Hella Postor, a dúsgazdag öreg hölgy a hajdani Mesemaraton nevű lovasverseny iránti nosztalgiából újabb tusát szervez, Emlékfutam néven. Szívesen látná az egykori résztvevőket, ám néhányuk még nem töltötte le életfogytiglanját. Szabadlábon lévő kedvencei – Michel és Athéna Redford – immár utódot nevelnek, lovat tenyésztenek. Az indulók között találjuk Braydent, az eskető szándékú maffiások elől szökő lóidomárt. A könyvírás miatti depresszióban szenvedő, vezekelni vágyó, magyar gyökerű Allegrát. A fojtogató szeretetű családja által hajszolt, hetvenéves guminőt, Bizsut. A kudarcos frigyéből kiválóban lévő férjet, valamint annak sportos múltú, harcias exnejét; ők futamhosszat lakoltatják-kesergetik egymást. A versenyen leljük Szeplőtelenkét, a Hogyan legyünk szüzek? című nyomtatott gyöngyszem médiacsinnadrattára éhes szerzőjét. Továbbá bogarasokat, fétisimádókat, ex- és szextrémeket, sírlényeket – valamint az őket kergető/kísérő priuszosokat, házastársakat,… (tovább)
Emlékfutam (Mesemaraton 2.) 193 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Kedvencelte 37
Most olvassa 4
Várólistára tette 38
Kívánságlistára tette 26
Kiemelt értékelések
Hol is kezdjem… nagy reményekkel álltam neki a könyvnek, az első rész (emlékeim szerint) olyan kis könnyeden humoros, börleszkes, fables volt. Gondoltam pont erre van most hangulatom… azaz egy jó adag röhögésre. Az első pár oldalon még úgy tűnt, hogy igen, megtaláltuk egymást a könyvvel, viszont nekem kb 150 oldal után már nagyon sok volt a szófacsarás. Valahogy ebben a töménységben ilyen terjedelemben nem nekem való. Persze voltak részek, ahol hangosan felröhögtem, de sajnos egyre kevesebb, ahogy haladt előre a verseny, és nem azért, mert gyengültek volna a poénok, hanem pont azért, mert nem voltak meg azok a hullámok, amik nekem igazán jóvá tesznek egy börleszket. Hiányoztak nagyon az olyan egyszerűbb részek, ami után az igazi fables szófordulatok és párbeszédek még nagyobbat ütöttek volna. Így be kell vallanom őszintén az utolsó 200 oldalt kvázi egyhuzamban olvastam el, azzal a felkiáltással, hogy megfogadtam, idén nem hagyok félbe könyvet, viszont már úgy olvasnék mást. Szerintem tartok most egy kis pihenőt a szerzőnő könyvei tekintetében, és később újrapróbálkozom talán valami rövidebbel :)
Nézzük, ugyebár az indítékokat!
Az ember miért olvas és mi célból nem olvas Vavyan Fable könyvet? Ami nem tekinthető célnak az olvasáskor: tengermély irodalmi élmény, a nagy magyar valóság szivárványirodalmi megfogalmazása, az élethez való gyémánt gondolatok sorjáztatása. És hasonlók. Amire bizton számíthat a Fable-olvasó: sziporkázó nyelvfacsarások, röttyenetek, vigyorog, röhögések, akciók, pofonok, vastag cekcuális utalgatások, afférok, ölelmények.
Nem olvastam sok Fable-t. Konkrétan ez volt a második. Az első ennek az előzménye volt. Az nagyon bejött. Akció börleszk. Höhöhö. S írva vagyon. De röhhenet röhhenet hátán. Abban. Jól kitalált karakterekkel, pemzli húzásos jellemekkel, tortadobálós, de röhejes gegekkel. Nem a Chaplin vagy a Buster Keaton-féle börleszk, hanem a Stan és Pan-féle. Kell az is, mert marha jó!
Ebből fakad, hogy van összehasonlítási alapom. S ez esetben baj, hogy van. Mert a két könyv főszereplői nem azonosak, de gyakorlatilag tökéletesen felcserélhetők. Ahogyan az alaphelyzet is. Ahogyan voltaképpen a cselekmény is. Csak ez a könyv sokkal vastagabb. S bár egyáltalán nem tudtam letenni, volt, hogy már vártam a végét. S nem feltétlenül a tetszés miatt. Nekem ebben kicsit sok volt az aberáltság, sok volt az ölközeliség, sok volt Fable. Valahogy úgy voltam vele, mint Louis de Funes filmjeivel: kezdetben élvezem, aztán lanyhulok, majd besokallok. Fable javára legyen írva, hogy végigolvastam. Funest nem nagyon szoktam végignézni.
Ami még nem: zseniálisak Fable Éva szófacsarásai, mondtam már. Viszont kimondottan zavaró, hogy majd minden szereplő ugyanebben a stílusban szófacsar. Zavaró, mert bár börleszk, ez mégis csak valahogy olyan izé…
Másfelől : volt egy-két olyan fejezet, ami csak azért volt, hogy ne sérüljön a számozás folyamatossága. S voltak a fejezetekben humor pour humor jelentek, amik azért voltak ott, mert Éva asszony leszakított egy gyümölcsöt a humor-fáról, vagy az ölébe hullott pihenés közben, de annyira jónak találta, hogy nem volt szíva kihajítani. Annak ellenére, hogy semmi szervesség nem volt az aktyuális jumor és a történet között.
Harmadfelől: tetszettek, közel álltak hozzám a közéleti megállapításai, például a mai média szereplőiről. De valahogy ezeknél is kilógott a szervtelenség lólába, de mondom, mert szívem szerint szólt, megbocsátottam neki.
Mindezek ellenére nem vesztettem el a kedvemet. Töretlenül beszerzés alatt van még néhány Molnár Vavyan-könyv beszerzése. Kíváncsi vagyok, hogy azok a műfaji besorolások, amik ennek a kötetnek a végén vannak (akció, kaland, fantasy, börleszk, egyéb), jelentenek-e valamit a gyakorlatban, vagy Fable voltaképpen bármit ír, ugyanazt írja, és nem dicséretként megállapítva, vagy valóban több arca, több stílusa is. Illetve megunható-e a stílusa más műfajú alkotásaiban?
Kicsit sokáig tartott,de egyáltalán nem bántam. Új kifejezések épültek a szókincsembe :-) Rengeteget nevettem,néhol könnyesre,hasfájósra sikeredett. A Mesemaratont is nagyon szerettem,de ez valahogy klasszisokkal jobb lett. Agyonhasznált frázisokat puffogtatok a könyv kapcsán,de egyszerűen nem tudom szavakkal kifejezni,hogy mennyire tetszett :-)
A Mesemaraton nálam egy alapmű, mindig úgy éreztem kereknek, ahogy van, így mostanáig nem nagyon akaródzott elolvasni a folytatást.
Sokkal jobban tetszett ez a könyv, mint ahogy számítottam rá, de van bennem egyfajta hiányérzet ezért is adtam rá csak 4 csillagot.
A történet továbbra is fantasztikus, bár néhol erős utánérzésem volt, de talán ez is volt az írónő célja.
A szereplőknél volt némi hiányérzetem, számomra Athéna és Redford szimpatikusabbak, mint Allegra és Brayden. A mellékszereplőkben volt karakter aki most kimaradt, de megjelentek újfajta szereplők is.
A humor itt is briliáns.
Tehát alapvetően pozitív a benyomásom, de biztos, hogy nem olvasom el minden alkalommal, amikor újra olvasom az első részt.
Lehet, hogy nem éjszaka kellett volna elkezdenem. Hiszen Fable-t nem lehet halkan olvasni, ha visszafogod a nevetést, annál hangosabban tör ki belőled. Megismerkedtem Allegrá-val és Brayden-nel. Szimpatikus páros ők ketten, spoiler Humoros, kalandos, nevetős történetet olvastam.
Megjelenéskor már olvastam, de jó volt újra elolvasni sok-sok év után.
Az eleje nagyon vicces volt, élveztem a szereplőket, bár most máshova helyeződött a hangsúly, a szerelmespár helyett inkább Bizsu, Irma és Mérgestörpe volt a kedvenc. Talán korbán már hozzájuk állok közelebb.
A történet egyszerű, a helyszínek fantáziadúsak, a szállodákat kipróbálnám. A szöveg vicces, olyan igazmondó formán, amikor saját lüke életünkön röhögünk egy jót. Kikapcsolódást biztosító mese, számomra még pont elegendő mesebeli alakkal. (A tiszta fantasyt nagyon nem bírom.)
(? elveszett az előző értékelésem?)
Kedvencem.
Amikor már az olvasó azt hiszi, hogy valami fokozhatatlan, Meseanyó megmutatja, hogy igenis, lehet túlszárnyalni, újra lebilincselni, még maradandóbban elszórakoztatni.
Fiatalkorom egyik meghatározó írója volt Vavyann Fable. Imádtam a könyveit. 12 és 16 éves korom között faltam és gyűjtöttem is őket. Azóta is a polcomon figyel jó pár darab, mint gyerekkori jó barátok. Aztán ahogy idősödtem úgy váltam egyre kritikusabbá az írónővel szemben. Egy ideig még megvettem a könyveit, de csak a polcra tettem fel. Egy idő után már azt is feleslegesnek véltem, hiszen az addigiak egy jó része is várta a sorát. Aztán a héten úgy döntöttem, hogy most aztán nekiveselkedek és megpróbálok egy régi kedvencet és egy újat elfogyasztani…A választásom a Mesemaratonra és annak a második részére az Emlékfutamra esett.
Nem mondom, hogy megbántam, a dolgot, de a hűha élmény elmaradt sajnos. Az írónő humora még mindig frenetikus és az összes művét átható feminista attitűd itt is megjelenik, viszont lehet, hogy én változtam nagyot, de ennél többet vártam.
Aláírom, bárhol, bármikor felismernék egy Fable könyvet, hiszen olyan sajátos a stílusa és igen, még mindig megmosolyogtatónak tartom és élvezem a szóalkotásait, de az ismétlődő karakterektől és szituációktól kicsit elfáradtam.
Az Emlékfutam is egy sikerült könyv, ha azt nézzük, hogy elszórakoztatja az olvasót. A könyv elején cselekmény még pergő, de aztán kicsit leülnek a dolog. Akad benne jó pár humoros rész és a szlengszótárba is lehet lopni pár képes kifejezést, de a könyv végére mintha kicsit elfáradt volna az író. Nem csak a cselekmény lassul be, de a humor faktor is meredek zuhanásba kezd, bár egy-egy mosolyra azért még itt is futotta. A lezárás pedig szerintem valahogy elsikkadt, a versenyzők utóéletét pár zárójeles szóval elintézte a szerző. Igaz ha azt nézzük hogy Allegra és Brayden előélete is csak a levegőbe lógott nem is lepődök annyira meg.
Szóval nem rossz de lehetett volna jobb is, ha kérdezik biztos nem ez lesz a KÖNYV, amit az írónőtől ajánlani fogok.
Népszerű idézetek
– Tehát akar! Jó! Akkor fogja meg a tollat, papírt, és vegyük át a többi teendőt! Mostanra eljutott a felöltözésig. Mit vett fel?
– Nem is tudom. Szoknyát. Nadrágot. Dorkót. Pólót, pulóvert. Golyóálló mellényt.
– Ezt mind? – hörrent a doktor. – A golyóálló mellényt minek?
– Mert ott volt.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó 88% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon-legenda 87% ·
Összehasonlítás - Chris Land: Jaguár árnyéka 97% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Mesés Marrákes 92% ·
Összehasonlítás - Szélesi Sándor: Az ellopott troll 92% ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Smaragdhajsza 94% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány ·
Összehasonlítás - J. H. Busher: Macskatalpú a zöld pokolban ·
Összehasonlítás - J. H. Busher: A Macskatalpú Brazíliában ·
Összehasonlítás - George Cooper: Magánügy 86% ·
Összehasonlítás