Akkor ​májusban esett a hó 10 csillagozás

Végh Antal: Akkor májusban esett a hó Végh Antal: Akkor májusban esett a hó

Csokonai szobra fent a kőalapzaton, én a padon itt lent. ő ércből, keményen, én húsból és vérből, törékenyen. Egy órára szól a száműzetésem. Nem baj, legalább Vitéz Mihály, addig sem marad egyedül…

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Népszava, Budapest, 1989
178 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633228409
>!
Magvető, Budapest, 1979
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632710134

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Végh Antal: Akkor májusban esett a hó

Végh Antal kisregénye a debreceni Kollégium diákjainak életéről a Rákosi korszakban… Nagyon olvasmányos jól megírt, humoros történet, amely lerántja a leplet a korabeli pedagógusok módszereiről, hihető karaktereket állít elénk olyannyira, hogy miután megjelent – ahogy hírlik – az ominózus oktatási intézményben nemigen kedvelték. A kamaszok csínytevései és fiatalkori vágyaik elég nagy súlyt kap, s a tűzkeresztség után megható a szerelmi szál…Lia és Rásó kapcsolata. S minderről nekem már 19 éves dedikált példányom van – erre büszke vagyok! Ajánlom!

>!
MrsHemingway
Végh Antal: Akkor májusban esett a hó

Tetszett. Azt kell, hogy mondjam, kifejezetten tetszett. Talán ez a könyv, egy olyan könyv számomra, amit mindig is hiányoltam a Debreceni Református Kollégiumról szóló könyvek közül. Mert Végh Antal nem azt írta le, mint más. Hogy itt van a nagy múltú Refi, legyen rá mindenki büszke,mert itt minden csupa szép, és jó dolog. Mert a valóság nem ez. Az, hogy az iskola elmondhatja, hogy az ország legrégebb óta működő iskolája, nem feltétlen jelenti azt, hogy ez azért van, mert a legjobb. Sőt. Igenis történnek botrányos dolgok. A diák minden helyzetben diák. A rendszerváltás idején is. (Ha kiszökik cigizni, hát kiszökik.) És attól, hogy vannak olyan könyvek, ahol ezt direkt nem írják le, attól még ezek a dolgok igenis léteznek. A vezetőség nyilván próbálja eltusolni, de ha homokba dugjuk a fejünket, és nem beszélünk valamiről, az nem jelenti azt, hogy az adott probléma megszűnt.
Talán ezért is tetszett igazán ez a könyv. Mert nem dugta az író homokba a fejét. Nem mondta azt, hogy minden tökéletes. Sőt.
Tetszettek a karakterek, az események, és mindezek ábrázolása. Örültem, hogy olyan szereplő szemszögén keresztül mutatta be nekünk ezt a világot, akivel könnyen lehetett azonosulni. Tetszett a regény szerelmi szála is. Boldog voltam, hogy azért nem csak fiúkról volt szó. Érdekes volt végig követni a főhős, és szíve választottja sorsának alakulását.
És nem utolsó sorban, pedig a korrajzi ábrázolás is nagyon hiteles, véleményem szerint.
Mindent összegezve, azt mondhatom, ha valaki szeretne a cukormáz nélküli Refiről olvasni, akkor ezt a könyvet vegye a kezébe.

>!
kabak
Végh Antal: Akkor májusban esett a hó

Humoros korrajz és kritika. Kritikája a korszaknak és az iskolának. Mindez remek stílusban megírva. Nem túl hosszú, de benne van minden, ami jellemezte az akkori Református Kollégiumot.
Tudtátok, hogy abban az is iskolában be volt tiltva? Ugyan a könyvtárban meg volt/van, de nem nézték jó szemmel, ha valaki kiakarta kölcsönözni. Aki elakarta olvasni más könyvtárból kölcsönözte ki és sutyiban a paplan alatt, vagy máshová elbújva olvasta.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.

>!
Valcsa P
Végh Antal: Akkor májusban esett a hó

Én ezt a könyvet eredetileg nem olvastam volna el. Az írója miatt figyeltem fel rá, Végh Antal ugyanis itt született és nevelkedett, ahol én is élek születésem óta, a rokonai is itt élnek (a nővére pl. néhány házzal mellettünk lakik). Sokáig nem is tudtam, hogy bizony írónk is van nekünk, akire egyébként igazán büszkék is lehetünk, mert írni – na azt nagyon tudott Anti bácsi! :) (Borbély Szilárd a másik író-szülötte a falunknak, tőle sem olvastam még semmit, de ami késik, nem múlik!)
Nemrég gyűjteni kezdtem a könyveit, így került hozzám ez a regénye is. Már az első oldaltól kezdve megtetszett, remek a humora, a fogalmazásmód is tetszetős, könnyen halad vele az ember, olvasmányos.
Kedvenc szereplő: Góg… :D
Akit nem kedveltem: Dohi, Fehértoll
Kedvenc rész: Rásó és Lia beszélgetése kettejükről a padon
Ami nem tetszett: túlzásnak érzem, hogy a főszereplők zömét csak az érdekli, hogy mikor kivel hol tudnak…. -.- Oké, hogy tinik, de akkor is… Meg ezek a fiatalok tényleg elég sok hülyeséget csinálnak, ami már így olvasva is elég idegesítő… Emiatt azt is mondhatnám, hogy ez a magyar Zabhegyező, csak kicsit máshogyan. (Az 1 csillag levonás ezért volt.)
A Rásó-Lia szál miatt, és leginkább kettejük közötti párbeszédek stílusát illetően pedig Szilvási Lajos regényei jutottak eszembe, amiket szintén szívesen olvasok.

>!
Szédültnapraforgó
Végh Antal: Akkor májusban esett a hó

Nagyon vicces és egyben szomorú könyv, a régi időkből (ávós korszak) a debreceni diákok életét dolgozza fel. Ahogy leírja a szerelmet, megmosolyogtam, de elképzeltem, hogy én hogy éltem át 16 éves koromban. Randevúk időszaka, az első csók, a tánciskola a Gödörben…érdekes volt olvasni. Nekem – mint volt Dunaújvárosinak – külön öröm volt a regény – vagy novella? mert többször szóba került Sztálinváros:)


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

– Mit lógatod úgy az orrod? Minden szerelem addig tart, ameddig. Majd ti is lesztek valahogy. Ne búsulj, mindig szarik a kutya valamit! Ezt megtanulja az ember.

147. oldal

4 hozzászólás
>!
Gólyanéni

…vannak olyan szelek, amelyek elől okosabban teszik a fák, ha elhajolnak. Mert van szél, amelyik derékba töri a fát, ha nem hajlik.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szél
>!
Szédültnapraforgó

Eljöttek a Csendes Napok. Csakugyan nem árt, ha az ember olykor magába száll. De két álló napig? Biztos, hogy ezalatt ki is fogunk szállni magunkból.

97. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Pirtókhnak nemcsak ez a sejtelmélete van, hanem számos más elméletet is kidolgozott már. Vannak axiómái, evidenciái, hipotézisei, és Geszt-apó szerint van fixa ideája is. Hogy az mi a rosseb lehet?!

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fixa idea
>!
Valcsa P

Pedig erről én már beszéltem nektek, fiúk… Legalább egy akadna az osztályban Kisjuhászon kívül, aki tudná idézni, hogy mit állapított meg Kant vagy Hegel, esetleg Fichte és Schelling vagy én… netán valamelyik más nagy filozófus.

9. oldal

>!
Valcsa P

Nagytiszteletű úr bejött az osztályba, végignézett rajtunk fölényesen, a katedra védelmével a háta mögött, kegyesen ránk mosolygott, és azt mondta:
„Áldás, békesség!”
– Szép asszony feleség – ezt Góg mondta be hangosan, hallotta Nagytiszteletű úr is.

10. oldal

>!
Gólyanéni

– Lehet, hogy kitekernék a nyakamat! De én már nem félek semmitől. Csak egyszer erősödjek meg. Borzasztó volt ez a tíz hónap. Megevett teljesen. Most már mindennap szépen, lassan javulnom kell…
– Azért mégis ez a tíz hónap volt az életem legfontosabb tíz hónapja. Ebben ismertelek meg téged is. Azt tudod, hogy ha te nem lennél, akkor már nem lennék én sem? Mert vannak az ember életének olyan pillanatai, amikor úgy érzi, hogy nincs tovább. Amikor már jobb nem lenni. Amikor semmit sem tudsz elviselni, amikor annyi erőd sincs, hogy lélegzetet végy. Én már így voltam. És akkor megismertelek téged.

>!
Gólyanéni

– Ti nem ismeritek még ezt az érzést. Rettegni valamitől hónapszámra. Ott a fejed felett a kard. És akkor végre lecsap! Hát van ettől nagyobb boldogság, hogy nem kell többet félni a hóhércsapástól?

150. oldal

>!
Szédültnapraforgó

A napos végigszaladt az udvaron, hogy menjünk fel, mert Nagytiszteletű úr egyháztörténeti előadásának a második része következik.
– Vízibili – ordította el magát Fehértoll, és rohanva megcélozta az Oratórium bejáratát. Mi utána.

103. oldal

>!
Valcsa P

Újra a Csokonai-szobor mellett ülök a padon. (…) Csokonai szobra fent a kőalapzaton, én a padon itt lent. Ő ércből keményen, én húsból és vérből törékenyen. Itt ülök. Legalább Vitéz Mihály addig sincs egyedül. Egyedül csak én vagyok.

172-173. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

D. Kovács Zsolt: Azt mondta, ne nyissam ki!
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Szabó Magda: Ókút
Szabó Magda: Katalin utca / Ókút
Vámos Miklós: Apák könyve
Bakóczy Sára: A város és a rózsa
Tar Sándor: Szürke galamb
Kiss Zsuzsa: Városmesék