Mesemaraton (Mesemaraton 1.) 85% 478 csillagozás

El nem tudom mondani, hányadik újraolvasásom volt ez a 2020-as, igaz, az utolsó óta eltelt már némi idő. A jelenlegi járványhelyzetben nagyon jólesett a burleszkbe hajló jelenetek miatt belőlem feltörő nevetés, Athéna és Michel egymásra találása miatti sóhajok, (krémszappan forever), örökké emlékezetes lesz Hella Postor bourbon-tequlia-scotch keveréke (szerintem korona ellen is hat). Emellett lovak-tájak, nekem túrázónak nagyon hiányzik.
Aki kikapcsolódni szeretne, ezt vegye a kezébe!

Akárhogy is nézzük, ez egy rendkívül beteg könyv. :D Gyakorlatilag egy akció börleszk, vagy kaland börleszk, vagy minden egyben.
Nem emlékszem, hogy ez a második vagy a harmadik olvasásom volt-e. Elsőnek valamikor 13-14 évesen olvastam (idestova 12-13 éve :D), akkor anyukám bejött a szobámba, hogy mégis min vihogok ilyen hangosan. :D Most sajnos már nem tud könyv ilyen reakciót kicsalni belőlem, de azért magamban nagyon jókat mosolyogtam. Biztos vagyok benne, hogy ha elsőnek került volna a kezembe, kb. a falhoz vágtam volna a rengeteg szereplő miatt. Így, hogy ismertem már a történetet, időnként pislogtam, hogy ez most akkor ki is? Elsőre ehhez most nem lett volna türelmem egyáltalán.
Féltem, hogy csalódni fogok, mert újabban Meseanyó könyvei nem azt nyújtják, mint 10-12 éve, pedig én imádni akarom a műveit. Szerencsére ezzel tényleg semmi gondom nem volt. :)
Minden egyes szereplőt meg lehetett kedvelni a maga módján, mert még a gonoszokban is volt valami vicces, valami szerethető. Nem az a tipikus fekete-fehér történet/karakterek. Nyilvánvalóan Redford volt az abszolút favorit, de Athéna sem maradt el tőle messze. Kedveltem, hogy nagy nehezen Redford is megbarátkozott azzal, hogy neki is lehetnek érzelmei, hogy Telezsákból/Nítóból a végére Athéna lett. :) Athéna meg… szerintem minden kétbalkezes nő felismerheti magát a történet elején. Aztán meg csak szeretnénk hinni, hogy mi is ilyen belevaló csajok vagyunk. :)
A mellékszereplők is mindannyian viccesek voltak. Egyik nagyobb idióta, mint a másik. Igazából mindannyian egy klisének feleltek meg, de ez egyáltalán nem volt zavaró, határozottan ők tették a történetet kerek egésszé.
Szerettem a szóvirágokat, a helyenként előforduló nyelvújítást, mert itt VF még nem vitte túlzásba. Itt még tényleg gyönyörködtettek. Biztos, hogy 10-20 év múlva újra el fogom olvasni, ellenben a folytatástól tartok. A molyos százalék azt mondja, hogy jobb, mint az első, de biztos vagyok benne, hogy nekem kevésbé fog tetszeni. :D

Sajnos nekem ez nem tetszett most. Igazából szerintem nem jött át a könyv hangulata. Első próbálkozásom az írónőtől, de lehet, hogy az utolsó is. Abszolút nem bántásból írom, szerintem én vagyok ilyen szőrszálhasogató/egysíkú.

Még nem olvastam el egy teljes könyvet az írónőtől. Emlékeim szerint nagyon régen a kezembe került ez a könyve, de nem hiszem, hogy sokáig jutottam. Egyszerűen nem az én stílusom ez a fajta humor. De úgy látszik, hogy hamarosan megérek rá, mert a kezdeti nehézségek után sikerült ráhangolódnom. Egy percig sem lehet unatkozni. Már a lovas verseny önmagában is izgalmas lenne, de rengeteg mellékszál kapcsolódik hozzá. Ráadásul végtelenül változatos karaktereket teremtett az írónő. A főszereplők és a közöttük kialakuló romantikus szál is nagyon szerethető. Nem bánom, hogy adtam egy esélyt a könyvnek, s azt sem tartom kizártnak, hogy olvasok még az írónőtől. Meggyőzött.

Az elején hisztiztem. Húztam a számat. Puffogtam. „Ez nem tetszik, hát engem is elért a Fable korszak vége?”
És akkor megijedtem. Megráztam magam, hogy szakadjak el végre a kritikus rossz fajtámtól és csak élvezzem. Tegnap a buszon hazafelé, már horkantva lepleztem a nevetésemet, vagy épp elképedve emeltem le egy pillanatra az arcom elől a könyvet és bámultam ki az ablakon. spoiler

Ma reggel pedig befejeztem és rájöttem, hogy csak egy rossz érzés volt, a könyv és a stílus változatlanul remek! Kifejezetten örültem az előszó kiegészítésének (2004-es kiadás), miszerint több burleszk, paródia készült és azokat nagyon szerettem. Szóval: üdv újra a keblemen Vavyan Fable! ♥

A történet pedig kegyetlen. Kegyetlenül abszurd és mégis zseniális! Bolond karakterek egymás hegyén-hátán, prüszkölve röhögő lovak és furcsa szerzetek. A tömeg itt sem volt akadály az egész élvezésében, szóval köszönöm! :)

Azt mondják, hogy menjek egy másik szobába, aztán a másik szobából áthallatszó kuncogás a bajuk. Azt firtatják, miért könnyes a szemem és hogy látom így a betűket? Csettintgetnek a fülem mellett és morcosak, mert megint leégett a kávé – a héten már másodszor…

A családom néha nem túl toleráns ha: belefeledkezem egy könyvbe, hangosan / halkan röhögcsélek magamban vagy a külvilágot kizárva belemélyedek az olvasmányomba. Fable-t olvasok megint és ilyenkor megszaporodnak az elszakadásaim a külvilágtól, megszokhatták volna már és szerintem az ő saruk, hogy nem tették.

Tulajdonképpen ez a könyv történik, ha mindenféle idióta, kretén, beteges és beteg egybe zsúfolódik egy lovas terepversenyen, ahol a fődíj ugyan egymillió, de inkább a részvétel lényeg – kinek ezért, kinek azért. A szereplők sokfélék: filmcsillag, énekesnő, maffiózó, transzvesztita, narkolepsziás, exkönyvtáros, zsoldos-testőr és még sokan mások. A mezőny sokszínű, mindenki találhat magának kedvencet – az enyém Michel Redford!

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/07/vavyan-fabl…

Ezt a könyvet bátyám ajánlotta nekem. Nagyon tetszett. Annyit nevettem miközben olvastam.
:)

Igazából második könyvem volt az írónőtől, de imádom a stílusát. Vicces és izgalmas volt. Például elgondolkodtató, hogy Athéna magyar versek felolvasával fenyegette az amerikaiakat :D Viszont miután vége lett a versenynek már egyszerűen csak nem érdekelt a történet, át is lapoztam jó pár oldalt.
Rengeteg embertípussal találkozhatunk a könyvben, rengeteg féle problémával, amit a váltott szemszög mégjobban kiemel, és még érdekesebb lett az egész, megtudtuk az összes karakterről, hogy miért neveztek a versenyre, miért kell nekik a pénz.

Még egy őrület Vavyan Fable-tól. Sokszor vissza kellett lapoznom, mert elvesztettem a fonalat (ezek a becenevek… maga a cselekmény is elég követhetetlen volt, ráadásul mindenkinek volt vagy háromféle neve… ), sokszor felröhögtem, sokszor a fejemet fogtam. Nem volt rossz, de nem ez lesz a kedvencem tőle.

Ez a könyv a polcon magában röhögve szétesett. Teljesen. Amúgy felturbózott Rejtő, halálos poéngörgeteg az egész. Fárasztó. Élvezetes. De a hangulat is kell hozzá.