1957 nyarán vagyunk – a levert forradalom után –, egy ifjúkori első szerelem végső szétbomlásában (és mégsem tud szétbomlani) és egy új szerelem születésében (és mégsem tud megszületni). A színhelyek: Pest, Buda, Mártély… Pécs. Fiatal művészek (főiskolások) és egyetemisták újra magánéletbe szorult világa. A depresszióba menekülő ráció „óceáni érzés”-sel vigasztalja magát, kiterjesztett lét-érzékeléssel, miközben sorsa életeken, halálokon, szakításokon át irracionális döntések felé sodorja. „Mi lesz velünk?” – ez a szöveg – az események – fordulatainak föl nem tett főkérdése. A könyv most jelenik meg először.
Szeretők 9 csillagozás
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Kiemelt értékelések
Rendszeresen olvasom Vekerdy Tamás írásait. Kedvelem is amit ír. Ez a könyv azonban csalódás volt számomra. Nekem ez a történet kusza volt. Nem tudtam követni. Hiányzik a gördülékenység. A szereplők jelleme nincsen igazán kidolgozva. Azért némi korrajzot kapunk az akkori évekről.
Van, amikor az olvasmányosság találkozik a hiányérzettel, akár már a történet közben, akár csak a történet végén, az olvasmányosság ellenére itt végig hiányérzetem volt, valahogy nem éreztem 1957 nyarának hangulatát, de még az ifjúkori szerelem bomlását, születését, akármijét sem.
Nem éreztem semmit sem Iván felé, sem Ági felé, csak úgy voltak és tűnődtek, meg betegeskedtek, meg éltek, de sehogysem érintett meg a történetük, pedig próbálkoztam,megnéztem Vekerdy Tamással egy beszélgetést is a könyvről – már csak azért is, hogy megtudjam, most akkor hogy is van ez a szerzőség –, de nem és nem.
Kár érte.
Nagyon rákészültem erre könyvre.
És bevallom, csalódtam. Számomra a cselekményszövés sokszor bonyolult volt mind térben, mind térben, mind időben. És a kor, amelyben játszódik sem tartozik igazán a kedvenc koromhoz. Nyilván, ez igazán szubjektív. Ettől még lehetne jó a könyv.
Valami azonban hiányzik belőle. Talán, mintha sótlan volna a leves.
De lehet, megint csak én vagyok analfabéta, vagy csak nem értem a művészetet?
Népszerű idézetek
Sétálni mentek.
A Forró mezőket játszották a Duna-parton, a Budai Kertmoziban. Ági és Zsáka gondolkoztak, hogy váltsanak-e jegyet félkilencre. Negyed nyolc volt még csak.
– Inkább korán lefekszünk – mondta Zsáka. – Annyira jó nem volt, hogy mégegyszer megnézzük.
– De: én úgy szenvedek Fábián… – búgta Ági a Karády hangján.
Röhögtek. Nem váltottak jegyet, továbbmentek a Lánchíd felé.
47. oldal
Mellettem Hilda, kinéz a vízre, most összemosódik az éggel, aztán rám néz és kicsit hátrébb a nőre. Most barna a szeme? Kedves és nyugodt. Ami távolabb van idehozni, elképzelni akárki mást, már egy kicsit rögeszmés őrült dolog. Könnyen veszíti talaját. A képzelgés nyomában türelmetlenség jár meg félelem. Elvekben kapaszkodik a megzavart lélek – hintázik a semmiben. Mi most tanuljuk, hogy másképpen éljünk.
135. oldal, III. fejezet (Saxum, 2012)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mérő Vera: Lúg 98% ·
Összehasonlítás - Bucsi Mariann: Ébredés 97% ·
Összehasonlítás - Szaszkó Gabriella: Engedj el 98% ·
Összehasonlítás - Bihary Péter: Migránsok 99% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Vallomások 96% ·
Összehasonlítás - Hugyec Anikó: Túl hosszú út 98% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Végtelen játszma 98% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Őrület határán 96% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as ügy 96% ·
Összehasonlítás - Csikász Lajos: Arany és vér 98% ·
Összehasonlítás