Jól ​szeretni 135 csillagozás

Tudod-e, hogy milyen a gyereked?
Vekerdy Tamás: Jól szeretni Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Megismerlek ​és elfogadlak.
Olyannak, amilyen vagy.
A te teljes világodat.
Aki jól szeret, az megismer és elfogad
saját világát kitágítja a másik felé.
Befogadja őt.

"Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy valakit is érdekelni kezd, amit itt vagy ott mondott, leírt, és úgynevezett 'előadásokra' hívják, akkor azt kell átélnie, hogy ezeknek az együttléteknek, legalábbis az ő számára, a hasonlíthatatlanul jobb, felpezsdítőbb, szórakoztatóbb része az, amikor a megjelentek elmondják kérdéseiket, aggályaikat, ellenvetéseiket, egyszóval megnyilatkoznak. Nagyszerű érzés hallani, amikor a négy-ötszáz fős (esetleg nagyobb) hallgatóságból egy kedves nő vagy férfi feláll, és bevilágító erővel mondja el személyes tapasztalatait, személyes példáját, ami megeleveníti az egész együttlétet.

Ebben a könyvben a találkozásoknak ezt a részét, illetve a kérdésekre adott válaszokat találja meg az Olvasó. Nem kérdés-felelet formájában, hanem a kérdéseket,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2018
ISBN: 9786155932021 · Felolvasta: Vekerdy Tamás
>!
Kulcslyuk, Budapest, 2013
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155281105

Enciklopédia 6


Kedvencelte 13

Most olvassa 33

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 109


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Odafigyelve szeretni. A gyerek kicsi ugyan, de nem hülye. Önálló személyiség, akire ne a mi gondolatainkat erőltessük rá. Csak szeretve neveljük, terelgetve az élet útján.
Ne csak felnőtt legyen, hanem boldog és kiegyensúlyozott gyerek is.

5 hozzászólás
>!
Anibell P
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

„Kicsit szorongok. Vajon ebből a felfűtöttségből sikerül -e itt, a következő lapokon valamit is visszaadni?” – írja Vekerdy Tamás az előszó végén.
Ó igen, sikerült. Olyan a könyvet olvasni, mintha egy lusta vasárnap délután (amikor a gyerekek alszanak) kávézgatás közben folytatnánk egy felpezsdítő beszélgetést Vekerdy Tamással. Imádtam a laza stílusát, a remek példákat, a kultúrtörténeti adomákat: felbukkan Kodály, Churchill, Arany János, Mikszáth Kálmán, Richard P. Feyman, Krúdy Gyula, Einstein, Móricz Zsigmond, Rejtő, Woody Allen, Széchenyi és még sokan mások. Ezek a kis történetek (illetve olykor csak idézetek) amellett, hogy színesek és szórakoztatóak, növelték Vekerdy iránti rajongásomat. Nem csak művészekre, hanem természetesen pszichológusokra, tanulmányokra is hivatkozik, érdekfeszítően, kicsit sem száraz tálalásban.
Számos interjút olvastam a szerzővel, és Nők Lapja cikkeket, a nevelési alapelvek ismerősek voltak (és mindig is szimpatikusak). Nagy vonalakban: Ismerd meg a gyermeked, támogasd, hogy az lehessen ami, higgy benne. A gyerekek utánzással tanulnak: példastatuálás helyett példamutatás. A szülői hitelesség a kulcs, minden álcázás, hazugság, akármilyen jóindulattal is történne, tévút. A gyerekeknek mese, szabad játék, mozgás, elfogadás, szeretet, dögönyözés, együtt töltött idő kell. A mozgás – nem versenysport – a fára mászás, a futkározás a szabadban nélkülözhetetlen bizonyos agyi pályák kifejlődéséhez. A mai magyar oktatás a sokféle intelligenciának csak nagyon kis részét értékeli (erről olvasnék egyszer bővebben is).

4 hozzászólás
>!
Filippino P
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Azt szeretem Vekerdy Tamásban, hogy az arany középutat pártolja, szélsőségektől mentesen, ami pedig igencsak ritka manapság. Számtalanszor találkozom vad ősanya amazonokkal, akik szerint kövezés jár minden nem hordozásért minden körülmények között, minden nem együtt alvásért, minden nem minimum óvodáskorút is szoptatásig, és találkozom ennek szöges ellentétével is, akiknek az elsődleges szempont a várandósságuk alatt, a gyermek születését követően is, hogy minden ugyanabban a kerékvágásban maradjon, mint előtte, mintha mi sem változott volna. Ufonak érzem magam sokszor, mert ugyanúgy használom a babakocsit, és olykor a kendőt, hogy 1 éves koráig szoptattam, és nem tovább, hogy néha velünk alszik, néha nem, hogy nem akarok bizniszmama lenni, karriert építeni most, hogy szerintem nem cukormázas az egész gyereknevelés, de nem is eltúlzott önfeladás, amely szerint zuhanyozni sincs időm. Középen lavírozok, ha már be kell magam jelölni egy tengelyen, ösztönösen csinálom, és ha valamit nem tudok, akkor a számomra hiteles emberektől kérek tanácsot. Miért kell elköteleződnöm bármelyik csoporthoz is? Miért kell választani aközött, hogy ki ökoanya, ki ősanya, ki önmegvalósító dolgozó, ki trendi csak márkás ruhákat vásárló, mindenben a legjobbat választó, ki szakkönyvekből, tanulmányokból legújabb állás szerint nevelő? Lehet csak én én? Aki kicsit ez is, az is. Sokszor elfelejtjük a legfontosabbat: szeretni. Nem tudományosan, túlzásokba esve, mert hallottuk, hogy az jó, hanem figyelve a rezgésekre, lelassulva, ráhangolódva a gyermekemre, őszintén.
A könyvet olvasva nagyon sok minden elindult bennem. Nem pont erre számítottam, az előszót olvasva sem. Azt hittem, több konkrét példa lesz benne. Volt elkalandozás, ugrálás csecsemőkor és fiatal felnőttkor között, szélsőséges esetek említése, irodalmi példák. Ezek mellett is kedveltem az írást.

1 hozzászólás
>!
Aurore
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Amikor olvasom, mintha apám nevelési elvei köszönnének vissza. Az egész valahogy olyan természetes nekem: igazat kell mondani a gyereknek, meg kell adni az érzelmi biztonságot, egyáltalán belső biztonságérzetet építünk stb., ezért nem sok újdonság volt benne, de sok-sok megerősítés, és néhány új nézőpont, amin még rágódnom kell egy kicsit. Ehhez képest apám szerint Vekerdy egy hülye volt [sic!], mert másképp gondolkozik a tehetségfejlesztésről, mint ő. Én nem tudom, kinek van igaza, csak azt, hogy amikor kicsi koromban Vekerdyt láttam a tévében, elvarázsolt azzal, mennyire belülről érti a gyerekeket. (Ilyet még Janikovszky Éva tudott.) És most olvasva is ez jött át. Meg hogy – mivel most már tanár vagyok, és sok mindent tudok, de sok mindent nem –, őrülten szeretnék vele beszélgetni.
Jó, egyszerű, közérthető stílus, anekdoták, szellemesség – kellemes olvasmány.

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2013
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155281105
3 hozzászólás
>!
Zazka
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

A könyv egyetlen hibájaként azt tudnám felhozni, hogy a 207. és 208. oldal közt nehéz volt lapozni :) Egyébként minden szava szentírás!

>!
HoneyBunny
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Nem tudom, hogy jól szeretem-e Vekerdyt, mert néha morgok, hogy itt kevés, ott ismétel, de az biztos, hogy nagyon bírom. Szeretem a hozzáállását, és szeretem, hogy az olvasás után magabiztosabb vagyok a gyereknevelésben. És hogy jól szeretem-e a gyerekemet? Nagyon, nagyon, nagyon remélem!!!

>!
zsoca8711
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Kötelező könyv szerintem minden szülőnek, de az elolvasása után úgy gondolom, hogy mindenkinek érdekes lehet – én úgy olvastam végig, hogy nemcsak a saját apaságomra reflekáltam közben, hanem a gyerekkoromra és a szüleimmel való kapcsolatomra is. Tanulságos volt mindkét olvasata.
Lehet azt mondani, hogy önismétlő, de az a helyzet, hogy ez azért van így, mert minden dolog ugyanarra vezethető vissza: mennyire szereted a gyermekedet és mennyire akarod magadat erőltetni az ő személyisége helyett. Vekerdy nagyon jól (és kultúráltan, művelten) vezeti ezt le különböző szituácikón, élethelyzeteken, problémákon keresztül.

>!
Doro
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Alig várom, hogy idézetekben kifilézzem a könyvet. Minden lapja érdekes volt, még úgy is, hogy sokat olvastam már Vekerdy Tamás cikkeit, tehát gondolatvilága nem (teljesen) ismeretlen a számomra.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, mert emberi, szakértői és nagyon mai. <3

>!
Izolda +SP
Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Némelyik fejezet egész alapos, némelyik viszont csak kb. tartalomjegyzék.
Voltak benne érdekes dolgok, majd még olvasok tőle. Tőle is.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Izolda +SP

Nem egy szülő panaszkodik arra, hogy a gyereke vendégségben hozzá bújik, ő meg irigykedve nézi azokat a társait, akik vele ellentétben szabadon szaladgálnak, játszanak. Őt is próbálja elküldeni, eltolni magától, hogy „ne engem ölelgess, menjél szépen oda a többiekhez!” Ezek a próbálkozások azonban nem hatékonyak, és nem tesznek jót a gyerekeknek. Ha vendégségben a gyerekem hozzám bújik, akkor hozzám bújik. Egy idő után lehet, hogy megunja és egész lassan elmerészkedik a közelemből, de nem akkor, ha eltolom magamtól, ha azt érzi, hogy ez nekem rossz. Nem akkor, ha bíztatom, hogy menjen játszani. Ezeket mellőzni kellene. Adjuk meg neki a biztonságot: igen, hozzám bújhatsz, ha akarsz. Már miért is ne?
Szóval jó volna, ha végre elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni.

211. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
Doro

Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy nincs szükségem pszichológusra, nem vagyok én hülye! Holott ezerszer elmondtuk már, hogy a hülyén nem segít a pszichoterápia. Minél okosabb valaki, annál többet segít.

239. oldal - Értékek és érzelmek (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
robinson P

Létre jött a szociális vagy kulturális pubertás néven ismert jelenség: 23 éves, 25 éves, 28 éves, „és még nem tudja mi akar lenni”. Sokan ezért vágnak neki a BA után a MA-nak, majd a PhD fokozat megszerzésének.

236. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

3 hozzászólás
>!
szeptember99

[…] jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog 'érvényesülni' az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy 'érvényesülni'? Kit irigyelünk? Azt az agresszív, csúcsra törő pasast, aki fiatalon eszelősen hajt, sikert sikerre halmoz, majd negyvenöt éves korára kiég, ötven-hatvan éves korára pedig egy megkeseredett roncs lesz belőle? Ez a jó? Biztos, hogy lesajnálandó az a kis 'félénk', introvertált, befelé forduló fiú, aki csak 35 éves kora után kezd lassan kibontakozni? Lehetőleg kerüli a nagyon harcos mezőket, de azért talál magának egy területet, amit szeret, amiben jó, és amivel elkezd egy kis pénzt is keresni. Azért a végére csak összehoz egy szerény kis hajlékot, ahol jól érzi magát a családjával, kellemes, kedves apa és nagypapa lehet belőle, imádják a gyerekek és az unokák. Ez egy sikertelen élet volna? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha, kivéve, ha az az öngyilkosság? Ennyire megőrjített bennünket a celebszemlélet?

211-212. oldal - Magányos... (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
Aurore

Tehát igenis mindent meg kell mondani – és mindig azt kell mondani, ami van, egyszerűen. Ez alapvető biztonságot ad.

250. oldal - Védettség - bizalom (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
Aurore

Természetesen az ember ordítozik néha idegességében, a gyerek meg sír. Ez szinte elkerülhetetlen. De ilyenkor is az a jó, ha később bemegyek, és azt mondom: „Sajnálom! Hülye voltam!… De te is olyan hülye voltál, hogy ettől teljesen felment bennem a pumpa!” Ez a bocsánatkérés nem csökkenti a tekintélyünket, ellenkezőleg: mérhetetlenül megnöveli! „Jó fej, ő még ezt is meg tudja, meg meri magának engedni!”

106-107. oldal - Verés (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
robinson P

A pénz olyasvalami, amit a legtöbben felnőtt korunkban is borzalmas álszeméremmel kezelünk, és képtelenek vagyunk normális viszonyba kerülni vele.

228. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
Aurore

Egy anekdota jut eszembe: amikor Jung már neves és keresett főorvosként vezette zürichi pszichiátriai klinikáját, sajnálkozva állapította meg, hogy az egyébként tehetséges, rokonszenves és jól dolgozó munkatársak mindnyájan neurotikusok [ahogy ő maga is az], és vágyakozva gondolt arra: ó ha egyszer sikerülne egy igazi „normális” kollégát találni a felveendők között. Évek teltek el, amikor az egyik felvételi periódusban végre akadt egy ilyen jelentkező. Jó kiállású, okos, tájékozott, sok nyelven beszélő fiatal orvos, szimpatikusan barnára sülve – hiszen szenvedélyesen vitorlázott. Végre egy normális ember! Róla viszont az derült ki – nem is nagyon hosszú idő után –, hogy elmebeteg – írja Jung szomorkásan, feladva a „normalitás” utáni vágyát, és beérve a rokonszenves neurotikusokkal.

238. oldal - Értékek és érzelmek (Kulcslyuk, 2013)

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

Kapcsolódó szócikkek: Carl Gustav Jung
>!
robinson P

A totális magánynál egyébként lényegesen gyakoribb, hogy a gyerek a kortárs csoporthoz nem tud ugyan kötődni, de egy baráthoz például igen.

215. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?

>!
robinson P

– Tanár úr! Mindene megvan! Külön szobája, a legmodernebb elektronikus berendezései, márkás ruhái – és harmadszor szökik meg otthonról!
Itt a „minden” – bizony kevés. Ezekből az otthonokból az érzelmi kötőerő hiányzik – legalább egy nagymama lelke.

243. oldal

Vekerdy Tamás: Jól szeretni Tudod-e, hogy milyen a gyereked?


Hasonló könyvek címkék alapján

L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Andrek Andrea – Léder László: Nagyszülő-füzet
Amber Hatch: Mindfulness szülőknek
Erica Reischer: 75 stratégia boldog és sikeres gyerekek neveléséhez
Vanessa Lapointe: Sérülésmentes gyereknevelés
Asha Phillips: Mondj nemet!
Czeizel Endre – Czeizel Barbara: Hogyan segíthetek gyermekemen?
Isabelle Filliozat: Mit kezdjünk egy kamasszal?
Janet Lansbury: Nincs rossz gyerek