Kicsikről ​nagyoknak 1. 56 csillagozás

A kisgyerekkor
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1. Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1. Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1. Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

A neves pszichológus könyve a kezdetektől az iskoláskor küszöbéig kíséri el a gyereket – és vele együtt a szülőt – azon az érdekes, izgalmas, olykor fárasztó, mégis nagyon szép felfedezőúton, amelynek során a kicsiből nagy lesz. Segít felismerni a buktatókat, és megmutatja, hogyan tehetjük ezt az időszakot olyanná, hogy a gyermekünk érzelmileg és értelmileg minél kiegyensúlyozottabban fejlődhessen. Tanácsai hozzásegítenek ahhoz, hogy a kisgyerekkor ne csak a gyermeket, de a szülőt is életre szóló élményekkel gazdagítsa.

„Csak a sokat és jól játszó kisgyerek tud majd jól és elmélyülten gondolkozni.”

>!
Park, Budapest, 2013
148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633550588 · Illusztrálta: Barka Ferenc
>!
Park, Budapest, 2012
152 oldal · ISBN: 9789635309252 · Illusztrálta: Barka Ferenc
>!
Park, Budapest, 2011
152 oldal · ISBN: 9789635309399 · Illusztrálta: Barka Ferenc

7 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 7

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Kriszta P
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Elfogult vagyok, mert nagyon szeretem Vekerdyt. Árad a szavaiból a gyerekek iránti szeretet, ugyanakkor nem csak a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, hanem a szülőkét is (igenis jár a szülőnek a magánélet, egy kis magány és a pihenés). Ha babaápolási tanácsokat, meg hasonlókat vár valaki, ne Vekerdyt olvassa. De ha arra kíváncsi, hogy hogyan közelítsen a gyermeke lelkéhez, ha meg akarja ismerni a kicsi „működését”, belső mozgatórugóit, hogy milyen szülői magatartás károsítja és melyik tesz jót neki, akkor olvassa csak bátran.
A könyvben nagyon sok rossz szülői megnyilvánulást hoz fel példaképpen, melyekkel a praxisa során találkozott. Ahhoz képest, hogy amint az 1996-os kiadás bevezetőjében írja, már több mint húsz éve íródott a könyv (szóval durván 40 éve), egyáltalán nem elavult dolgokról szól. Annyi hibája viszont mindenképpen van, hogy helyenként össze vannak csak dobálva a gondolatok pár mondatban, mintha nagyon tartani kellett volna a 150 oldalas terjedelmet, de még ezt is meg azt is el akarta volna mondani.
Lényeg a lényeg, szinte minden mondanivalójával egyetértek, és ha valamit mégsem úgy csinálok, ahogy azt ő tanácsolja, az valószínűleg azért van, mert én is csak gyarló ember vagyok, jó pár hibával.
Minden esetre véssétek jól az eszetekbe:
„Játék és mese. – Két olyan varázseszköz, amellyel a legtöbb lelki és szellemi táplálékot nyújthatjuk kisgyerekeinknek, s amellyel a legbiztosabban vértezhetjük fel őket a felnőttkorra.”

>!
Reelka
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Sajnalom, hogy nem kerult a kezembe hamarabb.

>!
HoneyBunny
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

A kritikai részt kihagynám, már úgyis sokan írtak a könyv hibáiról. Nekem jól esett kézbe venni most, mert megnyugtatott, hogy mégsem olyan gáz, hogy nehezen megy a szigorkodás, és, hogy egyenesen imádom, amikor koszos a gyerek.
Egyébként, ezek a cihológusok nem gondoltak még arra, hogy írnak egy „nagyokról kicsiknek” könyvet? Megírhatnák benne, hogy anya nem azért kiabál, mert azt hiszi süket vagy, hanem, mert mérges, és nem rád mérges, hanem a politikus bácsira, meg a migrénre satöbbsatöbb…

>!
orvosi_székfű
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Ötcsillagos tartalom, pocsék kivitelezéssel. Kezdem unni, hogy Vekerdy minden könyve után hiányérzet marad bennem, mert harminc éve megírt bekezdésekkel tömi tele a könyveit (ebben is volt jó pár, amelyeket szó szerint ugyanígy olvastam más, korábbi műveiben – sőt későbbiekben is), ráadásul nagyon kellene mellé egy szigorú és alapos szerkesztő, aki addig rágja a fülét, amíg meg nem írja rendesen kifejtve, amit kell, amíg le nem írja rendszerezve a véleményét. Ez a könyv ugyanis csak gondolatfoszlányokat tartalmaz, és hiába tök jó gondolat foszlányai ezek, nem állnak össze egésszé. Nagyon szeretem azt a gyermekközpontúságot, amely Vekerdy könyveiből árad, de néha igazán lehetne szülőközpontú is annyiban, hogy világos, egyértelmű, rendszerezett útmutatást ad a kisgyerekkor problémáihoz, nem csupán három-négy példát és néhány esettanulmányból kiragadott párbeszédet.

>!
RandomSky 
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Bár régen írta, s így sok minden elavult benne, a java ma is ott van. Szeretem Vekerdy stílusát, már eleve azt is, hogy van neki olyanja, sok más, gyereknevelős könyvvel ellentétben. Azt mondja, hagyni kell a gyereket játszani, és valahol ő is játszik a nyelvvel, bár nyilván nem ez az elsődleges, ami számít. (Ellenben felhánytorgathatja, aki akarja, hogy nem igen használ humort, s valóban: rendkívül komolyan veszi a gyerekeket. Mondhatni, ő a játékban nem ismer tréfát. De inkább hiszek neki, mint Tracy Hogg-nak…)
Persze, ilyen könyvekről akkor lehet érdemben nyilatkozni, ha az ember talál bennük jó dolgokat, azokat kipróbálja, és le tudja szűrni, működnek-e, én meg itt még nem tartok, de igyekszem majd sok mindent kipróbálni, mert úgy tűnik a szavaiból, hogy működnek. Néha mondjuk felmerült bennem, hogy alaposabban is kifejthetné, hogy mégis hogyan tudja az ember úgy csinálni, amit leír, mert leírva olyan egyszerűnek tűnnek, meg talán arról is szólhatna, hogy a szülők mit csináljanak, hogy jobban bírják a gyűrődést, meg ilyenek, de végül erről is van szó, meg lehet, máshol írt róla bővebben (ez kérdés Vekerdy-fanok felé: írt?).
A könyvekről, olvasásról, mesélésről szóló záró fejezetet meg legszívesebben egy az egyben beraknám ide, hogy minden moly együtt bólogathasson :)

>!
anni_olvas P
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Vekerdy gyermekközpontú gondolatvilága nagyon szimpatikus nekem, ebben a könyvében sem csalódtam ilyen szempontból. Viszont elég hiányosnak érzem, olyasmi, mintha az éppen beugró gondolatait pakolta volna egymás után, de nem látok benne különösebb rendszerezést, és persze egyáltalán nem átfogó. Sok kicsikkel kapcsolatos témát csak érint, másokat teljesen kihagy. Ettől függetlenül nem rossz.

>!
csuriburi
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Nagyon jó kis könyv, könnyű olvasni és mégis sok fontos tanácsot ad! Szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia, akik gyerekekkel találkozik, foglalkozik vagy éppen egy háztartásban él velük! :)

>!
T_Lara
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Hogyan került a kezembe a könyv? Ez jó kérdés.
Egyetemi dolgozathoz kellett szakirodalomnak, rövid volt, a listából a legolcsóbb, tehát tökéletes alanya egy könyvelemzésnek… hát így…
Érdekes gondolatokat tartalmaz, időnként mosolyogtam, időnként bólogattam, de mintha csak kiszínezte volna mindazt, amit az emberek többsége tud és alkalmaz is.
Hiányérzetem maradt utána. Magam sem tudom mit hiányoltam, talán nem is konkrétumot, csak a nagy Vekerdy Tamástól többet…

>!
Nofrit
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Szeretem Vekerdyt – a hiányosságai ellenére is.
Szívmelengető volt olvasni a sorait, ezt a könyvet minden kismamának, nagymamának, apukának, nagypapának ajánlom. Nem gyereknevelési könyv, de támpontokat ad, hogyan ismerjük meg, viszonyuljunk a saját kisgyerekünkhöz (unokánkhoz).
Ez a könyve megmutatta, nem is gondolkodok olyan elvetemülten a „gyereknevelés” kérdésében. Mert nem gyereket nevelünk, hanem együtt élünk!

>!
FruzsinaRacz
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.

Kedvelem a Tamás dokit:) szeretem hallgatni, olvasni a gondolatait, az okfejtéseit, a tanácsait. most sem volt ez másként.


Népszerű idézetek

>!
RandomSky

…azt hiszem, nincs is gyereknevelés. Csak együttélés van, együtt élünk gyerekeinkkel, és nem azzal nevelünk, amit mondunk vagy követelünk, sokszor még csak nem is azzal, amit teszünk – hanem azzal, amilyenek vagyunk legtitkosabb vágyaink, a bennünk bujkáló és keveredő jó és rossz indulatok szerint.
Ezt fogják fel, erre érzékenyek a gyerekek.
Törődjünk hát magunkkal – így törődünk legjobban gyerekeinkkel is.

117. oldal

>!
Gólyanéni 

A gyermekkor függő és felelőtlen.
A felnőttkor független és felelős.

>!
Gólyanéni 

Minden tudományos eredmény az eddigi magyarázatokkal szembeni kételyből születik.

>!
T_Lara

…a felnőtt tudja, hogy amivel a gyerekét ijeszti, az nem igaz; a gyerek pedig átéli, hogy igaz.

44. oldal

>!
T_Lara

… hadd mondjunk csak annyit itt, hogy a kisgyermek nem jó vagy rossz, aljas vagy nemes indulatokra, érzelmekre való képességet hoz magával.
Nem.
Érzelmekre való képességeket hoz magával, mint még meghatározatlan irányú erőt. Hogy ez az erő milyen irányba fordul vagy elsorvad-e, ez a környezettől függ.
Úgy kell elképzelnünk, hogy a szeretet és a gyűlölet nem kétfajta érzelem, hanem ugyanannak az érzelmi erőnek két ellentett sarkpontja, a bot két vége vagy a minta színe és fonákja.
Az elvetemült fiatalkorú bűnözőt ugyanazok az érzelmi erőforrások fűtik, mint a lelkendező kamaszt, csak mivel szeretnie nem volt kit, örülnie nem volt minek, indulata gyűlöletbe és elkeseredésbe fordult.

102. oldal

>!
diosmonty

A kisgyerekeknek nem csak ételben kell a legfrissebb, a legjobb, hanem hangban, hangzásban, zenében, színben is – a legtisztább, legnemesebb anyag.

37. oldal

>!
diosmonty

Ugye nem muszáj a kisgyereknek napközben tisztának lenni? Vagy netalántán még a ruhájára is vigyázni? A kisgyerek napközben piszkos. Este aztán megfürösztik.

76. oldal

>!
T_Lara

A gyerek ott ül a televízió vagy a video előtt, nem tud elszakadni a szaladó képektől (melyek ráadásul számára feldolgozhatatlan sebességgel követik egymást), úgy érzi, ez az, amit ő annyira szeret, ami meg szokta nyugtatni, meg tudja vigasztalni, ám ez mégsem következik be, mert nem megy végbe a belső képalkotó –és ezzel indulatfeldolgozó – munka. A gyerek ugrál a pamlagon a képernyő előtt, haját csavargatja, körmét rágja, esetleg ujját szopja vagy kezét tördeli, és miközben még és még ott akar maradni, egyre idegesebb, egyre fáradtabb, egyre nyugtalanabb lesz.

145. oldal

>!
Pillahuss

Önállóság és önbizalom- csökkenti a dacot.

>!
Nico

Ne hozzunk áldozatot a gyerekekért!
Ha egy mód van rá: ne.
Gondoskodjunk arról – amennyire erőnkből telik –, hogy mi szülők, mi felnőttek, pihentek és nyugodtak, vagy legalábbis nyugodtabbak legyünk.
Ha egy mód van rá, szervezzük meg a magunk nyaralását is, igenis: a gyerek nélkül.
Így lesz belőlünk igazi haszna a gyereknek is.
Csak ha mi a magunk örömeit is keressük – és megtaláljuk –, csak akkor szerezhetünk a gyereknek is igazi örömet.
Mert akkor nekik is tudunk örülni.

134. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeannette Walls: Az üvegpalota
Ranschburg Jenő: Szülők lettünk
D. Tóth Kriszta: Nagylánykönyv
Alice Munro: Mennyi boldogság!
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Ranschburg Jenő: Mi rontottuk el?
Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia
Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai
Ranschburg Jenő: A serdülőkor