Nami ​király megtérése 4 csillagozás

Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából
Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése

„…Bár ​háremének elragadó hölgyei között érzéki gyönyöröket élvezett Nami király, amelyek az égi örömök hasonmásai voltak, megvilágosodása után szakított a gyönyörűségekkel. Elhagyta városát, Mihilát, elhagyta országát, hadseregét, háremét és egész kíséretét. Lemondott a világról, és magányba vonult vissza.” Hariészát, a kolduló szerzetest kigúnyolják a kasztjukra büszke papok, de egy fán lakozó szellem védelmébe veszi. Rahanémit kísértésbe ejti Ráimají, az apácává lett királyleány szépsége, de „a nemes király leánya hű maradt fogadalmához és önmérsékletéhez”…
A kötetben olvasható hat legenda az Uttaradzsdzshajana-szuttából, az egyik legrégibb ránk marad dzsaina vallásos szövegből származik. Költői szépségű történetek formájában ismertetik a szainizmus – a hiduizmus és a buddhizmus mellett a harmadik nagy indiai vallás – tanításait. Alázat, önsanyargatás, a szenvedélyek megfékezése, minden élőlény életének tisztelete – ezek a legfontosabb állomásai annak az útnak, melyen a… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Prométheusz Könyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 1984
52 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632078195 · Fordította: Vekerdi József

Enciklopédia 6


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

Az önsanyargatást leszámítva a dzsainizmus egy nagyon érdekes vallás. Ez a kötet segít jobban megismerkedni ezzel a filozófiai rendszerrel tanulságos történetek segítségével.
Az állatok (és emberek) tisztelete, a jó cselekedetekre való törekvés és a nem ragaszkodás a dolgok iránt mindenképp pozitív számomra. Olvasnék még a témában.

Arianrhod P>!
Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

Nagyon érdekes könyv, de vagy a mondanivalója, vagy a válogatás elég egysíkú, mindössze variációk egyugyanazon témára. A vallás lényege eszerint a tanmese-gyűjtemény szerint az, hogy az örök boldogság illetve megsemmisülés – a születések és halálok örök körforgásából való kikerülés – érdekében megkívántatik minden emberi vonás, érzelmek, érdeklődés, szenvedélyek feladása, melyben benne foglaltatik a klasszikus szűzességi fogadalom, de az éhezés, szomjazás és a tisztálkodás megtagadása is.

Minden tiszteletem azoké, akik ezeket a tanokat követik, ám „nyugati” gondolkodású és értékítéletű emberként több kétség is megfogalmazódott bennem:

1. Minden történetből süt a halálos félelem a haláltól. Nem az vezérli az erényes és megérő követőt, hogy jobb ember legyen, hanem a halálfélelemtől való önző megszabadulni akarás.

2. Vészesen hasonlít bármely más általam ismert vallási irányzat szélsőséges felfogásához. A szerzetesek viselkedése pedig Szent Ferencére emlékeztet , azzal a különbséggel, hogy Ferenc másokért tett jót, a dzsain-tanok követői csakis magukkal törődnek.

3. Annak idején, amikor a szakdolgozatomat írtam az ázsiai termelési mód társadalmi szerkezetéről, sokat olvastam Indiáról, a kasztrendszer kialakulásáról és működéséről. És arról, hogy mennyire bebetonozódott ez a felfogás, még a mai napig is él, és évezredeken át az ezzel sújtott milliók csak tűrtek. Persze, hiszen a vallásaik – mindegyik – azt erősítette, hogy bele kell nyugodni, majd a következő életedben, ha ebben mindenről lemondtál, jobb kasztba, családba születhetsz. A bármiért való küzdés helytelen, erkölcstelen, bűnös, a pokolban végzed majd a halálod után, és alacsonyabb rendű állatként születsz újjá, ha ellenkezel.

4. Minden tevékenység, amely arra irányul, hogy bármit tegyél, bűnös. Tehát, koldulj, és ne dolgozz, mert az a legnagyobb vétség. Csoda, hogy … nem folytatom. Tehát koldulnak is. Szívszorító látvány Bpmbay (ma Mumbai) hídjai alatt, több kilométer hosszú közútjai szélein látni a többszázezer hajléktalan családot, aki tűr, koldul, és várja, hogy a következő életében milliomosként szülessen majd újjá. Csak az nem fordul meg a fejükben, ahogy a dzsain és buddhista, valamint egyéb hasonló elveket követő vallási irányzatok képviselőinek, hogy mi lesz VELED, aki dolgozol, és abból, amit összegyűjtöttél bűnös tevékenységeddel, adsz neki, hogy ő „üdvözülhessen”. Te pedig menj a Pokolba? Érdekes felfogása a bölcsességnek, de meggyőzött.

5. Mi lenne, ha valamennyien megtérnénk a Dzsina Tan kebelébe? Kitől tudnánk kéregetni, ha mindenki kolduló szerzetesként akarná bevégezni földi pályafutását?

Szó mi szó, én úgy döntöttem, nem térek meg a Dzsina Tan kebelébe. Viszont kíváncsi lennék további szemelvényekre, mert nem tudom elhinni, hogy mindössze csak ennyiről van szó, és ez embermilliókat bír arra rá, hogy eszerint éljenek. Már amennyiben ezt életnek lehet nevezni.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Káprázat (szanszkritul májá) az indiai vallásfilozófiának az a tanítása, hogy a világ nem létezik, csupán érzékeink csalódása hiteti el velünk a világ létét; sőt saját magunk léte is csak érzékeink káprázata. Egyedüli létező a világlélek, és mi azzal azonosak vagyunk. Ennek az igazságnak a felismerése jelenti a megváltást, ez a felismerés szabadít meg az újjászületés kényszerétől.

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

Kapcsolódó szócikkek: májá
1 hozzászólás
Lunemorte P>!

A dzsaina vallás (úgynevezett dzsinizmus vagy dzsainizmus) a három nagy indiai vallás – bráhmanizmus vagy hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus – egyike. A buddhizmushoz hasonlóan, a ksatrija (harcos vagy nemes) arisztokrácia köreiben fejlődött ki a papság tanításai ellenében, mint minden ember számára szóló megváltás-tan. A dzsainizmus valószínűleg valamivel régebbi, mint a buddhizmus. Mindkét vallás kezdete az időszámításunk előtti 6. századra tehető, és mindkettő az Északkelet-Indiában fekvő Bihár tartományban született.

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

Kapcsolódó szócikkek: buddhizmus · dzsainizmus · hinduizmus
Lunemorte P>!

A vágyak szúrós tüskék, a vágyak mérgek, a vágyak kobrakígyók. Aki élvezetekre vágyik, sohasem tud betelni velük, és végül rossz véget ér.

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

Lunemorte P>!

Végtelen számban szenvedtem el szörnyű testi és lelki kínokat, fájdalmakat és félelmet. Az öregség és halál félelmes rengetegében számtalanszor elszenvedtem a születés és halál kínjait.

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

tschk >!

Miközben Révataja hegy felé tartott, megeredt az eső. Ruhája teljesen átázott. Egy barlangba húzódott, és ott várta a sötétségben, hogy elálljon az eső. Levetette ruháját, és olyan meztelen volt, mint amikor megszületett. Így látta meg sógora, Rahanémi, és a látvány felkavarta lelkét. A nő is meglátta a férfit, és megrémült, amikor észrevette, hogy ketteseben van a szerzetessel. Karjával eltakarta mellét, és remegve a földre rogyott. Amikor a királyfi látta, hogy fél és reszket, így szólította meg:
– Rahanémi vagyok, szépséges, édes szavú kedvesem. Légy az enyém, szép testű nő; nem fogod megbánni. Jöjj, élvezzük a kéjeket, mert ritkán adódik, hogy valaki emberként születik. Ha az élvezettel elteltünk, utána ismét járjuk a Dzsina útját.
Rájimají látta, hogy Rahanémi önuralma összetört, és akarata vereséget szenvedett. Nem vesztette el lélekjelenlétét, és saját maga lépett fel önnön védelmezőjeként. …

A nemes hölgy bölcsen mondott szavai visszatérítették Rahanémit a Tanhoz, mint elefántot az ösztöke. Gondolatait, szavait, tetteit megfékezte,…

31. oldal - Rahanémi esete

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

lzoltán IP>!

     – Igázz le minden fejedelmet, király, aki nem hajlandó elismerni uralmadat! Így leszel igazi harcos!
     Az istenek királyának szavaira így válaszolt Nami, a bölcsek királya, kifejtve érveit és indokait:
     – Ha ezerszámra és százezerszámra győzi le bátor ellenfeleit a férfi, győzelme még nagyobb lesz, ha nem győz le senki mást, csak önmagát. Saját magunkkal szálljunk harcba; mit ér a harc külső ellenséggel? Aki saját erejéből győz önmaga felett, elnyeri a boldogságot. Nehéz küzdelem önmagunkat leküzdeni, az öt érzéken, haragon, nagyravágyáson, káprázaton, kapzsiságon úrrá lenni. Mindent legyőz az, aki fékezni tudja önmagát.

7. oldal, Nami király megtérése (Helikon, 1984)

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

Kapcsolódó szócikkek: győzelem
Lunemorte P>!

A hindu kasztrendszerben a tisztátalannak számító, társadalomból kitaszított „pária" csoportok közül is a csandálák és dombák (az európai cigányok ősei) számítottak a legalacsonyabb rendűeknek, akikre a legalantasabb teendők végzését hárították (hóhérmesterség, dögök elföldelése, prostitúció). Páriákkal a „tiszta" kasztok tagjai nem érintkezhettek. A dzsainizmus viszont elvetette a kasztrendszert.

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

lzoltán IP>!

     Alamizsnagyűjtő útja során elérkezett egy helyre, ahol a papok éppen áldozatot mutattak be. Az alacsonylelkű papok kinevették a sok böjtöléstől kiszikkadt testű, nyomorúságos kinézetű, ápolatlan külsejű szerzetest. Ezek a kasztjukra büszke, dölyfös, buja állatgyilkosok, érzékeik rabjai, balgán így beszéltek:
     – Miféle mocskos, sötét bőrű, piszkos ruhájú, csöpögő orrú, ijesztő kísértet közeledik, nyakában szutykos rongydarabbal? Ki vagy te, szörnyeteg? Mit akarsz? Miért jöttél? Takarodj innét! Mire vársz?

(…)

     – Kolduló szerzetes vagyok, megtartóztatásban élek. Vagyonom nincs, jószágom nincs, ételt nem készítek magamnak. Azért jöttem, hogy kérjek abból az eledelből, amelyet másoknak főznek. Ti bőségesen eszitek, fogyasztjátok, pazaroljátok az ételt. Tudjátok meg, hogy én koldulásból élek; adjatok a maradékból a koldusnak!
     – Az ételt papoknak készítették, a mi részünkre főzték, nem másnak. Ebből az ételből, ebből az italból nem kapsz. Mire vársz még?
     – A paraszt a bő aratás reményében jó földbe is, rossz földbe is magot vet. Adjatok ti is valamit nekem, mert lehet, hogy én leszek az a föld, amely visszafizeti jótéteményeteket.
     – Mindenki jól tudja, hogy csak mi vagyunk az a szántóföld, amelyből a belévetett adományok az adományozó érdemei gyanánt sarjadnak ki. A nemes származású, nagytudományú papok televény termőföldek.
     – Akiket dölyf és büszkeség tölt el, akik ölnek, hazudnak, lopnak, vagyont gyűjtenek, azok nemtelen származású és tudománytalan papok. Az ilyen földek rossz termőföldek. Ti csak teherhordói vagytok a szavaknak, jelentésüket nem fogjátok fel, hiába tudjátok betéve a Védákat. A bölcsek egyformán fordulnak a magasan és alacsonyan állók felé. Ilyenek az igazi televény földek.
     – Hogy merészelsz így beszélni velünk, te mestereiddel feleselő?! Inkább romoljon meg az étel és ital, mintsem neked adjunk belőle, te orcátlan!
     – Önmérséklettel mérsékelem magamat, fegyelemmel fegyelmezem magamat, s ha mégsem adjátok meg, amit kívánok, áldozatotok nem fog gyümölcsöt teremni.

11-12. oldal, Hariésza története (Helikon, 1984)

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

lzoltán IP>!

(…) Az élet megállíthatatlanul halad, a vénség megfosztja színétől az arcot. Pancsálák királya, fogadd meg szavamat: ne kövess el bűnt!
     – Éppen ilyen jól tudom én is, amire intesz, szent férfi, de az élvezetek hatalmukban tartják az embert, és a magunkfajták nem tudnak úrrá lenni fölöttük. (…) ismerem a Tant. Mint a mocsárba süllyedt elefánt látja a partot, de nem bír kivergődni rá, úgy vagyunk mi is, akik az örömökhöz ragaszkodunk, és nincs erőnk a szerzetesek útjára lépni.
     – Az idő múlik, az éjszakák futnak, az örömök nem maradnak örökre az ember mellett. (…) Ha nem érzel elég erőt, hogy lemondj az élvezetekről, cselekedj jótetteket, király. Kövesd a Tant, érezz könyörületet minden élőlény iránt, akkor következő életedben istenként fogsz születni. Ha nincs szándékodban lemondani a gyönyörökről, és még mindig újabb sikerekre és birtokra vágyódol, hiábavaló volt egész beszédem. Búcsúzom, király, távozom.
     Bambhadatta, a pancsálák királya, nem fogadta meg a szent tanácsát. Élvezte a gyönyörök legmagasabb fokát, és lezuhant a legmélyebb pokolba. Csitta viszont, a tisztaéletű, vezeklésben szilárd bölcs, aki lemondott a vágyról, az önuralom legmagasabb fokára jutott, és felemelkedett a megváltás legfelső fokára.

17. oldal, Csitta és Szambhúja (Helikon, 1984)

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából

lzoltán IP>!

     Amikor elnyerte szülei hozzájárulását, minden önösséget levetett magáról, mint kígyó a levedlett bőrét. Lemondott hatalmáról, vagyonáról, barátairól, asszonyairól, gyermekeiről és rokonairól, a port is leverte lábáról, és útra kelt. Mindegy volt neki, hogy kap vagy nem kap, közömbös volt örömmel és fájdalommal, élettel és halállal, dicsérettel és szidalommal, dicsőséggel és szégyennel szemben. Így tudással, helyes életmóddal, helyes hittel, vezekléssel és tiszta elmélkedéssel megtisztította magát. Hosszú évekig élte a kolduló szerzetesek életét, havonta csak egyszer vett magához táplálékot, és páratlan tökéletességre tett szert. Így cselekszenek a megvilágosodottak, a bölcsek, az igaz tudásúak. Elfordulnak az élvezetektől, mint a bölcs Mijáputta.

26-27. oldal, Mijáputta és a pokol kínjai (Helikon, 1984)

Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajanaszuttából


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard Waterstone: India
Kirsteen Rogers – Clare Hickman: A világ vallásai
Richard Holloway: A vallás rövid története
Puskás Ildikó: Lélek a körforgásban
Steven J. Rosen: India rejtett kincse
Arthur Koestler: India
G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz
Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége
Krishna Dharma: Rámájana
Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában