Megjelenésének várható időpontja: 2021. március 8.

Gyerekek, ​óvodák, iskolák 26 csillagozás

Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Mire van szüksége a gyerekemnek – hogy boldoguljon? Milyen óvodát, iskolát válasszak neki – ha tehetem? Miért?
És ha nincs választék? Milyen különórákra küldjem, ha tehetem, és mikortól? Mikor és mivel teszek jót neki, vele (mikor "építem a jövőjét")?
Ha hajszolom, vagy ha kímélem? Miből tudom meg, hogy jól választottam-e? Mi jellemzi a jó óvodát, iskolát? Otthon mit kell még hozzátennem ahhoz, amit az óvoda, vagy az iskola követel tőle?
Az ismert és kedvelt pszichológus a gyermeknevelésről, iskolaválasztásról ír a sorozat legújabb kötetében.

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tartalomjegyzék

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2021
178 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155932564 · Megjelenés időpontja: 2021. március 8.
>!
Saxum, Budapest, 2016
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632482613
>!
Saxum, Budapest, 2012
284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632482019

4 további kiadás


Most olvassa 3

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

krlany IP>!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Imádtam az első sorától a legutolsóig. Közérthetően a gyerekről szülőknek, pedagógusoknak és amúgy mindenkinek, aki munkája, szabadidős foglalkozása, vagy csak szomszédságából adódóan találkozik velük. Nagy igazságok vannak benne, az olvasóvá neveléstől, a művészetek iránti fogékonyságig, de akár életvezetési tanácsok is fellelhetők benne az „állj ki magadért és mások mellett” fonala mentén. Hasznos. Sőt végtelenül hasznos. Sokkal kevesebb elfuserált „nevelő” lenne a világban (értem ez alatt a szülőket, tanárokat és mindenkit, aki a gyerkőcökkel kapcsolatban megmondja a tutit), ha az emberek Vekerdyt olvasnának.

otaksa>!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Mondott új dolgokat is, de inkább csak megerősített abban, amit már eddig is tudtam. A gond vele, hogy ezt nem nekem kéne olvasgatnom, hanem az oktatási ügyekért felelős miniszternek. Kötve hiszem, hogy meg tudnám változtatni a rendszert, és arra sincs lehetőségem, hogy a gyereket kivegyem a jelenkori iskolarendszerből. Inkább csak lázadok csendesen továbbra is…

22 hozzászólás
Véda P>!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Miközben olvastam, az járt a fejemben, hogy milyen jó, hogy van még nekünk Vekerdy Tamás… Ranschburg Jenő mellett, a gyermekpszichológiai másik nagy atyja rendkívül erős mankót és teljesen jól felépített, majd világosan és logikusan levezetett gondolatrendszert ad nekünk. Nincs hókuszpókusz, sem sallang, csak gyermek és személyiség-központúság. Végtelenül szimpatikus, a szülőt gyakorlati terepen felmért tanácsokkal is ellátó, rövid összefoglaló.
A közoktatás abnormalitásával kapcsolatban is teljesen megnyugodtam, még sem én vagyok a hülye és a kekec, csak sajnos ilyen világban élünk. Mindenesetre azt már legalább tudom (egy ideje), hogyan nem szeretném, most már csak azt kellene megtanulni jobban kezelnem, hogyan fogadjam higgadtabban azt, hogy ergo alternatíva sincs arra, ahogyan viszont igen!

Trudiz >!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Teljes, egész és olyan jó érzés olvasni.
Megerősítő gondolatok, példák sokasága segíti az érdeklődő olvasót.

Kis_Andrea>!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Mint gyakorló, két iskolás szülő anyukája, minden szavával egyet értek! Olvasmányos, könnyen emészthető, sok dologra világít rá. Mondanám, hogy tetszett, de persze jobb lenne, ha nem lenne létjogosultsága napjainkban egy ilyen könyvnek. :-( Én a 2016-os kiadást olvastam. Nem tudom, hogy miért nem tudnak rendes, szép borítót csinálni ennek a könyvnek! A végén lévő interjúk nekem csak az oldalakat szaporították, nem sok új hangzott el benne, ugyanazok a példák jöttek elő sorra. Ez engem a végén már eléggé zavart. Talán még jobb lett volna nélküle.

hegiv>!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Jó, rövid összefoglaló a – nevezzük így – hagyományos és alternatív óvodáról/iskoláról. A gyermekközpontúság természetesnek kellene legyen (ahogy az egészségügyben a betegközpontúság….), egyértelmű. Az óvodákkal kapcsolatban teljesen egyetértek, hogy alsó tagozatban és készségtárgyaknál végig ne legyen osztályozás, szerintem nagyon fontos lenne (így utáltam meg anno a testnevelést, és valóban, rajzórán is csak azt nézték, mit tudunk, ahelyett, hogy megmutatták volna, hogyan kell). Azonban felső tagozatban és pláne középiskolában, ha nincs felelés, osztályozás, akkor nagyon nehéznek vagy lehetetlennek érzem, hogy ha a gyerek nem szintén alternatív középfokú intézménybe megy, jól viselje az átmenetet, felsőfokú képzésben pedig óriási lesz a szakadék, ha addig nem találkozott a felelés/vizsga helyzetével.

aagnes>!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Összekeveri a szerzőt, az elbeszélőt és a főhőst, de akkor is igaza van!

czuczy>!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Tanulmányaim során sokat forgattam ezt a könyvet. Nagyon jól leírja azt a területet amiről szól. Kaptam tőle új dolgokat is de főleg megerősítette a tapasztalataimat.

bhati>!
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Imádtam minden sorát. Istenem, minden családba kéne egy ilyen okos, szabad szellemű, maximálisan gyermekbarát, szülő, nagyszülő.


Népszerű idézetek

poggi IP>!

Nézzük meg a régi iskolaépületeket.
Nemcsak szélesek a folyosók és a lépcsőházak, hanem a sarkok, lépcsőélek lekerekítettek. Úgy látszik, a régi tervezők tudtak arról, hogy a gyerekeknek szaladgálni kell, és belekalkulálták az eleséseket, megütődéseket is.

Felejtés

szeptember99>!

Kiderült, hogy amit az iskolában szavakban megtanulunk és tudunk – az iskolai eredmények –, maximálisan 20 százalékban befolyásolják az életben való boldogulásunkat. (Nem is beszélve arról, hogy régebbi vizsgálatokból tudjuk, hogy a megtanult anyagnak 75 százalékát öt év alatt az eminensek is garantáltan elfelejtik, hacsak nem használják rendszeresen. – Ebben az értelemben: nagyon nagy mennyiségű anyagot a felejtésnek tanítunk.)

orvosi_székfű>!

A diktatúrákban az iskola valamiféle hatóság, az államnak a családokba benyújtott csápja. […] A demokráciában a közoktatás: szolgáltatás, melyet az állampolgár igénybe vesz, és kívánságai, valamint érdekei szerint – lobbicsoportok közreműködésével – alakít.

161. oldal

2 hozzászólás
zsuzsyb>!

„A pedantice beparancsolt, bevert tudomány" (a fejbe bevert tudomány) – mondja a nagy gróf –, egyfajta állandó lelki hányingert okoz; az egészséges ember védekezik ellene. Az erős szervezet végül is kiveti magából – netán éppen megbukik, vagy rosszul teljesít az iskolában. A gyengébb viszont sikeres lesz, mert megtörik és – mondja tovább Széchenyi – „minél többet és sokfélébbet kényszerítenek, kelepcéznek fejébe, annál zavarosabb lesz veleje, míg végre a tudós szamarak piedestáljára emeltetik, melyféle fajta kivált a németek között vajmi szép számban található!!!"A bölcsőtől kezdve kielégíthetetlen tudásszomj jellemzi az emberi lelket, de amit ebben az iskolában kaphat, az csak pótlék, szurrogátum.És aztán: a vizsgák! MaturiU,ts és Staatsprüfungok vagyis az érettségi vizsgák és az államvizsgák rendszere… A legszigorúbb és legigazságosabb vizsgák sem mérhetik valódilag valakinek igazi tudását, még kevésbé hasznavehetőségét. Jó emlékezet, jó beszélőke, egy kis lélekjelenlét és magamutogató szemtelenség – és az ilyen növendék biztos,hogy kitűnően fog vizsgázni. Az azonban kinek fő lelki tulajdona a higgadt ítélőtehetség és, aki ugyan mélyen, de lassan gondolkozik, az le fog maradni mindezekben a vizsgákban – jósolja a zseniális gróf, mintha már ismerte volna 20. századi méréseinket –, jóllehet az ilyen ember intelligenciájának súlya csak mázsákkal volna mérhető, míg a remekül vizsgázóé esetleg csak fél kilóra-kilóra rúg.Nem a huszadik életév előtt kell sokat tanulni – folytatja szerzőnk –, hanem ezt követőleg. A valódi értelem a közéletben és a szabad vitában, a mindennapi elmesúrlódásban világlik ki, s ezért van, hogy a szabad népeknek valódi zsenijeik, míg a rab népeknek csak tudósaik vannak, és látszanak.Mert: „Ki igen szaporán tud gondolkozni, az általában véve nem gondolkozik legmélyebben, vagy csak mélyen is, pedig rendszerint a mélységben rejlik a való."

otaksa>!

A szabadon játszó gyerek „endorfintermelése" magas, fejlődése töretlen.
A fejlesztett gyerek fejlődése – „endorfintermelésével" együtt – leáll.
A sűrű és gyors szinaptikus kapcsolatokhoz – vigyázzunk! nem a gyerek gyors, hanem a szinaptikus kapcsolat – arra van szükség, hogy a gyerekkel életkorának megfelelően bánjunk, hogy a gyerek jól érezze magát.

otaksa>!

Így szól hozzánk Bolyai Farkas Erdélyből, a marosvásárhelyi református kollégiumból:
„Mindenek felett játszódjon és nőjön a gyermek, a szüntelen való tanítás elnyomja a növés erejét, s az eszet mint az országút, olyan meddővé teszi."

otaksa>!

Mi az ebihalak pártján vagyunk!
Ez a jelmondat a 20. század első felének egyik nagy francia-svájci pszichológusára Edouard Claparéde-re utal (a már emlegetett gyermektanulmányozás-pedológia és a reformpedagógiai törekvések egyik megalapozójára).Claparéde szerint a gyermek nem tökéletlen felnőtt, gyermeki létének megvannak a maga törvényszerűségei, melyek szerint élnie kell. Claparéde erre vonatkozó hasonlata: „…egy ebihal elégséges önmagának, s működése éppen olyan tökéletes, mint a békáé; nem tökéletlen, nem elégtelenül működő béka tehát!"
(Én még ehhez azt is hozzáfűzném:
– Hölgyeim és uraim! Ha önöknek netán ebihaltenyészetük van és tudják, hogy ezek a kopoltyúval lélegző halacskák fejlődésük során idővel tüdővel is fognak lélegezni, s ilyenkor majd – megfelelő alakváltás után – kimásznak a szárazföldre, eszükbe ne jusson, mondjuk naponta egy-két percre majd, netán hosszabb időre kiemelni őket fejlesztés címén. Jósolható, hogy ezek a túl korán szárazföldre kerülő halacskák, el fognak pusztulni! De ne is tartsák őket magas falú bádogedényben. Teremtsenek köréjük olyan kedvező környezetet , ahol a lassan, magától békává átalakuló ebihal idővel szépen kimászhat egykellemes lejtőcskén a hívogató fűre, ha már ennek eljött az ideje.)
Mi az ebihalak pártján vagyunk!

otaksa>!

…két párhuzamos osztály esetében az egyik tanítónő mondjuk az anyanyelvet és egyéb „humán" tárgyakat tanította mindkét osztályban, a másik pedig a matematikát, környezetismeretet, és a többit. Úgy gondolkodtak akkoriban, hogy ez kevesebb munka a – rosszul fizetett – tanítónak és „nagyobb szakmai elmélyülést tesz lehetővé". Csak arra nem gondoltak, hogy ebben az esetben egy tanítónőnek nem huszonöt-harminc gyerekre kell figyelnie, hanem ötven-hatvanra, és ugyanakkor csak fele annyi időt tölt velük! Egy kis érzelmi számtan: kétszer annyi gyerek, feleannyi időben – negyedannyi személyes kapcsolat és érzelmi törődés.

1 hozzászólás
Fanni_214>!

De a két idegrost nem ér össze!
Ezen a hézagon az ingerterületeknek át kell ugrania és át is ugrik, mint valami szikra (persze, ez nem azt jelenti, hogy szikrázik a fejünk, ez csak egy sántító hasonlat.)

zsuzsyb>!

„nem az lesz többé-kevésbé egészséges és alkotóképes felnőtt, akit már kora ifjúságától a felnőtt életre treníroztak – topmenedzserképzés már az óvodában! –, hanem az, aki lehetett kisgyerek, kölyök (így nevezi Karácsony a kisiskolást), kamasz, ifjú, élhette különböző életkorok egymástól nagyon eltérő életét, és a felnőtt világ viszonyult hozzá, lehetővé téve számára ennek megvalósítását.Mert a kisgyereknek, a kölyöknek, a kamasznak és az ifjúnak nem az a feladata, hogy a felnőtt világhoz igazodjon és alkalmazkodjon – látni fogjuk: ha ezt teszi, belebetegszik! –, hanem az, hogy minél teljesebben élje meg gyerek-, kölyök-, kamasz- és ifjúkorát úgy, ahogy ez autonóm, öntörvényű személyiségének és életkorának megfelel.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Deákné B. Katalin: Minden kezdet nehéz
Kádár Annamária: Mesepszichológia
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Kozák Tamás: Gyermekszórakoztatás mesterfokon
Susan Forward: Mérgező szülők
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak
Selma H. Fraiberg: Varázsos évek