Mesefolyamok ​óceánja 8 csillagozás

Úgy látom még senki nem értékelte szövegesen ezt a művet, és az emberiség ilyen ősi kultúrkincse előtt én is csak tisztelegni tudok, és értékelés helyett inkább csak ismertetést írok.
A vaskos kétkötetes gyűjteménynek egyelőre az első kötetét sikerült elolvasnom, ám ez is több önálló művet foglal magába. Sokáig olvastam, naponta szigorúan egyet. Kimondottan a népmesés kihívás kedvéért. Gyorsabban nem is igen tudtam volna haladni, mert nekem túl tömények így együtt, és bár szerettem őket, előfordult, hogy csak a becsület, no meg a kihívás kedvéért vettem elő mindennap.
Vekerdi József válogatása az első évezred óind meseirodalmából merít, de csakis a szanszkrit nyelven írt történetekből.
1. A Pancsatantra az II-III. században keletkezett a Szászánida Birodalomban. Ma ismert formája a III – VI. században alakult ki. A cím jelentése: öt könyv. Tulajdonképpen öt többszörös keretbe fűzött állatmese-gyűjteményt tartalmaz. Erkölcsi tanításainak jó része a mai világban is megállja a helyét. Másik jelentős részük a korabeli életmódból fakadó erkölcsöket, a merev kasztrendszert tükrözik. Meglepő, egyik-másik történet mennyire aktuális témát boncolgat, mintha nem is telt volna el sokszor száz esztendő. Más történetek általános erkölcsi dilemmákat példáznak, társadalmi normákat vesznek górcső alá. Az első könyv különösen kritikus képet mutat a korabeli állam működéséről, a politikai intrikákról. Nekem ez a könyv tetszett a legjobban. Szerettem a történetekbe szőtt versbetéteket, ezek mindig csattanós formában foglalták össze az erkölcsi tanulságokat.

2. A Hitópadésa meséinek keletkezéséről keveset lehet tudni, szerkesztőjének is csak a nevét ismerjük: Narayana. Legkorábbi ismert kézirata 1373-ból származik, de keletkezése korábbra tehető. Sokat merít a Pancsatantrából, a szerző maga említi, hogy forrásként használta. Hasonlít hozzá a körkörös szerkesztés, és a próza és vers váltakozása is.
A cím két szó összetétele. Hita = jólét, haszon és Upadesha = tanácsadás. A mű tehát jó tanácsokat tartalmaz a jólét és a haszon megteremtéséhez.
Többsége már a Pancsatantrából ismert állatmese, de tömörebbek, csattanóra kihegyezettek, nekem könnyebb volt olvasni őket Élvezhetőbbek voltak akkor is, ha már ismerősen csengtek.

3. A Mahábháratába, az indek monumentális nemzeti eposzába több állatmesét is beleszőttek. Terjedelmük hosszabb, részletesebben kidolgozottabbak. Hangsúlyosabban jelennek meg és vallási jelentést hordoznak a kegyes cselekedetek. Formájuk verses, szépséges, gyönyörködtető nyelvezettel.. Bár eddigre lassan besokalltam az állatmesékből, a remek fordításoknak köszönhetően megszerettem a Mahábhárata meséit.

4. A tíz herceg kalandjaiból mindössze csak egy rövidke részlet fért bele a kötetbe. Ez egy pikareszkszerű meseregény. Tizenhat ifjú indul útnak, majd egy megbeszélt helyen találkoznak és elmesélik kalandjaikat. Van itt minden: háborúk, tolvajlás, lányszöktetés, kockajáték stb. Valószínűleg remek kalandos történet, amiből sajnos csak az egyik fiú beszámolója olvasható.

5. Bár sok kritikával illettem olvasás közben, kedvencem mégis a Hulladémon huszonöt meséje volt. A kritika nem a műnek szólt, hanem a korabeli társadalmi viszonyoknak, a kasztrendszernek és a nők mérhetetlen alávetettségének. Érdekes volt így, találós tündérmesék formájában olvasni mindazt, amit a történelemből már megtanultunk. Elevenebb, ütősebb, felkavaróbb volt a kasztrendszerből levezethető kegyetlen szokásokkal való találkozás. De egy művön soha nem kérhetjük számon azt, ami a kor sajátja, hiszen az irodalom a valóságot tükrözi. Tehát meghajlok e mesék sokszor hátborzongató szépsége előtt. Tehetnék-e mást? Félek, ha nem nyilatkozom kellő tisztelettel róluk, a hulladémon kegyetlen bosszút áll.