Négylábú ​barátaim 98% 24 csillagozás

Gyerekkorom egyik meghatározó olvasmánya volt – ahogy nézem sokakkal egyetemben :) – már nem tudom apukám, vagy anyukám könyve volt-e eredetileg, de az biztos, hogy a történeteknek hála fedeztem fel, hogy az állatok mennyire menők! Gyerekként a plüss állataimnak rendeztem be állatkertet és azóta is játszom a gondolattal, hogy állatkertben dolgozzak, önkéntes legyek. És azóta is közel állnak hozzám az efféle történetek (Gerald Durrell, vagy a tündéri Our Zoo sorozat).
Felnőtt fejjel is elvarázsolt a könyv és végül is 3 rettenthetetlen tyúkocskát nevelek, gyerekkori énem büszke lenne rám :D

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt, szerintem a könyvtári lapocskáján mindnen második sorban az én nevem szerepelt, annyiszor vettem ki, és sosem untam meg. Természetesen én is állatkertben akartam dolgozni, hogy mindenféle szokatlan és cuki állatot cipelhessek haza!!!!

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt a Négylábú barátaim, azon könyvek egyike, amit többször is elolvastam annak idején, 8-10 évesen. Nemrég újból a kezembe akadt, és – most már a lányom kedvéért is – újra nekiálltam. Kissé féltem, hogy sok más kedvencemhez hasonlóan ebből is kinőttem, vagy hogy mára túlságosan szocreál lett, de a helyzet az, hogy még most, felnőttként is nagyon tetszett! Meg a 3,5 éves kislányomnak is, aki egy órán keresztül is képes hallgatni Árvácska és a többiek történetét. Persze van benne egy csomó „elvtárs”, és biztosan nem felelne meg a mai irányelveknek, hogy valaki villamoson szállítson a két szobás társasházi lakásába egy oroszlánt, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy mennyi humorral és szeretettel írta Csaplina történeteit az állatokról, hogy lenyűgözőek az illusztrációk, pedig „egyszerű” ceruzarajzok, és hogy ez olyan könyv, ami generációtól és évtizedtől függetlenül ma is hat, és örök kedvenc marad. Durrell rajongóknak kötelező alapdarab!

Miután ezt elolvastam, én is állatkerti gondozó akartam lenni, hogy otthon tarthassak hiúzt vagy jegesmedvét.

Gyerekkorom kedvenc olvasmánya volt. Igaz, nem tudtam hova tenni benne az orosz életviszonyokat, de ahogy bemutatta az állatokkal való kapcsolatát, az magával ragadott. A gyerekeimnek is olvastam belőle.

Mint a tobbi ertekelonek, nekem is gyerekkori kedvencem volt. Szerintem idotallo konyv, meg a mai allatszereto gyerekek is elveznek, akar uj kiadast is megerdemelhetne!
Szovjet hatter ide vagy oda, ezek a tortenetek joreszt ember es allat idealizalt, szivmelengeto kapcsolatarol szolnak.

Az egyik első könyvem volt gyerekként, és imádtam minden sorát. Szerettem a kis történeteket, és én is állatkerti gondozó akartam lenni – úgy látszik, ez mindenkire ilyen hatással van!!! :-))
Még mindig megvan a könyv, bár kicsit már toldozott-foldozott a sok olvasástól, de tartogatom a lányaimnak :-)

Aranyos kis történetek- némi sztálini propagandával

Mikor esti meseként találkoztam ezzel a könyvvel én is állatgondozó szerettem volna lenni. (Főleg, hogy saját oroszlánom lehessen. Mert ugye kutyája, cicája akárkinek lehet…) Nyáron újra a kezembe akadt a Nagy gyerekkori kedvenc. Muszáj volt újraolvasni, hiába gyerekkönyv… (: