A ​valóság helyreállítása 101 csillagozás

Veres Attila: A valóság helyreállítása

Ugyanaz ​a város, mégsem ugyanaz a világ. Egymás mellett létezünk benne, de más és más valóságokban.

Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után. Ezekben a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.
A valóság helyreállítása a széthullás állapotairól szól. Szétesnek benne életek és közösségek, hitek és világok. Mi, akárcsak a szereplők, keressük a helyünket ebben a szétszakadó világban, és ha nem találjuk, akkor eltűnünk a semmiben.
A kötet tizennégy írásában Veres korunk legsürgetőbb kérdéseire keres választ a világ értelmezésével kapcsolatban. A történetek azonban rólunk szólnak és az országról, amelyben élünk – vagy sokszor csak létezünk. A lapokon elmosódik a határ az eksztázis és az iszonyat, a valóság és a fikció, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2022

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
408 oldal · ISBN: 9789635980734
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635980727

Kedvencelte 22

Most olvassa 28

Várólistára tette 148

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

KingucK P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

Igazi weird alkotás, érdekes, félelmetes és nyomasztó.

Különleges a szerkezete is a könyvnek, mert novellás kötetként van beazonosítva, ami igaz is, de hamar rájössz, hogy a novellák összefüggenek és fogod a fejed, hogy ezt a könyvet még egyszer el kell majd olvasnod, úgy hogy jobban figyelsz a részletekre. A végén rádöbbensz, hogy valóban újra el kell olvasni ezt a könyvet. :)

Egy (vagy több?) párhuzamos világban járunk, ahol megkérdőjelezik a valóság; elmosódnak a határok, járványként terjed a démoni megszállottság; különös utazásokon vehetünk részt, ahonnan lehet, hogy nem térünk vissza, vagy ha igen, akkor nem teljesen ugyanúgy. Mégis olyan formán van összerakva és megfogalmazva a könyv, hogy úgy érzed, hogy ez a mai valóságban történik, csak eddig nem tűnt fel neked, biztos átsiklottál felette a sűrű hétköznapok forgatagában.

A borítója zseniális.

Veres Attilától az első könyvélményem, bár már antológiában olvastam tőle novellát. Az biztos, hogy ezek után kis rápihenéssel elolvasom a többi alkotását is. Magyarországon a kevesek egyike (ismereteim szerint), akik hasonló műfajban alkotnak, még hírtelen Moskát Anita jut eszembe.

Ajánlom a weird szerelmeseinek és azoknak az erős idegzetűeknek, akik valami különleges élményre vágynak!

pat P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

A telefonom mindig átjavítja Veres Attilát Véres Attilára, és hát ebben tagadhatatlanul van valami…

A „fogakkal teli verem” nagyon erős indítás, a Megharapni egy kutyát annyira nem ragadott meg, de a Láss úgy, ahogy vagyok magasságában már komolyan fontolgattam, hogy én erre a kötetre nem is csillagokat fogok adni, hanem mondjuk… olanzapint.
A Tranzisztor iszonyúan tetszett, a Gestaltnál kifejezett eufóriába kerültem. A Kapcsolatartásra kijelölt személyben nagyon erős képek voltak, annál rosszabbul csak a Méltósággal viselt olvasása alatt és után voltam – majdnem el se mertem aludni, és azóta is nagyon féltem Malacot. Aztán volt még benne egy valódi SF novella, és a Fekete talán, ami másodszorra is rettenetesen. Az „interjú” meg legyalulta a megmaradt agyamat, köszi szépen még egyszer.
(Amikről nem írtam, azokra most hirtelen nem emlékszem, és hát ezért a csak 4.5, ezúttal. De lehet, hogy csak el kéne olvasnom még egyszer, hogy minden kis részlet a helyére simuljon.)

ViraMors P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

Ha helyreállítják a világot, majd szólhatnak neki is, de ebben a pillanatban tudta, hogy a világ helyreállíthatatlan.

De a csont megőriz mindent! Mi pedig elvesszük!

Minden egyes döntésünk helytelen volt.

Az is lehet, hogy mindenki a saját valóságában él, ami végtelen módon érintkezik a többiekével.

* * *

A valóságot nem lehet helyreállítani.
Ebben mondjuk már a kötet olvasása előtt is biztos voltam, az olvasás pedig csak tovább erősítette bennem az érzést. Kisiklott, kifacsarodott valóságaink – kinek-kinek a sajátja – minden pillanattal tovább csavarodnak, visszafordíthatatlanul, javíthatatlanul, mint egy merevebb drótszál, amit elég egyszer megtekerni, vagy elhajlítani, hogy soha többé ne lehessen teljesen kiegyenesíteni.
Nem, a valóságot nem lehet helyreállítani.

Veres Attiláról pedig nem beszélni kell, Veres Attilát olvasni kell.
A lenyűgözően creepy borító off abszolút hozzáillő belsőt takar. Ismerősen ismeretlen bizarr hangulatot, félgondolatnyi betekintést szomszédos, valós valótlanságokba, lehetetlen lehetőségekbe.
Nem ijesztő.
Rosszabb.
Kényelmetlen.
Mint amikor csak a szemem sarkából észlelek valamit, ami talán nincs is ott, de legalábbis nem látható, amikor ránézek – amikor ránéznék. Vonzza a tekintetem és egy kicsit elrettent.*

Eredetileg terveztem novellánként is írni valamit, de ez a könyv nem független történetek gyűjteménye, hanem egy széttöredezett egység, amit nem szabad darabjaira bontva értékelni. Így aztán kedvencet választani is nehéz volt, sőt, amikor a kötet végére értem azt gondoltam nem is fogok kedvencet választani, de ahogy azóta is vissza-visszatérek fejben a könyvhöz, a Sebzés és a végén az interjú, amik a legtöbbször eszembe jutnak. Ahogy a kötet többi részére, erre a kettőre sem tudom teljes magabiztossággal rámondani, hogy szeretem, de az egésznek van valamiféle delejes ereje, amivel továbbra sem hagy békén. Folyamatosan bökdösi az agyam, és vonz vissza magához.
Nehéz ezt érthetően leírni.

Azt mondom, olvassátok, mert abszolút megéri. Biztos lesznek, akik nem bírják gyomorral vagy épp ésszel, de azért csak olvassátok.

Ha már a valóságot nem lehet helyreállítani.

*off

kvzs P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

Ennyire zseniálisan összerakott kötetetet régen olvastam.
A történetek bemásztak a bőröm alá. Mindig annyira finoman tértek el a valóságtól, olyan aprólékosan mentek valami furca irányba, hogy egy megmagyarázhatatlan viszketést hagytak az agyam hátsó zugaiban, hogy „akár”, meg „mi van ha”… Emellett olyan szépen építkeztek és reflektáltak egymásra, és a való világra, a mai magyar valóságra és annak minden fájdalmas rétegére, hogy amikor meggyőztem magam, hogy ez csak fikció, akkor kaptam egy újabb tükröt, ami a körülöttem lévő világot mutatta.
Emiatt az egymásra épülés miatt nem is tudom különálló novellákként értelmezni a történeteket. Inkább olyan, mintha egy kaleidoszkópon keresztül néznék körbe, és próbálnám a széttöredezett, torz világot egységes egészként felfogni.

Vackor6 P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

Ez az egész vészesen tökéletes!
Attila valami dimenziókon átívelő jelenség, telis-tele mágiával.
Mert amit Ő művel az már varázslat. Más ötletem nincs, hogy mi tarthatja ennyire egyben ezt a kötetet.
Több, mint 5 csillag a részemről.

2 hozzászólás
mezei P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

Azt hittem, hogy engem már Veres Attila nem nagyon tud meglepni. Tévedtem. Nekem meglepően bejött ez a hibrid formátum.
Azt hittem, hogy az első novellát nem tudja majd überelni. Tévedtem. Az utolsó vitt mindent.
Azt hiszem, hogy Veres Attila az egyetlen író, akinek ha nem értem az írásait, akkor is élvezem. Talán a fülszöveg világít rá legjobban, amit érzek olvasás közben: „elmosódik a határ az eksztázis és az iszonyat, a valóság és a fikció, a regény és a novelláskötet, a horror és a szépirodalom között.”

AniTiger P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

Abbahagyhatatlan… Képtelen voltam letenni a könyvet, pedig nem merném kijelenteni, hogy tetszett vagy hogy szerettem olvasni. Van valami velem és az íróval, mert olyan, mintha a rengeteg szürreális borzalom, az a rengeteg idegborzoló bizarrság, amit leír, mind megtapad bennem, és nem tudom kiverni őket a fejemből. Nem lennék a barátja, nem akarnám, hogy a közös filmes estéken ő válasszon néznivalót, mégis letaglóz az őrület, ami a fejében van!

Nagyon szürreális élmény volt olvasni ezt a kötetet. Nagyon sokszor éreztem olvasás közben azt a bizonyos megrökönyödött WTF-pillanatot, ami miatt általában hajlamos vagyok félretenni az könyveket, de Veres Attila írásait képtelen voltam abbahagyni. Nem tetszett, nem szerettem, mégis imádtam olvasni! …és olvastam volna még…

Ajánló a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2023/01/veres-att…

Ivenn P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

Nem féltem olvasás közben. Úgy gondolom, hogy jelenleg is egy horrorban élünk, ezért mi lehetne ijesztőbb a valóságnál? A sok weird/horror műfajú könyv után eleve immunis vagyok valamilyen szinten ezekre az elemekre, viszont így napok elteltével mégis érzek valami nyomasztó iszonyatot a bensőmben, ha erre a kötetre gondolok: ez pedig, mint rájöttem, nem a félelem Attila világától, hanem pont annak a tudatnak az iszonyata, hogy az ő valósága és a sajátunk között alig érzékelhető különbség. Sőt, igazából a két valóság egy és ugyanaz, egy érme két oldala, csak valahol meghasadt az egész, darabjaira hullott és… tönkrement. Ez az érzés pedig nemcsak hogy gyökeret vert bennem, hanem azt érzem, hogy végig bennem is volt, lassan két éve vagy több is, a könyv által pedig még inkább felerősödött. Én is érzem azt, hogy a világunk kifordult önmagából és szétesett – néha egészen olyan, mintha semminek sem lenne értelme vagy csak nem tudnánk kapcsolódni értelmesen… sem egymáshoz, sem a környezetünkhöz, sem semmihez.

Pont emiatt nekem egyrészt ez egy igazi comfort kötet volt: a saját félelmeimre, a saját érzéseimre reflektált, és jólesett, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a sötét, lehúzó gondolatokkal. Megnyugtatott a tudat, hogy a szerző is ezt érzi, hogy ő is látja ezt a posványt, amiben benne élünk és felhívja rá a figyelmet, érzékenyít a sok borzalomra a weird elemekkel, amelyekkel megijeszteni kellene, de igazából inkább egy eye-opener a mai magyar valóságra.
A másik oldalról pedig ez a comfort tökéletesen átment valami nyomasztó, a lelkemet vájó sötétségbe: ahogy fentebb említettem nem is rögtön olvasás közben éreztem ezt, hanem jóval később, amikor leülepedett bennem az egész kötet. Ez a kettőségérzet – ami amúgy az egész könyvet végigkíséri – pedig egyszerűen zseniális.

Fél csillagot csak azért vonok le, mert nekem azért még jobban tetszett volna, ha olvasás közben is iszonyodok: kicsit lehetett volna keményebb és szürreálisabb a weird (el sem hiszem, hogy ezt írom, mert a legutóbbi novellásköteténél meg pont azt kifogásoltam, hogy mennyire elszállt és too much – az olvasóknak soha semmi nem jó! :DD), ennek ellenére tökéletesen meg lettem győzve és erősítve, hogy nincs félelmetesebb dolog a saját valóságunknál.
Köszönöm az élményt! Ezúton szeretnék gratulálni a szerzőnek az amerikai megjelenéshez is, rendkívül büszke vagyok arra, hogy ez egy magyar írónak sikerülhetett – ráadásul pont olyan írónak, aki az egyik kedvencem –, csak így tovább, nagyon szurkolok a további sikerekhez! A címadó Black Maybe novella fordítására pedig kifejezetten kíváncsi leszek, mert az eredeti magyar novella szerintem ennek a kötetnek a legerősebb darabkája volt. :) Izgatottan várom, akárcsak a következő új magyar (vagy angol) regényt is!

EssentialH2_0 P>!
Veres Attila: A valóság helyreállítása

Ez a könyv a szívbajt hozta rám.
Annyira büszke vagyok, hogy van egy Veres Attilánk!
Lényegében minden le van már írva a kötetről, ami fontos lehet, de mivel esetleg olyanok is olvassák ezt az értékelést, akik a többit nem, (vagy talán valami más értékelést olvastak, mint én, mert egy másik valóságban vannak), megpróbálom bővebben kifejteni az „uramisten, micsoda egy könyv ez!” mondatot.
A könyv novelláskötet. Elvileg. Külön-külön olvasva is van értelmük. De a szereplők, a történetek, a helyszínek szépen átjárkálnak egyikből a másikba. És ha befejezted a könyvet, akkor elgondolkodsz, hogy nem is novellákat olvastál, hanem egy regényt.
Éppen ezért nehéz kedvencet választani (jaj, ez így hülyén hangzik, mintha egyik sem lenne igazán jó), de azért megpróbálkozom. Mondjuk mindjárt az első, a 'fogakkal teli verem' rámhozta a frászt. Persze nem rögtön az elején, csak úgy a negyedétől kezdtem el szorongani, aztán már totál para volt. Már a címe is tök jó, nem?
Aztán ott a Tranzisztor. Száz százalék weird, mondhatnám, csemege.
És akkor a Horváth Etele – a nagy kacagtató élete és kora. De most komolyan, ilyen címmel hogy lehet valami ijesztő? Mégis van benne egy rész, amitől kihagyott a szívverésem. Meg hát a Sebzés. Meg a Méltósággal viselt. Szóval tényleg nem lehet egy legjobbat kiemelni. És aztán itt a vége, fuss el vége, még egy interjú a szerzővel, mi bajom lehet? Anyád. Már a köszönetnyilvánítástól is féltem.
Még egyszer mondom, annyira büszke vagyok, hogy van egy Veres Attilánk! Vagy kettő…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kollár_Betti IP>!

Magyarországon azonban a pénz beszél, de honnan legyen az embernek pénze, ha író? A válasz nyilván világos: ne írjon, menjen, keressen valami rendes munkát magának, ha meg írni akar, akkor nyugodtan tegye hajnali négy és hat, illetve este tíz és éjfél között.

10. oldal

Deidra_Nicthea I>!

Hálás voltam a törődésért. Leginkább ahhoz volt kedvem, hogy lefeküdjek az ágyba, és megöljem magam.

223. oldal (A kapcsolattartásra kijelölt személy)

1 hozzászólás
theodora>!

Írtam e-mailt, amire hosszú napokig nap érkezett válasz, majd végül az adjunktus úr egy rövid üzenetben meghívott az irodájába az ELTE BTK épületegyüttesébe, szigorúan a fogadóórája időpontjában.
Nem kellett volna erre időt pazarolnom, de épp arra jártam, mert be akartam nézni a Könyvudvarba. Azzal áltatom magam, hogy olcsó könyveket keresek, valójában azonban rettegek attól, hogy egy nap a saját könyveimet is ott találom.

19. oldal

Wiggin77>!

Most például az volt a célom, hogy ne legyen egy szétvert arcú halott nő a hálószobámban, aki némán tátogja egy olyan popszám refrénjét, ami nem létezik, nekem mégis megvan bakeliten.

45. oldal

4 hozzászólás
Lilla_Simon P>!

Bárcsak ilyen lenne az élet, bárcsak lenne benne mesélő, aki rendszerbe illeszt mindent!

280. oldal Sebzés

Kitabu_hu P>!

Nincs biztonság. Nincs, aki megvédjen. Nincs, akiben bízhatsz. Mindenki egyedül van ezen a világon, és vagy harapsz, vagy téged harapnak meg.

60. oldal

lilla_csanyi>!

Azonban amellett, hogy természetesen meg kell értenünk isten eredendő magányát és empatizálnunk kell vele, egy dolgot nem szabad elfelejtenünk.
Isten magának akar örömet szerezni, nem nekünk. Isten, a szó tradicionális értelmében, nem jó. Sőt!
A mi fogalmaink szerint Isten általában gonosz.

359. oldal - Városunk darabokban

1 hozzászólás
Lilla_Simon P>!

Csatlakozz hozzánk, és állítsuk helyre együtt a világot!

106. oldal A világ helyreállítása


Hasonló könyvek címkék alapján

Bernáth Zsolt: A szomorkás szombat könyve
Komor Zoltán: Komoráma
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Gulisio Tímea: Emésztőrendszer-váltás
G. Arthur Brown – Komor Zoltán: Chemtrail Kaméleon
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
Komor Zoltán: Klotyó-Krisztus a kenyér-fülbemászó ellen
Roboz Gábor (szerk.): Légszomj
Csáth Géza: Lidércálmok
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.