Vészbejárat (Vis Major 4.) 90% 200 csillagozás

„Ha majd nyugdíjba vonulok, vidékre költözöm, a falu legvégére. Lovat, kecskét, kutyát, macskát, oxigént fogok tartani.”

Egyértelműen és nyilvánvalóan csillagos ötös. Az egyik legjobb rész. Azt hiszem Vavy azért vívta ki a tiszteletem, mert a könyveivel együtt tudok élni, velük alszom, nekik álmodom, velük lélegzem. Csuda pazar érzés. Szeretem őket! Pár szót ejtenem kell a borítókról és az újrakiadásokon fellelt rajzokról. Az első kötetek nagyon furcsák voltak borítóilag, de túléltem. Voltak nagyon jó második, harmadik kiadások, mint itt a sarkán ülő lány. De a mostanság kiadottaknak nem igazán tetszik a stílusuk és főleg azért nem, mert hasonlítanak valakire, de nem a főszereplőkre. Zavarbaejtően bizonytalan elképzeléssel vannak megrajzolva ezek a borítók. Mindegyiket alaposan megnézem most, mivel gyúrok az életmű pecsétre.
(Még egy apró megjegyzés, mert néha Vavy zenei utalásokat is felhoz, nos hogyismondjam az néha rettentően tud fájni, de mit lehet tenni, nem vagyunk egyformák.)

„Nem csak az vagy, akinek ismered magad. Az is te vagy, akinek mások látnak!”

Lassan úgy érzem megvalósítom a Piramis: Ha volna két életem című számát. Az egyik a szürke hétköznapokról szól: család, munka, háztartás. A másik életem pedig az, ami az összes létező (és nem létező) szabadidőmben zajlik a könyv szereplőivel. Nehéz nem beleszeretni ebbe az álompasiba és átengedni őt a már-már baráttá szelidült virtuális nőnek és hagyni nekik, hogy elkövessék az évszázados hibákat, hülyeségeket. Ott vagyok velük, de beleszólni az életük folyásába nem tudok (azt hiszem már a szerző sem), mivel ezek a „meselények” életre kellnek és maguk alakítják a sosukat.
Úgyhogy úgy érzem, hogy van két életem, még ha az egyik egy szemlélődő kis élet, de tele van élettel-érzéssel, a másik élet meg most kicsit vegetatív, mert folyton a másik életet akarja álmodni, élni, szemlélni.
A sorozat közepén járok… nos nehéz lesz leszokni erről a szerről, mert ez most nekem kvázi olyan, mint a drog.
A könyvről is írjak valamit? Nem szoktam. Arra ott a fülszöveg. Én arról szokatam írni, hogy milyen hatással van rám a könyv, mit vált ki belőlem, mit indít el bennem.

A lista szerint a huszonhetedik Fable-könyv, amit olvastam, ez volt, a negyedik Vis Major-történet. Ahhoz képest, mennyire nehezen barátkoztam meg Kyráék párosával (nemsokára újra kéne olvasni a nyitót), a második kötetre feljött a sztori (a Kyra Eleison továbbra is az egyik top-kedvencem tőle), hogy aztán rögtön vissza is tetsszen a sok (nem éppen Könnyű) álommal, ezotériával, spiripiszkossággal. Éppen ezért hanyagoltam sokáig a folytatást, de talán jól is tettem. Szeretem ezeket a könyveket, mivel pár napra beköltözhetőek, remekül lakhatóak, dúsítják a szókincset, feltárják a legmélyebb mocskot és időnként még el is szórakoztatnak. Nem mellesleg ennél csodálatosabban leírva még senkitől nem olvastam szerelmi és erotikus leírásokat, egyszerűen lenyűgöző, ahogy a szavakkal bánik, amik tolla alatt nem maradnak biztonságban, sőt új és újabb varázst kapnak. Ami meg a zsaru-szálat illeti, nem mondhatnám, hogy a kettőezredik év óta túl sok minden változott, a könyv akár mostanság is íródhatott volna.

Szeretem ezeket a könyveket, mivel pár napra elmerülhetünk, növelik a szókincset, szórakoztatóak. Nagyon szépen írja le a szerelmes és erotikus jeleneteket, amibe szívesen belevetné magát az ember. Egyedien bánik a szavakkal, varázsol. Ami picit negatívum az a se veled-se nélküled vívódás nekem sok volt, a „becsávózás” erőltetett. Néha Vis Major, néha Kyra fejét csapdostam volna valamihez, hátha magukhoz térnek.

Hiányzott már Vis Major és Kyra. Imádom a párosukat. Szinte hallani véltem, ahogy Vis Major mondja „élet”. Kicsit haragudtam rá, azért, amit Kyrával művelt. Annyira szigorúan vette az az egy randit, olyan nagy ügyet csinált belőle. Tetszik, ahogy nyomoznak, ahogy legyőznek mindenkit. Nagyon tetszik a kettőjük közötti összhang. Nem semmi új főnökük lett, nem semmi gyűjteménnyel. :-)

A szereplők továbbra is nagy kedvenceim, de megint sok volt az ezoterikus vonal. A cselekmény is gyengébb volt a megszokottnál, itt most Kyra és Vis Major kapcsolatának alakulása volt a legérdekesebb szál. Kíváncsi vagyok a következő részre, a sorozatból az lesz az első olyan rész, amit még nem olvastam.

Jó volt, mert sírtam és nevettem és izgultam rajta.
De nekem most is gyenge volt az egész köteten átívelő szál. A sok kisebb ügy nagyon elaprózza a történetet, nem beszélve a rengeteg szereplőtől, akiknek néha még a neve is kicsit hasonló. Én egyszer – kétszer majdnem elvesztettem a fonalat.
Az meg már kezd idegesíteni, hogy mindig megy a huzavona köztük.

A fenti kritikától függetlenül alig bírtam letenni. :)

Fable örök. Lassan hozzámnőnek, velük lélegzem, vagyis teljesen és visszavonhatatlanul Kyra Emett és Vis Major rajongó lettem. Nekem is kell egy Derina, Titanic, egy vérmesen köpködő mókus. Kyrie eleison! Hol a következő kötet?

Sodró lendületű volt, mint mindig! Fertő City egy pillanatra sem pihen, ahogy Kyra és Vis Major sem tehetik. Egyszerűen zseniális volt a folytatás, drága férjem pislogott is párszor, hogy min kacagoknolyan önfeledten.
Egy kötet olyan volt, mint egy hurkokkal és lejtőkkel teli hullámvasút – egy pillanatra sem eresztett, mert mindig történt valami a következő kanyar után!

Ez már nagyon ugyanolyan volt, mint az előző VM-KE kalandok. Képtelen vagyok elkülöníteni őket a történet alapján, csak a stílus lett idővel egyre dagályosabb.