77. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Jégtánc 275 csillagozás

Vavyan Fable: Jégtánc Vavyan Fable: Jégtánc Vavyan Fable: Jégtánc

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jade baja elég korán meggyűlik „mintaszerű” szüleivel, akik elvárják tőle, hogy felnőttként – velük ellentétben – mindent elérjen ezen a világon. Beleveti magát inkább a nagybetűs Életbe, s nem is bánja meg, mert olyan tanítómestereket, mint Tilton, a méltósággal halódó szaxofonos, meg Bárd, a hótkomoly zsaruféle, manapság már csak az utcán találni… Abban a homályos zónában, ahol Jade küzd a megélhetésért, az embernek állítólag két választása van mindössze: a törvények szerint játszik, vagy figyelmen kívül hagy minden szabályt. Létezik-e harmadik út? A Jégtánc hősnőjének erre a kérdésre kell választ találnia. Míg szól a zene. Mielőtt kűrje véget ér…

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Fabyen, Budapest, 2015
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639300620
>!
Fabyen, Budapest, 1998
504 oldal · ISBN: 9638571225
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353112

Kedvencelte 112

Most olvassa 16

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Nefi
Vavyan Fable: Jégtánc

Imádtam!!!! Nagyon tetszett, élvezhetem minden sorát :) Embertelen jó, embernek való :))) Ebben a könyvben Vavyan Fable stílusa nagyon jó, de nincs benne annyi szójáték. A cselekmény pörgős, a karakterek kidolgozottak. Ez most nagyon jól esett. Fodor Ákos verse pedig csak emelte a könyv „értékét” :))
Hideg, téli, kukózós estékre egyszerűen tökéletes olvasmány egy csésze teával, vagy forró csokival :))

>!
Évy
Vavyan Fable: Jégtánc

Hosszú időbe telt míg elolvastam. Még anyu polcáról néztem ki, azt sem tudtam, hogy melyik könyvvel kezdjem. Erre esett a választásom – lényeges volt, hogy nem sorozatrész, egykötetes. Meg anyu is mondta, hogy jó könyv.
De lassan haladtam vele – kereshetnék kifogásokat, hogy meleg volt, ezért nem húztuk fel a redőnyöket, és ezért a sötétben nem tudtam olvasni. De ez csak kifogás. Az egyszerű igazság az, hogy nem tudtam annyira szeretni, mint akartam volna.
Az eleje egyáltalán nem tudott lekötni, másik könyvekbe is bele-belelapoztam, és sokkal jobban megragadtak. De azért csak olvastam tovább, mert anyu ajánlotta, és kíváncsi voltam a könyvre.
Hihetetlen volt egy-egy mondat, néha újra el kellett olvasnom, hogy akkor most mi van, ez most mi akar lenni? Különös volt a stílus, nekem nem jött természetesen, valahogy furcsa volt. Nem volt nekem könnyed, amitől néha olyan erőltetett volt.
Ez volt az első könyvem az írónőtől, lehet nem ezzel kellett volna kezdenem, vagy éppen máskor – de azt éreztem, hogy nekem olvasnom kell most tőle egy könyvet, és ilyenkor általában élvezni is szoktam, amit olvasok. De nem bántam meg. Mert jó volt, és mert – szokásomhoz híven – hátralapoztam, és elolvastam a végét. És olyan vége volt, hogy nem jöttem rá, hogy akkor most mi is a vége. :) Végre egyszer nem lőttem le a poént az előreolvasással. :D
Biztosan fogok olvasni más könyvet is Fable-től, van még pár a polcomon. :)

7 hozzászólás
>!
naravna
Vavyan Fable: Jégtánc

Ez az örök kedvence Fable regényem, még ha oly elcseszett is a borítója (igen, az új is). 13-14 éves korom óta kísér, 1-2 évente újraolvasom, és mindig ugyanúgy tetszik. Jade sorsa cseppet sem hasonlít az enyémre, de mégis annyira tudok vele azonosulni, hogy újra és újra végigizgulom a történetet, spoiler, és minden ugyanúgy fáj, dühít, bizserget, mintha én lennék ott Jade helyett. Mesés.

1 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
Vavyan Fable: Jégtánc

A második Fable könyvem. Az első a Sárkánykönny volt, amit két éve olvastam és jobban tetszett, mint emez.
Valahogy a Jégtáncon nem nevettem, nem izgultam. Azok a tipikus szótekervények is inkább zavartak, mint mulattattak. Jade karaktere sem fogott meg…de akkor mégis mi a fészkes fenére adtam egyáltalán csillagot? Számomra is megdöbbentő, de Tilton karaktere, monológjai miatt. Nagyon megkedveltem a vén szaxist. Olyannyira, hogy nem érdekeltek a könyv hibái. Nem érdekelt, hogy számomra életidegen és megfoghatatlan a többi szereplő, nem érdekeltek az idegesítőn túlírt körmondatok, civakodós párbeszédek, mert ott volt Tilton, aki – ennek az egésznek az ellenpólusaként – az egyik legvalóságosabb, legfontosabb emberi tulajdonságokat képviselő könyvhős, akiről valaha olvastam ponyva krimi lapjain.
Tiltonnak jár az öt csillag. A körítés miatt vontam le kettőt…plusz így pár nap érlelődés után a kompletten beleírt bűn rossz egeres és egyéb poénokért, amiket az írónő nem is értem miért firkantott bele, fél pontot még levonok.
Túl szőrösszívű vagyok?

>!
Black_Angel
Vavyan Fable: Jégtánc

Eszméletlen! 5 perce fejeztem be, és szóhoz sem jutok. Imádtam, a végén már faltam a betűket,izgultam mi lesz.. Nagyszerű volt, tele humorral,kalanddal.. minden itt volt ami kellett. nem is tudok mást írni..:D

>!
mea0810
Vavyan Fable: Jégtánc

Be kell vallanom már régóta a polcomon pihent a könyv (persze az apró betűs kiadás) valamiért csak halogattam az olvasást és most örülök, hogy végre rászántam magam az olvasására:)
A karakterek nagyon szerethetőek. Tilton, Bárd és Jade mind – mind másért lopták be magukat a szívembe:)
A történet végig érdekes és izgalmas, több szálon futó és akcióban gazdag.

>!
KillerCat
Vavyan Fable: Jégtánc

Tele van érzelemmel,sokszor olvastam már. A borító nem lett kedvenc,de úgy is a belbecs számít.

Kedvenc mondatok:

„Ha most a kezembe ajánlod a főzőkanalat, kiborítalak a bőrödből és a csontvázadon fogok xilofonozni.”
„Nem legyőznöd kell másokat; elég, ha bárkivel elboldogulsz.”
„Ha olyan messze laknál, amilyen hülye vagy, sose érnél haza.”

>!
simon_dio
Vavyan Fable: Jégtánc

Számomra csalódás volt. Nekem nem adta vissza azt az igazi „Fable-stílust” és a cselekmény is lassú volt.
De a karakterek abszolút kedvenceim lettek, míg olvastam, és még így sem maradtam humor nélkül. Nem bántam meg, hogy megvettem :-)

>!
Röfipingvin MP
Vavyan Fable: Jégtánc

Hát hiába, vannak receptek, amik szinte mindig működnek.

>!
linokumiko
Vavyan Fable: Jégtánc

Már majdnem el is felejtettem mennyire szeretem a Fable-könyveket. Aztán anyám előállt a könyveivel, hogy válogassak, vigyek (zárójelben megjegyzem cirka két éve, a váláskor vitte magával ezeket). Nosza, nem kellett több, felnyaláboltam a Fable könyveket elsőként. Emlékeztem, hogy tiniként mennyire szerettem. Hát most is a kezembe vettem, tetszene-e még? Még mindig szeretem. Sőt egyenesen imádom!
Lehengerlő az írói stílus, a fordulatos-pörgős cselekmény, a karakterek, a helyszínek. A szövege, jesszus de imádom a dumáját! :D
Legjobban talán azt szeretem a Fable könyvekben, ahogyan le vannak írva a dolgok, akár egyszerűekről is legyen szó. Ahogy olvasok szinte érzem a tea ízét, hallom a gyöngytyúkok rikácsolását és Bárd érdes blues hangját, Tilton játékát a szaxofon, érzem a ködös, párás levegőt, tök szexi Montana testére simuló öltönyét, Chris-Max meleg mosolyát…
Egyszerűen fantasztikus. Olvasnom kell még Fable-t. :D

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353112

Népszerű idézetek

>!
jadett

Csinálj, amit akarsz, de viszonylag csekély emberáldozattal.

35. oldal

18 hozzászólás
>!
Azazel

Nem legyőznöd kell másokat; elég, ha bárkivel elboldogulsz.

7 hozzászólás
>!
Csi P

Legyél te partnere Drakulának az éjféli bálban. Vagy tudod mit?! Álljon a hátadba egy nagybőgő és a kolera pengesse!

62. oldal

>!
Rekosz

Ha olyan messze laknál, amilyen hülye vagy, sose érnél haza.

>!
whiskas

…Hozzád képest még egy hóember is parázslik. Igyál egy whiskyt, verj meg egy polgárt, és menj a francba, tetű zsaru.
– Tudsz bánni a férfiakkal – bólintott Bárd, majd székét a pódium felé fordítva, átadta magát a műélvezetnek.

Kapcsolódó szócikkek: Bárd · Jade
>!
Cheril 

Önmagadhoz képest bármi lehetsz, elég, ha leszámolsz a saját agyaddal. Alighanem a politikusok is így keletkeznek.

>!
Azazel

Az ember választja a betegségeit.
Én ezt választottam, ebbe menekültem, mert azt hittem, nem kínálkozik más megoldás. Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod magadban a harmóniát, betegséget választasz.
Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És akkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg átkozottul pusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle.
Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne korholt *tünetekkel* címkézd fel a bajt. Vállald magadat! S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl.
Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a tömérdek haszontalanságra. Egyszercsak összeroppanunk e sok fölös teher alatt.

1 hozzászólás
>!
Bagneso

Rádöbbent, milyen termékenyítő az egyedüllét, amelytől a legtöbben szorongva rettegnek, s hinni vélte: némelyik magányost azért gyötri tébolyulttá a magában-lét, mert rossz a társasága.

254. oldal

>!
Nefi

Az ember választja a betegségeit. Én ezt választottam, ebbe menekültem, mert azt hittem, nem kínálkozik más megoldás. Tudod, amikor elfog a herót, amikor az élet minden rezdülésében csupán terhes kihívást látsz, amikor jobban esik keseregve nyavalyogni, irigyen gyűlölködni, mintsem épeszű dolgot cselekedni, amikor feladod magadban a harmóniát, betegséget választasz. Azt hiszed, jól elbújtál a terhek elől, téged hagyjanak a francba, elvégre te beteg vagy. És ekkor az is leszel, jönnek sorban a tünetek, és te tényleg átkozottul lepusztulsz, önnönmagadat füstölöd ki a tutinak hitt, helyes kis menedékedből. Szóval, amikor az élet valami kínos helyzetet bűvöl eléd, ne bújj el előle. Nem lehet elbújni. Ne gyűlölettel kezeld, ne koholt „tünetekkel” cimkézd fel a bajt. Vállald magad. S ha a saját szemedbe nézel, meglátod, semmi sem olyan súlyos, amilyennek látszik, a problémák orvosolhatók, viszont a neurózis, a stressz, ha engedsz neki, tényleg megöl. Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe sem jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva elrohanunk magunk mellett, már kölyökkorunkban, hisz készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek haszontalanságra. Egyszercsak összeroppanunk e sok fölös teher alatt.

57. oldal

4 hozzászólás

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Jade · Bárd


Hasonló könyvek címkék alapján

Julie Garwood: Árnyéktánc
Julie James: A hamis partner
Karen Rose: Vigyázz rám
Jayne Ann Krentz: Örökkön örökké
Terry Pratchett: Baff!
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a sziszifuszi szerelem
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Fred Vargas: Talpra, halottak!
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek