Éjféli ​iskolák 51 csillagozás

Veres Attila: Éjféli iskolák

Magyarország, ahogy még sosem láttuk.

Egy város felfalja lakóit. Egy pornóforgatás, ahol a szereplők nem egészen emberek. Egy borkóstolás, ahol az italba idegen életeket zártak. Egy falu, ahol embereket termesztenek a földeken. Egy növény, amely a túlvilágra nyit átjárót. Egy szeméttelep, amely a világ legértékesebb anyagát őrzi. Egy wellness, amely szó szerint maga a pokol.

15 történet, amelyek elolvasása után a világ sokkal furcsább hely lesz. Történetek iszonyattal végződő szerelmekről, rettenetes vágyakról, nyaralásokról, ahol a szerencsések halnak meg először. Történetek átalakulásokról, kísértésekről, zenekarokról, amelyek őrületbe csábítanak. Történetek halálról és életről, és az állapotokról, amikor a kettő között nincs különbség.

Veres Attila az Odakint sötétebb című bestseller után most egy novelláskötettel jelentkezik, amelyben ismét bizonyítja, hogy miért ő a magyar weird irodalom legfontosabb szerzője.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
320 oldal · ISBN: 9789634194750
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194699

Kedvencelte 11

Most olvassa 39

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 194

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Veres Attila: Éjféli iskolák

Ha lemegy a nap, te eljössz mindig hozzám.
Kéred, hogy menjünk el már, az éjszaka vár.
Egész héten vártam, hogy találj rám,
Mmm… de izgulnom kár, mert eljöttél végre már.
~ Orsi – Ha lemegy a nap | https://www.youtube.com/watch…

Veres Attila valószínűleg rocksztár státuszt ért el ezzel a kötettel, az @Agave_konyvek pedig bevállalt becsülettel és nyert. Hogy mindenki komolyan gondolja a dolgot azt már tavaly is sejtettem, amikor az Alleeban szembejött az Odakint sötétebb plakáton, mint az év irodalmi szenzációja. Még ha nagyvonalúan le is hessegetjük magunkról a marketing démon fojtogató csápjait, a két kötet megjelenése együtt valóban nem mindennapi jelenség. Mondhatjuk ezt különösen annak tükrében, hogy számtalanszor hallhattuk már, a magyar piac nem tud eltartani efféle speciáis, már-már réteg ízlést kiszolgáló műveket, különösen egy olyan kényes helyzetben, mint ami az Alexandra bukta után létrejött. Azt gondolom, az Éjfél iskolák hivatkozási pont lesz, mivel rácáfol több olyan alapvetésre melyek vörös posztónak (bocs) számítanak a hazai fantasztikus könyvkiadásban. Magyar szerző, novellás kötet, weird, horror műfaj, magyar szetting.

A siker titka minden bizonnyal nagyrészt abban rejlik, hogy Veres Attila magyar környezetbe helyezi a történeteit. Nagy valami? Nem, sőt igazából annyira triviális, hogy nem is igazán értem miért kell erre felhívni a figyelmet. A magyar fantasztikum helyzetéről folytatott viták során rendre előjön, hogy a magyar íróknak a külföldi top alkotókkal kell versenyeznie, hiszen a hazai kiadók szinte azonnal szállítják a legjobb újdonságokat. Velük szemben a magyar íróknak egy elvitathatatlan előnye van, nevesen, hogy magyarok, ezáltal számunkra ismerős és olyan formában átélhető regényeket, novellákat egyebeket tudnak szállítani nekünk, amire mondjuk China Miéville nyilvánvaló okokból nem képes. A magam részéről így mindig kicsit értetlenül állok az előtt, amikor egy magyar író olyan fülszövegű regényt tesz elénk, hogy pl Lépj a jövő útjára! 2066 – Philadelphia. Ok, köszi, lapozzunk.

Nyilvánvaló természetesen, hogy egy minden szempontból magyar írás még nem garantálja a sikert. Bizonyos körökben népszerű hiedelemmel ellentétben, simán lehet valami szar attól, hogy magyar. Veres Attila sikeréhez nagyban hozzájárul, hogy a magyar szettinget olyan könnyed befogadhatósággal tudja átadni ami kevesek sajátja. Nem igazán tudom máshogy megfogalmazni, de egész egyszerűen hatékonyan ír. Mentes a felesleges sallangoktól és otromba szócsépléstől. Az írásai elején kapunk egy a magyar rögvalósággal kínos könnyedséggel összeegyeztető helyzetet, ami aztán változó hirtelenséggel fordul át meredt pislogásba. Valami ilyesmi lenne talán, ha Michel Houellebecq weirdet írna spoiler. Hogy egy kicsit még folytassam a hasonlítgatást: a magyar környezettel ellentétben, paradox módon a legutóbbi ilyen félig weird, félig misztikus írás amiről úgy éreztem, hogy na ez aztán tényleg megtörténhetne a szomszéd utcában is az a Torzók volt Lauren Beukestől.

A novellák hasonló stílusúak és egyenletes színvonalúak, általam nem várt, de annál élvezetesebb elemként pedig több esetben lazán össze is kapcsolódnak, hivatkoznak egymásra, ami egyfajta újraolvashatósági élményt is ad a kötetnek spoiler. A következő időkben valószínűleg részletesen ki is fogják vesézni mindegyiket, így én ebbe csak szőr csápmentén mennék bele. A legjobb darab nekem a Borostyán komplex lett, illetve a Nem elevenszülő, ami afféle totális mindfuck, de a jól eső fajtából. Kicsit megijedtem az elején a Szorozva nullávaltól mert semmi szükségét nem éreztem, hogy Lovecraft hommage-t olvassak, de ezzel kiderült, hogy ilyet is lehet jól írni. A leggyengébb az utolsó előtti Közöttetek volt, amit a végén már szimplán untam, valószínűleg azért, mert mire ide jutottunk már egyszerűen nem tudott semmi újat vagy meglepőt nyújtani. Ezt talán szerencsésebb lett volna a kötet első harmadába tenni.

Leszögezhető, hogy az Éjféli iskolák egészen különleges és egyedi hangulatú gyűjtemény. Ez abból adódik, hogy a bevezetők többnyire könnyen azonosulható szituációkat kínálnak, melyek gyakran már önmagukban is elég kényelmetlenek, ezt pedig még aztán fokozza a továbbiakban bekövetkező lelki és/vagy testi trancsír. Nem annyira ajánlott egyedül olvasni, félig sötét lakásban. Gyakran gondolkoztam, hogy mivel a szöveg irodalmi igényességű spoiler, Veres Attila jó eséllyel simán megállna weird nélkül a szépirodalmi közegben is. Mondjuk ilyenkor az is felmerült bennem kérdésként rögtön, hogy egyébként minek?

Negatívumként annyit tudnék mondani, hogy a borító szerintem kifejezetten gyenge és semmitmondóan jellegtelen lett. Főleg az Odakint sötétebbéhez képest.

Ja és amúgy:
Congratulations! your domain is available.
pornaftermidnight.com $9.99

Csak mondom.

53 hozzászólás
>!
Oriente P
Veres Attila: Éjféli iskolák

Nem tudok igazán ütős értékelést megfogalmazni, mert egyrészt kiütött a könyv, másrészt a novellák pont azt hozták, amit az Odakint sötétebb után vártam. Nagyon bírom ugyanis a lokális, nyomott szürrealizmusból a kozmikus léptékre váltást, ami a szerző specialitása.

Bár novelláskötetről van szó, az egyes darabokat szervesen összekapcsolják a keresztutalások és az atmoszféra. Nagyon profi válogatás olyan szempontból is, hogy a színvonal egyenletesen magas, a zsigeri behatás szépen hullámzó – vagyis ha egy történet nem akarta az agyamat végigpofozni az emésztőszerveimen, akkor azt sem érzékeltem feltétlenül rossznak, legfeljebb szusszantam egy kicsit. Azt az ívet mondjuk, amiről Attila a könyvbemutatón beszélt (@sirszalhasogato idézi is: https://moly.hu/ertekelesek/2790913) én pont nem látom, de ez nem különösebben zavar; inkább úgy érzem, hogy a felvetett témák (vágy, keresés, kielégülés, menekülés, beletörődés, stb.) keresztül-kasul szövik az egész kötetet. Annyiban érdemes követni az olvasási rendet, hogy az első novella után mindenki eldöntheti, hogy tényleg akarja-e ezt, az utolsó meg egészen aranyos (ha lehet ilyen jelzőt egyáltalán használni ebben a kötetben), így némileg elsimítja a felborzolt idegszálakat.

Sokak első gondolata egy-egy Veres Attila szöveg után az lehet (így voltam ezzel magam is), hogy itt bizony nemcsak a produktum a weird, hanem az alkotójuk is. De mindig rádöbbenek (és gondolom sokan mások is), hogy pont ellenkezőleg: kevesen értik meg ilyen jól és szövegezik meg ilyen elemi erővel, hogy a világ beteg és néha egyszerűen lehetetlen benne ép elmével működni. Ráadásul van valami közös a Éjféli iskolák hőseiben, egyfajta belátó engedékenység, ami a tagadás helyett az idomulásban látja az egyetlen járható utat: tárd ki az ajtót, ereszd be a szörnyetegeket és nincs többé rettegés. Fura, de van ebben az egészben valami megnyugtató, szelíd erő, ami nekem folyamatosan ellenpontozta a válogatott, vérben cuppogó, féregjárta, gusztustalan vagy éppen arctalan rémségek tárházát.
Szóval jöhet még, Attila, ne kímélj! :)

A statisztika kedvéért, az én kedvenceim:
Nem elevenszülő, Szorozva nullával, A présházban, A borostyán komplex, Visszatérés az éjféli iskolába

3 hozzászólás
>!
makitra MP
Veres Attila: Éjféli iskolák

Petrichor.

Különös dolgok népesítik be Veres Attila képzeletét, de közös bennük, hogy mind a valóságból fakadnak. A magjukat minden idegenségük ellenére a mi vágyaink, érzéseink, gondolataink alkotják. Hőseit, ha nevezhetjük így őket, hétköznapi dolgok mozgatják, de legfőképpen saját sikertelenségük, fragmentáltságuk tudata, valami hiányérzet. Legtöbbször férfiak, Gáborok, Csabák és Ferik, ritkán nők, néha még az is megesik, hogy az éjszaka teremtményeivel kötünk barátságot. Élményeik (élményeink?) azonban közösek.

Az Éjféli iskolák történeteiben a legváratlanabb helyeken bukkan fel a különös, gyakran csak az utolsó pillanatokban. Van, hogy csak a feszültséget érzi az olvasó, mint egy vérbeli horrorban, és csak az utolsó lapokon bukkan fel valami megnevezhetetlen, valami rettenetes; másutt már az elejétől fogva benne élünk a nem mindennapiban. Nyelvileg remekül építi fel ezeket a világokat: erős kifejezések, meghökkentő képek erősítik az olvasóban a megérzéseket. Ha kell, célratörő a próza, ha kell, ráérősen mutatja be a világot és annak lakóit. Pár mondattal fel tud vázolni sorsokat, életeket; az erős magyar atmoszféra gyorsan megmutatja, hol is járunk – a közös emlékezet segít az értelmezésben.

Valamennyi írás erős hangulatú és különleges, még azok is, amelyek kevésbé bizonyultak maradandónak számomra. Éppen ezért mondom azt a kötetre, hogy zseniális; és bár mostanában rendszeresen olvasok magyar zsánerszerzőktől erős könyveket, Veres Attila egyedi hangja sokáig emlékezetes marad.

Olvassátok az Éjféli iskolákat és hagyjátok, hogy elringasson különc világa, élvezzétek a különlegest és legyetek üdvözölve a sötétben.

Bővebben: https://tubicacezar.blogspot.com/2018/06/veres-attila-e…

>!
abstractelf P
Veres Attila: Éjféli iskolák

Veres Attila valamiféle mágiát űz, s ebben egyre biztosabb vagyok. Már az első regénye is berántott, de az Éjféli iskola drogként hatott rám, és teljesen a függője lettem a kötetnek és az írónak egyaránt.

Az Éjféli iskolák minden, ami magyar, megspékelve néha egy kis furcsasággal, néha pedig egy kis borzongással. Ha nem hiszed, csak annyit mondok: található a kötetben egy Kisgömböc feldolgozás, ahol az Antikrisztus egy malac. (Itt jegyezném meg, hogy ez a legjobb feldolgozás, amivel valaha találkoztam.)

A történetek szinte mindegyike magában hordozott valamit, amitől már az első pillanatban megkedveltem. A Pornó éjfél utánnak van a legjobb indítása, és tökéletes felütése lett az egész kötetnek. A Ködváros döbbentett meg először; itt jöttem rá arra is, hogy ez nem semmi olvasási élmény lesz. A Szorozva nullával történet elolvasása után azt kívántam, bárcsak egy regény lenne, mert még imádnék barangolni ebben a világban. A vérvörös gépezet nagyszerű társadalomkritika volt, A Borostyán komplex a bennem élő hobbi borásznak és borrajongónak felért egy szerelmes levéllel.
A legnagyobb hatással rám mégis a Visszatérés az éjféli iskolába volt, amit, ha lehetne odaadnék mindenkinek, aki azt gondolja, hogy nem érdemes kortárs magyar szerzőktől olvasni.

Az Éjféli iskolák számomra az idei év egyik legjobb megjelenése volt, és már most tudom, hogy még sokszor visszatérek ezekhez a történetekhez. Veres Attila pedig felkerült a kedvenc íróim közé.

>!
Nita_Könyvgalaxis
Veres Attila: Éjféli iskolák

Mindennapi rettegésünk ad meg nékünk ma…

Tudjátok, vannak azok az álmok, amikből miután zihálva felébredsz, minél hamarabb igyekszel elfelejteni őket. Na Veres Attila ezeket az álmokat nem űzi a tudatalattija mélyére, hanem megírja nekünk őket.

Számomra a legerősebb novellák a Ködváros, a Szorozva nullával és A Borostyán komplex voltak. Bár a többire sem mondanám, hogy gyengék, sőt, de nekem ezek voltak azok, amik a leginkább megfogtak. A Ködváros remekül megfogja a reménytelen vágyakozás érzését, a Szorozva nullával zseniálisan elborult útibeszámoló, A Borostyán komplex meg olyan ötletet dob be, ami előtt csak meghajolni tudok.

Amúgy mindegyik novelláról el lehet mondani, hogy briliánsan van megírva, olyan mondatok, olyan képek találhatóak benne, amelyek mélyen belénk égnek. Én örülök, hogy kis adagokban fogyasztottam el a kötetet, egyrészt így tovább tartott, másrészt meg elég fullasztó történetek ezek, megülik az ember lelkét.

Nagyon remélem, hogy sok-sok írással fog még minket Attila megörvendeztetni. Őt tartom most a magyar fantasztikus irodalom egyik legbátrabb, legegyedibb hangjának.

>!
kvzs P
Veres Attila: Éjféli iskolák

Ritkán olvasok olyan könyvet, amire azt érzem, hogy a mienk. Ez a kötet viszont szinte minden novellával elérte ezt a hatást.
Veres Attila történeteiben az a szép, hogy fogja a nagy magyar valóságot és az ebből fakadó problémákat, és egy olyan szemszögből mutatja meg őket, amiről kapásból a „totálisan agyament” jelző jut eszembe. Mélyebben belegondolva viszont a nagy magyar valóságunk, a problémáink a totálisan agyamentek, és a furcsa látásmód, vagy a különös megoldások teljesen normálisnak tűnnek. Mert bizony a szüzesség elvesztése, egy zenekar iránti felfokozott rajongás, a politikai elnyomás vagy éppen egy különös csoporthoz tartozás, és az ennek köszönhető társadalmi kirekesztettség mindannyiunk életének részei, és mindenki máshogy éli azokat meg. Különbözőek vagyunk, ezért az élményeink is különböznek, és ami nekem természetes, az másnak lehet furcsa, vagy éppen rémisztő. Meg kellene próbálni kicsit más szemszögből nézni az életünket, megtalálni az érthetetlent a számunkra megszokottban, és a normálist abban, amit idegennek érzünk. Ezek az ismerősen idegen világból származó szilánkok engem pont erre figyelmeztetnek.
Nagyon remélem, hogy Attilától a jövőben is olvashatunk még, mert egyrészt mestere a hangulatkeltésnek, másrészt a nyelvezete, a történeteinek közvetítő közege is nagyon egyedi.

>!
pinter_bence I
Veres Attila: Éjféli iskolák

"Sokat gondolkodtam azokon a pillanatokon, amikor a történetek főszereplői szembesülnek a szokatlannal, a lehetetlennel, a természetfelettivel: meglepődnek, aztán nagyon hamar elfogadják a valóság új kereteit. Elsőre gyakran valószerűtlennek, furcsának tűnik a dolog, de ahogy gondolkodtam, rájöttem, mi történik: nem a valóság változik meg, és arra reagál a szereplő, hanem valójában a valóság idomult ahhoz a belső állapothoz, amiben a szereplő alapvetően volt már a novella kezdetén.

A történetek egyébként több ponton összefonódnak, egy-egy novella szereplői említés szintjén felbukkannak más történetekben is, annyira, hogy még az Odakint sötétebben megismert szörnyeteg is kap egy epizódszerepet. Nagyon remélem, hogy a kötet olvasása után a két eddigi könyv körül beindul a rajongói elméletek gyártása, nagyon szórakoztató lenne ilyesmit látni, és van rá tér is. Vajon minden novella egy univerzumban játszódik? Vagy van, ami nem? Lehet-e egységes mitológiát felrajzolni az összekapcsolódó novellák mögé? Mindehhez csak kevés kapaszkodót nyújtanak a kötet végi jegyzetek, de nem is ezért jó őket olvasni, hanem mert nagyon közel engednek minket a szerzőhöz.

A nagyon ígéretes tavalyi bemutatkozás után tehát ha lehet, még erősebb lett a folytatás. Veres Attila ezzel a kötettel bizonyította, hogy nem csak a zsánerirodalomra, vagy ezen belül a horrorra és a weirdre fogékony közönség, de a szélesebb irodalmi közélet figyelmére is teljesen jogosan tarthat igényt. Továbbra is igaznak tartom azt a tavalyi állításomat, hogy a magyar valóság megragadására jelenleg a weird irodalom eszköztára és hangvétele a legalkamasabb: Veres Attila pedig szerencsénkre ennek a mestere."

A teljes írás itt olvasható:

https://spekulativzona.blogspot.com/2018/06/mi-magunk-v…

>!
Dávidmoly
Veres Attila: Éjféli iskolák

Miután annakidején hosszasan áradoztam Veres Attila debütáló regényéről, elég lenne csak belinkelnem az arról írott értékelésemet, mert amit ott összehordtam, az többé-kevésbé az Éjféli iskolák novelláira is igaz. De ez túl olcsó megoldás lenne, méltatlan a jelen kötethez.
A szerző legfőbb erőssége a hangulatteremtés. Történeteit megtölti ez a mesterien lefestett, nehéz, sűrű és baljós atmoszféra, ami nyomasztó súlyával és rémálom-logikájával feloldja a szereplőket, a narratívát, és az olvasót, szürreális, mégis ismerős masszává mosva össze őket. Ez az ismerősség fontos része a novellák hatásmechanizmusának: ismerjük ezeket az embereket, vagy ha nem is személyesen ezt a Balázst, Lucát, Robit, Gábort, Szabinát vagy Karcsit, de olyanokat, mint ők. Ismerősek az élethelyzeteik, az érzéseik, a vágyaik, a gondolataik. Pont ez teszi ijesztővé, hogy olyan magától értetődő természetességgel hullanak a kozmikus örvény torkába.
És ha már szóba került a kozmikus: úgy látom, hogy Veres Attila világa (a kézenfekvő párhuzamok és a marketinggépezet szólamai dacára) teljesen más, mint Lovecrafté, sőt, bizonyos szempontból éppen az antitézise annak. spoiler
Visszatérve a kötetre: egy kisebb és egy nagyobb kellemetlenséget azért megemlítenék.
Néhány történetnél számomra egyszerűen túl sok volt, és ezért öncélúnak hatott a pornó, a gusztustalankodás és az agyolvasztó szürrealizmus. Ez nyilván ízlés dolga, de A présházban, A Tükörkék bárónő és A Borostyán komplex számomra ezért kevésbé volt hatásos. Ezzel összefügg, hogy többször éreztem úgy, hogy hosszabbra nyújtózik a szöveg, mint ameddig a takarója ér.
Ami ennél lényegesen jobban zavart, az a tördelés, pontosabban annak esetenkénti hiánya. Többször előfordult, hogy teljesen kizökkentem az olvasásból, mert egy párbeszéd új bekezdés nélkül ment át leírásba, és ez engem rettenetesen zavart. Komolyan, mintha… inkább nem is írok hasonlatot, de na, értitek. Jobb kint, mint bent.
A borító szép és találó, akárcsak a fejezetek előtti grafikák. A szerzői utószónak örültem, szeretem az ilyen kis műhelytitok-fellebbentő írásokat.
Összességében a kötet nagyon tetszett, szerintem abszolút érdemes elolvasni (ha az ember bírja a sötét, szürreális hangulatot és ha testi-lelki nyomorúságról olvas). Kis adagokban javaslom, a hozzászokás tompítja az élvezeti értéket. Négy és fél Arctalan Nagyúr az ötből.

Az egyes novellákról (nem sokkal) részletesebben

Pornó éjfél után
Azt a rohadt… fejbe vágott, mint a kánikula. spoiler. Soha rosszabbat. 5/5

Ködváros
Inkább alattomosan felkavaró, mintsem ijesztő: szürreális és kissé nyugtalanító. 4,25/5

Nem elevenszülő
Nem is baj, hogy egy minden napra egy novella kihívásra olvasom ezt a kötetet, mert ezekre a történetekre rá kell pihenni. Nagyjából mint egy arcomba csapódó ökölre. Bizarr szexualitás és töredékességében ijesztő spoiler betüremkedése a panelba. 5/5

Majd alszunk a hóban
Mert van az úgy, hogy nem szolgálsz rá (nem idézel szellemet, nem kegyetlenkedsz másokkal, nem csapsz le kapzsin gyanús ajánlatokra, nem fűtenek bűnös vágyak stb.), csak egyszerűen spoiler. 4,5/5

Szorozva nullával
Ez tipikusan egy olyan történet, ami röviden elmesélve banálisan hangzik, és tulajdonképpen van is benne valami profán, de ugyanakkor, spoiler kényelmetlenül befészkeli magát spoiler, és nyomot hagy benned. 4,75/5

A vérvörös gépezet
Nem feltétlenül kell elmenni a pokolba spoiler: eljöhet a pokol hozzánk csak úgy is. És ez a csak úgy a bökkenő talán, mert ez most nem ütött akkorát, mint a korábbiak. 4/5

A présházban
Talán ez az első novella a kötetben, ami után nem éreztem úgy, hogy erre rá kell pihennem, de hogy ez jó vagy rossz-e, azt még nem tudom eldönteni. 4/5

A Borostyán komplex
Mitológiaépítés és sziporkázó ötletparádé az író részéről, enyhe értetlenség spoiler (és talán a csömör jelei) az enyémről. Egy kicsit túl sok minden volt benne (hogy stílszerűen fogalmazzak: túl sokféle aroma keveredett benne). 4/5 (de enyhén rezeg)

Kisgömböc
Felkavaró variáció a klasszikus népmesére, bár a vége spoiler egy kissé túltolt. 4,5/5

Visszatérés az éjféli iskolába
Visszatérés: spoiler. Tanulunk reggel, délben, este, éjfélkor. És amit csak lehet, azt feldolgozzuk. 5/5

A Tükörkék bárónő
Lehet, hogy itt egy kicsit pihentetnem kéne a kötetet, mert kezdek besokallni a gusztustalanságban tobzódó (amúgy költői) képektől és képzettársításoktól, valamint spoiler. Igen, értem, hogy gyász és veszteség, csak nem érzem. 3,5/5

Közvetítőanyag
A művészet örök problémája, hogy nem tudja pontosan meghatározni, hogy mitől művészet a művészet. (Ezzel amúgy nincs egyedül: a valóságban a határok hajlamosak elmosódni, így az elméletben világos és jól definiált kategóriák alkalmasint eléggé pontatlanok.) Veres Attila itt eljátszadozik a gondolattal, hogy spoiler, de őszintén szólva engem a közvetítőanyag spoiler sokkal jobban lekötött, mint amaz. 4/5

Ezer fog
Gyakorlatilag csak egy groteszk és felkavaró jelenet, de annál hatásosabb. Hátborzongató, nem undorító. 4,5/5

Közöttetek
Az eleje és a közepe nagyon bejött, spoiler spoiler, és nagyon tetszett a töredezett szerkezet, de a végét egy kicsit kiegyensúlyozatlannak éreztem. 4,75/5

Varjakkal teli ég, aztán semmi
Meglepő és elégikus történet spoiler. Ez akár még vicces is lehetne, ha nem lengené be az egészet Csaba elvesztegetett lehetőségeinek szomorúsága. Kicsit hosszúnak találtam. 4/5

>!
Ivenn P
Veres Attila: Éjféli iskolák

Kissé érdekes volt a viszonyom ezzel a könyvvel, mert a horrort kifejezetten kedvelem, viszont a szürrealizmus mindig is egy kényes irányzat volt számomra: úgy érzem, hogy elég sok minden van, amit még be tud fogadni a gyomrom, viszont könnyű elérni azt a szintet is, amit egyszerűen már túl elvontnak tartok.
Attila novelláinak túlnyomó része hajlott efelé a furcsa, szürrealista, számomra kissé elvontnak érződő irányzat felé és emiatt felemás – de többnyire azért pozitív! – érzéseim voltak olvasás közben.

Összességében egy elég kellemes csalódás volt a könyv, mert Attila eszméletlenül jól ír és valami irtózatos tehetsége van a hangulatkeltéshez: tényleg, bizonyos történetein szabályosan borzongtam, a hideg futkosott a hátamon és felfordult a gyomrom, pont, ahogy azt egy jó horrortól várnám. Teljesen lenyűgözött a Borostyán komplex című történetével (melyet a kötet legjobb darabjának tartok), nagyon tetszett a Vérvörös gépezet (tudom, nem politikai célzattal írta, de ettől függetlenül egy nagyon jó reflektálás a mai magyarországi helyzetre), szerettem az egész kis univerzumot, ami a pornaftermidnight.com köré épült (igen, a pornóval és szörnyekkel együtt) és úgy érzem, hogy ebben még rengeteg potenciál lehetne. Az utolsó novella pedig már abszolút az én szájízemre íródott, az antikrisztus-jelölt Csaba és a sorsát egyengető démon kapcsolatán már egy sokkal könnyedebb, urbánusabb irányt éreztem, ami tök jól állt a szerzőnek és a viszonylag népszerű téma ellenére is meg tudta őrizni az eredetiségét.

Többségében tehát nagyon jól működött nálam is a könyv, viszont azért volt jó pár része is, amin fennakadt a szemem és nem tudtam száz százalékosan élvezni. Néha már soknak éreztem a létezésen, születésen/elmúláson való elmélkedést, illetve pár történet nagyon azt akarta sugallni, hogy itt valami mély bölcsességről és halandó számára felfoghatatlan tanulságról van szó, de nekem inkább csak egy érthetetlen katyvaszként jött át. Tudom, hogy egy ilyen típusú történetben nem elvárható a miértekre és a hogyanokra való válaszadás, de itt néha keveselltem a megosztott információt (pl. Ezer fog).
Minden fenntartásom ellenére azért Attila meggyőzött arról, hogy érdemes rá a továbbiakban is figyelni. Habár lehet a weird irodalom nem teljes mértékben nekem való (már ha a weird fogalma az ilyen típusú történeteket takarja), de ugyanakkor nyitott maradok és szívesen fogok olvasni tőle mást is. A következő könyvéig pedig én is csak javasolni tudom, hogy foglalja le a pornaftermidnight.com domaint! Még pár ilyen minőségi történet az univerzumban és szerintem beindulna az oldal forgalma. ;)

20 hozzászólás
>!
Molymacska P
Veres Attila: Éjféli iskolák

A cím és a borító
Visszatérés az éjféli iskolába című novellából megtudjuk, mi az az éjféli iskola spoiler és így nagyon izgalmas, hogy pont ez lett a cím. Mindenképpen ez a novella a vezérnovella (főnovella), ezért a cím választása így, olvasás után eléggé menő (olvasás előtt viszont sztem uncsi és elcsépelt. De nah, a rajongók úgy is megveszik :D )
A borító izgalmas, mert a lila színnel ez a kép sejtelmes. Igazából olyan hangulata, mint a legtöbb novellának, így bár ez is lehetne jobb de… jó ez így :D

A könyvről
Nekem a novellák elrendezésével bajaim voltak, mert nem adott akkora élményt így, ellenben alapvetően a novellák akarták és hívták a rendszert. (sokszor leírom, mert tényleg ennyire idegesítő problémáról van szó)
A másik hibája, hogy bár jó volt, de többet vártam. Sokkal többet. És még többet. És kaptam egy alapvetően jó kötetet, ami számomra ilyen formán picit csalódás volt. Az utószó azért sokat javított a helyzeten, és el kell ismerjem, azért a novellák messze jobbak, mint amiket mostanság olvastam a témában.

A novellákról

Pornó éjfél után
Első novella, amit írt a szerző, és bármennyire is első, én tényleg úgy éreztem, hogy a horror szál nélkül jobb lett volna. Nem azért, mert baj van vele, egyszerűen az első aktus félelmei pont annyira voltak horrorisztikusak, hogy én a végét nem tudtam úgy igazán élvezni. Megdöbbentő volt, de rossz féle megdöbbenést éreztem. A keretes szerkezet zseniális volt.

Ködváros
Nagyon aprólékos novella. Megvan a maga hangulata, ami lehúz a mélybe (igazából nem is a mélybe, mert annyira nem sötét) Érdekes, ahogy mondatról mondatra tudunk meg egyre többet, mint ahogy a krimikben is ahogy a gyilkost keressük. Nem csak a történet vett le a lábamról, de az aprólékos, a könyvvel, a zenével kapcsolatos infók, poénok is. Zseniális.

Nem elevenszülő
Szintén megvan az egyedi hangulata (úristen, túl sokszor ismételgetem ezt) bár maga a történet nem vett le a lábamról. Több novellában is visszatér a pornó nézés, ami furcsa, de megadja a novelláknak azt a bájt, amitől kicsit más és kifacsart lesz. Főleg itt kicsit más, és kicsit nagyon kifacsart.

Majd alszunk a hóban
Ha megkérdezi valaki, hogy mi történt ebben a novellában, nem tudnék választ adni rá. Pedig elolvastam kétszer is, biz isten még most se göngyölítettem fel a cselekmény vázát.
Ellenben a pihenés vissza-visszatérte nagyon jó, hangulatos, elgondolkodtató részlet volt, és így a vége is megkapta a nagy katarzist.

Szorozva nullával
Ez volt az a novella, amelyből felolvasott a szerző a ViTán. Nagyon tetszett, mert egyrészről a részlet felcsigázott, másrészről annyira jól mutatja be a lovecrafti világot, hogy élvezet olvasni (úgy is, hogy nem vagyok nagy rajongója Lovecraftnak, inkább csak olvasgatom) Kicsavart, poénokkal és érzelmekkel teli novella.

A vérvörös gépezet
Amikor a város új életre kel. Nagyon bizarr, de mindenképpen jó, ahogy a város alakulását nyomon követhetjük minden rosszal együtt. Véres, és hullaszagú novella.

A présházban
Ezt már régebben is olvastam (jaj de jó ezt leírni) és akkor nagyon megdöbbentett. Nem csak a pornós téma miatt (megint!) hanem amiatt, hogy sokkal erősebb volt nálam a rávezetés, mint a beteljesülés. Valahogy az olyan nagyon magyar (sokkal „magyarosabb” mint az Odakint sötétebb amúgy) és emiatt jobban szerethető. A beteljesülés más, de az is nagyon jó, csak élesen különbözik (szerintem) a felvezetéstől.

A Borostyán komplex
Nemrég voltam borkóstolón és így az élmény még intenzívebb lett. Érdekes volt, mert megint alapvető társadalmi problémákkal indított, majd jött a fantasztikum, ami megfűszerezte az egészet. Az a fajta horrorisztikus hangulat volt benne, amit szívesebben olvastam volna máshogy is, többet (akár más szemszögből, ki hogyan élte át, ilyenek) Nagyon erőteljes volt.

Kisgömböc
Egy mese átirata úgy, hogy az tényleg horrorisztikus legyen. Félelmetes, de az zsigeri félelem, amely a leírások miatt, a mindennapi más szemszögből lévő megközelítése miatt alakul ki. Soha nem fogok disznóvágáson részt venni. Csak úgy mondom… (jah és wellnessbe se fogok menni. Mondjuk pénzem sincs rá, de akkor is!)

Visszatérés az éjféli iskolába
Nagyon izgalmas volt egy új világot látni, ami a mi világunkban van, de mégis átjáró, és ezért mégsem. Egy teljesen új életet mutatott be, ami egyrészről őrületesen más, másrészről logikus… a maga beteg voltában. Tetszettek a részletes, aprólékos leírások, még olvastam volna egy ideig…
Valahogy úgy érzem, ez a központi novella, és ezzel kapcsolható össze több másik (Borostyán komplex, A tükörkék bárónő, Nem elevenszülő) emiatt én ezeket az összefüggő történeteket raktam volna egy blokkba, Így elég kellemtelen.

A Tükörkék bárónő
Megjelent a portál. Vagyis bocsánat, rosszul írtam, igazából A PORTÁL!!! Érdekes dolgok jöttek fel újfent, a gazdagság és szegénység, a halál, a gyász (több gyásszal kapcsolatos novella is van, ez pedig az egyik) A váltott szemszög (a jelen és a jövő) nem különült el egy nagyon furcsa, zaklatott elbeszélésmódot juttatott az eszembe.

Közvetítőanyag
Érdekes volt, bár most nem a hangulat miatt. Szemben állt a vidéki életmód a filozófiai gondolkozással, és az ellentétek adták ki azt, amire szükség volt. Vicces volt, mégis elgondolkodtató, hogy mi is a művészet.

Ezer fog
Ez a tipikus WTF novella, amiről nem tudok sokat mondani. Amint elolvastam, el is felejtettem.

Közöttetek
Valahogy furcsa volt egy lovecrafti vallást a valóságba átitatódva olvasni. Valahogy megértem, átérzem, de közben meg undorító, és rettenetes. Olyan Veres Attilás

Varjakkal teli ég, aztán semmi
Rockzene, reméytelenség, célok, és siker káprázata. Lehet azért, mert a végén volt, és túl töményen olvastam, de ez a novella valahogy nem ütött akkorát, mint vártam. Inkább csak eltelt. Az alapja jó volt, de nekem valami nagyon nagy hiányzik.


Népszerű idézetek

>!
Molymacska P

Én nem olvasom végig a regényeket csak az első bekezdést. Senki nem tud jobbat írni az első bekezdésnél, ezt azóta tudom, hogy végigolvastam az Anna Karerinát. Ha ezt a szöveget én olvasnám, itt megállnék. Lehet, hogy neked is azt kellene tenned.

7. oldal Pornó éjfél után

>!
Wiggin77

Elővettem a másik, szezonális klasszikust.
– Meleg van, nem?
Egész életemben rettenetes voltam felszínes beszélgetésekben. Nem mintha a tartalmas párbeszéd sokkal jobban menne.
Mirjam viszont megmutatta, hogyan csinálják a profik.
– Mi lenne, ha átmennék egy üveg borral, és dugnánk?

44. oldal

>!
Molymacska P

Bizonyos értelemben egész életedben álmodsz.

107. oldal Szorozva nullával

4 hozzászólás
>!
Dávidmoly 

Ez egy fontos figyelmeztetés mindenkinek, aki a jövőben esetleg velem iszik: a végére lehet, hogy történet lesz belőle.

313. oldal, Utószó

>!
Dávidmoly

– Van benne alkohol??
– Persze hogy van, fiam! Milyen pia a pia pia nélkül?

160. oldal, A Borostyán komplex

>!
spacelord

Az életben két dolgot nem akartam soha: rákot meg gyereket.

48. oldal, Nem elevenszülő

>!
Dávidmoly 

– Most nem aludhatunk – mondtam.
– Az emberi agy hatalmas, bonyolult szerkezet – válaszolta, – nincs olyan pillanat, amikor minden része be van kapcsolva. Bizonyos értelemben egész életedben alszol. Bizonyos értelemben egész életedben álmodsz.

107. oldal, Szorozva nullával

>!
Molymacska P

– Ti férfiak – mondta-, nektek aztán kurvára mindegy, semmit nem ront rajtatok egy gyerek, de a mi értékünk nullává lesz. Egy gyerek a szorzó – fejtegette igazi közgazdászként –, és a szorzó értéke itt nulla. Bármennyi is az értéke egy nőnek ebben az egyenletben, a gyerek nullával szorozza.
– A férfiaknál miért lenne ez más? – kérdeztem.
– Mert a férfiak alapból nem érnek szart se – válaszolta.

77. oldal Szorozva nullával

1 hozzászólás
>!
Molymacska P

Tudják, hogy hazudik, mert az élet nem más, mint az igazság hiánya.

263. oldal Közöttetek

>!
ViraMors P

Aludni akartam, álomtalanul. Talán aludtam és álmodtam.

80. oldal, Szorozva nullával


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Josh Malerman: Ház a tó mélyén
G. Arthur Brown – Komor Zoltán: Chemtrail Kamélon
Komor Zoltán: Klotyó-Krisztus a kenyér-fülbemászó ellen
Komor Zoltán: Az Égi istálló
Komor Zoltán – Tépő Donát: A migráns Krisztusok támadása
Komor Zoltán: Dögnyugat
Komor Zoltán: Mesék Kaptárvárosból
Novák Andor: Szegregált pokol
Komor Zoltán – Tépő Donát: A hortobágyi cápa