„Mindenki tudja, ma már nem lehet úgy élni mint húsz, ötven, száz évvel ezelőtt. Hiszen a nagyapáink sem úgy éltek, mind dédapáink. Nincs is erre szükség. De arra nagyon is szükség van, hogy őrizzük, szeressük, ismerjük a múltunkat”… – mondta Végh Antal ennek a könyvnek lezárásaképpen, amelyben a kenyérsütéshez, a disznótorhoz és a falusi háztartások más munkáihoz és a falusi háztartások más munkáihoz fűződő emlékeit idézi fel. Akinek a sütés, főzés kedves időtöltése, az néhány jeles receptjét is megtalálja ebben az érdekes könyvben, melyet Gergely Sándor és Kékesdy Károly színes fotóival adunk közre.
Több nap, mint kolbász 2 csillagozás
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Ikarosz>!
Kicsit furcsa volt olvasni ezt a könyvet, a szerző személyes visszaemlékezései a gyermekkorának falusi ételeire. Jó könyv lehetett volna, ha nem ragadják annyira magával az érzelmek, és nem szerette volna annyira a „régen minden jobb volt” életérzést kiterjeszteni. Mert így az idők által megszépített emlékek szocreál falusi nosztalgiával keveredtek, és az eredmény kicsit megmosolyogtató lett, amit nagyon szép színes fotók illusztrálnak a kenyérdagasztásról (is).
Nagyanyám tud így visszaemlékezni, hogy régen a legkeményebb munkákat is milyen örömmel végezték a faluban. Bár nekem az a véleményem, hogy ez nem teljesen így volt…
Népszerű idézetek
Ikarosz>!
Jaj, az a régi, füstös aszaló ott a Bornemissza nagyanyám kertjében!
Keresztapám is éppen úgy emlékszik rá, mint én. Azt mondja: de óvatosan kellett abba befűteni! Mert ha keveset tettek a tűzre, nem aszalódott a gyümölcs, megposhadt. Ha sokat, megégtek a vesszőből font kasok, amelyekre az aszalni való gyümölcsöt terítették.
Csakhogy nagyapám tudta, mennyit kell tenni a tűzre!
27. oldal, Három készítmény
Ikarosz>!
Egészen addig, hogy kínzó, embertelenül nehéz nappalok és éjszakák fáradtságával, sokszor két héten át is főtt a lekvár, megállás nélkül. A végén már csak szédelegtek, támolyogtak az asszonyok az álmatlanságtól.
Milyen sokat kellett kínlódni az evés kétes és apró kis örömeiért!
És mégis, most azt mondom, megérte, mert minden olyan szép volt. Mindenben talán az volt a legszebb, hogy akkoriban nálunk Szatmárban a legnehezebb fizikai munkát is olyan nagy elszántsággal, sőt jókedvvel végezték az emberek. Maga a lekvárfőzés is próbára tette a háziasszony minden erejét. És mégis ez volt az egyik legvidámabb időszak a falusi családok életében.
33. oldal, Lekvárfőzés
Hasonló könyvek címkék alapján
- Burits Oktáv – Erdélyi Lajosné: Miből? Mit? Hogyan? ·
Összehasonlítás - Bölcsőringató ·
Összehasonlítás - Faragó Ilona: Kezdő háziasszonyok könyve ·
Összehasonlítás - Verhóczki István: Pecsenyék és sültek ·
Összehasonlítás - Lurz Gerda: A 100 legjobb házi savanyúság ·
Összehasonlítás - Horváth Ildikó – Szabó Sándorné: Befőzés ·
Összehasonlítás - Pataki Mária: A dolgozó nő háztartása ·
Összehasonlítás - Szabó Vilma: Vilma néni süteményeskönyve ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Utóíz 97% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Emberevő 97% ·
Összehasonlítás