Galandregény (Halkirálynő 12.) 56 csillagozás

Vavyan Fable: Galandregény

Denisáék ​nyaralnak. Martin egyedül marad a macskákkal; azok persze megszínesítik a napjait. Hamarosan bebizonyíthatja, hogy képes helyettesíteni szuperzsaru nővérét. Magától értetődik, elvégre ő egy überkopó.

Nincs idő extrémhorgolásra. A perverz ikrek, akik ráadásul halottak, trillió teendővel halmozzák el az ifjú nyomozót. A hírneves regényíró szomszéddal rivalizáló ismeretlen szerző részletekben adagolt fogalmazványai is felvetik a gyanút, hogy a horrorisztikus történet nem teljesen fikció. Martin és csapata erre is rámozdul.

Piti gengszterek, üzletemberként köztisztelt maffiózók, sorozatgyilkosok és más latrok kerülnek célkeresztjükbe.

Nyár van és globális felmelegedés, egyik vihar éri a másikat, érzelmi és hormonviharok is. Martin társnője, Tasha Melody nem könnyű préda. Sőt, tán nem is préda.

*

„Ám ekkor éktelen üvöltözéssel a pályaudvar síkideg csőszei rontanak ránk. Hát persze, az állandósult terrorveszély! Szép új világ: robbantók,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Fabyen, Budapest, 2017
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639300743
>!
Fabyen, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639300750

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Denisa Wry


Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
GytAnett P
Vavyan Fable: Galandregény

Annyi rosszat hallok/olvasok VF újabb könyveiről, meg hát én is érzem a különbséget, hogy mindig félve kezdek bele a kb. 2010 után kiadott könyveibe.
Nem is értem, hogy hogy bírta a könyv felhúzni az értékelésem 4.5 csillagra, mert az elején nagyon nem voltam vele megbékülve. Mit az elején? Majdnem az első felében.
Kezdjük azzal, hogy ez nem Halkirálynő. Ez csak egy spin-off része a sorozatnak. Itt Martin Wry a szereplő, nem Denisa, innentől kezdve ezt a kötetet nem tekintem a sorozat közvetlen részének. Éppen emiatt tartottam a könyvtől, amikor először hírét vettem, hogy Martin szemszögéből kapunk egy történetet. Természetesen ezt el is felejtettem, mire eljutottam az olvasásig, így nagyon meglepődtem.
Szeretem Meseanyó nyelvi kreativitását és szóvirágait, azonban itt már nagyon sok volt. A kevesebb ebben az esetben több lett volna. Rettentően zavart, hogy folyamatosan valami új szóösszetételbe botlok, ami valahogy túl modern volt. Nem is tudom igazán jól megfogalmazni. Valószínűleg ez Martin karakteréhez akart tartozni, de azért nem gondolnám a srácot ennyire szétesek lazának.
A történet továbbra is a valóságból veszi az alapot, természetesen sokkoló és megdöbbentő, de különösebb reakciót már nem tud belőlem kiváltani. Ezt részben a világra fogom és a híradásokra, de lehet, az is benne van, hogy egy kicsit megcsömörlöttem VF krimijeitől. Nem tudom. Következő hónapban inkább egy kicsit más műfajba nézek bele, és majd kiderül. :)
Martinnak nem volt egyszerű dolga, hirtelen több ügy is a nyakába szakadt. Nyilván igyekszik minél jobban helyt állni, elvégre olyan családtagok állnak előtte mintaként, mint Denisa és Belloq. :) Valószínűleg éppen emiatt az sem zavarta, ha a bürokráciával szembe kellett mennie, ha a nyomozás éppen ezt kívánta meg. Bevallom, nekem már egy kicsit sok volt. A végére már nem bírtam követni, hogy ki kinek az embere, ki miért bűnös. Számomra valahogy sok volt az infó egy könyvre. spoiler
Örülnék neki, hogy ha folytatódna egyébként Martin története. spoiler Tetszik a karaktere alapvetően, meg ahogyan a dolgokhoz hozzááll, csak ne Halkirálynő kötet legyen és boldogan fogom várni. :)
Sajnálom, hogy Cydből nem kaptunk többet, de Quasimodo is csak említés szintjén volt.
Fájt a szívem, amikor kaptuk egy pár oldalt Belloq szemszögéből. Fájt, hogy ez nem volt több. :( Rettentően hiányoztak. :( spoiler
Az a meglepő, hogy sokkal több rosszat tudok mondani erre a részre, mint jót, mégis megadom neki a 90%-ot. A szívem valahogy ezt diktálja. Meg hát egy kicsit elfogult vagyok, azt hiszem. :)

>!
ViraMors P
Vavyan Fable: Galandregény

Azzal kezdeném, hogy végeredményben élveztem a könyvet. Ettől függetlenül erősen vegyes érzelmeket hagyott bennem, az első felében ugyanis folyamatosan túlzásnak éreztem a nyelvi hiperaktivitást. És mielőtt azt hihetném, hogy velem van a probléma, levettem a polcról a sorozatot nyitó Kommandót és a Dszinneket, és ott nem voltak ilyen problémáim. Szeretem a nyelvi virtuozitást és kreativitást, de van egy határ, ami után egyszerűen túlzásnak érzem. A második felére meg nem tudom megmondani, hogy csak beleszoktam az aktuálisba, vagy nem annyira hiperaktív, de feleannyira sem borzolta az idegeimet, mint az első fele.
Ezen túllépve jó volt, Halkirálynősen kacskaringós történet, néhány párhuzamosan futó, rémtörténetbe illő nyomozás, az aktuális trendek és dilik ipari szintű kifigurázása. Mondjuk mennyiségét tekintve ez utóbbi is erősen öncélúnak hatott időnként… A főszerepben ezúttal Martin Wry, Denisa öccse, spoiler, aki mindent megtesz azért, hogy véletlenül se rontsa akár Denisa, akár Belloq hírnevén. spoiler
Pörgős könyv, olvastatja magát, de a fentebb leírtak miatt nem teljesen őszinte a mosolyom.

>!
KillerCat
Vavyan Fable: Galandregény

Imádtam minden sorát! Nevettem,könnyeztem,izgultam,lazultam. Fable még mindig tökéletes. Fantasztikus,ahogy napjaink rákfenéjét beleszövi a regényeibe,társadalomkritika és léleképítmény a javából.

1 hozzászólás
>!
Ananiila P
Vavyan Fable: Galandregény

Annyira örülök, hogy végre leírhatom ezt a szót egy új Vavyan Fable könyv kapcsán: tetszett!
Valószínű magasabb lett az ingerküszöböm, illetve az írónő is visszafogta a szóvirágokat, mert most komfortosan bele tudtam helyezkedni a történetbe, nem kellett újraolvasnom egy mondatot sem, hogy felfogjam az értelmét, és volt rész amin könnyesre röhögtem magam.
Nagyon tetszett, hogy Martin volt a főszereplő, ő régi kedvencem, és annak is örültem, hogy nem borult ránk a többi szereplő, mert bizony engem már nagyon idegesített a sok egyformán beszélő, egysíkú karakter, aki mindenkinél okosabbnak és felsőbbrendűnek tartja magát. (bizony meg is utáltam őket egy kicsit)
Imádtam Kleptó cicát és Tasha is reménykeltő új szereplő. A krimi szál olyan amilyen, eddig sem azért szerettem ezt a sorozatot.
Ha belegondolok, én kb. 25 évet öregedtem azóta, hogy megismerkedtem a sorozattal a szereplők meg öregedtek talán 10 évet. (Én is abban az időszámításban szeretnék élni!)
Remélem lesz még folytatás.

És már csak egy könyvet nem olvastam az írónőtől!

>!
Fairymysz
Vavyan Fable: Galandregény

Nagyon nem tudtam eldönteni, hogy 3,5 vagy 4 csillag, de végül a kevesebb maradt. Én egy Vavyan Fablétól, egy Meseanyótól, attól az írótól, aki kiskamasz korom óta kedvencem és mindig úgy vártam a könyveit, mint a megváltást, nem ezt vártam. Az utóbbi pár könyve igazán csalódás volt, pedig azt hittem, hogy Fable könyveit mind imádni fogom életem végéig. Kár, hogy nem.
Talán hagyni kellene már a Halkirálynő és Vis Major témát és keresni valami másikat.
Nem tudom, ezzel a könyvvel mi volt a cél? Előrevetíteni, Denisa és Daniel elvonultát és Martin, Tasha netán Ella előtérbe kerülését? Martin és Tasha lesz az új Daniel és Denisa? Mert, akkor én nem kérek belőle. Martint én nem ilyennek képzeltem, nem ilyet vártam tőle. Mikor először olvastam róla, a Ki feküdt az ágyamban? című könyvben, már ott imádatom tárgya volt, azzal a bizonyos héttörpés akciózással (szó szerint a könnyeim potyogtam a röhögéstől). És azóta is szerettem vagány, jókedvű és simlis karakterét. Ebben a könyvben Martint kiherélték.
Ami meg a bűnügyeket illeti: sajnos mind olyan, amit nap, mint nap hallunk a médiában. Sokkolnak, de meg nem lepnek.
Sajnálom. Annyira vártam ezt a könyvet, annyira akartam imádni. Jelenleg talán csak kedvelem… egy kicsit.

(A könyv vége felé valahol a 230-250. oldal táján volt egy fura mondat, aminek mintha hiányzott volna a fele. Csak nálam, vagy minden kötetben? És csak nekem fura vagy ott tényleg gáz van???)

1 hozzászólás
>!
klaratakacs +SP
Vavyan Fable: Galandregény

Végre!!! Újra egy olyan Fable-regény, amit igazi élvezettel olvastam, izgulva, rötyögve, estébe nyúlóan, majd reggel alig várva, hogy délután végre folytathassam. Tökéletesen hozta a Halkirálynő hangulatot, még akkor is, ha Denisa és örök szerelmem Belloq szinte csak lábjegyzetként szerepeltek.
Volt itt kaland, volt gyilkosság, aberrás és maffiás egyaránt. Volt izgalom, meg szuperhősök, most éppen Martin Wry és Tasha személyében. Remek páros, szuper mellékszereplőkkel! Zsöti és Scott Ki az igazibb férfi?-vitáját párszor már végighallgattam élőben, kollegáknál, de ettől még vinnyogtam rajta, mikor őket olvastam. Martint amúgy is mindig bírtam,
A könyvet élvezetessé tette, hogy a szóragozás Fable részéről most nem ment át unalmasba, a gyúrórudi-kifejezést igyekszem ezután aktív szókincsem részévé tenni, annyira tetszett.
Várom a folytatást, remélem lesz!

>!
kriszet_Paulinusz
Vavyan Fable: Galandregény

Most aztán bajban vagyok, mert én igazán szerettem Vavyt.
Igen a lényeg a múlt időn van.
Könyv ez meg minden…de már nem az enyém. Minden bántás nélkül írom, hogy az a Vavy akinek a könyveiért képes voltam végig nyálazni az összes utcai árus dobozkáját, amiért rohanni kellett, hogy ne fogyjon el idő előtt a boltból, akinek a könyveit pont ezer és egyszer olvastam el újra és újra szó szerint rongyosra, nos az a Vavy már elmúlt, ellebegett az idők szárnyán, megváltozott, elhalványodott, megfakult.
Hol van már a My fair lord, a Démontangó, a Szennyből az angyal, a Vis Major kötetek….
Talán a végleges törést az okozta, amikor összemosódott a Halkirálynő és Vis Major sorozata. Minden évben epedve vártam, hogy mikor jelenik meg az új Vavy. Már évek óta nem várom.

Sajnos ez nem Halkirálynő sorozat, ez Martinról szól Denisa tesójáról, akiről merőben más kép élt bennem az eddigi sztorik után. Ez a könyv elsétált a Halkirálynő limbó léce alatt.
Sajnálom.

>!
sztrapacska1213 P
Vavyan Fable: Galandregény

A túlzott nyelvi virtuózitást leszámítva ez a történet újra Fable régi fényében tündökölt. Szerettem az új karaktereket, feltűntek régi kedvenceim, Martin és Tasha együtt szuper, Martin külön is bejött, most nem zavart az extrém horgolás sem :)
Imádtam az állatseregletet, különösen Kleptó és a sárkánygyík esetét. A bűntények mondjuk egyre szörnyűbbek, a főgonoszok mellett a Kokókirály egy kedves ministránsfiúnak tűnik, de hát sajnos haladni kell a korral ezen a téren is.
Minden egybevetve ezt a regényt újra élveztem, remélem lesz még folytatás.

>!
Sheeana
Vavyan Fable: Galandregény

A kíváncsiság, mindig rávisz, hogy elolvassam, de nem kellene nekem ezt erőltetni, ahogy az írónőnek sem. Kezdjük azzal, hogy a lónagy betűkkel szedett, és másodikos olvasókönyvre hajazó sorközökkel szedett 378 oldal, az normális szedésben max. 250 oldal. Ennyi oldal jut három szálra, úgymint a maffiás, az aberrált valamint a terroristás vonalra. Szerintem, nem csak én érzem úgy, hogy ezt így nem lehet tisztességgel megoldani. Olyan, mintha az egész könyv egy nyers példány lenne (nem vázlat, mert annak hosszú), ami még nincs igazán kidolgozva. A történet megvan, de minden más, ami az írónő közkedvelt védjegyeként ismertté vált, hiányzik belőle. És ezt nem a rosszindulat mondatja velem, hanem a csalódás, mert a korábbi regényeit igencsak kedvelem. Erre mondhatjuk, hogy nem írhat egy kaptafára, ami természetesen igaz, de az olvasó azt szeretné kapni, amit megszeretett, vagy még annál is jobbat, nem a halvány utánzatát.
Az, hogy Martint teszi meg főszereplőnek, az nagyszerű húzás lenne, ha a főszereplő, akit korábban egy zseniális elmeroggyant kamaszként ismertünk meg, nem olyan unalomszürke felnőtté vált volna, mint ebben a könyvben. Mintha nem is ő lenne, mindenért csak rinyál: hiányzik a családom (de miért nem ment velük?), beleesik egy kétszínű hajfonatba (nem sokkal többet tudunk meg róla), kezdő nyomozóként rábíznak egy nagy horderejű ügyet (hogy fogok teljesíteni?) Ami még nagy hiányérzet, az a karikatúraszerűen túlzásba vitt egyéni karakterek hiánya. A régiek éppen hogy csak említésre kerülnek Cyd, Quasimodo, az újakat pedig csak egy pár odavetett jellemvonással próbálja meg egyéníteni. Pár napja fejeztem be a könyvet, de már nem emlékszem rájuk.
A nyelvi leleményekről: imádom őket, ha csípőből jönnek, de nem a fáradságos munkával kiagyalt izzadságszagúakat.
A fejezeteket? elválasztó idézetek, vagy mik abszolút nem kapcsolódnak a történethez, nem értem a funkciójukat, nekem leginkább olyan Coelho kétsoros nagy igazságnak tűnnek.
Az állatszeretet teljesen rendben van, de miért kell utolsó páriának érzem magam, amiért egyetlen háziállatom sincs, pláne nem egzotikus, nem lovagolok és nem alszom kilenc macskával egy ágyban?
De még mindig reménykedem :-)

>!
borga
Vavyan Fable: Galandregény

Végre ez most megint jó volt, földközeli, de odamondogatós, múltból otthonosan nyelvújraalkotós, jó mértékkel érzelmes, pörgős, tökös, régi kedvenceket kis kameókban vagy érdemi szerepben felvonultatós. Bár a nyaralós zűrzavar valóban elég öncélúan túltragikus.


Népszerű idézetek

>!
GytAnett P

– Jogász becsszó?! Az olyan, mint az unikornis?

139. oldal

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

– Verjetek agyon, ha megint hírolvasgatásra vetemednék!

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Denisa Wry
>!
Andrée P

A Föld pedig dobókocka alakú, és az a három majom tartja a hátán, amelyik nem lát, nem hall, nem beszél.

129. oldal

>!
almamag

Tasha a fürdőszobából jelenti, hogy tiszta, majd hozzáfűzi: valójában retkesül szutykos, és csak azért nem ragad vécékefét, mert vasakarattal fogja vissza magát.

33. oldal

1 hozzászólás
>!
MSE71

Nem túl meggyőzően színleli a mitsemértést. Időpocsékolás lenne hazugságvizsgálóra kötni.

>!
MSE71

Elvégre az ember megdolgozik minden ráncáért, ahogy a becsületéért is. De amíg a ráncokat egy plasztikai sebész felvarrhatja, nincs az a doktor, aki a becsületet visszavarhatná.

>!
MSE71

Azért se bámulok utána!
Nekem ez a nő ne ringjon csípőben!

>!
diamondfox P

– Frank a legfiatalabb Lecturo testvér – folytatom. – Némileg szellemileg fogyatékos, Frankenstein a csúfneve. Lehetséges, hogy évtizedekkel ezelőtt ő defenesztrálta az apjukat, miután besokallt a molesztáló, ütlegelő fatertól.
Defene…? – nyögi Ruby. – Mit csinált vele?
– Kihajította az albakon, hogy az régen elterjedt volt a királyi, főúri várakban. Más módszer is akadt persze. Például egy szolga jó pénzért gyertyát állított az ablakba, midőn urasága a várfalon lévő pottyantófülkébe vonult trónolni. E jelre az ellenség fülkéstől leágyúzta a gyanútlanul székelő főnemest. Ezzel le is zárult a várvívás.
– Szarhosszal győztek – összegzi Zsöti.

197-198. oldal

>!
diamondfox P

– Tudod, mandrókám, zsengébb koromban én is imádtam baromságot baromságra halmozni, de ahogy korosodik az ember, úgy nő benne a halálfrász. Mostanában azt tervezem, hogy természetes úton fogok meghalni, elvégre úgy is születtem. Neked nincs kedved hozzá?

246. oldal

>!
Bogci

A fehér alapon szürke és baracklekvár színű pettyekkel- foltokkal ékes Kleptó érkezik. A mimikris színezete folytán csaknem észrevehetetlen cicus iszonyúan lopós, elcsór mindent, ami a mancsa- foga ügyébe kerül.

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nyársat nyelt rendőr
Molnár Anna Lujza: Betli
Rita Falk: Télikrumpligombóc
Julie Garwood: Árnyéktánc
Julie James: A hamis partner
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Peter F. Wolf: Bevállalós játék
Kristen Ashley: A nyomozó
Réti László: Kaméleon
Don Winslow: Az egység