Amerre ​a szél fúj 11 csillagozás

Vercors: Amerre a szél fúj

Vercors-t, a hajdani grafikust, a háború avatta íróvá. (írói nevéül a híres-nevezetes partizánfészek, a vercors-i fennsík nevét választotta.) Legújabb regénye, amely a Lettres Francaises-ben jelent meg egy készülő nagyobb mű első darabjaként, ugyancsak nagyrészt a második világháborúban játszódik. Izgalmas kalandok sorozata, feszült lélektani helyzetek lánca, de kalandregénynél többé, nagyobb igényű művé avatja Vercors tiszta, szigorú, erkölcsös életfelfogása. Az író, a nagy francia moralisták nyomdokain járva, az ellenállás izgalmas, megkapó jeleneteiben, a haláltáborok és a legutóbbi algériai események megrázó borzalmaiban – az életnek azokban a nagy helyzeteiben tehát, amikor mindenkinek színt kell vallania, mikor az emberség és az embertelenség úgy válik el egymástól, akár a fény az árnyéktól – az erkölcsös, igaz ember képét keresi.

Eredeti cím: Sur ce rivage

Eredeti megjelenés éve: 1958

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1958
98 oldal · Fordította: Hegedűs Zoltán

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Vercors: Amerre a szél fúj

Újra csak megrökönyödöm, hogy – szerintem – tudatlanságból – lemásolják a címet.
Az, hogy egy vitorlázó-sportoló egyszerűen lemásolja, azaz kvázi ellopja egy korábban megjelent világhírű regény címét – akár skandalum is lehet. Az, hogy az eredeti regény címe, az „Amerre a szél fúj” épp az emberi tisztesség, az elvek melletti kiállás, az emberség könyve a II. VH-ban, s utána helytálló francia ellenállás regénye – csak véletlen, de egyben iránymutató is lehetett volna. Vercors finom eszközökkel mutatja be a karaktert, a gyermek és ifjúkorban elkövetettektől az érett fejjel járt könnyebb utakig… Igen, magam is ismerem az embernek ezt a fajtáját. Ők a túlélők, a mindig mindent túlélők… Akik persze mindíg megtalálják a magyarázatot, az ideológiát is…

ppeva P>!
Vercors: Amerre a szél fúj

Vannak emberek, akik egész életükben forgatják a köpönyegüket. Ráadásul egyesek olyan művészi tökéllyel, hogy a kívülállók, barátaik, családtagjaik még el is hiszik nekik, hogy ők az adott helyzetben nem tehettek másként. Még akkor sem fordulnak ellenük és ítélik el őket, ha ezek az adott helyzetek sorozatban követik egymást.
Balról jobbra, szélsőbalból kereszténydemokratába, liberálisból nácivá – előttük aztán nincs lehetetlen, átszivárognak bármilyen falon. És bizony ettől sem korszak, sem ország nem mentes.
Rövid volt nagyon, és hiányoltam valamiféle lezárást is, de nagyon örülök, hogy a kezembe került.

1 hozzászólás
gyuszi64>!
Vercors: Amerre a szél fúj

Most még nagyon a kisregény hatása alatt állok, talán később futja majd egy rendes értékelésre. De így első olvasatra is vannak nyilvánvaló dolgok:
– @marschlako értékelése miatt önállóan olvastam – és jól tettem, így érdemes;
– mert ez is egy remekmű (mint eddig a szerző minden írása, amit olvastam);
– a humanista Vercors a francia történelem két évtizedét meséli el (kb. a 30-as évek közepétől), a főszereplő szemszögéből;
– de most a történelmi képek festése mellett mélyebb pszichológiai-lelki elemzéseket is kapunk;
– és ezek az egyénre vonatkozó eszmefuttatások valójában mindenkori rendszerbíráló jajkiáltások. (A megismert öt-hat politikai-hatalmi beilleszkedés MINDEGYIKE, kivétel nélkül, félresöpri az elveit, ha hatalmi kérdésekről, a pozíciók megőrzéséről, az irányítás megtartásáról van szó. Egészen fájdalmas, mennyire nyoma sincs a habozásnak, amikor a célt szentesítő (egyébként elfogadhatatlan) eszközöket alkalmazzák a politikusok és a kényszerítő szervek.)

A szereplők túlmutatnak magukon, nagyszerűen tipizált alakok. És nyilván az sem véletlen, hogy a zsidó főhős, aki küzdött az összes önkény ellen, végigharcolta a háborút – az ötvenes évek közepén, fizikaprofesszorként, Algériában kerül először a kínzók keze közé.

Nagyon tudom ajánlani a kisregényt, hiába feszeget látszólag idegen témákat (mi már nem kerülhetünk háborúba, gondoljuk…)

Upgrade: Aludtam rá egyet, és azt hiszem a kisregény még jobb, mint elsőre gondoltam. Többet markol a szerző, és többet is fog.
Egy példa a narrátor főhős, akinek az alakjával nyilván szimpatizálunk – mégis, az összetett jellemzése minimum árnyalt képet ad. Az elvek emberéről van szó, akit a naiv idealizmusa állandóan visszavet: általában rosszkor emel szót, keveset ad a látszatra, a környezete gyakran túlhalad rajta. Gyengén kommunikál és becsületessége is sokszor hátrányára van. (Például miközben az ellenállásban harcol, a felesége megcsalja, elválik tőle; a háború után az új férjét internálják, mert zsidókat jelentett fel. A kialakult helyzetért a barátai a főhősünket hibáztatják, és elhidegülnek tőle. Azért az ilyen helyzeteket jobban is lehetne kommunikálni, gondolnánk – főleg amikor azt is megtudjuk, hogy anno őt is feljelentette az új férj.) Kicsit Petőfi apostolára emlékeztet minket, de az elbeszélés végső kicsengése teljesen más (lsd. a kínzók iránt érzett „szánalom” és a „mosoly”), mert a főszereplő végig tudatában van a gyengeségeinek.

Tíci>!
Vercors: Amerre a szél fúj

Megint egy rövidke MK, amit hamar el lehet fogyasztani. Erősebb darab, olvastam már rosszabbat is a sorozatból, mégis nem fogott meg túlzottan. Velem van a baj, tudom, de engem ez a fajta regény hidegen hagy. Én az vagyok, aki az 1984-ért sem tud rajongani, sőt. Nekem ez túl messzi narráció volt, túl nehézkes, mégha értem is a mondanivalóját. Viszont Vercors jó, azt hiszem egyszer megpróbálom majd a Sylviát vagy a borogatós meséit, azok sokkal inkább nekem valónak tűnnek.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

A történelmet látszólag az erősek csinálják, gondoltam magamban, és mégis a gyöngék, az alázatos igazak formálják meg az emberiséget, századról századra, a maguk valószínűtlen képére

5. oldal

Bla IP>!

Az erkölcsöt önmagáért viseljük: és ha felöltjük néha maszkját más alkalomból, hamarosan lehullik arcunkról. Élénk, erős festék, s ha egyszer már a lelket átitatta, csak vele együtt tűnik el. És éppen ezért, hogy megítéljünk egy embert, hosszan és érdeklődve kell követnünk útját, ha állandóságának nincs saját alapja, ha a körülmények változása megváltoztatja lépteit (au utat értem rajta, mert a lépések siethetnek vagy elfáradhatnak), csak hadd fusson: arra megy, amerre a szél fúj.

5. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Mesterségem a halál
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Jean Laffitte: A megszállás egy éjszakája
Patrick Modiano: Dora Bruder
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Alena Mornštajnová: Hana
Kristin Hannah: Fülemüle
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène