Veréb Emese (írói álnevén Oh Carrie) második könyvét nem sokkal az első, a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! című könyve után olvastam. Azt már olvashattátok, hogy első könyve hogy tetszett, és örömömre szolgál kijelenteni, hogy a második sem okozott csalódást.
Aki gondolkodott már el azon, milyen lenne visszamenni a múltba, megpróbálni megváltoztatni az eseményeket, vagy csak szimplán újraélni azokat, jó helyen kopogtat. Én magam már milliószor elmorfondíroztam ezen, így érdekes volt kezemben tartani ezt a történetet, ami elgondolkodtató összetettséggel kalauzol minket a sors megváltoztatható avagy megváltoztathatatlan kérdéses világába. Vajon minden, ami az életünkben történik, az sorsszerű és megváltoztathatatlan? Mindennek így kellett történnie, vagy tudunk változtatni az eseményeken?
A történetben leginkább az összetettsége tetszett, ahogy lassan kibogozható, hogy minden mindennel összefügg. Világ a világban, történet a történetben, s mindeközben kíváncsian vártam, sikerül-e fordítani a sors kerekén. Tiniknek és huszonéveseknek tudom ajánlani a könyvet. Jó hír, hogy bár vékonynak tűnik a könyv, viszont a betűk elég kicsik, szóval terjedelmesebb, mint az először gondolnánk a 159 oldalával.
Annyit elárulhatok (anélkül, hogy lelőném a poént), hogy a vége igencsak érdekfeszítő és rengeteg kérdést hagy az emberben (szerintem még pár órán át lehet, hogy ezen fog pörögni az agyam), de nem kell kétségbeesni, mert az írónőhöz intézett kérdésem szerint még az idén várható a folytatás, amiben azt ígérte, mindenre választ kapunk majd.
Összességében azt mondanám, egy szerelmes történet, talán a drámák közé sorolnám, amely elgondolkodtat a saját életünkkel kapcsolatban is. És bár először azt gondoltam, hogy sírós könyv, és kicsit féltem belekezdeni, szerencsére nem zokogtam végig. Az iskola, ahová Kisha és barátja, Avery járnak a visszaemlékezős történetben magával ragadó, barátságos, jómagam mindig is szerettem a bentlakásos iskolai történeteket, és most is úgy éreztem, szívesen lettem volna én is egy a diákok közül.
Kíváncsian várom a folytatást, ami vélhetőleg (?) már a húszas éveik közepén lévő főszereplőkkel folytatódik majd, ott véve fel a szálat, ahol az elkezdődött – és véget ért.
Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 8/10 – Személy szerint sokkal jobban tetszett, mint az első könyvének a borítója, sejtelmes és tökéletesen illik a történethez. Tetszett, hogy könnyen elfér a táskában.
Kinek ajánlom: Tiniknek, huszonéveseknek.
+ pont: A témáért a sorsról, a vissza a múltba történetért.
– pont: Mert úgy éreztem, kérdésekkel telve hagyott magamra a történet a végén. :D (Várom a második részt!)