Buddha ​beszédei 89 csillagozás

Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

„ ​A Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek; mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogyan szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden felvetést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult.”
Ezekkel a szavakkal intette a hozzá fordulót Buddha, Kelet nagy vallásalapítója, akinek élete tanítással és prédikálással telt; szavait jóval halála után jegyezték föl. Beszédeiben a Magasztos nem törekedett rendszeralkotásra; szavai olvastán a megszólítottság erejét érezzük. Buddha beszédeiben az élethez való ragaszkodás elvetése, a… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek

>!
Helikon, Budapest, 2015
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275284 · Fordította: Vekerdi József
>!
Helikon, Budapest, 2009
230 oldal · ISBN: 9789632272023 · Fordította: Vekerdi József
>!
Helikon, Budapest, 2004
212 oldal · ISBN: 9632088506 · Fordította: Vekerdi József

2 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Buddha · Indra


Kedvencelte 11

Most olvassa 16

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

>!
kaporszakall P
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Egy alkalommal a Magasztos Buddha-Pesten pihent meg, s ekkor a lábaihoz járult a méltatlan vándor, Kápor Szókal. Egy darabig csendben üldögéltek, a Mester lótuszülésben, Kápor meg csak úgy, fapadosan, míg végül a Magasztos kikászálódott a Nirvánából, és barátságosan így szólt a lábainál kuporgó Káporhoz:

M: Mi szél hozott, Kápor?
K: Mester, olvastam egy kis kötet válogatást a beszédeidből, és most kétségek gyötörnek.
M: Elő velük, te alávaló!
K: Összefoglalva: te azt ajánlod, ó, Mester, hogy éljünk vágyaktól mentesen. Ne vágyjunk, ne törekedjünk, ne cselekedjünk!
M: Ellenkezőleg: vágyjunk, törekedjünk és cselekedjünk helyesen!
K: Igen, de ki dönti el, hogy a vágyaink, törekvéseink, cselekedeteink helyesek? Nemde, más emberek? Igen ám, de lesznek olyanok, akiknek a vágyaink, törekvéseink, cselekedeteink tetszeni fognak. Meg lesznek olyanok is, akiknek nem. Most hogy döntsem el, hogy melyiküknek tessek?
M: Azoknak tessél, akiknek vágyai, törekvései és cselekedetei maguk is helyesek!
K: No jó, de honnét döntsem el, hogy melyiküké azok? Nem vagy mindig kéznél, hogy megmondjad a tutit! Meg lehet ezt fejteni a viselkedésükből?
M: Mondjuk, ha betartják a tíz nemes szabályt a szerzetesnövendékek számára. Akkor valószínűleg helyes a viselkedésük. Ismered e szabályokat?
K: Ja igen, sokban hasonlóak azokhoz, amiket Mózes Mester sorol fel a kőtáblákon. Ne ölj, ne lopj, ne hazudj, meg ilyesmik…
M: No látod, megy ez neked… Kövesd te is a tíz nemes szabályt!
K: Van itt egy kis gond. Például mindjárt az első: Tartózkodás az élet kioltásától…
M: Mi ezzel a gond?
K: Mondjuk torokgyulladásom van. Beveszek rá valami antibiotikumot, és máris milliószám gyilkoltam szegény bacilusokat… Kihúzok egy répát a földből, és megeszem. A répa is élőlény…
M: Túl rigorózus vagy. Ti itt Ázsia nyugati végén mind ilyen szőrszálhasogatóak lettetek. Az a kis izgága görög kezdte, az a… az a Szókratész…
K: Mit tegyünk? Nekünk ez a szellemi örökségünk: a logika. Vagy-vagy.
M: Miért pont vagy-vagy? Miért nem is-is?
K: Jut eszembe, Mester: te melyik alapelvet követed? Vagy-vagy, is-is, vagy pedig sem-sem?
M: Nem követem sem a vagy-vagyot, sem az is-ist, sem a sem-semet.
K (szomorúan): Gödel Mester felfedné itt az ellentmondást, de én inkább továbblépnék…
M: Lássuk, mi még a bajod?
K: Tartózkodás a nemi élettől…
M: Hát tudsz nemi élet közben helyesen gondolkodni…? Tudsz vágyaktól mentes maradni…?
K (izeg-mozog): Tényleg nem szoktam közben logikai feladatokat megoldani. Filozófiai kérdéseken se töprengek… De hát az nem is arra való.
M: Elvon a szemlélődéstől és a megvilágosodástól.
K: Ráérünk arra később is… De itt van például a negyedik szabály, hogyaszongya: ne vedd el, amit nem adtak.
M: Hát ez csak érthető, nem?
K: De hát szinte semmit nem adnak önként! Minden karaj kenyérért, minden szelet húsért tíz kéz nyújtózkodik, s ha nem sózok a mancsukra egy husánggal, és veszem el magam, akkor éhen döglök…
M: Sebaj, akkor máris megszabadultál a lét terhétől. Persze ha vágyak gyötörtek közben, akkor újra megtestesülhetsz, mondjuk patkány képében…
K (mérgesen): Nono! Nem vagyok én politikus…!
M: Jójó, akkor mondjuk – mivel mohóság gyötört – legyél hörcsög… Mindenesetre ez nem szabadít meg a lét körforgásából.
K (lelkesen): Amúgy tök jó gondolat ez a lélekvándorlás, Mester! The recycling of souls … bármelyik Greenpeace-aktivista a keblére ölelne!
M: Túl viccesre veszed a figurát… Mi van a másik mohóság elleni parancsolattal: Tartózkodás arany és ezüst elfogadásától?
K: Betartom. Szívesebben fogadok el dollárt vagy eurót…
M: Már megint a tréfa…! Hogy állsz a részegítő italokkal meg a meg nem engedett időben evéssel?
K: Nem vedelek, és bármikor ehetek. De csak akkor szoktam, ha megéhezem. Kipipálva.
M: Koszorúk, illatszerek, kenetek használata? Ékszerviselés?
K (megkönnyebbülten): Na, ezt aztán tényleg betartom! Nem is tudom, mikor viseltem utoljára koszorút…
M (szigorúan): És az illatszerek? Netán dezodort sem használsz?
K (ingerülten): De azt igen. A mosakodás kevés. De hát mégse bűzölöghetek, mint valami trágyadomb…
M: Tartózkodás a hazugságtól…
K (sietve): Csak a szükséges mértékben…
M (sóhajtva): Mégiscsak jobb lesz neked az, amivel kezdted. Ne vágyj, ne törekedj, ne cselekedj!
K: De ha csak ülök, nézek magam elé cipőgomb szemekkel, és nem vágyok, nem törekszem, nem cselekszem, akkor már félig halott vagyok! Bocsáss meg Mester, de ez szörnyen unalmas!
M: Boldog szemlélődésbe merülni – ez a Nirvánába vezető út.
K (csípősen): Aha! Ezt ismerem. Megírta már Lem Mester, A LéBoLóban: A Lét Boldog Szemlélője. Kösz, ebből inkább nem kérek. Más gurut keresek magamnak…
M: Ki lenne az?
K: Még nem döntöttem el. Talán Lem Mester, talán Vonnegut Mester…
M: Járj szerencsével!
K: Azért kösz a tanítást!

3 hozzászólás
>!
AeS P
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Nem azért három csillag nálam ez a könyv, amit sokan kiemeltek már előttem, nem a rengeteg ismétlés miatt. Fura, de engem ezek még meg is nyugtattak néha a BKV-n – a mantra lényege tehát teljesen betalált nálam, és ezt minden vicc vagy gúny nélkül mondom.
Egyszerűen csak nem szeretem, ha bármilyen könyv, vagy gondolkodó arról próbál meggyőzni, hogy az önálló gondolkodás és a kételkedés felesleges, én már csak ilyen kételkedő maradok. És hirtelen haragú, és önző, és néha álnok; de igenis hajszolom az örömöt és a pillanatnyi boldogságot, és rajongó szeretettel fordulok azok felé, akik megérdemlik, még akkor is, ha a végén fájni fog. Nem lennék jó tanítvány, de ha jól értettem, Buddha azt mondaná, ne is próbálkozzak, amíg nem vágyom arra, hogy elmélyüljek ebben. Nem vágyom.

5 hozzászólás
>!
KingucK P
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Nem tudom, hogy nem vagyok abban az életszakaszomban, vagy nem erre a hullámhosszra vagyok ráhangolódva, de most sem sikerült megérintenie a buddhizmusnak.
Már voltak enyhébb próbálkozásaim (meditációs nyiltnap), de mindig arra kellett rájönnöm, hogy nem az én világom.
Tartalmaz szép és igaz gondolatokat, tiszteletben tartom és becsülöm azokat, akik hisznek benne. Maga a könyv sok ismétléssel számomra nehezen olvasható volt, és biztos az sem könnyítette a folyamatot, hogy nem tudtam elmélyedni benne.

>!
Quator
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Alapvetően az a gond a könyvvel, véleményem szerint, hogy ezek vallási szövegek, akik nem értenek hozzá, nincs előtanulmányuk a témában, szerintem nem igazán értik meg a beszédek tartalmát, a maga teljességében. Azért, mert nincs a beszédek után kommentár, ahol a beszéd lényege le lenne írva, érthetőbb, mai formában összefoglalva. Persze az is igaz, hogy hiteles kommentárt írni, nyilván nem könnyű, illetve kiválasztani, hogy a buddhizmus melyik ágát vegyük irányadónak a magyarázathoz, mert gondolom irányzatonként vannak eltérések ilyen szempontból is. Mindenesetre mivel a könyv jelenleg könnyen elérhető, és olcsó, bárki a kezébe veheti kíváncsiságból, és szerintem valamilyen szinten csalódni fog, mert nem érti, mert régies a szöveg, mert túl sok az ismétlés stb. Ezért lenne jó összefoglaló kommentárt írni hozzá. Nehéz értékelni egy ilyen szöveget, hiszen van mélysége, van bölcsessége, a különféle irányzatok mást és mást vettek belőle fontosabbnak, másnak adtak jelentőséget, mindenesetre egy alap könyvről van szó, amivel beleláthatunk Gautama gondolkodásába, és lényébe, ami szerintem egy különleges élmény. Egy hibája szerintem van mégis a tanításnak, hogy több helyen kétértelmű a szöveg. A nirvánát nem lehet pontosan érteni, mármint, hogy mi történik azzal az egyénnel, aki eléri. Nem lehet egyértelműen elvetni a nihilizmust, és egyfajta pozitív ateizmust sem, igaz aztán Buddha az erről szóló szövegei végén mindig kétértelművé teszi, hogy ő nem erre gondolt, ő nem nihilista. Itt a tanítást lehet több féle képpen értelmezni, ahogy értelmezik is, mindenesetre zavart okoz, félreértésekhez vezet.

>!
Lunemorte MP
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Őszintén szólva nekem kb a könyv első fele jobban tetszett,mint a második. Megmondom,miért. Nem tetszett az a sok-sok ismétlődés,bár Vekerdi tényleg igyekezett rövidíteni rajta. Ezen felül pedig nem tetszett sok helyen a fordítás…Azt pedig végképp nem értem,hogyan élhettek abban az időben olyan szerzetesek,szerzetesrendek akik apácákkal együtt háltak…stb???? Apácák tudtommal csak a keresztényeknél voltak. (Ilyen kifejezéssel szerintem biztos…) Hálás lennék valamilyen magyarázatnak,sajnos én erről nem találtam semmit…Ezáltal is felvetődött bennem,hogy mi van ha Vekerdi esetleg a papnőket keverte az apácákkal és a szerzetesrendeket pedig sima rendekkel? Helyenként érthetetlen is volt a könyv és unalmas is,amit meg pláne nem vártam…
A lényeg azonban a lényeg. Megint több párhuzamot is sikerült levonnom,hogy Buddha tanításából mennyi a Bibliában landolt! Hihetetlen…

1 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

A kulcsszó: önkontroll. Ami kérdéses: a mértéke.
Az egyik véglet a kolduló szerzetesek aszkétaéletmódja, amelyet – ebben egyetértünk Buddhával – én ugyanolyan végletesnek és ezért nemkívánatosnak tartok, mint a másik végletet, ami a hedonizmus. Mi tehát az az arany középút, amely a belső béke és boldogság megtalálásához vezet?
Óhatatlanul is az járt a fejemben olvasás közben végig, hogy hogyan is viszonyul a buddhizmus a közép-európai életszemlélethez. Akadnak itt olyan gondolatok, amelyek általánosan elfogadottnak tekinthetők (mint pl. ne ölj, ne lopj), és a nagy átlag normarendszerével kevésbé egyezők (pl. „tartózkodj a részegítő italoktól”, tartózkodj a nagyzolástól) is. Az alapokon túlmenően – az élet és a magántulajdon tisztelete a többség szemében azért alapvető értéknek tekinthető – is azért legalábbis megfontolandó üzenetek ezek. Nyilván nem lenne értelme az ékszerviselést vagy a színielőadások nézését egy kalap alá venni az emberöléssel – az előbbi kettőért nem is zárják ki a növendéket a szerzetből (bár a tiltólistán azért szerepelnek), részegítő ital fogyasztásáért és hazugságért viszont igen. Hogy mennyire vették ezeket szigorúan, arról már nem szól a fáma, de a sorok között olvasva mégis meglátjuk azt, hogy a buddhizmus értékrendje korántsem áll olyan távol az átlag európai emberétől, mint azt elsőre gondolhatnánk. „Tartózkodás magas és széles ágytól” – tartózkodj a fölösleges luxustól, gondolom. Ami egy nagyon is megfontolásra érdemes tanács (magyarán: fenének veszed fel az X ezredik hitelt, mert a [tetszőleges, drága műszaki cikk]ed már megint kiment a divatból).
Inkább erkölcsi intelmek vannak ebben a könyvben, mintsem dogmák, ezek az erkölcsi intelmek pedig – többségükben – megállják a helyüket. Kivéve azt, hogy a szeretet, a bárki vagy bármi iránti ragaszkodás csak fájdalom és bánat forrása, ezért hagyjunk hátra mindent és mindenkit. Úgy gondolom, hogy ha már úgy alakult, hogy élünk, akkor kezdenünk is kéne valamit ezzel a faramuci helyzettel, és ahelyett, hogy elfordulnánk az élettől, próbáljuk inkább kihozni belőle, amit ki lehet.

>!
K
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Alapvetően szimpatizálok a buddhizmussal, ám közelebb kerülve kissé szigorúnak találtam, és nem is értek egyet minden részével. Az ismétlések, példák miatt könnyen befogadható volt számomra, így érthetőség szempontjából 5 csillag. És bár találtam racionális elemeket, nem tudok maradéktalanul azonosulni vele. Nagyjából így éreztem a végére érve:

„A filozófiai probléma megoldása mesebeli ajándékra hasonlít, mely varázslatosnak tűnik a varázskastélyban, s amikor odakint a napvilágnál megszemléljük, semmi, csak egy közönséges darab vas (vagy valami efféle).”

Wittgenstein

>!
vöri P
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Nos, ha valaki érdeklődik a buddhizmus iránt, netalán valamilyen okból magához közelállónak érzi a vallást, és szeretne róla többet megtudni, nem feltétlenül jó ötlet, ha ezzel a kötettel próbálkozik elsőként. Ugyanis Buddha beszédeinek ezen gyűjteménye egyértelműen a leendő buddhista szerzetesekhez szól, semmiképpen sem azokhoz, akik hétköznapi életükben szeretnék gyakorolni ezt a vallást. Számomra ez az ideálisnak mondott életvitel, a mindenről való lemondás teljesen élhetetlennek tűnik egészen addig, amíg az ember az életeken át történő vándorlás végén nem jut el odáig, hogy ki akarjon lépni a végtelennek tűnő körforgásból, és megszabadulni minden „zavaró” tényezőtől, a tökéletes nyugalom és megvilágosodás felé.

Mindazonáltal érdekes volt elgondolkodni azon, milyen kihívásokkal és nehézségekkel találja szemben magát az, aki meghozza a döntést, és buddhista szerzetesnek áll. Hogyan lehet képes egy ember levetkőzni magáról azokat a zsigeri reakciókat, érzelmeket, gondolatokat, amik mélyen kódolva vannak az emberi tudatban és érzelemvilágban, micsoda fegyelem és kitartás kell hozzá, hogy az ember el tudja engedni mindezt… Még ha én sosem tudnám is a buddhista szerzetesek életét élni, hisz annyira távol állnak az életfelfogásomtól, valahol mégis tisztelettel adózom azoknak, akik képesek ezeknek a tanításoknak akár csak a felét megszívlelni és befogadni.

Többi: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-09-02+…

>!
DoktorGonzo P
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Sok idő telt el azóta, hogy a megvilágosult Gonzo Mester először kezébe vette ezt az írást. És mivel, sok idő telt el azóta, hogy a megvilágosult Gonzo Mester először a kezébe vette ezt az írást, a megvilágosult Gonzo Mester ismét kezébe vette ezt az írást.
Amikor legutóbb olvasta a Megvilágosult Gonzo Mester ezt az írást, akkor sokkal kevesebbet tudott még a keleti vallásról, filozófiáról, meg úgy általában véve az életről, és mivel amikor legutóbb olvasta ezt az írást a Megvilágosult Gonzo Mester, és akkor még sokkal kevesebbet tudott még a keleti vallásról, filozófiáról, meg úgy általában véve az életről, úgy volt vele, elolvassa újra, az azóta felhalmozott tudás birtokában. Hiába azonban az azóta felhalmozott tudás, hiába tud már többet a Megvilágosult Gonzo Mester a Keletről, az életről, meg mindenről, a véleménye nem igazán változott a Megvilágosult Gonzo Mesternek.
Akkor azt gondolta a Megvilágosult Gonzo Mester, hogy kissé szájbarágós, kissé száraz, de egy alapnak jó, hogy az ember megismerje a buddhizmust (vagy legalábbis a legősibb verziójának az alapjait). Most, hogy már többet tud a Keletről, az életről meg mindenről, a Megvilágosult Gonzo Mester még mindig úgy érzi, hogy kissé szájbarágós, kissé száraz, de egy alapnak jó, hogy az ember megismerje a buddhizmust (vagy legalábbis a legősibb verziójának az alapjait).
Csak hatványozottabban.
Ennek ellenére, hogy a Megvilágosult Gonzo Mester még úgy érzi, az írás kissé szájbarágós, kissé száraz, de egy alapnak jó, hogy az ember megismerje a buddhizmust (vagy legalábbis a legősibb verziójának az alapjait), azért még mindig szimpatizál a Kelettel, amit azóta, hogy először gondolta azt az írásról, hogy […], már sokkal jobban ismer.

>!
Dávidmoly 
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Előzetes figyelmeztetés: a Helikon Zsebkönyves kiadás a kiadó azonos című, 1989-es kiadású könyvéből közöl válogatott szemelvényeket (tehát nem tartalmazza azon kötet teljes anyagát)! Továbbá a csillagozásban minden benne van spoiler, ennek megfelelően kéretik némi óvatos távolságtartással kezelni.

Rendhagyó irányú* utazásom során eljutottam a buddhizmus alapszövegeinek egy apró töredékéhez részéhez: a közvetlenül Buddhának tulajdonított szavakhoz. Nem állítom, hogy ez a követendő út, de érdekes élmény volt az interpretációtól haladni az ősszöveg felé. Az elején még egész bekezdésekkel kellett többször próbálkoznom, aztán már csak a szofista csűrés-csavarásoknál trükkösebb mondatoknál és példázatoknál kellett új lendületet vennem, míg Buddha beszédeit már természetes gördülékenységgel tudtam befogadni.
Abból a szempontból nem volt szerencsés a sorrend, hogy így ez a kötet már nem nagyon tudott adni, inkább csak illusztrálása volt a korábbi olvasásélményeknek. A kiadót dicséret illeti, amiért mértékletességet tanúsítottak a repetitív részek beemelése terén, ám úgy érzem, hogy elfért volna a zsebkönyv-formátumban ennél valamivel több szemelvény.
spoiler

*. kezdtem ugye a Tibeti Halottaskönyvvel, ami egy elég specifikus területtel (tudniillik a haldoklással, a halállal és a halál utáni köztes léttel) foglalkozik, folytattam Őszentsége a XIV. Dalai Láma rövid teológiai összefoglalójával, és végül „megérkeztem” a közvetlenül Buddhának tulajdonított szavakhoz, vagyis pont fordított sorrendben haladtam, mint ahogy elsőre logikusnak tűnt volna


Népszerű idézetek

>!
Papusz SP

Mindennek, ami keletkezik, meg is kell szűnnie.

Buddha tanító útjának kezdete

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Tehát minden lény újjászületése előző léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelően születik újjá, és az újjá születése után annak megfelelő benyomások érik. (…) Az élőlények saját tetteik örökösei.

>!
Frank_Spielmann I

A SZERZETESI ÉLET SZABÁLYAI
(MAHÁVAGGA I. 56, 60.)

A szerzetesnövendékek körében felmerült a kérdés:

– Hány szabályt kell megtartanunk, hányban kell gyakorolnunk magunkat?

A Magasztoshoz fordultak a kérdéssel.

– Szerzetesek, tíz szabályt írok elő a szerzetesnövendékek számára, ezekben kell gyakorolniuk magukat:

Tartózkodás élet kioltásától.

Tartózkodás annak elvételétől, amit nem adtak.

Tartózkodás a nemi élettől.

Tartózkodás a hazugságtól.

Tartózkodás a részegítő italoktól, amelyek mámort okoznak.

Tartózkodás meg nem engedett időben evéstől.

Tartózkodás tánctól, énektől, zenétől, színjátékok nézésétől.

Tartózkodás koszorúk, illatszerek, kenetek használatától, ékszerek viselésétől.

Tartózkodás magas és széles ágytól.

Tartózkodás arany és ezüst elfogadásától.

……………………………………………………………………………………………………………………………….

– Szerzetesek, előírom, hogy a következő tíz esetben zárjátok ki a növendéket a szerzetből:

Ha életet olt ki. Ha lop. Ha tisztátalan életet él. Ha hazudik. Ha részegítő italt iszik. Ha a Buddhát szidalmazza. Ha a Tant szidalmazza. Ha a Közösséget szidalmazza. Ha tévtanokat hirdet. Ha apácával viszonya van.

10-11. oldal

>!
Sajtkukac94 

Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.

100. oldal, Amit szeretünk [MN 87.]

>!
Papusz SP

Önmagatokban keressetek tehát világosságot, Ánanda, önmagatokban keressetek menedéket, más menedék nélkül. A Tanban keressetek világosságot, a Tanban keressetek menedéket, más menedék nélkül.

Buddha halála

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Az otthon rabság, szemétgödör. A remeteség szabad levegő.

>!
Lunemorte MP

Létezem-e én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ez a mostani lényem honnét
jött, hová fog menni?

>!
Lunemorte MP

Miért töltsem szüntelenül azzal az időt, hogy a félelemre várakozom? Nem volna-e jobb, ha amikor és ahogyan rám tör az a félelem és rettegés, akkor és azon módon oszlatnám el azt a félelmet és rettegést?

>!
DoktorGonzo

Szerzetesek, én nem nevezem remetének a csuha viselőjét, pusztán azért, mert csuhát hord.

62. oldal - Az asszapurai beszéd (Helikon, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Hermann Hesse: Sziddhárta
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita
Arthur Koestler: India
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Srí Ísopanisad
Krishna Dharma: Mahábhárata
Rabindranath R. Maharaj – Dave Hunt: Egy guru halála
Steven J. Rosen: India rejtett kincse
Vekerdi József (szerk.): Nami király megtérése
Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke