Vecsei H. Miklós (szerk.) · Horváth Panna (szerk.)

A ​szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából 24 csillagozás

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: POKET zsebkönyvek

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822148 · Illusztrálta: Soós Luca

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 40

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
MrClee IP
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Semmi sem tökéletes ezen a világon, hát még egy olyan antológia, amelyben több 10 költő 1-1 verse szerepel. De ez az antológia leszámítva néhány kisiklást rendkívül mély, rendkívül jól szerkesztett, és egy rendkívül jó kezdeményezés egy olyan világban, ahol az embereknek néhány jól bevált kötelezőn kívűl nem olvasnak verseket. Hát itt a lehetőség, várjuk a folytatást.

>!
csucsorka P
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Ritkán szeretek és veszek versválogatást, mert sosem értem, mi alapján kerülnek bele a versek. Mi alapján számít valaki a legjobbnak, és attól a valakitől miért épp arra a versre esik a választás, amelyikre… És mindig sajnálom azokat, amik kimaradtak, és amiket – hát, mit szépítsem, mindig jobban szeretek, mint azokat, amiket a válogatásba kerülnek.

Ez a zsebnyi kötet a kivétel, mert a benne foglaltak úgy citeráltak a szívemen, hogy odáig voltam a gyönyörűségtől. Varrótól és Zelktől is a kedvenc versem került a kötetbe.
Sok mindenkit megmosolyogtam, ha nem is a kedvencem hozták tőlük, de jó egy kötetben látni mindenkit, akit imádok, József Attilától Szabó Lőrincen át Petriig.
És persze volt számtalan arc, akit eddig nem ismertem, de eztán majd nagyon meg akarok ismerni – köztük Balla Zsófia és a Savanyú imádságok, ami olyan szinten zseniális, és olyannyira betalált, hogy ha más használható írás nem is lenne (de van) ebben a kicsikében, ezért az egyért megérte volna kiadni.

Emberek, ez 990 forint.
Ezt az összeget egy tenyérnyi költészetért akkor is érdemes kifizetni, ha amúgy azt gondoljátok magatokról, hogy távol áll tőletek. Engedjétek közelebb. Olvassatok (verseket)(is)!

1 hozzászólás
>!
Molymacska P
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Nagyon örültem, hogy a pont a költészet napján olvashattam, és annak is, hogy ilyen jó kötettel állt elő a POKET.
Nagyon érdekes, hogy itt a cím más betűtípus, és hogy a gerincen V01. van írva, mert azt is jelenti, hogy nem is egy verseskötettel jönnek még, ami iszonyúan jó hír a lírát kedvelők számára (vagy azzal ismerkedők számára. jelen! :D )
Belül nagyon változatos írásokat találhatunk: régmúlt költőitől egészen a kortársig. Ellenben nagyon változatos volt, és talán én örültem a legjobban, hogy az ismert költőktől sem a legismertebb verseket találhattuk a kötetben. Így fel-fel bukkannak olyan költemények, amik megindítanak, hogy nah, lehet érettségi után is jó lenne Aranytól olvasni…
A másik érdekesség, hogy híres írók mellett kevésbé híres, névtelennek is mondható, vagy talán egykötetes szerzőknek is, akiknek munkáját beválogatták ebbe a kötetbe. Nagyon jó volt, hiszen ezzel nem csak bizalmat szavaztak az alkotónak, de én is találhattam új neveket, hogy kiket kellene olvasnom.
A kötet hatására eldöntöttem, hogy több népszerű és akár ismeretlen kortárs költőt is olvasok (és hogy végre sorra kerül Grecsó meg Záváda) illetve hogy visszatérek egy kicsit Arany balladáira. Hát igen, az érettséginél is őt szerettem legjobban :D
Én csak ajánlani tudom a kötetet, mert ha az ember elolvassa, nem csak a témákon gondolkozik el, de azon is, mennyi magyar szerzőt ismer. Én és lírikusból elég keveset (egyenlőre)

>!
Elsie
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A művészetnek ne legyenek korlátai –
Se ütem, se vonal, se szín.

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol
És ha nem gondol semmit, az is művészet –
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem.

És ha neked ez nem képez művészetet
Kedves Ernő: hát akkor nem művészet –
Nem is az a fontos, hogy művészet-e
Vagy sem; – nem az a fontos.

És ha ez nem művészet: hát nem az
De akkor nem is kell művészet –
Mert az a fontos, hogy figyeljenek
Az emberek és jól érezzék magukat.

Részlet Karinthy Frigyes Nihiljéből

>!
theodora 
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Nagyon kíváncsi voltam erre a versválogatásra, és amint lehetett meg is szereztem (a könyvfesztiválon).
Volt több ismerős vers a kötetben, vagy alkotó, de bőven találtam olyanokat, akiktől még nem is olvastam semmit, vagy pont nem azokat a verseket. Tetszett, bár sok olyan verset találtam benne aminek az olvasása kihívást jelentett – kezdve a címadó darabban. Többször újra fogom olvasni.

>!
h_kincsoo
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Érdekes, elgondolkodtató versek gyűjteménye ez a kis könyv.
Néhány költeményt el kellett olvasnom többször, mert annyira tetszett, vagy csak szimplán nem értettem.
Tetszett, hogy a „nagy” nevek mellett kortárs szerzők is szerepet kaptam és egy-egy mai vers is belekerült a gyűjteménybe.
Ez a negyedik POKET, amit megvettem, ugyanakkor az első, amit olvastam, de örülök, hogy ezzel kezdtem, élvezet volt minden egyes sora.
Biztos, hogy a későbbiekben még a kezembe fog akadni.

>!
ribizli0414
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Csodálatos volt… Nálam abszolút célba ért a POKET missziója, még ha nem is abban segített, hogy a tömegközlekedés sekélyes és felszínes dolgait változtatta valami mássá (nincs tömegközlekedésünk), de a versekkel eltöltött percek alatt egy másik szintre és mélyebb dimenzióba kerültem. Nem mindegyik ért el hozzám, és ezzel valószínűleg a legtöbb olvasó így lesz majd, de meg fogja találni mindenki azt, ami a szívéig hatol. Remélem találkozunk még versekkel más POKETekben is. Nagyon kellene…
Hajrá Sztalker csoport!

>!
sebzek
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Az öt csillag az ötletnek szól.
Százötven magyar költőt összegyűjteni nem kis elhatározás, és baromi jó ötlet megnyitni a költészet kapuját az olvasók előtt. Nyilván nem nyújthat a kötet olyan összpontosított élményt, mint egy homogén verseskötet, köszönhetően a betűrendbe sorolásnak, és a költői hangok váltakozásának, de érződött rajta a válogatásba belefektetett munka.
Megismertem költőket, akik tollából szívesen olvasnék még egy pár verset.
Szerintem kötet ezzel elérte célját.

>!
alovesickgirl
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Még nem olvastam versantológiát, az ismereteim versek terén megragadtak az iskolai tananyagnál, József Attilát és Radnótit behatóbban ismerem.
Örülök, hogy elolvastam ezt a Poketet. Meg úgy általában a Poketnek is örülök, de ez most mindegy.
Csodás verseket olvashattam, volt, ami nagyon tetszett, volt, ami annyira nem. Olyan költőket ismertem meg, akikről eddig nem hallottam. Olyan verseket olvastam, amikben magamra ismertem. Eddig nem volt olyan könyv, amit bármikor fellapozhattam volna, ha a kedvem a béka feneke alatt ötven méterrel pislákolt. Mostantól van.

Kemény Zsófi: Az első

Egyre több van a tudattalanomban,
téged is oda raktalak.
Néha előkotorlak alulról,
két régi osztálytárs arca
meg egy tévedés közül,
és megnézegetlek.
Én már gondoltam rád egy életnyit,
te most már mindenképp hátradőlhetsz,
és az összes volt csuklásodat rám foghatod.

Te rágtad a számba azokat a szavakat,
amiket most másnak mondok,
aki nem érti.

Aztán egyszer találkozunk.
Legalább tíz centit nőtt a hajam,
mióta utoljára láttalak.
A tiedet divatos frizurára vágták,
és azóta nem nő meg.
Rövidebb lett tízcentinyi
kihagyott jóval és rosszal.

Egy ideje bizonyos kereszteződésekben
direkt nem nézek a szembebuszra,
mert már nem érné meg
csak egy kapaszkodó kéznyit
látni belőled, ha sosem derülne ki,
hogy tényleg te voltál.

Tudom hol rontottam el.
Ott, ahol el akartam rontani,
mégis azt a napot várom egész életemben,
mikor végre nem kell az,
amit minden gyertyafújásnál kívántam.
De reflexből mégis azt kívánom.

3 hozzászólás
>!
Zsufie
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából

Mindig is szerettem verseket olvasni és elemezni, megtalálni a mögöttes tartalmat a sorok között, így örültem ennek a Poketnek. Jó volt látni, hogy a régi klasszikusok mellett sok kortárs író-költő műve is helyet kapott, illetve nemcsak a híresebb műveik.
(A fél csillagot azért vontam le, mert számomra nagyon kicsi ez a betűméret, alig láttam őket és utazás közben emiatt nem is nagyon tudtam olvasgatni a Poketemet…)


Népszerű idézetek

>!
Elsie

Már annyiszor döbbentem meg halálos
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek.

Juhász Gyula: Életérzés, 67.o.

>!
MrClee IP

Weöres Sándor: A fogak tánca (részlet)

Ha a pokolra jutsz, legmélyére térj:
az már a menny. Mert minden körbe ér.

163. oldal

>!
Elsie

(…) Hozzád más kívánságunk nincsen,
csak ne valljad be minekünk,
hogy csak Úr vagy és nem Isten.

Balla Zsófia: Savanyú imádságok

1 hozzászólás
>!
MrClee IP

Hamvas Béla: Litai (részlet)

Van a tűznek szüksége borra?
Kell annak ópium, aki mindig álmodik?
Mert a hattyúra már nem fér több fehér.
Mégis mindig, mikor találkoztunk, mindig
külön meg kellett szoknom, hogy idegen vagy.
Nem tudtam soká, hajad milyen s szemed,
nem tudtam látni rajtad semmit.
Megfogni? Ó, – hiszen megfoghatatlan
s amit először láttam, az a láthatatlan.
Az ismerős. De nem tegnapról, nem régről;
ismertelek mindig, mikor találkoztunk,
mindig, egész a legelejéről, mikor még
én voltam te s te én.

48. oldal

>!
MrClee IP

Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt

vinnélek át a mély vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vad árba szállanom
vinnélek át a mély vizen
mint csillagot nagy éj viszen
mint szél nyaraknak illatát
miként rügyecskét ringat ág
hordozlak mint fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a gyors vizen
mint mindenséget sors viszen
miként rügyecskét ringat ág
halálom rajtad villan át
ha gyermek még a fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a mély vizen
mint szívverést ha vér viszen
miként rügyecskét ringat ág
ha semmiségbe illan át
a súly a sodró fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vétkemtől vállanom
vinnélek át a gyors vizen
mint teljességet torz viszen
úgy hordanálak vállamon
ringatva mint a fájdalom
mikként rügyecskét ringat ág
mint szél a széna illatát
vak űr szülötte csillagát

87. oldal

>!
h_kincsoo

ERDŐS VIRÁG
Van egy ország

van egy ország
ahol lakom
semmi ágán
lógó
flakon
van egy város
ahol élek
ahány test épp
annyi
lélek
ahány lélek
annyi
lom is
utcára tett
fájdalom is
itt egy kiságy
ja de
édi
ott egy ülve
alvó
dédi
kibelezett
öreg szekrény
arcokat be-
futó
repkény
bontott ajtó
kilincs nélkül
földönfutók
bilincs nélkül
áll a posztos
mint a nádszál
bokáig le-
rohadt lábszár
itt egy szép könyv
ott egy labda
ez még bor de
ez már
abda
nem az összes
csak a nagyja
aki tűri
aki hagyja
aki tűrte
aki hagyta
nem az összes
csak a nagyja
vasárnap volt
ahogy mindig
felöltöztek
ahogy illik
csupa dolgos
derék polgár
egy se ruszin
egy se
bolgár
olyan szépek
hogy az csuhaj
egyik bérlő
másik
tulaj
kitűnőre
szerepeltek
álmukban sem
szemeteltek
nem engedték
hosszú
lére
elindultak a mi-
sére
kukáat se
borogattak
kutyákat se
kurogattak
mise után
leszavazták
bezabáltak
be is
basztak
pöri volt tán
isler is
jóllakott az
isten is
nem az összes
csak a nagyja
aki tűrte
aki hagyta
aki tűri
aki hagyja
nem az összes
csak a nagyja
rajtam is múlt
rajtam múlt
tegnap kezdő-
dött a múlt
elkezdődött
vége van
borzalom és
béke van
semmi ágán
lógó
flakon
van egy ország
ahol
lakom
nevezd nevén
szolgáld
vakon
ma még bölcső
ma már
vagon

35-36. oldal

2 hozzászólás
>!
holdnaposoldala

CSOÓRI SÁNDOR
Nagy László megidézése

Amikor azt mondtad annak a nagyhajú lánynak,
László, aki hozzámsimult az autóban,
hogy tejeskukorica fogaiba egész nyáron át
szerelmes tudnál lenni,
kicsit nekem is udvaroltál.

Zöld nyárfasorban és zöld éveinkben
suhantunk éppen.
Én szökésben voltam akkor is,
te pedig bearanyozott darazsakat
hajszoltál az országon végig.

Emlékszem most is csuromvizes szívedre.

A betonútról néha szivárványosan
csillant meg a Tisza,
mintha pántlikás regruta-kalapokat
himbált volna egy kaszárnya felé,
máskor meg némán menetelt, mint eltetvesedett hadifoglyok.

De lehet, hogy mindez az én
fölcsigázott káprázatom volt csak,
mivelhogy nagyon szerettem volna hasonlítani hozzád.

Ültem mögötted az autóban s egy dudorászó
Istenre gondoltam, aki új nyelvet
talál ki épp a sodró nyárfasornak és a száguldásnak.

Tokaj még messze volt, de a sólymok,
a sasok, a seregélyként elsuhanó
meteorok közel. Közel minden tűzvész a múltból,
s a világ megnagyobbodott szíve is
ott lüktetett a szomszédos erdők fölött.

Öt éve halott vagy, de én még most is
ott megyek veled azon az úton.
A Napból izzó gombostű potyog elénk.
E rossz előjelekből jósolhatnál
bárcás tűzözönt akár! De szemed se rebben.

Hegyek úsznak át rajta s bókoló búzatáblák.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nagy László
>!
MrClee IP

Orbán Ottó: Ami a versben rejtőzködik

A fűben, a földben, a vízben valami van,
és hangtalanul suhan.

Nem istenkép, nem megoldás, nem remény,
testtelen fény,
és hangtalanul suhan.

Nem a századok, nem a találmányok, nem a tudás,
fekete csillogás,
és hangtalanul suhan.

S hiába a sejtek éjszakája, a végtelen sötét,
átüti valamiképp,
és hangtalanul suhan.

És forradalmasít, mint képzelettel fűtve az ész,
s kiegészül a rejtélyes egész,
és hangtalanul suhan.

A csillagokkal álcázott veremben
ott csillog a szememben,
és hangtalanul suhan.

Vakot a kutyája, vezeti énekem,
legbensőbb lényegem,
és hangtalanul suhan.

S a nemben, amit a vers üvölt, rejtett igen suhan
fű és föld és víz és emberarcuan.

106. oldal

>!
MrClee IP

Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről

A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed –
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán
– a vén remény… és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed…
Úgy szól a szó, mint az emlékezet –
hát nincs szavam több és nem is lehet.

167. oldal

>!
h_kincsoo

Vagyis az a művészet, amit az ember gondol
És ha nem gondol semmit, az is művészet –
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem.

72. oldal Karinthy Frigyes: Nihil


Hasonló könyvek címkék alapján

Jagos István Róbert (szerk.): Poet História X
Bakos József (szerk.): Ébredő idő
Bakos József (szerk.): Ködfátyol
Jagos István Róbert (szerk.): Kollázs
Kondor Jenő – Katona Béla – Szivák Gábor (szerk.): Mégis tavasz
Both Eszter (szerk.): Egy zacskó cseresznye
Fellinger Károly: Jancsi és Juliska
Sajó László: Szünetjelek az égből
Gy. Horváth László (szerk.): Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc válogatott művei
Murányi Zita: Csillag