Galandregény (Halkirálynő 12.) 39 csillagozás

Vavyan Fable: Galandregény

Denisáék ​nyaralnak. Martin egyedül marad a macskákkal; azok persze megszínesítik a napjait. Hamarosan bebizonyíthatja, hogy képes helyettesíteni szuperzsaru nővérét. Magától értetődik, elvégre ő egy überkopó.

Nincs idő extrémhorgolásra. A perverz ikrek, akik ráadásul halottak, trillió teendővel halmozzák el az ifjú nyomozót. A hírneves regényíró szomszéddal rivalizáló ismeretlen szerző részletekben adagolt fogalmazványai is felvetik a gyanút, hogy a horrorisztikus történet nem teljesen fikció. Martin és csapata erre is rámozdul.

Piti gengszterek, üzletemberként köztisztelt maffiózók, sorozatgyilkosok és más latrok kerülnek célkeresztjükbe.

Nyár van és globális felmelegedés, egyik vihar éri a másikat, érzelmi és hormonviharok is. Martin társnője, Tasha Melody nem könnyű préda. Sőt, tán nem is préda.

*

„Ám ekkor éktelen üvöltözéssel a pályaudvar síkideg csőszei rontanak ránk. Hát persze, az állandósult terrorveszély! Szép új világ: robbantók,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Fabyen, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639300750
>!
Fabyen, Budapest, 2017
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639300743

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Denisa Wry


Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
GytAnett P
Vavyan Fable: Galandregény

Annyi rosszat hallok/olvasok VF újabb könyveiről, meg hát én is érzem a különbséget, hogy mindig félve kezdek bele a kb. 2010 után kiadott könyveibe.
Nem is értem, hogy hogy bírta a könyv felhúzni az értékelésem 4.5 csillagra, mert az elején nagyon nem voltam vele megbékülve. Mit az elején? Majdnem az első felében.
Kezdjük azzal, hogy ez nem Halkirálynő. Ez csak egy spin-off része a sorozatnak. Itt Martin Wry a szereplő, nem Denisa, innentől kezdve ezt a kötetet nem tekintem a sorozat közvetlen részének. Éppen emiatt tartottam a könyvtől, amikor először hírét vettem, hogy Martin szemszögéből kapunk egy történetet. Természetesen ezt el is felejtettem, mire eljutottam az olvasásig, így nagyon meglepődtem.
Szeretem Meseanyó nyelvi kreativitását és szóvirágait, azonban itt már nagyon sok volt. A kevesebb ebben az esetben több lett volna. Rettentően zavart, hogy folyamatosan valami új szóösszetételbe botlok, ami valahogy túl modern volt. Nem is tudom igazán jól megfogalmazni. Valószínűleg ez Martin karakteréhez akart tartozni, de azért nem gondolnám a srácot ennyire szétesek lazának.
A történet továbbra is a valóságból veszi az alapot, természetesen sokkoló és megdöbbentő, de különösebb reakciót már nem tud belőlem kiváltani. Ezt részben a világra fogom és a híradásokra, de lehet, az is benne van, hogy egy kicsit megcsömörlöttem VF krimijeitől. Nem tudom. Következő hónapban inkább egy kicsit más műfajba nézek bele, és majd kiderül. :)
Martinnak nem volt egyszerű dolga, hirtelen több ügy is a nyakába szakadt. Nyilván igyekszik minél jobban helyt állni, elvégre olyan családtagok állnak előtte mintaként, mint Denisa és Belloq. :) Valószínűleg éppen emiatt az sem zavarta, ha a bürokráciával szembe kellett mennie, ha a nyomozás éppen ezt kívánta meg. Bevallom, nekem már egy kicsit sok volt. A végére már nem bírtam követni, hogy ki kinek az embere, ki miért bűnös. Számomra valahogy sok volt az infó egy könyvre. spoiler
Örülnék neki, hogy ha folytatódna egyébként Martin története. spoiler Tetszik a karaktere alapvetően, meg ahogyan a dolgokhoz hozzááll, csak ne Halkirálynő kötet legyen és boldogan fogom várni. :)
Sajnálom, hogy Cydből nem kaptunk többet, de Quasimodo is csak említés szintjén volt.
Fájt a szívem, amikor kaptuk egy pár oldalt Belloq szemszögéből. Fájt, hogy ez nem volt több. :( Rettentően hiányoztak. :( spoiler
Az a meglepő, hogy sokkal több rosszat tudok mondani erre a részre, mint jót, mégis megadom neki a 90%-ot. A szívem valahogy ezt diktálja. Meg hát egy kicsit elfogult vagyok, azt hiszem. :)

>!
ViraMors P
Vavyan Fable: Galandregény

Azzal kezdeném, hogy végeredményben élveztem a könyvet. Ettől függetlenül erősen vegyes érzelmeket hagyott bennem, az első felében ugyanis folyamatosan túlzásnak éreztem a nyelvi hiperaktivitást. És mielőtt azt hihetném, hogy velem van a probléma, levettem a polcról a sorozatot nyitó Kommandót és a Dszinneket, és ott nem voltak ilyen problémáim. Szeretem a nyelvi virtuozitást és kreativitást, de van egy határ, ami után egyszerűen túlzásnak érzem. A második felére meg nem tudom megmondani, hogy csak beleszoktam az aktuálisba, vagy nem annyira hiperaktív, de feleannyira sem borzolta az idegeimet, mint az első fele.
Ezen túllépve jó volt, Halkirálynősen kacskaringós történet, néhány párhuzamosan futó, rémtörténetbe illő nyomozás, az aktuális trendek és dilik ipari szintű kifigurázása. Mondjuk mennyiségét tekintve ez utóbbi is erősen öncélúnak hatott időnként… A főszerepben ezúttal Martin Wry, Denisa öccse, spoiler, aki mindent megtesz azért, hogy véletlenül se rontsa akár Denisa, akár Belloq hírnevén. spoiler
Pörgős könyv, olvastatja magát, de a fentebb leírtak miatt nem teljesen őszinte a mosolyom.

>!
KillerCat P
Vavyan Fable: Galandregény

Imádtam minden sorát! Nevettem,könnyeztem,izgultam,lazultam. Fable még mindig tökéletes. Fantasztikus,ahogy napjaink rákfenéjét beleszövi a regényeibe,társadalomkritika és léleképítmény a javából.

1 hozzászólás
>!
Fairymysz
Vavyan Fable: Galandregény

Nagyon nem tudtam eldönteni, hogy 3,5 vagy 4 csillag, de végül a kevesebb maradt. Én egy Vavyan Fablétól, egy Meseanyótól, attól az írótól, aki kiskamasz korom óta kedvencem és mindig úgy vártam a könyveit, mint a megváltást, nem ezt vártam. Az utóbbi pár könyve igazán csalódás volt, pedig azt hittem, hogy Fable könyveit mind imádni fogom életem végéig. Kár, hogy nem.
Talán hagyni kellene már a Halkirálynő és Vis Major témát és keresni valami másikat.
Nem tudom, ezzel a könyvvel mi volt a cél? Előrevetíteni, Denisa és Daniel elvonultát és Martin, Tasha netán Ella előtérbe kerülését? Martin és Tasha lesz az új Daniel és Denisa? Mert, akkor én nem kérek belőle. Martint én nem ilyennek képzeltem, nem ilyet vártam tőle. Mikor először olvastam róla, a Ki feküdt az ágyamban? című könyvben, már ott imádatom tárgya volt, azzal a bizonyos héttörpés akciózással (szó szerint a könnyeim potyogtam a röhögéstől). És azóta is szerettem vagány, jókedvű és simlis karakterét. Ebben a könyvben Martint kiherélték.
Ami meg a bűnügyeket illeti: sajnos mind olyan, amit nap, mint nap hallunk a médiában. Sokkolnak, de meg nem lepnek.
Sajnálom. Annyira vártam ezt a könyvet, annyira akartam imádni. Jelenleg talán csak kedvelem… egy kicsit.

(A könyv vége felé valahol a 230-250. oldal táján volt egy fura mondat, aminek mintha hiányzott volna a fele. Csak nálam, vagy minden kötetben? És csak nekem fura vagy ott tényleg gáz van???)

1 hozzászólás
>!
kriszet
Vavyan Fable: Galandregény

Most aztán bajban vagyok, mert én igazán szerettem Vavyt.
Igen a lényeg a múlt időn van.
Könyv ez meg minden…de már nem az enyém. Minden bántás nélkül írom, hogy az a Vavy akinek a könyveiért képes voltam végig nyálazni az összes utcai árus dobozkáját, amiért rohanni kellett, hogy ne fogyjon el idő előtt a boltból, akinek a könyveit pont ezer és egyszer olvastam el újra és újra szó szerint rongyosra, nos az a Vavy már elmúlt, ellebegett az idők szárnyán, megváltozott, elhalványodott, megfakult.
Hol van már a My fair lord, a Démontangó, a Szennyből az angyal, a Vis Major kötetek….
Talán a végleges törést az okozta, amikor összemosódott a Halkirálynő és Vis Major sorozata. Minden évben epedve vártam, hogy mikor jelenik meg az új Vavy. Már évek óta nem várom.

Sajnos ez nem Halkirálynő sorozat, ez Martinról szól Denisa tesójáról, akiről merőben más kép élt bennem az eddigi sztorik után. Ez a könyv elsétált a Halkirálynő limbó léce alatt.
Sajnálom.

>!
borga
Vavyan Fable: Galandregény

Végre ez most megint jó volt, földközeli, de odamondogatós, múltból otthonosan nyelvújraalkotós, jó mértékkel érzelmes, pörgős, tökös, régi kedvenceket kis kameókban vagy érdemi szerepben felvonultatós. Bár a nyaralós zűrzavar valóban elég öncélúan túltragikus.

>!
matka P
Vavyan Fable: Galandregény

Lehet, h velem van a baj, v csak kezdek kiöregedni az írónő könyveiből, de mostanában már nem sikerül elvarázsolódnom tőlük. :-(
Kicsit gyengének, százszor ismételtnek éreztem a történetet, Martin stílusa pedig határozottan idegesített (pedig régen kedvencem volt Ellával együtt, aki szintén elég színtelen karakterré "érett").
Viszont jár a 4 csillag, az előző könyvhöz képest mindenképp felüdülés volt.

>!
Habók P
Vavyan Fable: Galandregény

Nem a legjobb a Halkirálynők közül, de nekem ez is tetszett. Volt egy-két rész (pl. a placentás), amit nem kellett volna ennyit ragozni, de a cinyók, a bagoly, a szomszéd, az extrém-horgolás rendben volt. A szójátékok zöme most nem volt fárasztó, a kalandok rendben voltak. Sajnos már annyi kedvencem van a szereplők közül, hogy állandóan hiányolok néhányat – hát most nagyon sokat. De Tasha is ígéretesnek tűnik.

>!
Maszatostappancs
Vavyan Fable: Galandregény

Denisáék nyaralnak, ezért belőlük max 15 oldal jut, az is leginkább körömrágós, és marad nekünk Martin, aki nekem sokkal jobb fejnek tűnt a korábbi regényekben. Amíg nem ő volt az elbeszélő, egy vagány, kicsit lökött srácnak tűnt, de hát ő sajnos nálam még semmiképpen nem egy Isten Lába.
Nagy lendülettel vetettem magam a könyvre, majd erősen pilláztam, mert nagyon-nagyon kellett figyelnem a nyelvi fordulatokra az első mondattól kezdve, azaz nem tudtam igazán gyors olvasni, fel kellett fognom, hogy miről is van szó pontosan. Ez alapból nem lenne baj, sőt, de amikor több furmányos szó is megbújik és hosszú mondatokon keresztül, akkor már inkább zavaró.
A nyomozós szál okés, és értem én, hogy Daniel és Denisa már megérdemli a nyugis éveket és nem nagyon lehet róluk több bőrt lenyúzni, de Martin nekem egy ful bizonytalan fickónak tűnt akin Denisáék barátai segítenek előre bukdácsolni. A legkedvencesebb részeim Cyd oldalai, kár, hogy nagyon kevés volt belőle, ott visszatért a régi “hang” és érzés, hogy igen, ezért szerettem én a korai halkirálynőket, nem lehetne egy full Cyd részt kapni?

>!
Real_Aaron_Martin
Vavyan Fable: Galandregény

Túlzottan nem mondok újat azt hiszem, ha öt csillagot adok erre a könyvre és csak annyit írok, hogy: Fable egy istennő, és mindig is az volt, és Ő nem tud rosszat írni.
Hát, igen, valami ilyesféle volt ez a rész is. Akárcsak a többi Halkirálynő, amit eddig sikerült beszereznem és elolvasnom, a Galandregény sem okozott csalódást. Martin főszereplésével is csodás volt a könyv, a poénok ugyanúgy a régiek, a beszólások és oltások hihetetlenek. Ahogy Vavyan le tudja írni a dolgokat…. á, teljesen kész voltam tőle. Visítva, fetrengve, emberről és istenről megfeledkezve röhögtem, semmi más nem számított, csak a könyv. Elég erősen a MÉGMÉGMÉG kategóriába tartozott ez a könyv is. (Azt hiszem egy darabig nem is leszek képes Fable-n kívül mást olvasni, de ez nekem meg a könyvbiznisznek csak jót jelenthet)
Egy szóval illetve a könyvet: csodás. Mindenkinek ajánlom, aki szereti Fable-t, annak azért, aki meg nem, annak meg azért, mert garantáltan megszereti tőle. :)


Népszerű idézetek

>!
GytAnett P

– Jogász becsszó?! Az olyan, mint az unikornis?

139. oldal

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

– Verjetek agyon, ha megint hírolvasgatásra vetemednék!

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Denisa Wry
>!
Andrée P

A Föld pedig dobókocka alakú, és az a három majom tartja a hátán, amelyik nem lát, nem hall, nem beszél.

129. oldal

>!
almamag 

Tasha a fürdőszobából jelenti, hogy tiszta, majd hozzáfűzi: valójában retkesül szutykos, és csak azért nem ragad vécékefét, mert vasakarattal fogja vissza magát.

33. oldal

1 hozzászólás
>!
diamondfox

Neked csak kaland a gyilkolás?! Kaland, mint a bázisugrás, macskafürdetés?!

154. oldal

>!
diamondfox

– Frank a legfiatalabb Lecturo testvér – folytatom. – Némileg szellemileg fogyatékos, Frankenstein a csúfneve. Lehetséges, hogy évtizedekkel ezelőtt ő defenesztrálta az apjukat, miután besokallt a molesztáló, ütlegelő fatertól.
Defene…? – nyögi Ruby. – Mit csinált vele?
– Kihajította az albakon, hogy az régen elterjedt volt a királyi, főúri várakban. Más módszer is akadt persze. Például egy szolga jó pénzért gyertyát állított az ablakba, midőn urasága a várfalon lévő pottyantófülkébe vonult trónolni. E jelre az ellenség fülkéstől leágyúzta a gyanútlanul székelő főnemest. Ezzel le is zárult a várvívás.
– Szarhosszal győztek – összegzi Zsöti.

197-198. oldal

>!
diamondfox

– Tudod, mandrókám, zsengébb koromban én is imádtam baromságot baromságra halmozni, de ahogy korosodik az ember, úgy nő benne a halálfrász. Mostanában azt tervezem, hogy természetes úton fogok meghalni, elvégre úgy is születtem. Neked nincs kedved hozzá?

246. oldal

>!
MSE71

(…) Már ez is kiveszőben van, tudom, mert farmergyerek voltam. Ebbe most nem megyek bele, ugyanis Scott marhára fintorog. Persze, ő született városi csóka…
– Aztán ez miért olyan nagy baj neked, paraszt srác? Tehetek én arról, hogy te még a látómezőt is felszántanád? Fogadok, hogy nálatok a tévében még a Dallas megy!
– Mire vágsz fel, betontapló? Mitől akkora cukor, hogy téged habos-fodros bölcsőben ringattak, és még a farkadba is masnit fontak a dadusok?
– Neked meg szalonna lóg a kocsid tükrén, illatosító gyanánt! Te kapcahős!
– Mire vagy lavórarcú, városi tahó? Hogy betoplacc volt a gyerekszobád? Akkor láttál füvet, amikor szívtad!
– Szétültetlek benneteket! – morranok zordan.

>!
MSE71

Ha az elképed ige nem létezne, Lecturo arca láttán megalkotnák.

>!
MSE71

Nem túl meggyőzően színleli a mitsemértést. Időpocsékolás lenne hazugságvizsgálóra kötni.


Hasonló könyvek címkék alapján

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nyársat nyelt rendőr
Molnár Anna Lujza: Betli
Rita Falk: Télikrumpligombóc
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Peter F. Wolf: Bevállalós játék
Julie Garwood: Árnyéktánc
Julie James: A hamis partner
Réti László: Kaméleon
Leslie L. Lawrence: A rodzsungok kolostora
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt