My ​fair lord 88% 246 csillagozás

Kellemes kikapcsolódás volt olvasni ezt a könyvet, megélni a történetet. Valahogy mindig akkor kerül a kezembe az írónő egy-egy könyve, mikor szükségem van rá, hogy elvigyen a világába és segítsen elengedni a sok negatívumot, ami bennem van. Sokszor mosolyogtam olvasás közben. Fabyen szimpatikus volt, a szövege, a stílusa haláli volt. Bár Francis Quinn nem egy Vis Major, vagy Belloq, de megfogott. Imádtam a stílusát. Tetszett a találkozásuk és, ahogy Fabyen megtalálta. Tetszettek a kalandjaik, ahogy zajlott körülöttük az élet rendesen. Nekem bejött a végén Francis monológja. :-)

Nagyon akciódús könyv, szinte minden oldalon történik valami, ami egy idő után már zavaró volt, ezért is az egy pont levonás.
Mindezt leszámítva nagyon szerettem a könyvet, nagyon jók a főszereplők, a szerelmi szál sem giccses, túltolt, hanem volt választási lehetőség, hogy folytatják-e együtt, vagy pedig búcsút intenek egymásnak.
Slavik, a gonosz figurája is remekül meg volt írva, én nagyon szerettem, hogy valamilyen szinten igyekezett bemutatni Fable, hogy miért is válhatott olyanná, amilyenné lett felnőtt korára.

Tetszett a cselekmény, jó volt a sztori, a humora viszont nekem nem igazán jött át. Itt-ott voltak benne tényleg vicces részek, de például a párbeszédek számomra idegesítőek voltak. Ha csak Fabyen lett volna ennyire szarkasztikus, esetleg még Quinn, akkor jó lett volna, de itt mindenki ugyanabban a stílusban beszélgetett egymással. Nekem ez így sok volt. Azért majd még megpróbálkozom az írónő más könyvével is, hátha az még jobb lesz.

Már szinte az összes regényét olvastam az írónőnek, így ez sem maradhatott ki a sorból. Igazi, hamisítatlan Fable-regény, tele izgalmas karakterekkel és történetvezetéssel. Az akció és a romantika aránya is megfelelő volt, az egyedien sajátságos humort nem is említem már, hiszen az teljesen alap. :) Nagyon tetszett, ahogy elmeséli Fabyen, hogyan is szokott ráhangolódni az írásra. Belebújik karaktereinek bőrébe, és teljesen átszellemül – ez annyira nem esett jól neki, mikor épp Slavikban evickélt, tudván, a fickó igazi elmeroggyant pszichopata. Mégis ahogyan lefestette Fable ezt az „utazást”, nagyon magával ragadó volt. Én szabályosan féltem, ahogy a szellemvasút egyre kegyetlenebb helyekre visz a fickó elme- és lélektani síkján. Ez kicsit lelassította a cselekményt, hogy borzongjunk aprót, és váljon világossá – ha eddig még nem tudtuk volna – milyen egy pszichopata lelki boncolása. És Slavik nem is hazudtolta meg önmagát. Egészen érdekes, ahogyan a valóság és a fikció összekeveredik Fabyen életében, és lassan más ő is elveszti a fonalat. Az írónő tökéletesen szemlélteti a társadalom problémáit, ügyesen beleszövi kritikáját a sorok közé, néha már túlzottan direkt módon, de ez sosem probléma. Sajnos vannak olyan emberek a világban, mint Slavik, és a hatalom és pénzmániás csürhéje. A tudatlan, önelégült, beképzelt riporter mintapéldánya is kapott egy fricskát megérdemelten! Féltékenység, bosszú, mindenféle sötét ügyek kerülnek elő, és egy-kettőtől bizny felszökik a vérnyomásunk. spoiler Már korábban is írták, de én sem tudok elmenni emellett… a borító borzasztó, ha tehettem, rá sem néztem, nehogy az élmény rovására menjen. Oké, van kapcsolata a tartalommal, főleg az italos flaska, mert Fabyen bizony vedel rendesen. De akkor is… Mondjuk annyira talán nem gáz, mint az 1993-as kiadású Vis Major fedőlapja, mert az egyenesen agyhalál. Igyekeztem kitörölni tudatomból, de sajnos beleégett a retinámba. Visszatérve erre a regényre, tényleg élveztem ezt a kalandot, Yasha farmján például én is eléldegélnék. Francis azonban nem kellene, valami hiányzott a pasasból, ami Mogorvában megfogott, szóval ha kellene, inkább a Nagyszerűek közül választanék :)

Rettentően akciódús könyv, alig telt el pár oldal, amikor nem történt semmi. A fő karakterek nagyon erős karakterek, az túlzás, hogy szerethetőek, de mindenesetre érdekesek. Egy dolgot emelnék ki, amikor a Fabyan, Slavik agyában lévő zavart a szellemvasúthoz hasonlítja, több oldalon olyan frappánsan ecseteli és írja le, legszívesebben idézetként leírnám a molyra, de tényleg több oldalról van szó.
Jó volt, de azért haladtam lassan, mert néha „soknak” éreztem.

Fantasztikusan jó volt! Anyukámnak megvan az összes Vavyan könyv,imádja, így énis elkezdtem olvasni tőle, és nem bántam meg. Le se bírtam tenni, annyira izgalmas, fordulatos, vicces történet volt. :) Imádom az írónő stílusát :)

„– Mielőtt belefeledkeznél a történetbe, ne feledd elzárni a fürdővizedet, mert ha esernyővel a kezében, rettentő durcásan feljön az alattad lakó, és megtudja, miért áztattad szét a lakását, bizonyos, hogy tüstént kölcsönkéri Tőled a könyvet! Napokba telhet, míg újra hozzájutsz! – Pitymallattájt már tapintatosan lapozz, heheréssz, nehogy rád kopogjon izgága szomszédod! – És néha aludd át az éjszakát, mert a munkahelyeden úgysem hiszik el, hogy az olvasástól dagadt a szemed! –”
Ez így pont igaz a Fable könyvekre :D ez is a hamisítatlan Vavyan életérzést tartalmazza, de nekem továbbra is a Halkirálnyő sorozat a favorit.
A karaktereink kicsit túlzások. Fabyen túl vagány, Francis túlzottan sármos, Phaedra túl könnyed, Slavik és sleppje hátborzongatóan groteszk.Szerintem ez volt az írónő célja, mindennapjaink nyomorát így megjeleníteni, szerintem jobban látjuk magunkat, elnagyolva, lesarkítva a dolgokat, időnként sírva nevetni rajta, máskor nevetve sírni.
Nálam az írónő különösen kedves helyet foglal el, kamaszkorom óta rajongom írásait, idén feltett célom, hogy a még nem olvasott könyveket pótoljam :)

A legjobb. A legnemesebb. A legidőtállóbb.
A Leg, leg, leg.

A stílus és a humor annyira nem jött át, de a történet tetszett. Kissé hosszabban lett elém tárva, mint amennyire igényem lett volna rá és valahogy elég szétszórt regénynek éreztem. A főszereplő (és amúgy a többi karakter is) jól össze lett rakva, kellő motivációja volt mindenki cselekedetének, ami számomra fontos. Elég lendületes és akciódús történetet olvashattam. Könnyed kikapcsolódásnak egyszer megfelelt.

Ez volt az első könyv, amit az írónőtől olvastam, és meg kell mondanom, kellemesen csalódtam benne.
A történet izgalmas, akcióban gazdag és a legfontosabb, hogy humorral teli. A főszereplőink, Fabyen és Francis jó párost alkotnak. Szerintem legalábbis remekül összeillenek. Jove és Yasha is szimpatikus volt. Ugyanezt nem mondhatom el sem Slavikról, sem pedig Phaedráról. A többiek semlegesek voltak.
Maximálisan megérdemli az öt csillagot! :-)