Vercors különös szerelmek történetét írja meg a három kisregényben. Olyan szerelmekét, amelyeknek már a létrejötte is esztelenségnek tűnik, amelyeknek boldog befejezése soha nem jöhet el, de amelyek mélyén mégis ott csillog emberi létünk győzelme. Ezek a szerelmek legyőzik a gyanakvó észt, az ugrásra kész félelmeket, az én önzését. Azt a bonyolult lelki folyamatot tárják fel ezek az írások, amely az észrevenni – rácsodálkozni, megérteni – megszelídíteni stádiumokat átélve juttatják el az embert a vonzódástól az önfeladás vállalásáig, az önző magány helyett a páros lét kívánságáig.
A rókalány 11 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerelmes Világirodalom Magyar Könyvklub
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Mindhárom kisregényben közös, hogy az író által fontosnak tartott eszméket fejtegeti, lélektani folyamatokat, hogy mi miért történik, erkölcsileg mi a helyes vagy helytelen… A történet pedig mindig ennek van alárendelve, vagyis a cselekmény arra szorítkozik, ami a kifejtendő gondolatokhoz szükséges. Így kicsit lassúnak tűnik az egész, de azért érdemes elolvasni.
A címe fogott meg, aztán nem hagyott nyugodni a stílusa, és bár három lassú, gondolkodni-elmélkedni való történet kap helyett a könyvben, de érdemes elolvasni. Az emberi lét, a szerelem, a világ dolgai….
Népszerű idézetek
Életünk, értelmünk nemcsak a mi tulajdonunk…A miénk, a többieké, mindenkié. Ami ott van a homloka mögött, és amit a magáénak vél, csak letét, akár a pénz, amelyet a bankban helyeznek el.Hogy az legyen ami, sok milliárd embernek kellett maga előtt élnie. Amit gondol és ismer, amit tud, mindent tőlük kapott, szülei, nevelői közvetítésével. És ezt a letétet nem szabad elfecsérelnie. Csak arra van joga, hogy továbbadja. Szent láng ez.
51. oldal (Győzelem)
A könyvespolc előtt álldogált. Ujjai könnyedén, simogatva futottak végig a bekötött könyveken.
-…Balzac, Barrès, Baudelaire, Beaumarchais, Boileau, Buffon… Chateaubriand,Corneille, Descartes, Fénelon, Flaubert…La Fontaine, France, Gautier, Hugo…Micsoda névsor! – monda könnyed nevetéssel, és megcsóválta a fejét. – És még csak a H betűnél tartok! Se Molière, se Racine, se Pascal, se Stendhal, se Volltaire, se Montaigne, sem a többiek! – Tekintete lassan továbbsiklott a könyveken, s időnként alig hallhatóan felkiáltott, ilyenkor bizonyára olyan nevet olvasott, amire nem gondolt. – Az angoloknál – folytatta – az embernek rögtön Shakespeare jut az eszébe. Az olaszoknál Dante. A spanyoloknál Cervantes. Nálunk pedig tüstént Goethe. És aztán már gondolkozni kell. De ha azt mondjuk: hát a franciák? Akkor ki bukkan elő elsőnek? Molière? Racine? Hugo? Voltaire? Rabelais? Vagy valaki más? Csak úgy tolonganak, mint tömeg a színház előtt, az ember nem is tudja, kit bocsásson be előbb.
Visszafordult, és komolyan hozzátette:
– De ha a zenéről van szó, akkor nálunk történik ugyanez: Bach, Händel, Beethoven, Wagner, Mozart…melyik név jelentkezik elsőnek?
– És mi még háborút viselünk egymás ellen! – mondta lassan, a fejét csóválva.
103. oldal (A tenger csendje)
Minden alkalommal rengeteg könyvet viszek magammal haza, a régiségkereskedőknél vásárolom őket. Most David Garnett egyik könyvére esett a választásom, amelyről barátaim egykor mondtak néhány dicsérő szót, azt állítva, hogy könnyű fajsúlyú ugyan, de élcei finomak. Csalódtam. Hogy egy fiatalasszony szerencsétlen férje szeme láttára rókává változik – ez mulattató ötlet, jót is mulattam rajta. De azután már lanyhának, erőtlennek, érdektelennek tartottam egy nagyvilági hölgy lassú átalakulását vadállattá. Valamicskével előbb olvastam Kafka Az átváltozás című elbeszélését, mely éppen akkoriban jelent meg németül. Micsoda különbség!
133-134. oldal (Sylva)
Néztem, mint ömlik a meleg víz a fürdőkádba, és lassanként felismertem kalandom következményeit. Itt van ágyadon egy nőszemély, aki meztelen, mint az utolsó ítélet napján, de nem Ádámtól-Évától ered, nincs születési bizonyítványa, egy tenyérnyi útlevele, a legparányibb anyakönyvi kivonata sem. Mihez kezdesz vele? Kinek mutathatod be? Hogyan rendezed a dolgot a Bevándorlási Hivatallal? ki hihetne elbeszélésednek? Hiszen ez még jóval zűrzavarosabb ügy, mint egy gyilkosság! – döbbentem rá valamiféle riadalommal.
141. oldal Sylva
Ha akár férfiból, akár nőből eggyel kevesebb van, ez még elég könnyen igazolható, kivált ha idegenről van szó, aki hazatérhetett. De ha eggyel több! Ezt hogy tisztázzam? Már láttam is magamat, amint viaskodom a szörnyű törvényenkívüliséggel, mely a gyilkosság fordítottja ugyan, de nem kevésbé ugyanahhoz a fajtához tartozó tett, s éppoly törvénybe ütköző.
142. oldal (Sylva)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Paul Guimard: Az élet dolgai 90% ·
Összehasonlítás - Lev Tolsztoj: Családi boldogság / Szergij atya 92% ·
Összehasonlítás - Bjørnstjerne Bjørnson: Arne / Synnöve Solbakken 90% ·
Összehasonlítás - Jules Barbey d'Aurevilly: A karmazsin függöny ·
Összehasonlítás - Domokos János – Görög Lívia (szerk.): Világirodalmi dekameron I-III. ·
Összehasonlítás - Honoré de Balzac: Az ismeretlen remekmű 87% ·
Összehasonlítás - Emmanuel Roblés: Villanegyed ·
Összehasonlítás - Théophile Gautier: Elcserélt párok ·
Összehasonlítás - Kámán Balázs: Agyrázkódás ·
Összehasonlítás - Jean-Paul Sartre: Egy vezér gyermekkora / A fal / A szavak 80% ·
Összehasonlítás