétebb

Vannak olyan könyvek, amik orditanak utánad, hogy vedd meg! Igy voltam ezzel a könyvvel is. Először a gyönyörű szép boritója fogott meg. Utána elolvastam a tartalmát: érdekelt. De még mindig ott volt a mumus, hogy magyar irta. Bevallom őszintén hadilábon állok a magyar irókkal, pedig teljesen tisztában vagyok vele, hogy vannak/lehetnek jó hazai kötetek. Ezzel kapcsolatban most úgy éreztem, hogy szó sem lehet félrenyúlásról! Ezt nekem el kell olvasni!

Bővebben: http://simplexautumn.blogger.hu/2017/06/23/konyv-odakin…

>!
robinson P
Veres Attila: Odakint sötétebb

Az író valami zseniálisan és szemtelenül jól ír, igazán élvezet olvasni. És amit ír, az meg annyira érdekes, hogy tényleg muszáj olvasni. Én gyakorlatilag alig (mertem) letenni a könyvet. Egy igazán jól megírt, kalandokban és meglepetésekben bővelkedő történet ez. Ami külön öröm: hazai szerzőtől.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/06/odakint-sotetebb.html

>!
pat P
Veres Attila: Odakint sötétebb

Nálatok laknak-e állatok?*

Hát, ez egy jó könyv. Házi jellegű nosztalgiamagyar, multikulti aktuálweird, telides teli irodalmi és mitológiai allúziókkal (vagy mikkel), ropogósan eredeti, írástechnikailag remek, mely utóbbi kit érdekel, mert olyan izgalmaaas!

Az első rész is tök jó, annyira él, annyira ismerős, annyira ott vagyunk, annyira haverok a karakterek, annyira bizarrul cukik az állatok – és közben meg olyan dolgok sejlenek elő a kulisszák mögül, na azok nem ismerősek, kicsit se.. És még pókok is! (És tényleg csak picit zavar, hogy a kortársmagyar regények zömével egyetemben ez sem kijelentő módban íródott főként, hanem az ún. szenvedő módban; meg azért befigyel itt-ott a szövegek legnagyobb réme, a Frappáns Hasonlat is.)
A második rész meg! Hát én azt mondjuk nem igazán értem, hogy ez így hogy, meg mint, meg talán kicsit váratlanul, meg egyáltalán, most akkor mi a vége neki, de hát én attól odáig, meg vissza, Uranoszra mondom, én az ilyen csűrés-csavarást úgy imádom!

Szóval, ezt megérte megírni, gondozni, kiadni, megvenni, elolvasni. Óvatlan ismerőseim pedig akár ajándékba is kaphatják, ha nem vigyáznak. Hehe.

*Rigó Béla költeménye. A Kaláka együttes 1986-os feldolgozásában lett igazán ismert, pipafű szívása közben hallgatják leginkább.

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Agave_Könyvek KU

Akartam tetováltatni egy fekete téglalapot az alkaromra. Apám emlékére. Nem ismertem őt, csak egy távolból integető, cigarettaszagú alakként gondolok rá. Anyám azt mondja, remekül táncolt. Én nem táncolok, úgyhogy amennyire tudom, nem hasonlítok apámra, mégis közel éreztem magamhoz. Mintha fontos lenne az életemben, pedig ez a fontosság csak a hiányát jelezte.
Időnként megnéztem a karomat a tükörben zuhanyzás után, hogyan festene tetováltan. Vajon megváltoznék tőle? Más emberként élnék tovább?
Anyám megölt volna, ha megcsináltatom, különösen, ha megtudja, nekem apámat jelenti a forma. Apa egy nap kisétált az ajtón, és soha nem tért haza.
Én mégis úgy gondoltam magamra, mint aki tetovált. Így emlékeztem apámra, akire valójában nem emlékeztem.
Valamennyire vonzott az apaság gondolata. Nem a felelősségé, hanem a lehetőségé, hogy csatlakozzak a vérvonalam millióéves történetéhez. Ezer évvel korábban élt emberek vére keringett az ereimben.

9. oldal

4 hozzászólás
>!
Disznóparéj_HVP IP

Olyan nyárnak kellett volna lennie, mint a Tüskevárban, de olyan volt, mint egy Camus-regény, amit a mester nem írt meg, mert túl nyomasztónak találta.

64. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

A cigiről sem bírok normálisan leszokni, hogy lehetnék a reménye bárminek, ami komolyabb, mint egy kakaós csiga?

194. oldal

>!
Nebula

A társasági életnek nem kellene vizsgára hasonlítani, pedig valahogy minden beszélgetés az.

82. oldal

>!
Levandra P

A vasárnapok az élet sírkamrái, a világ mozdulatlanságában mindig apró apokalipszisre leltem. A mai napig gyűlölöm a vasárnapokat, mikor az emberek bebábozódnak a lakásaikban, a város vérkeringése leáll, az élet mumifikálja önmagát.

>!
Levandra P

Ha még nem tűnt volna fel, a létezés nagy része igazából illúzió. Viszont ha minden illúzió, akkor semmi sem az.
Akkor mi valódi? Egyáltalán, mi a valóság?

>!
Nebula

Nagyapám mindig azt mondta, a napok olyanok, mint az emberek: csak addig léteznek, amíg emlékszünk rájuk.

61. oldal

>!
Nebula

A zenelejátszó olyan, mint másoknak a könyvespolc. Kicsit fèlek, de remélem is, hogy egyszer majd valaki átnézi a tartalmát, és elégedetten csettint, majd azt mondja: „Ennek a fickónak volt ízlése.”

44. oldal

>!
Levandra P

Még közelebb léptem, megvizsgáltam a gyermeket, aki a földről álmodik egy hűvös szobában, míg az anyja a piacra ment, kitapintottam az élete vonalát, az eljövendő álmait, a nőt, akit szeretni fog, a gyerekek útját, akik őt követik, majd ezer éveket ugrottam, a vérvonal még mindig jelen volt, de már kirajzott a világűrbe, a civilizáció eldobta magától a húst, saját testüket gépekre cserélték, míg el nem érték az állapotot, ahol már nincs szükség fizikai testre, csak a tudatra. Ez volt az ér legfelső pontja a növény tetején, ahol minden, ami a gyökérből indult, végül egy pontba tért vissza.

>!
ViraMors 

Hazudtunk egymásnak vagy igazat mondtunk, beszéltünk vagy hallgattunk. Mindegy volt.

186. oldal (Agave, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Komor Zoltán – Tépő Donát: A migráns Krisztusok támadása
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Komor Zoltán – Tépő Donát: A hortobágyi cápa
Blake Crouch: Wayward Pines
Sherley Webster: A titokzatos bolygó – Florida rejtélye
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Charles Gilman: Démon tanár úr
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Gyilkos könyv
Nick Cutter: Mélység