Írott ​kövem dobom a mélybe 85% 85 csillagozás

Hamvas Béla, Lackfi János, Szabó T. Anna és Várnai Zseni egy-egy verse volt a top4 nekem a kötetből. Kedvet csinált ahhoz, hogy újra többször olvassak verseket. A feleségem magyar tanár, úgyhogy elég könnyen hozzá tudok jutni bármilyen verseskötethez. ;) Összességében tetszett és örülök, hogy a polcomon tudhatom ezt a Poketet is A kis herceg mellett.
Nem vagyok prűd vagy ilyesmi, de azért volt pár kifejezés, amit tudtam volna nélkülözni a kiadványból… spoiler

Korábban féltem verseket olvasni, azt pedig végképp hajmeresztő ötletnek találtam, hogy beszerezzek egy-egy versantológiát, mert mi van, ha a gyűjteményből nem tetszik 1-2 vers? Mi van, ha nem értem őket? Mi lenne… akkor nem tetszik és nem értem, lapozok tovább, megkeresem azokat az alkotásokat, amelyekben „benne vagyok”.

A kötetet a páromtól kaptam ajándékba, így különösen nagy szeretettel fogtam bele az olvasásába és meglepődtem, hogy mennyire sodornak magukkal a versek, hogy kutatom az illusztrációk helyét a könyvben, az értelmüket, a létjogosultságokat és önkéntelenül is összefésültem a költeményeket velük. Sajnos a kortárs versek – néhány kivételtől eltekintve – kevésbé fogtak meg, nem tudom összeegyeztetni a trágárságot és a nagy „lazaságot” a lírával, illetve úgy egyáltalán az irodalommal.

Boncza Berta verse a Csodáról akkor és úgy érintett meg, amikor és ahogy vers még soha, illetve Mécs László játszani vágyó gyermekében is magamra ismertem.

Igyekeztem lassan olvasni, ezáltal mélyre merülni a versek világában, de a kíváncsiságom és az oldalak közül kitekintő, engem megszólító sorok hajtottak előre.

Érdekes utazás volt, a tavaszi napsütés olykor monszunba hajlott, de a bérletet megvettem, nem szállok le a hajóról. Veled tartok, @csucsorka, szálljon messze az üzenet: #olvassverset!

Sok szempontból olyan, mint az előző POKET vers kötet, a A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából vagyis magyar válogatáskötet, melyben megtalálható kortárs és klasszikus költő is, férfi és nő, és minden szempontból változatos.
Nagyon tetszett újfent, hogy a versek mind tematikailag, mind formailag, nagyon változatosak voltak. Volt olyan vers, mely képre íródott, más vers egy klasszikus vers újragondolása, más egy egyszerű hangulati leírás, más ballada és nagyon sokáig folytathatnám a sort, hiszen szinte mindenről készült vers a kötetben. Biztosra veszem, hogyha az egész kötet nem is, de mindenkinek lesz benne egy maroknyi vers, amit szeretni fog benne.
Néha igen megdöbbentett a kötet: nem is tudtam, hogy Rejtő Jenő írt verset, máskor pedig egyszerűen a költő nem volt ismerős számomra. Nagyon jó volt ilyen formán megismerkedni a művekkel, akár olyan szerzőktől is, akiket elsősorban a prózájára ismerek. Sok költőt nem ismertem, és örültem, hogy olvashattam, hiszen nem egy szerző van, aki nem olyan híres, vagy egyszerűen csak nem hall róla sokat az ember. Örültem, hogy ilyen költők is elő-elő kerültek a kötetben.
Az előző kötethez képest úgy éreztem, több volt benne a modern, kortárs vers. Nem tudom, hogy csak érzetileg, vagy tényleg, de nekem nagyon tetszett benne, hogy ennyire közel vannak hozzánk a költők. Sokszor sokkal közelebbi problémákat írnak le, nagyon modern nyelvezettel, amit könnyű megérteni, és így átérezni is. Az pedig csak egy pozitív mellékhatás, hogy láthattam, hogy mennyi-mennyi verset már olvastam kortárs szerzőktől, és hogy ettől függetlenül mennyi költőt nem ismerek.
Az előző kötethez az értékelésemet azzal zártam, hogy Grecsótól, Závadától, és Aranytól szeretnék olvasni verseket (is). Ebből kettőt teljesítettem, Grecsótól a frissen megjelent verseskötetét (És a Verát) olvasom, míg Aranytól a novelláskötetét. Közben látom, hogy egy év alatt 26 felnőtteknek szóló verseskötetet olvastam, köztük sok olyan személytől, akik a magyar líra neves alakjai. Nagyon jó érzés volt látni, hogy egy év alatt (egy kicsit az előző kötete hatására is), milyen köteteket olvastam el, és milyen verseket ismertem meg.
Ezért, szeretnék most egy kis ígéretet tenni, ezután a verseskötet olvasása után. Szeretnék olvasni Závadától, Nádasytól, még többet Babiczkytől, Kemény Zsófitól, megismerni Gutai Margit líráját, és Parti Nagy és Pilinszky verseket is szeretnék kézbe venni.
Nem mondom, hogy nem lehetne jobb bizonyos szempontból a kötet, hiszen hiányt most (az előzővel ellentétben) éreztem. De ennek a kötetnek nem az a célja, hogy mindent lefedjen, hanem az, hogy a lírát megkedveltesse az utca emberével. Arra pedig igencsak jó kötet. Csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Egy jó belépő lehet a magyar lírához, hiszen rengetegfajta vers van benne, így a kísérletező kedvű olvasó megtalálhatja benne a legkedvesebb versformáit, témáit vagy éppen szerzőit. Mindenképpen olvassátok el: élmény lesz!

Ez már jóval elvontabb gyűjtés, mint „A szarvassá változott fiú…” volt. Persze, lehet, hogy valaki meg ebben talál rá a lírai énre, hogy „jé, ez is vers, akkor én is tudok verset olvasni!” és ezeknek a köteteknek ez a nagy erénye, akár ínyemre valóak benne a versek, akár kevésbé.

És akkor ott van az örök kérdés, mint a kötelező olvasmányoknál, a lehetett volna-e szerelem/barátság, ha ugyanattól a szerzőtől mást adnak fel…?
Ennek is érdemes utánajárni minden ilyen antológia után, újabb és újabb esélyt adva egy-egy érdekes hangnak.

A névsor irgalmas rendező, nem alakul ki fontossági sorrend, ugyanakkor persze szül furcsaságokat, hogy például egy Horvát Benji után Illyés Gyulát olvasunk. Az ilyen stílusbeli ugrások miatt is érdemes ezzel a kötettel lassabban haladni. Meg mert úgy tovább tart. ♥

Szeretem az antológiákat. Igaz, hogy mindig van benne egy-két olyan vers, amit soha nem akarnék újraelolvasni, de közben a klasszikusok mellett olyan költőket is fel lehet fedezni, akiktől szívesen olvasna még az ember. Nekem most ilyen volt Baka István (vele mondjuk amúgy is szemezek egy ideje), Csoóri Sándor, Gutai Magda, Győrfi Kata, Gyulai Pál, Hervay Gizella és Tornai József.
Nekem tetszett, hogy ilyen széles idősávból kerültek ki a versek, és kortárs költők is helyet kaptak benne. Meg nők, mert ha már a tankönyvek elfelejtik, hogy nem csak a férfiak tudnak írni, legalább a Poket tudja.
Amit viszont kihagytam volna, azok a káromkodós versek, meg Boncza Berta, aki szerintem senkit nem érdekelt volna, ha nem Ady felesége, és nem róla ír. Ennyi erővel Szendrey Júlia – vagy bármelyik nagy költő rímfaragó szerelme – bekerülhetett volna a kötetbe.
Az illusztrációknak először örültem, aztán rajöttem, hogy nekem ezek túl furák, szóval meglettem volna nélkülük.
Összességében tetszett, bár volt egy-két hullámvölgy, de megérte megvenni. És biztos nagyon jól néztem ki olvasás közben, mert talpig feketében voltam, fekete a könyv, és volt nálam egy fekete esernyő is. :P Jók ezek a kis cuki könyvek, tök jó illatuk is van, csak a betűk lehetnének eggyel nagyobbak.

A Poket tavaly megjelent válogatásához hasonló lett ez a kötet – klasszikus és kortárs költők szövegeit olvashatjuk benne. Széles a merítés – a szerzőket, témákat tekintve. A legtöbb vers számomra új volt, voltak amik nagyon megfogtak. Ezt is, az előzőhöz hasonlóan újra fogom majd olvasni.
Ajánlom ezt a kötet, ha szeretnétek ismerkedni a magyar költőkkel – legyenek azok a klasszikusok, vagy a kortárs szerzők ;)

Még mindig nem vagyok kibékülve annyira a versekkel :(
Voltak benne jók, de kicsit összevisszaságnak éreztem a válogatást.
Ez van, nem mindenkinek valók a versválogatások

A második poket élményem. Random választottam ki az automatából, egy hideg, nagyon esős és borongós napon (talán ezért fogott meg a fekete borító :D ) . Amint a megállóba értem, elállt az eső, így elkezdtem olvasni.. majd a villamoson folytattam. Nagyon tetszett, jó pár vers kedvencem lett. Kiváló válogatás, kortárs és korábbi századok nagy alakjaitól egyaránt. Csak kevés verset ismertem, ezáltal még nagyobb élményt nyújtott az újak felfedezése. Az egyedüli, amiért a fél csillag levonását muszáj volt megejtenem, azok a hosszabb, több oldalon futó tömény szövegek. Személy szerint, egy ilyen kicsi könyvbe, amit sokszor sok megszakításokkal olvasunk, én a rövidebbeket részesítettem volna nagyobb előnybe.. De az élményből ez nem vett el sokat, örülök, hogy olvashattam a Poketet pedig még mindig fantasztikus kezdeményezésnek tartom. :) *-*

Nem vagyok egy nagy vers olvasó, azt hiszem ezt még tanulom kell.
Voltak olyan versek, amik kifejezetten tetszettek. Mindig lefekvés előtt olvastam egyet kettőt.

Szóval nem is tudom, szeretném jobban szeretni a verseket.

Még nem olvastam olyan verses gyűjteményt amelyben régi és új költők versei vannak. Nagyon örülök, hogy megvettem a poket ezen darabját. Érdekes volt Babits Mihály után Závada Pétert olvasni vagy kortárs költő után Faludy Györgyöt. Míg nézegettem a versek sorrendjét és témáit, azért feltettem azt a kérdést magamban, hogy mi alapján válogatták be pont ezeket a verseket? Szívesen olvastam volna a szerkesztőktől egy kis összegzést, hogy nekik melyek voltak azok a verset amelyet szeretik és miért? Mitől jó számukra az az adott vers vagy költő? Lehet a következő gyűjteményből megtudjuk.
Kedvenc verseim:
– Baka István: Nyár. Délután
– Egyed Emese: Szövetség
– Erdős Virág: a legszebb vers balatonfüredi emlék
– Szabó Lőrinc: Különbéke
– Varró Dániel: Feleségem ha felmegy a facebookra
– Závada Péter: Akinek mondanom kéne
– Zelk Zoltán: Én téged tudlak
A versgyűjteményt ajánlom mindenkinek!