Moszkva–Petuski 157 csillagozás

Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

„Rendben van, züllött alak vagyok. Egyébként is megfigyeltem, hogy aki reggel rohadtul érzi magát, ám estére teli van álmokkal, ötletekkel, és majd szétfeszíti az energia – hát az bizony szörnyen züllött ember. Reggeli rosszullét, esti szárnyalás – erről ismerszik meg a züllött ember. Ellenkező esetben azonban, ha valaki már kora reggel összeszedi magát és teli van reményekkel, estére viszont gyengeség keríti hatalmába, nos, akkor biztosan aljas, önző, középszerű emberrel van dolgunk. Undorodom az ilyen embertől. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ocsmánynak találom.” (A szerző) A magát Rabelais, Sterne, a korai Dosztojevszkij és elsősorban Gogol örökösének valló Jerofejev (1938–1990) kisregénye 1970-ben két gépelt példányban látott napvilágot, s az író hazájában a nyolcvanas évek végéig szamizdatban terjedt – miközben külföldön, 19 nyelvre lefordítva, világhírnévre tett szert.

Eredeti cím: Москва − Петушки

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: JAK Világirodalom · Kiseurópa Jelenkor

>!
Helikon, Budapest, 2018
172 oldal · ISBN: 9789634792147 · Fordította: Vári Erzsébet
>!
Helikon, Budapest, 2018
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791546 · Fordította: Vári Erzsébet
>!
Jelenkor, Pécs, 2010
238 oldal · ISBN: 9789636764791 · Fordította: Vári Erzsébet

2 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Makszim Gorkij · Mose Dajan · Muszorgszkij

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország


Kedvencelte 30

Most olvassa 12

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 63


Kiemelt értékelések

Csabi >!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

Rögtön Bukowski Ponyvája után elég tömény élmény elolvasni ezt a könyvet (különösen, hogy közben még megnéztem a Bukowski forgatókönyvből készült Barflyt is, amit nem ajánlok senkinek). Emiatt a duplázás miatt gondolkodtam el rajta, hogy mi a különbség a keleti és a nyugati alkoholizmus között. Az alapvetés azonos, elmenekülni a valóságtól, minden kábító szer esetében ez így van, az eszköz viszont nagyon különbözik, Bukowski hősei sört, whiskyt, bort fogyasztanak, mondhatni iható alkoholt, ellenben Jerofejev hősei mindent megisznak, amiben alkohol van, elképesztő „koktélok” receptjei találhatóak a könyvben, tartalmukkal szöges ellentétben álló költői nevekkel. A Komszomolka könnye például: 15 g levendulakölni, 15 g vasfű, 30 g Erdei víz arcszesz, 2 g körömlakk, másfél dl szájvíz, másfél dl limonádé. Az ember nyála megcsordul.
De ezek csak külsőségek, mi lehet valójában a mélyben? Nehéz ezt kitalálni, sem orosz, sem amerikai alkoholista nem voltam még (magyar sem szeretnék lenni, de ahogy a régi kádárista bonmot mondja, az értelmiség előtt két út van, az egyik az alkoholizmus, a másik nem járható, és még nem látható be, hogy ez a mi újkádárizmusunk hová vezet.) Chinaski a gyerekkor traumái miatt választotta az alkoholt. A regénybeli Jerofejevnek talán soha nem is volt választása, ez a létforma, ebben él mindenki, a vodka az alapélelmiszer, nem a tej, és hogy ez így van, az sem az emberek választása volt. Az amerikai alkoholizmus választható, és talán még kiút is van belőle, az orosz viszont adott, ha nem iszol, nem is vagy ember (ha iszol, akkor meg pláne, ezt az ellentmondást még valahogy fel kell oldani. Tiszta szeszben pl.).
A történet egy szeszben pácolt Odüsszeia, a narrátor felszáll a vonatra, már feltankolva persze, és ahogy haladunk előre, egyre több alkohol folyik le a torkán. Ennek megfelelően az elbeszélés is egyre zaklatottabb lesz, egy bizonyos alkoholfoknál már szürreális hallucinációk váltják az addigi sima iszogatást, hogy a végén már azt sem tudjuk, hogy megérkeztünk-e, vagy visszatértünk a kiindulópontra, esetleg el sem mozdultunk onnan. Tulajdonképpen majdnem mindegy, a cél, a teljes reset, a valóság kitörlése megvalósult.
Ami nekem kicsit sántított, az az elbeszélői hang, ami túlságosan is összeszedett az elfogyasztott szeszmennyiséghez képest. Nem tudom, létezik-e ebből hangoskönyv, de érdekes lenne egy olyan feldolgozás, amiben a felolvasó minden állomásnál lehúzna egy felest, és úgy érkeznénk meg Petuskiba. Bajor Imrének testhezálló munka lett volna, kár, hogy már nem csinálhatja meg.

20 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

Egy sziporkázó írózseni (talán képzeletbeli?) útja valami hagymázas bódulatban festett parnasszus felé, delíriumon át, közvetlen csatlakozással az elmúláshoz.
A számolhatatlan irodalomtörténeti utalás súlya alatt nyögve, szuicid szégyenemben ismét kedvem támadt belekortyolni valami jóféle akkumulátorsavba, amiért ekkora ordító hiátust cipelek a hátamon az orosz klasszikusok kincsestárából.

SteelCurtain>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

Bár tipikusan szovjet, mégis érzek egy erős lelki rokonságot Bukowskival. Nem egyszerűen két alkoholkedvelő művész hasonlóságáról van szó, hanem a motivációk rokonságáról is. Mindketten egy roskadozó társadalmat látnak maguk körül, ami semmire se inspirálja azt az embert, aki egy üveg vodkánál, egy falat kenyérnél, vagy egy új masinánál többre vágyik. Ez első pillanatra meghökkenti az embert, hiszen oly szembeszökő eltérések mutatkoznak a szovjet és az amerikai élet között, hogy képtelenségnek tartjuk ezt az összevetést. Mégis, ha külön-külön vesszük szemügyre Jerofejev és Bukowski prózáját, akkor félreérthetetlen egyezéseket találunk. Természetesen nem ugyanaz ha valakit kényszermunkára hurcolnak vagy munkanélküliként hajléktalanságra kárhoztatnak, de a szándék és az irány semmiféle eltérést sem mutat.
De mint bevezetőben említettem, Jerofejev műve mégis tipikusan szovjet alkotás. Jelentés a Szent Adminisztrációról. Nem számít, hogy a munkaidő múlását semmiféle elvégzett munkával sem lehet igazolni, legfeljebb a kiürített vodkásüvegek számával. Lényeg a melldöngető termelési jelentés, a szépen mutató statisztikák és az elbűvölően kiszínezett grafikonok. És erre természetesen inni kell. Előtte is, meg közben is. Meg akár helyette is. Nem kell félni, mert aki felelősségre vonhatna, az már évtizedek óta oly permanensen részeg, hogy el sem meri hagyni az íróasztalát, mert fél, hogy sohasem találna vissza. Az a bámulatos Jerofejevnél, hogy szinte észrevétlenül mutat rá, hogy az alkohol egyszerre sarokköve a hatalomnak, s egyetlen széles körben elérhető eszköze a lázadásnak.
Fenékig!!!
(Kölni nélkül!)

sztimi53>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

“Ó, szabadság, egyenlőség! Ó, testvériség és édes semmittevés! Ó, szent felelőtlenség! Ó, népem életének legboldogabb órái: az italboltok nyitásától a zárásig!”

Szeretem a kocsmaírókat, nem is tudom miért nincs alkoholista irodalom kategória. Vagy alkoholista regény címke. Egyszer idéztem Vasile Ernut, miszerint mit iszik a szovjet polgár. Hát Venyegyikt Jerofejev könyvéből megtudhattam. Részletesen. Én szoktam mérget keverni kérem, rendszeresen, no de amit ez az úriember kotyvaszt, az párját ritkítja. Nem csak a párját, önmagát is kiritkítja vele az ember. Az oroszok és az alkohol, nehezen elválasztható fogalom, mondjuk aki járt már Moszkvában, érezte a hideget, a sötétséget, a város szürkeségét, a zsúfolt élet elviselhetetlen nehézséget, akkor kezdi megérteni, miért isznak. Meg azt is, miért mértéktelenül. Ehhez jön meg a gondolkodó ember nyomorúsága, ugye tudjuk, hogy az értelmiségi számára két út van, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. A történet, ha lehet így nevezni az italtól megmámorosodott vonatutat, Moszkvától Petuskiig, kifejezéstelen tekintetekkel terhelt, ebben a világban az élet italbolt nyitástól zárasig tart. Mondjuk az olvasás az megy, meg a kártya is.
Ez a Jerofejev kirúgatta magát az egyetemről, megtagadva a katonai szolgálatot, és mert afféle szabadgondolkodó volt. A Szovjetunió rengeteg városát bejárta, alantas munkákkal tartva fenn magát és közben irt, főleg arról amit ismert, a kocsmák, az ivászat világáról. Beintett a világnak a pult szélirűl, mondván én is vagyok olyan olvasott, mint ti, én is tudok olyan jól írni, mint ti, aztán ivott még egyet.Hogy miről szól az iváson kívül? Hát mindenről. Volt benne propaganda szöveg, Na meg felbukkant a híres hidegháborús ellenség is egy pillanatra, Amerika, aztán vallás, illetve ateizmus. Ökör iszik magába’, ezt mindenki tudja, a vonaton is akad társaság egy-egy fél deci fejében. Cserébe történeteket mondanak, mígnem jön a kaller. Jegy persze nincs, de féldeciért megváltható ez is. Utána már csak bor- (és mindenféle etanolos, jobb esetben) gőzös hallucinációk jönnek. Részeg delirium ez (a tremenst is használhatnám, de minek) a megrázó végkifejletig. Nem is remélhetem hogy az utalások, idézetek, átemelt szövegek akár felét is felismerem, mindenesetre csodával adózom a hihetetlen műveltségű írónak ezért az italmámoros hangú utazásért. A végén nem tudom mi volt igaz, mi nem, mi történt meg, mi volt hallucináció. Csak azt tudom, hogy kár az ilyen írókért. Túl hamar ragadja el őket a halál. De valahol mélyen azt gondolom, ha nem ez a sors jut nekik, talán sosem tudtak volna olyan remekeket létrehozni, mit pl. a Moszkva-Petuski.

6 hozzászólás
Bla IP>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

Elég hátborzongató ezt az alkoholmámoros orosz lelkiállapotot bemutató és jellemző könyvet olvasni a napokban kitört orosz-ukrán háború árnyékában. S mikor az olvtársak beidézik Garri Kaszparov több, mint 5 éve olvasott könyvének https://moly.hu/konyvek/garri-kaszparov-kozeleg-a-tel idézeteit rájöhetünk, hogy tulajdonképp az italba fojtott bánat és nekikeseredés, a vélt kiúttalanság és világpolitikai átrendeződésből következő pozícióvesztés világában valami hasonló előre látható volt, s ennek éles szemű tudorok hangot is adtak. Csak a nagyközönség nem volt elég vájtfülű, s nem fárasztotta magát a jelzések megértésével – többre tartotta saját mindennapiját, amely sajnálatosan – akár egy örült gombnyomásra – manapság újra akár örökre tovatűnhet…Na – emelem poharam – a jövőbeli háborítatlan egészségünkre.

Cipőfűző>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

Mi kell hozzá, hogy megkapjuk a ’60-as évekbeli szovjet társadalom lelkületének leképeződését? Mi kell hozzá, hogy fantáziadús, de kristálytiszta megvalósításban lássuk a forradalom (legalábbis az erőszakos biztos) felfalja gyermekeit-effektust? Mi kell ahhoz, hogy a diktatúra elnyomó retorikáját, egyvonalúságát, az emberek bizonytalanságban tartását, a besúgóhálózat frappáns megfogalmazását olvassuk. A párt iránti hűség sem elég, mindenki gyanús, aki reggel érzi jól magát, s aki este, vagy ne adj' Isten reggel és este is. Hogyan lehet selyemköntösbe öltöztetni a nyugati társadalmak kommunizmus általi lekicsinylését, a veszedelmes kapitalizmus démonizálását, mégis ésszerű kritikáját.

Mindezekhez nem kell más, csak egy Jerofejev, Venyegyikt, és egy részeges vonatút.

Ahogy én leírtam ezeket, azok csak gondolattöredékek, Venya azonban összefüggő mondatokat pakolt egymás után, egy lázálmos, iszákos történet lett a körítés. Elképesztően ügyes szimbolikát állított össze, ki-kiragadva némelyiket ezek közül teljesen letisztul, kiviláglik, miről is van szó.
„Így hát figyelek, és látom, amit látok, és emiatt vagyok bánatos. Nem hiszem, hogy volna közületek még valaki, aki ilyen keserű kotyvalékot hordozna bensőjében. Nehéz lenne megmondanom, miből van ez a kotyvalék, úgysem értenétek, de leginkább »bánat« és »rettegés« tölti ki, a többi néma csend.” (43. oldal)
Jerofejev briliánsan infantilizálja a kommunista államberendezkedést és ideológiát. Találunk még bőséges öniróniát, például a múzsa motívum esetében.
Szimplán az ivásnak is van üzenete: így lehet elviselni az igazságtalanságokat. És: maga a rendszer is ezt a lehetőséget kínálja fel. Vagy inkább nem hagy mást. Az oroszok amúgy is mindig el voltak nyomva, erre csekély gyógyír a vodka. Vagy a Komszomolka könnye. Meg hát marha hideg is van.

A könyv végén kiderül az is, hogy a szerző határos időn belül nem lát kiutat a kommunista diktatúrából.
Ez a kötet nem egyszer olvasós, első nekifutásra szerintem nem is lehet mindent megérteni belőle spoiler, minden metaforára, intertextuális kapcsolatra felfigyelni, egymás hegyén-hátán vannak, de nem találomra összedobálva.

pepege>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

"-Tehát maga az a Jerofejev? – közeledett kicsit felém, pilláit lehunyva, majd újra rám emelve…
– Hát persze, hogy én vagyok! Ki más lennék? (Ó, micsoda harmónia! Hogy jött rá?)
– Olvastam egy írását. És tudja, sose gondoltam volna, hogy félszáz oldalon ennyi marhaságot össze lehet hordani. Ez már minden képzeletet felülmúl!"

Ez éppen nem félszáz, hanem két és fél, de valahogy így. :))

3 hozzászólás
Youditta>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

Ohh te jó ég. Ez a könyv nagyon fájt, tényleg nagyon. Ember így éljen, ilyen ésszel, ilyen tehetséggel, jaj.
A könyvben elfogyasztott alkoholmennyiség meghaladja a nem csekély magyar éves átlagfogyasztást egy személyre lebontva, csak az a baj, hogy itt egy vonatút alatt van elfogyasztva. Nem vagyok alkoholt fogyasztó, vagyis nagyon alkalmi ivónak mondanám magam, ez a szerencse, mert lehet ledöntöttem volna egy-két vodkát én is a vonatút alatt.
Viszont a stílusa, elmélkedése remek a történetnek, néha kínomban vagy csak úgy röhögtem, de leginkább keseregtem, hogy miért teszik ezt emberek magukkal. Ezért is szuper könyv, mert azt a fajta függőséget, kilátástalanságot adta át, amit érzett az író is, valószínűsítem.
Meghozta a kedvem Jerofejev, hogy Moszkvában Kremlt keressek akár egy-két helyi vodka után kicsit eltévedve.

2 hozzászólás
Ezüst P>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

Hogy stílusos legyek, egy vonatúton (Budapest–Miskolc/Miskolc–Budapest, ó, szerelmeim) kezdtem olvasni a könyvet. Talán a tökéletes befogadást megalapozandó, a sors még egy édes nyitójelenetet is fabrikált aznapra. Történt ugyanis, hogy majdnem elkéstem, és a Keleti parkolójától futva tettem meg az utat a vágányig, miközben a pályaudvaron dolgozók vigyázó szemüket a sprintemre vetették; az egyik úriember még utánam is kurjantotta, ahogy lobogó hajjal és recsegő térddel elszáguldottam mellette, hogy „Meglesz az!” Meg is lett, főleg azért, mert negyven perc késéssel indultunk. A hangulat rövid időn belül igen törékennyé vált, olyannyira, hogy ha felhajtunk pár pohárral Venya valamelyik veretes koktéljából, talán a mi történetünk is megért volna egy regényt. Miután – hasonlóan a többiekhez – szitkozódva felhívtam mindenkit, aki számít, és elpanaszoltam a helyzetemet (mögöttem egy férfi azt hörögte filmbe illő hanglejtéssel: "Áh, tiszta hülye ez a bakter, nem tud semmit!"), vettem néhány mély levegőt, majd nekifogtam a könyvnek. Tíz perc után már csak nagy nehézségek árán tudtam megállni, hogy ne kezdjek el hangosan röhögni.

Hiszen Venya annyira jól küldi. Laza, vicces, intelligens, önkritikus… Kedvelem a tragikomédiát, szeretek úgy szórakozni valamin, hogy érzem, a mókázás mögött komoly és távolról sem rózsaszínű dolgok lappanganak, úgyhogy igen hamar meggyőzött a fiú. Pedig látszólag nem csinál mást, csak vedel és hol tisztábban, hol kissé fátyolosan gondolkodik, egy teljes vonatúton át. Bizonyára mások is tettek már így, de ki tudna még egy ilyen remek históriát összedobni az alkoholmámoros utazásából? És milyen szép, hogy a történet végén a sok vihorászástól gyanútlanná vált olvasó egy olyan befejezést kap, amitől nemcsak elfacsarodik, hanem egyenesen darabokra esik a szíve.

Ugyan nem vagyok nagy ivós, de a könyv felénél egyértelműen azt éreztem, ha hősünk kínálna (ugyebár a regény főszereplője maga az író), gondolkodás nélkül felhajtanám még a fékolajat is. Egy kis körömlakkal keverve. Aztán csak ki ebből a világból, mielőbb.

>!
Jelenkor, Pécs, 2010
238 oldal · ISBN: 9789636764791 · Fordította: Vári Erzsébet
4 hozzászólás
Bélabá>!
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski

Ez jó volt, tetszett. Figyelmeztetrném azokat, akik szeretik az alkoholt mellőzzék az olvasást, mert az állapotuknak ártani fog a töménytelen szesz.
Egy egyszerű munkásberből (volt kőműves, vakoló, kábelfektető) lett író „Venyicska” Jerofejev abszurd vonatos utazása Petuskiba.
Teljesen megértem miért lehetett csak szamizdat a SZU-ban, és pont a szerző halála előtt (1990) engedték a glasznoszty keretein belül megjelenni, 1989-ben. Remek szatíra. Jókat kacagtam hangosan, ezért nem is mertem társaságban / járművön olvasni. :-)
Lehet, hogy nem ez lesz a szerzőtől az utolsó olvasásom ugyanis bejött számomra a stílusa.
Az orosz életérzést kedvelőknek nyugodt szívvel ajánlom.

26 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bélabá>!

a férfi is kosztümkabátban, a nő is kosztümkabátban van, a férfin is barna svájcisapka, a nőn is barna svájcisapka, és mindketten bajszosak…

Kapcsolódó szócikkek: svájcisapka
Frank_Spielmann I>!

Na jó, rendben, hitvány alak vagyok. Egyébként is megfigyeltem, hogy aki reggel rohadtul érzi magát, pedig estére teli van álmokkal, ötletekkel, és majd szétfeszíti az energia – hát az bizony szörnyen hivtány ember. Reggeli rosszullét, esti szárnyalás – erről ismerszik meg a hitvány ember. Ellenkező esetben azonban, ha valaki már kora reggel összeszedi magát, és teli van reményekkel, estére viszont gyengeség keríti hatalmába, nos, akkor biztosan aljas, önző, középszerű emberrel van dolgunk. Undorodom az ilyen embertől. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én undorítónak találom.
Persze vannak olyanok is, akik reggel-este egyformán jól érzik magukat, ugyanúgy örülnek a napfelkeltének, mint napnyugtának – hát ezek egész egyszerűen gazemberek, csak utálattal tudok szólni róluk. Na és aki reggel-este egyformán rosszul érzi magát, arról az emberről már nem is tudom, mit mondjak, az egy utolsó senkiházi faszkalap, merthogy nálunk az italboltok este kilencig nyitva tartanak, sőt a jeliszeveji egészen tizenegyig, ezért – hacsak nem tartozol a söpredékhez – estére feltétlenül összeszedheted magad…

Moszka - Sarló és Kalapács

Kapcsolódó szócikkek: este · reggel
6 hozzászólás
Naphta>!

…Ó, népem életének legrútabb és legszégyenteljesebb időszaka, mely az italboltok zárásától hajnalig tart!…

205. oldal

pdaniel>!

Létezik-e például nemesebb dolog annál, mint hogy önmagunkon kísérletezzünk? Én az ő korukban bizony ezt tettem: csütörtök este egy hajtásra megittam három és fél liter vodkával kevert sört, majd ruhástul lefeküdtem aludni, s egyetlen gondolat motoszkált a fejemben: vajon felébredek pénteken reggel vagy nem?
Ám péntek reggel csak nem ébredtem fel, szombat reggel azonban igen, csakhogy nem Moszkvában, hanem Naro-Fominszk környékén egy vasúti töltés alatt.

Szelén>!

Történt egyszer, hogy megittam egy teli üveg „Ezüst gyöngyvirág” kölnit, majd leültem és sírva fakadtam. Miért sírtam? Mert eszembe jutott a mama, helyesebben eszembe jutott, és nem tudtam kiverni a fejemből. „Mama” – szóltam, és sírtam tovább. Aztán újra szólítottam, hogy „mama”, és újra sírva fakadtam. Egy nálam hülyébb alak ott ült volna tovább, a mamát siratva. De én fogtam egy üveg „Orgona” kölnit – és megittam. Na, mit gondoltok, mi történt? A könnyeim felszáradtak, ostoba röhögés fogott el, a mamát pedig úgy elfelejtettem, hogy már a nevére sem emlékeztem.

89. oldal (Jelenkor, 2010)

Szelén>!

Az ember ne legyen egyedül – ez a véleményem. Az ember adja át magát másoknak, még ha nem is akarják őt elfogadni.

190. oldal (Jelenkor, 2010)

Frank_Spielmann I>!

– Tehát maga az a Jerofejev? – közeledett kicsit felém, pilláit lehunyva, majd újra rámemelve.
– Hát persze, hogy én vagyok! Ki más lehetnék?
(Ó, micsoda harmónia! Hogy jött rá?)
– Olvastam egy írását. És tudja, sose gondoltam volna, hogy félszáz oldalon ennyi marhaságot össze lehet hordani. Ez már minden képzeletet felülmúl!
– Gondolja? – s a hallottaktól feldobódva újabb koktélt kevertem, és ittam. – Ha akarja, még többet összehordok. A határ a csillagos ég!

Kucsino - Zseleznodorozsnaja

Kapcsolódó szócikkek: Venyegyikt Jerofejev
Ezüst P>!

És akkor valahogy vadul fölnevetett, akár egy operaénekes, megragadott, és összetörte a koponyámat, majd a kljazmai Vlagyimirba utazott. De hogy miért utazott el? És kihez? Egész Európa osztozott a meglepetésemben. Az én süketnéma nagymamám pedig odaszólt nekem a kemencéről: „Látod, Dasenyka, mennyire messzire jutottál az önmegvalósításban!”

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: süketnéma
Bélabá>!

Eláruljam nektek, milyen grafikonok voltak ezek? Roppant egyszerű dologról van szó: fekete tussal két koordinátát rajzolunk velinpapírra, egy vízszinteset és egy függőlegeset. A vízszintes tengelyen egymás után feltüntetjük az előző hónap munkanapjait, a függőlegesen pedig a megivott féldecik tiszta alkoholra átszámított mennyiségét. Természetesen csak azokat az értékeket vettük figyelembe, amennyit munka közben, illetve a munkaidő kezdetéig ittunk meg, miután az esti órákban elfogyasztott italmennyiség többé-kevésbé állandó, és mint ilyen, nem lehet komoly kutatás tárgya.

pdaniel>!

– Bizony, bizony! Nagyon szeretek olvasni! Mennyi nagyszerű könyv van a világon! – folytatta a kosztümkabátos. – Én például egy-két hónapig tartó ivászat után fogom magam és elolvasok egy könyvet, és olyan jónak fogom találni azt a könyvet, magamat meg olyan hülyének, hogy teljesen elkeseredem, és nem tudok tovább olvasni, félredobom a könyvet, és inni kezdek; iszom egy-két hónapig, aztán meg…


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimir Nabokov: Pnyin
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
George Orwell: Állatfarm
Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora
Varlam Salamov: Kolima
Ivan Szergejevics Turgenyev: Tavaszi vizek
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca
George Orwell: Állati gazdaság
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Viktor Pelevin: Az agyag géppuska