A könnyűzene szerepével, értékelésével, helyzetével kapcsolatban Magyarországon időről időre fellángolnak a viták. Középpontjukban az a két kérdés áll, hogy szabad-e a könnyűzenét támogatni, illetve hogy szabad-e könnyűzenét oktatni az iskolákban.
De mit is jelent az, hogy „könnyűzene”? Ez a kérdés nem zeneesztéták, vagy szociológusok szakmai belügye, hanem a társadalom egészét érinti. A komolyzene – könnyűzene felosztás alapján forint milliárdok sorsa dől el.
A magyar közvélekedés szerint a jazz könnyűzene – a szakirodalom szerint nem az. Nem is komolyzene. Jazz. A szakirodalom szerint a rock sem könnyűzene, hanem önálló műfaj. Szintén a könnyűzene kategóriájába sorolják a countryt és a bluest is, pedig ezek a népzenék.
E felosztás legnagyobb vesztesei azok a művészek, akik a jazz, a rock vagy a fent említett népzenék zenei nyelvén szeretnék művészi szinten kifejezni magukat. Támogatáshoz ritkán juthatnak, mert a szakma szerint „könnyűek”, eltartani… (tovább)
A könnyűzene szerepével, értékelésével, helyzetével kapcsolatban Magyarországon időről időre fellángolnak a viták. Középpontjukban az a két kérdés áll, hogy szabad-e a könnyűzenét támogatni, illetve hogy szabad-e könnyűzenét oktatni az iskolákban.
De mit is jelent az, hogy „könnyűzene”? Ez a kérdés nem zeneesztéták, vagy szociológusok szakmai belügye, hanem a társadalom egészét érinti. A komolyzene – könnyűzene felosztás alapján forint milliárdok sorsa dől el.
A magyar közvélekedés szerint a jazz könnyűzene – a szakirodalom szerint nem az. Nem is komolyzene. Jazz. A szakirodalom szerint a rock sem könnyűzene, hanem önálló műfaj. Szintén a könnyűzene kategóriájába sorolják a countryt és a bluest is, pedig ezek a népzenék.
E felosztás legnagyobb vesztesei azok a művészek, akik a jazz, a rock vagy a fent említett népzenék zenei nyelvén szeretnék művészi szinten kifejezni magukat. Támogatáshoz ritkán juthatnak, mert a szakma szerint „könnyűek”, eltartani viszont nem tudják magukat, mert valójában nagyon is „komolyak”.
Könyvem alaptézise: a könnyűzene és komolyzene fogalmak nem képesek lefedni a mai magyar zenei valóságot, mert pontatlanok, és eleve értékítéletet hordoznak magukban; a valódi különbség értékes és értéktelen között, a szórakoztatózenei tucattermék és az egyedi művészi alkotás között van. Ez a határ pedig nem az egyes műfajok között, hanem a műfajokon belül található.