Kicsikről ​nagyoknak 1. 92% 101 csillagozás

Elfogult vagyok, mert nagyon szeretem Vekerdyt. Árad a szavaiból a gyerekek iránti szeretet, ugyanakkor nem csak a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, hanem a szülőkét is (igenis jár a szülőnek a magánélet, egy kis magány és a pihenés). Ha babaápolási tanácsokat, meg hasonlókat vár valaki, ne Vekerdyt olvassa. De ha arra kíváncsi, hogy hogyan közelítsen a gyermeke lelkéhez, ha meg akarja ismerni a kicsi „működését”, belső mozgatórugóit, hogy milyen szülői magatartás károsítja és melyik tesz jót neki, akkor olvassa csak bátran.
A könyvben nagyon sok rossz szülői megnyilvánulást hoz fel példaképpen, melyekkel a praxisa során találkozott. Ahhoz képest, hogy amint az 1996-os kiadás bevezetőjében írja, már több mint húsz éve íródott a könyv (szóval durván 40 éve), egyáltalán nem elavult dolgokról szól. Annyi hibája viszont mindenképpen van, hogy helyenként össze vannak csak dobálva a gondolatok pár mondatban, mintha nagyon tartani kellett volna a 150 oldalas terjedelmet, de még ezt is meg azt is el akarta volna mondani.
Lényeg a lényeg, szinte minden mondanivalójával egyetértek, és ha valamit mégsem úgy csinálok, ahogy azt ő tanácsolja, az valószínűleg azért van, mert én is csak gyarló ember vagyok, jó pár hibával.
Minden esetre véssétek jól az eszetekbe:
„Játék és mese. – Két olyan varázseszköz, amellyel a legtöbb lelki és szellemi táplálékot nyújthatjuk kisgyerekeinknek, s amellyel a legbiztosabban vértezhetjük fel őket a felnőttkorra.”

Vekerdy írásait hajdanában még a Nők Lapjában is mindig elolvastam, pedig akkor közelebb álltam én magam a gyerekkorhoz, mint ahhoz, hogy én neveljek egy apró embert. Ami nem tetszett, az a rendezetensége, úgy tűnik, mintha az amúgy helyes és megszívlelendő, de ismert gondolatait rázta volna még egy könyvbe. De végül is vannak dolgok, amiket sajnos nem lehet elégszer elmondani – például az, hogy hagyjuk már a gyerekeket egy kicsit gyereknek lenni.

Vekerdy Tamást már kamaszként is szívesen olvastam a Nők Lapjában, amikor még csak terveztem, hogy szülővé válok majd egyszer, jó sokára off. Szeretem a szerzőben, hogy minden írásán átsüt a gyerekek szeretete, megértése és tisztelete (!), de ugyanakkor igyekszik a szülőket is empatikusan megközelíteni. Vannak dolgai, amikkel nem értek annyira egyet (a Waldorf-pedagógia istenítése), meg a való életben nehezen megvalósítható elméletei (anyuka csak adja otthon a tűzhely melegét, apuka meg majd megkeresi a tüzifára valót, miközben két keresetből is nehéz ma megélni), de ezzel együtt alapjaiban egyet tudok érteni az írottakkal és ajánlom a könyveit olvasásra szülőknek és nagyszülőknek egyaránt.

A kritikai részt kihagynám, már úgyis sokan írtak a könyv hibáiról. Nekem jól esett kézbe venni most, mert megnyugtatott, hogy mégsem olyan gáz, hogy nehezen megy a szigorkodás, és, hogy egyenesen imádom, amikor koszos a gyerek.
Egyébként, ezek a cihológusok nem gondoltak még arra, hogy írnak egy „nagyokról kicsiknek” könyvet? Megírhatnák benne, hogy anya nem azért kiabál, mert azt hiszi süket vagy, hanem, mert mérges, és nem rád mérges, hanem a politikus bácsira, meg a migrénre satöbbsatöbb…

Szeretem Vekerdy stílusát, gondolatmenetét. Nagyon jó volt olvasni ezt a könyvet, s nem azért, mert annyira sok újdonságot mondott volna. Sokkal inkább azért, mert olyan szeretet árad belőle a gyerekek felé, ami még a lapokon át is érezhető. Ugyanakkor a szülő is megnyugodhat: nem kell tökéletesnek lenni és neki is jár a feltöltődés. Engem megnyugtatott, kár, hogy nem került előbb az utamba!

„Játék és mese. – Két olyan varázseszköz, amellyel a legtöbb lelki és szellemi táplálékot nyújthatjuk kisgyerekeinknek, s amellyel a legbiztosabban vértezhetjük fel őket a felnőttkorra.”

Sajnalom, hogy nem kerult a kezembe hamarabb.

Szerintem, aki igazán szereti a gyermekét, az valamilyen szinten tisztában van ezekkel a tényekkel, amik benne szerepelnek a könyvben. Nyílván felnyitja a szemünket Vekerdy Tamás a témával kapcsolatban. Egy kicsit nyomatékosítsa bennünk a késztetést, amivel igazán boldog gyermekkort varázsolhatunk gyerekeinknek, és ebből kiindulva a későbbiek során is könnyebben veheti az akadályokat. Jó könyv, sok tanulsággal, de a többségével akár tisztában lehetünk.

A könyv egészét áthatja egy bölcs, meleg, gyerek-
és szülőbarát hangulat, ahogy a szerzőtől már megszokhattuk. Ezen túlmenően praktikus tanácsokat is ad illetve megvilágítja egyes nemkívánatos gyermeki viselkedés potenciális hátterét, hogy ezt megértve esélyünk legyen megoldást találni.

Vekerdy gyermekközpontú gondolatvilága nagyon szimpatikus nekem, ebben a könyvében sem csalódtam ilyen szempontból. Viszont elég hiányosnak érzem, olyasmi, mintha az éppen beugró gondolatait pakolta volna egymás után, de nem látok benne különösebb rendszerezést, és persze egyáltalán nem átfogó. Sok kicsikkel kapcsolatos témát csak érint, másokat teljesen kihagy. Ettől függetlenül nem rossz.

Szuper könyv. Több mindent és részletesen is olvastam volna 1-1 témáról. Konkrét tanácsokat is akàr helyzetekre.