„Az meglett ember, akinek / szívében nincs se anyja, se apja / ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja / s mint talált tárgyat visszaadja / bármikor – ezért őrzi meg, / ki nem istene és nem papja / se magának, sem senkinek.”
Ennél a József Attila-idézetnél nehéz lenne pontosabban és szebben megfogalmazni Verena Kast könyvének mondanivalóját. A neves svájci pszichoterapeuta az önálló személyiség születéséről ír, arról a küzdelemről, amely a szülőkről való leváláshoz vezet, és arról a bátorságról, hogy merjünk másoktól különbözni, merjünk újra meg újra elszakadni, és új dolgokba fogni. Hogy merjük a saját életünket élni.
