Manilakötél 7 csillagozás

Veijo Meri: Manilakötél

A ​frontról döcög hazafelé a vonat, szabadságos katonák ülnek rajta. Egyesek kártyáznak, mások háborús élményeik elbeszélésével szórakoztatják egymást. Köztük ül Joose Keppila közlegény, de ő nem vesz részt semmiben. Még bajtársai előtt is titkolja, mi az oka kellemetlen közérzetének: vadonatúj, szép hosszú kötelet visel testére csavarva. A front mögött találta, s hogy valami haszna is legyen a háborúból, így akarja hazacsempészni, elkél otthon a ház körül. Ez aztán komikus és veszélyes helyzetekbe sodorja, melyek a legváratlanabb módon oldódnak meg. Kötetünk címadó kisregényének szereplői abszurd világban, groteszk szituációkban mozognak, s a történet egésze azt sugallja, hogy a háború az ember legértelmetlenebb, leganakronisztikusabb cselekedete. (tovább)

Eredeti mű: Veijo Meri: Manillaköysi

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Európa, Budapest, 1964
130 oldal · Fordította: Gombár Endre

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
Veijo Meri: Manilakötél

Tökéletes alapanyag, kitűnő recept, csak sajnos a szakács türelmetlen. Minden együtt volt, hogy megszülessen az egyik legnagyszerűbb háborús regény. De „csak” egy jó írás lett belőle. Veijo Meri remek érzékkel a hátországba helyezi a rövid cselekményt. A háború borzalmai a frontról szabadságra hazautazó katonák beszélgetéseiben, emlékeiben jelennek meg. Próbálnak néhány napra visszahangolódni civil énjükbe, mely még mindig eleven erővel próbál kitörni a mundér alól, de lelkükben már kitörölhetetlen nyomot hagyott az amit próbálnak elmesélni, mégis elmondhatatlan. Nem egy diadalmas hadsereg katonái, nem is egy széthulló, vert seregé, a háborút sem kérdőjelezi meg senki, mégis ott lappang közöttük a kimondhatatlan felismerés, hogy ember ennél esztelenebb dolgot még nem művelt.
Karakterei visszafogottságukban is rendkívül erőteljesek, epizódjai kitűnőek, ám úgy érzem, nincs mindegyik kellően kidolgozva, s ezért olykor mintha nem is illeszkednének pontosan egymáshoz. Annak ellenére, hogy szerintem nincs kellően kiérlelve, feltétlenül olvasásra érdemes.

>!
kolika 
Veijo Meri: Manilakötél

A cím alapján lehetne akár krimi is, mint ahogy egyik ismerősöm meg is jegyezte. De itt a kötél szó kapcsán nem akasztófa kötélre kell asszociálni, hanem sokkal inkább egy jövőbeli ruhaszárító kötélre, főhősünk problémáinak fő okozójára. Miben is vétkes, ez a kötél? Hogy lesz egy sima kötél a baj fő forrása? Hát úgy, hogy az úton talált kötelet a testére csavarva próbálja hazacsempészni hősünk. S ezáltal jómaga jóformán a vonat üléséhez van ragasztva, mert mozogni nem igazán tud. A túl szoros kötél biztosítja, hogy ne nagyon ugráljon a közlegény.
Nem is kell neki ugrálnia, hogy lássuk mi történik körülötte. A vonaton, s a peronon is történnek abszurd tragikomédiába kiválóan helytálló esetek. A mesélések alapján tudomást szerzünk, hogy nem a főhősünk az egyetlen, aki szintén egy manilakötél hazacsempészésére adta fejét. Az ottani történetben is kis híján halállal végződött a kaland, mint ahogy Joose közlegény sem hivalkodhat a történtek végkimenetele felől.
A fenti kaland sok apró kitérővel van fűszerezve, ami igazán megadja a kis könyv savát-borsát.

>!
Veronika_Móczár
Veijo Meri: Manilakötél

Érdekes volt, és itt-ott jók voltak az utalások, célzások, de összességében távol állt tőlem a történet. Hiába, nemigen kedvelem a háborús történeteket. Ha humorosak, ha komolyak.


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain

Nem tetszett neki a hely: szűk, lármás kupé, mindenféle ember, de egyetlen sincs köztük, aki tetszene neki. Mindegyiknek orra van az ábrázatja közepén, és két szem az orra tövénél.

>!
Terbócs_Attila

A sarokban egy eke állt. Tartozékai gúzzsal voltak csomóba kötve. Egy vasláb is tartozott hozzá; már csak a ló meg az istráng, egy ember meg a krumpliföld hiányzott, meg a szántás ideje.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Arto Paasilinna: A nyúl éve
Väinö Linna: Az ismeretlen katona
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Toivo Pekkanen: Egy falat kenyér
Juhani Peltonen: Salomo és Ursula / Vadászat karácsonykor
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld
Arto Paasilinna: Az üvöltő molnár
Yrjö Kokko: A négy szél útja
Orvokki Autio: Családi fészek
Martti Larni: A negyedik csigolya