Ánya ​kísértete 91% 292 csillagozás

Még a nyáron olvastam, de nekem nagyon nyomasztó volt a hangulata – na, jó, persze, mit is várhatnék egy olyan című műtől, aminek már a címében is benne van a kísértet? Hát, igen, először nyomasztó volt, majd kissé félelmetes, majd eléggé félelmetes.
Főleg ahogy spoiler rátelepedett Ányára.
Adott egy pufók off hájas, offidegen lány, akinek beilleszkedési problémái is vannak amellett, hogy még kamasz is. Nemcsak spoiler származása miatt nehéz az osztályban, de azért is, mert az egyik „barátja” Gyima, amolyan mások szemében Ropi lúzer-figura, aki miatt állandóan húzzák, na, de persze Ányának másvalaki a szíve vágya – plátói, és hát a srác valaki mást szeret…
Ebben az amúgy is zűrös időszakában került bajba, és használja ki ez a szellemlény off a gyengeségét…és különös módon alakít ki különös függőviszonyt kettejük közt…innentől nyomasztó olvasmány lesz, ijesztő és legfőképpen terhes a léleknek – mert nem akar eltávolodni ettől a világtól, ami még jobban tetszik neki, mint saját valós életében.
Ánya ezt először akarva-akaratlan elfogadja, amúgyis zaklatott életében látszatra némi nyugalmas perceket jelentenek neki ezek az ál-segítségek; később neki is teher lesz és nem is tudja, hogy szabaduljon az őt egyre inkább a birtokába vevő lénytől.
A kamaszproblémák mellett felgyülemlenek a tesómat-nemviselem el jellegű bosszankodások és a származásával kapcsolatos dilemmák: hogyan viselje el, ill. hogyan kezelje orosz származását, hogyan azonosuljon azzal, hogy ő orosz egy idegen országban, ahol befogadták, leküzdötte pl .az összes nyelvi nehézséget, külsőre amerikaivá vált, de off még ő sem döntötte el, hogy valódi identitásával mi is legyen – orosznak lenni egy velejéig amerikai közösségben nem lehet egyszerű – gondolom, más nemzetiségűnek sem – főleg, ha azok a szempontok űzik, amik a tiniknek fontosak – a külsőségek: pl. anya nem igazán tudja elsajátítani a nyelvet, ha megy is neki, baromira nagy az akcentusa, de az amerikai osztálytársainak cikizéseinek középpontjában állva (orosz közösséghez tartozás, vallásosság, Gyima barátsága), nehéz kiállni az oroszsága mellett, off…
Siobhannal való „barátsága” sem az igazi nekem, de olykor azért tartozik valakihez… A szerelemben / vágyakozásban is csalódni látszik, hisz egy buli élményeinek köszönhetően megismeri az áhított fiú igazi arcát.
De a legnagyobb „győzelem” ebben a történetben, ahogy felgöngyölíti az 'Árnyszellem' múltját és titkát – és ebben (milyen nagy csoda!) – egy könyvtár* ideírnám CSUPA NAGYBETŰvel (és persze a lúzer Gyima) fog neki segíteni… nagyon örültem ennek a részletnek a képregényben…
Egyébként a képregény végére minden megoldódik és helyére is kerül, megszűnik a félnivaló, és bizonyos szereplők is közelebb kerülnek egymáshoz, kapcsolatuk rendeződni látszik, vagy legalábbis a jó irányú mederbe látszik terelődni.
A végén azt is megtudjuk, mi a teljes orosz neve Ányának: Anya Borzakovszkaja/Аня Борзаковская.

A képregény rajzai nekem nagyon tetszettek, igen kifejezőek – természetesen „feketék, mint a szellemeink lelke” – mégis élveztem, egyből lehet tudni minden figuráról kicsoda és legalább egy tulajdonsága szembe fog ötleni.

Hosszú ideje nem olvastam képregényt, ezzel talán megtörni látszik ez a folyamat. Örülnék, ha több képregény kerülne kezembe. Ajánlom figyelmetekbe. Főleg akinek gondja vannak a magabiztossággal, az identitásával, a hova-/ill. kihez-tartozással és az iskolai beilleszkedéssel.

*Közkönyvtár – olvasószolgálat, katalógus, kulcsszavas keresés, folyóirattár, mikrofilm – ugye, milyen ismerős kulcsszavak? Főleg, hogy egyenesen a célhoz, azaz a keresett rejtélyhez vezetnek…
Jó volt – ebből a szempontból… ;-)

Fura, hogy mennyit cigiznek spoiler.
–
A 4. oldalon Ánya édesanyja, Szirnyiki-t süt reggelire – (sajnos elírással került a képregénybe – Szrinyiki) – ez egy túróból készült orosz lepényféle, amit leginkább reggelire esznek hétvégén, vagy hétköznap vacsorára. Desszertnek is kitűnő…
Szirnyiki receptje: https://femina.hu/recept/szirnyiki-recept/
(Львовский сырник)
Csak egy kérdés, ami bennem motoszkál a szírnyikivel kapcsolatban és nem hagy nyugodni: a nevében az orosz sajt – szír van benne, mégis túróból készítik – ami pedig tvaróg/tvórag… Tud valaki ehhez segítő infót? Köszönöm…

** – van ilyen névvel híresség Oroszországban – Jurij Mihajlovics Borzakovszkij – atléta, futó

A mai napig nevetek kicsit azon, mennyire megkajáltam a kötet legelejét, a legjobb értelemben. (Akik olvastak, tudni fogják szerintem mire gondoltam). Nem elég, hogy érdekes színvilággal rajzolták meg ezt a képregényt, még meglepni is megtudott!

Videóban bővebben volt róla szó: https://www.youtube.com/watch…

Ennek a képregénynek nagyon határozott célcsoportja van, amibe én nagyjából semmilyen szempontból nem tartozom, mégis örülök, hogy olvastam. A sztori alapvető konfliktusai már távol állnak tőlem off és az üzenete is olyasmi, ami számomra már rég evidens, de jó volt látni, hogy valaki ennyire erősen, hitelesen és megfelelő empátiával tudja átadni a megcélzott, főleg a késő tinédzser korú lányok számára.
A főszereplő Ánya, egy emigráns orosz lány, aki ugyan tűrhetően beilleszkedett már az amerikai életformába, mégis kívülálló maradt. Idegensége, eltérő gyökerei, amit ráadásul tetéz néhány tinédzserkori szokvány szorongás is, mint a saját testével való folyamatos küzdelem némileg különccé is teszik.
Ezt nem is bánja olyan nagyon, bár azért őszintén bevallja magának, hogy azért irigykedik a menő osztálytársaira, akiknek – legalábbis látszólag – jóval kevesebb gondja van az mindennapi életben való boldogulással mint neki.
Ebben a hétköznapian zűrös helyzetbe keveredik bele egy 90 éve halott lány szelleme, aki kezdetben látszólag csak a végtelen unalmát szeretné valakinek a társaságában elütni, de ahogy pörögnek a lapok egyre több dolog derül ki róla, többek között az is, hogy nem véletlenül bolyong kísértetként még ennyi év után is.

Bár képregény másik főszereplője egy kísértet, és a történetben vannak kimondottan sötét részek is, azért összességében Ánya világhoz való viszonyának változása van a sztori fókuszában, szóval jóval kevésbé tinihorror a sztori, mint gondolni lehetne.
És szerintem rohadtul fontos, hogy az írónő a józan ész, az önismeret, de leginkább az integritás fontosságáról beszél, arról, hogy az értékeidet a saját önbecsülésednek kell megadnia.
Mert ha nem ez történik, az toxikussá teszi a személyiséged. Mindegy hogy 1920-ban, vagy 2010-ben élsz.

„Nagyon örülök, hogy most került a kezeim közé ez a könyv, ugyanis el sem tudnék képzelni ennek a kötetnek az olvasására jobb időszakot, mint az október. Szerintem ez a történet tökéletesen illik a Halloween-i, Spooktober-i időszakba, és nem csak azért mert egy kísértet is szerepel a történetben.

Maga a képregény nagyon szépen van kivitelezve, az illusztrációk nagyon igényesen vannak kidolgozva, ami pedig külön tetszett, az a kötetnek a színvilága. Szerintem nagyon jól illett ehhez a kísérteties történethez a kötetnek a szürkés-lilás színvilága.”

Teljes értékelés: https://konyveskuckom.blog.hu/2020/11/05/vera_brosgol_a…

Ánya kritikai visszhangja nagyon jó volt, és kicsit félve is kezdtem bele, mert nem tudtam, mit tartogat számomra a kötet. Nagyon örültem, amikor olvastam, és én is része se lehettem egy felforgató tinédzser életnek, és történetnek, ami egyből magával ragadt.
A történet szerint Ánya beleesik egy gödörbe, ahol találkozik egy kísértettel. Később megmenekül a gödörből, de a kísértet vele tart, az életébe, az iskolába, az otthonába.
Nagyon tetszett a képregényben, hogy bemutatja a tinédzser életet: reálisan. Hogy semmi sem tökéletes, senki sem lehet mások felett álló, hogy mindenkinek vannak valódi problémái, és attól még, hogy nem látjuk, azok létezhetnek. Talán az egyik erőssége pont a karakterekben volt, akik mind a saját démonaikkal küzdenek (Ánya csak hozzácsapott lusz egyet a listához. Mi az a tinikorban, ugye?)
Érdekes volt a kísértet is: ha a történetet nézem, akkor látható volt a kísértet önzése, a tenni akarás, az önmegvalósítás, hiszen a saját életében ez nem volt lehetséges. Másrészről a kísrtet tényleg bemutatja Ánya „másik” énjét, a kísértést, hogy ő ezt valójában szeretné, de nem teheti. spoiler
Ami különleges volt számomra a képregényben, hogy a főszereplő önmagában nem volt átlagos: orosz-amerikai lány. Mit tudunk az orosz kultúráról? Hát én elég keveset, mégis szerintem mellékszálként, díszletként nagyon jól mutatja ezt a fajta a kultúrát, és a problémakört is (mint bevándorló, akinek akcentus nélkülinek kell lennie ahhoz, hogy elfogadják mások. Ezzel szerintem sokkal többen tudnak azonosulni is). Ha Ánya nem orosz lett volna, hanem valaki teljesen más, a sztori működött volna, de így volt természetes, így volt kerek egész a történet.
Amikor belepoztam a képregénybe, akkor rögtön az egyik kedvenc játékom off jutott az eszembe, mert a rajzolása ahhoz hasonló. Kicsit félelmetes, kicsit olyan művészi, reális, de mégis olyan kellemesen misztikus. Biztos ennek a stílusnak van valami neve is, csak én nem tudok róla. Ilyen ennek a kötetnek a rajzolása is, néha nagyon természetes, igazi iskolai élet képregény, máskor félelmetes, de nem pusztán a rajz miatt, hanem azért, amit képvisel az. Nagyon tetszett benne ez a stílus, ez a picit borzongató, de közben nagyon aranyos rajzolás.
Különösen tetszett benne, mint a Kis boszi naplójába, hogy a főszereplő átlagos alkatú, vagy picit duci Ánya nem vékony, ezt szóvá is teszik a képregényben, mégis amikor ránézek, úgy érzem, ő normális alkatú, és kicsit közelebb érzem képileg magamhoz, mint sokszor a nagyon vékony szereplőket. Ez is valójában a történet része, hiszen Ánya esendő, de különösen tetszett, hogy ettől függetlenül minden karakter kicsit más, kicsit másféle testfelépítéssel rendelkezik.
2020 egyik kedvenc képregénye számomra Ánya története. Nagyon kedves történet, és tiniknek szinte kötelező olvasmánynak adnám ki, ert annyi aspektusa van, és annyi mindenről lehet általa is beszélgetni. Nagyon szerettem ezt a kötet, és remélem még sok hasonló gyönygszem fog magyar is megjelenni.

Különleges színvilág, izgalmas alapötlet és egy nem várt fordulat a történet végén, abszolút magával ragadott !
https://youtu.be/12IOarDrfNY

Ez a képregény egy éve ült már a polcomon, mire tökéletes alkalom adódott arra, hogy elolvassam.

Tetszettek a témák, amiket az alap történeten felül/azzal együtt hozott be, mint például, hogy milyen bevándorlóként beilleszkedni, vagy a testkép és súlyproblémák. Mindeközben pedig a középiskola bugyraiba is leereszkedünk.

Nagyon tetszett a történet, bár a képregény csúcspontja nekem kicsit gyorsan történt, egy pár képkocka még lehetett volna ott. Egyébként a fordulat nagyon tetszett, és a képregény stílusa maga is.

Mivel paranormális, ősszel/Halloween környékére is ideális olvasmány lehet, ha valaki spooky hangulatra vágyik.

Nagyon kíváncsi voltam erre az ifjúsági képregényre, ami egy orosz származású kamaszlány, Ánya története.
A lány nem csak a tinikor problémáival küzd, hanem az amerikai mindennapokba való beilleszkedéssel. Be akar olvadni társai közé, de ebben a családja néha megakadályozza.
Egyik nap bezuhan egy kútba és ott találkozik egy szellemlánnyal, később barátok lesznek és Emily egyre többet segít neki. A történetben Ánya fejlődését követhetjük, dinamikus paneleken keresztül. Nagyon tetszett, hogy mennyire minimalista módon tudott érzékletesen bemutatni helyzeteket! Örülök, hogy a Ciceró egyre több hasonló értékes, gyerek – kamasz korosztálynak szóló képregénnyel színesíti a magyar piacot!

Most, hogy végre rájöttem, miként lehet a könyvtári katalógusban képregényre keresni, elszaladt velem a ló és jó néhány engem érdeklő könyv landolt a táskámban – köztük Ánya kísértete is. Ez a kötet már a megjelenés óta foglalkoztatott. Mondjuk a borítókép teljesen más érzéseket keltett bennem, így egy más jellegű történetre számítottam, mint amit végül kaptam, de ez mit sem vont le az értékéből, sőt!
Ánya egy teljesen átlagos lány. A rövid ismeret alatt több olyan problémakörre rámutat, ami a középiskolásokat foglalkoztatja, stresszes helyzetbe hozhatja, így a negatív tulajdonságai ellenére is hamar elfogadhatóvá válik. Én mondjuk szimpatizáltam vele már a kezdetektől. Örültem neki, hogy végre egy nem szupicuki, álhatatos karakterrel kell szembenézni. A történet szépen kerekedik, meg van benne a kellő kurázsi, ami előre viszi képkockáról képkockára az olvasót.
A kezdeti ismerkedési fázison túllendülve úgy éreztem, hogy megtaláltam A KÉPREGÉNYT. A grafika egyedi. A korlátozott színhasználat jól illeszkedik a történet hangulatához, a karakterek megformálása egyszerű, de roppant mód kifejező, a háttér pedig pont annyira részletes, amennyire szükséges. A szövegbuborékok jó tartalommal bírnak. A megszólalások lényegretörőek és tűpontosak, így a körítő szöveg nélkül is olyan érzés, mintha egy normál regény lenne az olvasó kezében. Sosem hittem volna, hogy egy képregény képes ennyire sokat adni.
Ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy válik a hangulat egyre borongósabbá, majd végül átvált egy teljesen más szintre. Ezt az ugrást kevésbé preferáltam. Onnantól kezdve, hogy a kezdeti bizonytalanságot és kisebb-nagyobb problémák helyét átveszik a valós, komoly gondok, elszalad a ló. Az események túl gyorsan pörögnek, túl sok érzelmet öntenek az olvasóra, s a tetőpont már köszönőviszonyban sincs a korábban szépen, rendezetten felépített cselekménnyel. Erős, de zilált, túlságosan eltérő értéket mutat. A lezárás ehhez képest pedig túl gyorsan érkezik. Ez azért nyomot hagyott maga után a végső megítélésemen, de még így is azt mondom, hogy kivételes alkotás, amit érdemes egyser kézbe venni.

Különleges képregényes élménnyel lettem gazdagabb. Nagyon jó kis sztori az emigráns Ányáról, aki ízig-vérig amerikai próbál lenni, mégsem tudja gyökereit levetkőzni, majd egy váratlan esemény hatására felelősségteljes fejlődésen megy keresztül. A kísértet Emily gyakorlatilag görbetükröt tart elé, így kiderül ki az igazán jó barát és mely értékek lesznek neki fontosabbak.