Tropi-komédia 44 csillagozás

Vercors: Tropi-komédia Vercors: Tropi-komédia Vercors: Tropi-komédia

Mi lenne ha… Mi lenne, ha a tudósok megtalálnák az emberszabású majom és ember közötti hiányzó láncszemet, nem megkövülten és egy példányban, hanem elevenen és több ezer példányban? Ebből a fantasztikus feltevésből indítja el a pergő cselekményt Vercors, tragikomikus bonyodalmak, ötletes fordulatok, szellemes epizódok láncolatán keresztül és vezeti az izgalmas végkifejlet felé. A legnehezebb kérdésre kell választ adni: emberek-e a tropik vagy állatok? Mi teszi az embert emberré? Mert hát végül is az angol bíróságnak kell döntenie róla, hogy gyilkos-e vagy nem gyilkos az újságíró, aki egy tropi nősténnyel nemzett csecsemőjét meggyilkolta…
A voltaire-i és france-i hagyományokat folytató filozofikus-fantasztikus regényében Vercors hangot ad gyötrő aggodalmának az emberi méltóságra érdemes emberért, az emberséges emberiségért.

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Novella, 1995
198 oldal · ISBN: 9637953647 · Fordította: Pap Gábor
>!
Európa, Budapest, 1981
218 oldal · ISBN: 9630724499 · Fordította: Pap Gábor
>!
Új Magyar, Budapest, 1955
228 oldal · keménytáblás · Fordította: Pap Gábor

1 további kiadás


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Vercors: Tropi-komédia

Nagyon jól kezdődik: egy igazi durrbele első fejezettel, ami után Vercors nagyon finoman szólaltatja meg az angolszász tudományos-fantasztikus kalandregények hangját. Van itt kíváncsi újságíró, ember nem járta dzsungel, valamint pár tudós, akik nagyon szívesen beszélnek a szakterületükről, hogy az olvasó is művelődjék kicsit*. Ez a gárda némi hangulatos angliai bevezetés után elmegy Új-Giuneába, ahol annak rendje és módja szerint megtalálják a tropikat, akik nagyon úgy fest, az ember és a majom közti hiányzó láncszem ma is élő képviselői. Miután kiörömködik magukat antropológiai és paleontológiai értelemben, egyre inkább elkezdenek mélázni azon, hogy vajon friss felfedezettjeik emberek-é, vagy inkább még majmok. Hogy a kérdés ne csupán spekulatív legyen, Vercors kiélezi a helyzetet: egy gonosz multi rabszolgamunkára kényszerítené védenceiket, amit csak úgy lehet megakadályozni, ha a tropikról minden kétséget kizárólag bebizonyítjuk, hogy emberek. És bizony a főszereplőnek van is egy kacifántos (és riasztó) terve, hogy ezt véghezvigye.

És itt jönnek a problémák. Maga a morális kérdés igazán izgalmas: mi teszi emberré az embert, és milyen kötelezettségek következnek ebből. Ugyanakkor az az érzésem, hogy bár Vercors bőven rendelkezik írói kreativitással ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést, nem rendelkezik kellő filozófiai mélységgel ahhoz, hogy igazán érvényes megoldást adjon a felvetésre. Szereplői lyukat rágnak egymásba, miközben megpróbálnak metafizikai választ találni a mi az ember? kérdésre, holott elég nyilvánvaló, hogy ilyen univerzális, általánosan elfogadható metafizikai válasz nincs**. Hisz metafizikai értelemben az sem megválaszolható kérdés, hogy fogantatás után mikortól van lelke a magzatnak (illetőleg természetesen megválaszolható – a vallás meg is válaszolja –, de ez nem lesz általánosan elfogadott válasz) – ilyenkor kénytelen az ember valamiféle (önkényes) határértéket kiszámolni, többnyire a biológia segítségével. Másrészt egy idő után elég erőltetett volt azt hallgatni, hogy a tropi az ember, vagy nem ember – én a srácok helyében egyszerűen teremtettem volna egy köztes kategóriát külön nekik, oszt mindenki boldog. De leginkább a könyv végével volt gondom – konkrétan felháborított. Vercors érzésem szerint alaposan tökön rúgja magát benne***. Nagyon lehúzni azért nem szeretném ezt a kis kötetet, mert különben (részben épp azért, mert nem értettem vele egyet) izgalmas olvasmány volt, alaposan megcsócsálható kérdésfeltevésekkel – egyszerűen megérdemelte volna a sztori, hogy egy fegyelmezettebben gondolkodó író bontsa ki.

* No azért ezekben a monológokban akadnak megmosolyogtató tévedések, amik nyilván abból fakadnak, hogy Vercors nem ismerte még a Wikipédiát. Például azok a tudósok, akik azt hiszik, hogy Új-Guineában tapír meg orángután él, bizonnyal nem figyeltek oda állattani tanulmányaik során.
** spoiler
***spoiler

>!
Európa, Budapest, 1981
218 oldal · ISBN: 9630724499 · Fordította: Pap Gábor
Bla IP>!
Vercors: Tropi-komédia

Valahogy többet vártam ettől a témától…

pwz I>!
Vercors: Tropi-komédia

Egy filozófiai gyöngyszem Vercors-tól, vagyis Jean Marcel Brullertől. Először gimiben olvastam. Emlékszem, azt a könyvet a Világirodalom remekei sorozatból, az egyik osztálytársamtól kaptam, kölcsönbe. Az ajánlás szerint „ezen a könyvön lehet filozofálni”! Fogas kérdést tesz fel, az biztos: „Mitől ember az ember?” Ma sem olyan egyértelmű, hát még a keletkezés idejében (1952-ben, a 2. vh után), a 80-as évek végén, amikor először olvastam, vagy éppen most. Írjátok csak be „gugliba”! Nagy a szórás …, ezen még most is lehet rágódni. Az író művében minden „iskolát” felsorakoztat, ütköztet a tropik – az emberszabású majmok és a mai ember közötti hiányzó láncszem – megtalálása ürügyén. Erre jó alapot szolgáltat a mű nagy részét kitevő bírósági tárgyalás, előtte persze egy „gyilkosság?” is történik előre megfontolt szándékkal. Az eredmény érdekében olvassátok el a könyvet :)!
Két megjegyzés még:
1. A Párizsban született szerző eredeti neve Jean Marcel Brüller. Édesapja, Louis Brüller – nocsak :) – magyar, 15 évesen vándorolt ki Franciaországba.
2. Ebből a műből természetesen film is készült, először 1970-ben, Skullduggery (magyarul: Az elátkozott őserdő) címmel többek között Burt Reynolds, Susan Clark és Edward Fox főszereplésével. /A 83-as horror filmnek csak a címe ugyanaz!!!!/

Ildó>!
Vercors: Tropi-komédia

Merle Állati elmék című könyvének előszavában említi ezt a könyvet, amelyre egyből sikerült felhívnia a figyelmem, majd sikerült is rábukkanni a MEK-en.
Érdekes témája, elgondolkodtató kérdésfelvetései ellenére nekem kissé csalódást okozott. Izgalmasan indult, tetszett, hogy Frances és Douglas kapcsolatának kibontakozása, majd Doug elutazása után, levelezésük köré volt építve az első információk megszerzése a tropikról és felfedezésükről.
A tárgyalás azonban számomra már túlhúzott volt.
Számomra szemet szúró volt, hogy a tropi gyermek kapcsán az fel sem merül, hogy vajon az utód termékeny-e, ha már a faj fogalma szóba kerül.
Jól rávilágít arra a problémára, mennyire bonyolult is arra az egyszerűnek tűnő kérdésre válaszolni, mitől is ember az ember. Ahány tudományág képviselőjét kérdeznénk, annyi választ kapnánk, mást emelne ki egy antropológus, egy pszichológus egy jogi szakember vagy egy lelkész.
Nem meglepő, hogy az ember egyből saját hasznára fordítaná a tropikat, rabszolgaként alkalmazná őket, melyet csak az akadályozhat meg, ha embernek tekintendők. Nem mintha ez egykor akadályt jelentett volna… Ez a vonulat az Állati elmékben is megjelent, tényleg ennyire önző az ember? Talán épp ettől ember?

Tiraus>!
Vercors: Tropi-komédia

Na jó, akit ez a könyv nem gondolkodtat el napokig, hetekig, az vagy nagyon sokat élt már vagy nagyon zsenge még.

mohapapa I>!
Vercors: Tropi-komédia

Kamaszkoromban olvastam először. Azóta meg többször. De a mai napig nem tudom, mi teszi az embert emberré. Az evolúció nem. Arra már Várkonyi Nándor azt mondta, hogy alapvetően pont az azonosságokra figyel, és pont arra nem, amitől ember az ember.

Ám azt, hogy Emberré mi tesz minket, az első olvaásá óta már megértettem.

ervinke73>!
Vercors: Tropi-komédia

Meghatározhatjuk magunkat sokféle képen, de vajon gondolunk-e magunkra, mint emberre? Mert ez az alapja, hogy másokra is emberként gondoljunk, és ez az alapja, hogy másokat-mint embert-elfogadjunk.

Knekató>!
Vercors: Tropi-komédia

Már tán 35 éve a könyvespolcunkon parkolt ez a könyv, valahogy sosem került be az olvasandók közé. Most a nagy kihívásra bevállaltam az olvasását, és nem bántam meg. Végig érdekfeszítő és elgondolkodtató volt. A nagy kérdés, mikortól ember az ember, mi az, ami megkülönbözteti az állattól. Erről persze mindenkinek van valami elképzelése, mint ahogy annak idején is, amikor a regény játszódik, mégis nagyon nehéz rá válaszolni, ha ettől egy ember élete, avagy egy egész embercsoport jövője függ. Bevallom őszintén a fél pont levonás azért van, mert a legutolsó oldalt nem értettem, bár kétszer is elolvastam.

W_L I>!
Vercors: Tropi-komédia

Ujraolvasas volt, kamaszkoromban olvastam es emlekeztem a vegkifeljetre is.
A tortenet magva, az ember es a majom kozti „hianyzo lancszem” felfedezese persze roppant erdekes, es sokak szamara talan az lehet a konyv kozponti kerdese is: Mi kulonbozteti meg az embert az allattol?
Sajnos e kerdes boncolgatasa szamomra tul hosszura nyult, es persze megoldasa sem meggyozo.
Ami azonban csak most szurt szemet, az nehany borzalmasan teves kijelentes a konyvben, miszerint egyes termeszeti nepek csak par szaz szot ismernenek, es hogy a „tanyerajku negerek” intelligenciajukban kozelebb allnanak a csimpanzhoz mint a „feher” emberhez!
Ezeket komolyan gondolhatta a szerzo???
Tartok tole, hogy igen, sokan ma is hasonlokepp velekednek a „primitiv” nepekrol. :-(
Ezzel egyutt is a jopofa tortenet, es az ember miben letenek meghatarozasara tett kiserlet emlekezetes olvasmannya teszi ezt a konyvet.

Juci P>!
Vercors: Tropi-komédia

Kiabáltam, hogy „ne csináld, ne csináld!”, de aztán megértettem, miért csinálta, bár elfogadni így se tudtam.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Történetünk ugyanis, természetesen, egy holttesttel kezdődik. Elnézést kérek, hogy ilyen köznapi a bevezetés, de nem én vagyok az oka.

7. oldal

pwz I>!

… „embernek lenni” nem valamilyen elviselendő állapotot jelent, hanem olyan méltóságot, amelyért meg kell harcolni. Fájdalmas méltóság.

214. oldal,Tizenhetedik fejezet (1981)

Ildó>!

ELSŐ FEJEZET
Mely annak rendje és módja szerint egy holttest megtalálásával kezdődik.

(első mondat)

Ildó>!

Minden bajunk forrása, hogy az emberek nem tudják, micsodák, és nem értenek egyet abban, hogy mik akarnak lenni.
D. M. Templemore: Félig-meddig állatok

Ildó>!

Ez a fájdalom, ez az iszonyat: ez a szép az emberben. Az állatok, amelyek nem érzik, bizonyára boldogabbak.

Tizenhetedik fejezet

Imoran>!

– Mit nevezünk nyelvnek? – szólt Pop. – Ha csak olyan jelenség méltó erre az elnevezésre, amelyiknek nyelvtana és szófűzése van, egy csomó primitív néptörzs nem tud beszélni. A ceyloni veddák szókincse alig száz-kétszáz szóból áll, s beérik azzal, hogy ezeket sorba fűzik. Én azt mondom, hogy attól a pillanattól fogva beszélhetünk nyelvről, mihelyt artikulált hangok tárgyakat vagy tényeket, érzékleteket vagy érzelmeket jelölnek, amelyek a hangok kiválasztása és elrendezése szerint különbözőek.

59. oldal

Tigrincs P>!

[…] keresztelje meg őket! Mit kockáztat vele?
– De Douglas, ha ezek állatok, hogy gondolhatnánk arra, hogy kiszolgáltassuk nekik a szentségeket? Hiszen az szentségtörés! Emlékezzék csak – folytatta ezúttal mosolyogva – az öreg rövidlátó Szent Mael tévedésére, aki békés vadembereknek gondolván a pingvinfalkát, tüstént megkeresztelte őket. Ez után a krónikás szerint a mennyet nagy zavarba ejtette: hogyan fogadhatnának be az Isten jobbjára pingvineket? Egy arkangyali zsinat úgy határozott, hogy az egyetlen lehető megoldás: emberré kell változtatni őket. Így is történt. Ezzel azután a pingvinek többé nem ártatlanul vétkeztek, s annak rendje és módja szerint elkárhoztak.
– Akkor hát ne keresztelje meg őket!
– De Douglas, és ha emberek?!

60. oldal - Hetedik fejezet (Európa, 1981)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bernhard Schlink: A felolvasó
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Jeffrey Archer: Apám bűne
Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Erle Stanley Gardner: A morcos lány esete
Nadine Gordimer: Önvédelmi fegyver
Baráth Viktória: Az igazság nyomában
Jodi Picoult: Apró csodák
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc