Az indián Fattyú és Tashina idilli helyen ismerkednek meg, ahol a csendet csak a vízesés surrogása, a méhek zümmögése és Fattyú harmonikamuzsikája töri meg. De az idillt – akár a pokolgép az emberi testet – szétszaggatják a múlt rémfantomjai, a jelen brutalitása. A férfi és a nő együtt indulnak el, hogy kiderítsenek egy rejtélyes gyilkosságot, vállalva az üldöztetéseket, verekedéseket, pisztolylövéseket… Vavyan Fable napjainkban játszódó új regényében egyaránt bejárjuk a Paradicsomot és a Pokol bugyrait; a feszültséget csak az írónő közismert humora és a főszereplők egyéniségéből sugárzó varázs oldja fel.
Fattyúdal 201 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1990
Enciklopédia 7
Kedvencelte 36
Most olvassa 6
Várólistára tette 36
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Tipkus Fable-krimi, szerintem aki szereti a műveit, az ebben sem csalódik, de aki még nem ismeri, annak nem ezzel ajánlanám kezdeni az ismerkedést, főleg ha nem ismeri és/vagy nem szereti a 80-as, 90-es évek világát.
Így el is jutottam ide: tipikus 80-as, 90-es évek (kicsit amerikás hangulatát hozó) történet, az elején volt egy olyan érzésem, hogy VF túl sok akciófilmet nézett akkoriban, de mivel én is szerettem, ezért nem zavaró. A főhősökben nagyon tetszik, hogy egyik sem feketén-fehéren jó. Mármint a jófiúk. Ugyanúgy megvannak a hibáik, de Tashina hű az elveihez, kitartó és bátor. Fattyú, vagyis Dakota, vagyis Hank :D ugyanígy, elég nehéz gyerekkor után, ahogy mondani szokták: rossz társaságba került, de végül felülemelkedett rajta. A mellékszereplők is jók, megjelennek azért a tipikus Fable-karakterek (Sakálka!!!), a humor kicsit vitriolos, de jó, és van némi politika, de nem olyan zavaró off.
Maga a cselekmény izgi és pörgős. Amit „hibául” rónék fel: elég hamar egymásra találtak off, mármint testileg spoiler és hogy komolyan mindig találtak egy elköthető autót teletankolva?!? :'D
A vége amúgy jobb, mint ahogy indul, szóval az első fele miatt csak 4-est kapna, de a vége már 5-ös, így maradt a középút.
Nekem az első kiadás van meg off, és bár elég bénácska a rajz, a főszereplőket nagyon élethűen hozza és jobban is illik a sztorihoz, de kiváncsi lennék, a 2. kiadás vajon átdolgozott-e? Na mindegy :)
A másik, ami meglepett: nem is emlékeztem, hogy Fable ennyire szókimondó volt off, szóval itt nem csak a visszafogott célozgatás fordul elő. Régebbi krimijeiben, ahol volt szerelmi szál, nem tűnt fel off
Érdekes történet volt, érdekesen indult. Először nem is tudtam milyen időszakra tegyen a történetet. Tashina egyszerre volt érdekes személyiség és fura is egyben. Nem mondhatnám, hogy megkedveltem, hullámzó volt. Dakota a mogorva stílusával szintén nem lett a barátom. Volt, amitől a hideg rázott ki. A történet hozta viszont az írónőtől általam várt stílust – volt nyomozás, humor, romantika. spoiler
Szeretem a meséket, a felnőtteknek szólókat még annál is jobban. Ennek a történetnek külön előnye, hogy a főszereplői külsőleg mindenképpen különböznek tőlem. Egy indián, aki keveset szól, viszont kihangosítva töpreng, egy táncosnő, aki a mozdulataival mesél. Nem tudnám megmondani hányadik alkalommal olvasom ezt a könyvet, még mindig el tud varázsolni. Nem feltétlenül a cselekménnyel, bár van egy határozottan lendületes sodrása, inkább azzal, hogy a kedvenc témámat feszegeti, az önmagával küzdő, saját késztetéseivel viaskodó embert.
Nagyon megszenvedtem ezt a könyvet. Nem tetszett a regény stílusa, írásmódja, a sok kifacsart mondat, amiből alig tudtam kivenni a mondani valót, ha volt egyáltalán. Talán viccesnek szánt párbeszédek se jöttek át, nem tudtam még mosolyogni se rajta.
Tashinát félholtan találja Dakota. Miközben kezdenek összemelegedni, megismerjük Dakota rémálmát, hogy miért bújt el egy emberektől messze lévő helyre. Hogy Tashina, hogyan és miért került a képbe azt csak a könyv utolsó harmadában derül ki.
A szereplőkkel nem tudtam azonosulni.
Végig olvastam, mert kíváncsi voltam, mire ez a sok akció, akció hátán. De bár jó lett a vége, nem okozott kedvet az írónő többi könyvéhez.
Mivel olvastam egy-két Halkirálynőt, illetve egy novellás kötetet gondoltam valami hasonlót fogok kapni, egy vagány erős nőt, romantikát, krimit és sok-sok humort. De ez valahogy nem olyan, nem mondom hogy rossz, inkább csak light-os változat. Nem annyira erős a női főszereplő, nem olyan határozott a férfi, számomra kicsit erőltetett a humor a regényben, a krimi nem klasszikus, nem tudok izgulni, és a romantika sem a megszokott menetben zajlik. Tehát semmit nem kaptam meg, bármiben is bíztam, de gondolom ez a könyv kellett, hogy a stílus kialakuljon és megerősödjön a többi regényeiben az írónőnek.
Összességében egy kicsit hasonlított a spagetti-westernekhez.
Egész jó kis történetet sikerült összehozni ebben a könyvben. Eleinte mondjuk zavaró volt, hogy hol a jelenben, hol a múltban történtek az események, de egyszer csak összeért a két szál, és kitisztult a kép. Verekedésből nincs hiány a könyvben, csoda, hogy a szereplők még épségben voltak a történet végére. Izgalom van benne bőven, mindig történik valami, üresjáratot keresve sem lehet benne találni. Volt pár jópofa humoros jelenet, vagy inkább párbeszéd, mert a verekedéseken azért nem nagyon tudtam nevetni.
Viszont egyvalami nagyon idegesített végig: amikor Dakota folyamatosan „babámnak” hívta Tashinát. Egyszer kétszer még elment volna, de a végén már annyiszor mondta neki, hogy már falra másztam tőle.
Most néztem meg: 2015-ben kaparintottam meg a könyvet. Nem szívből jövő meggyőződéssel, az utóbbi években oly' félve nyúlok Fable-höz, hogy inkább nem is. Elhidegültünk. Nem érzem hibásnak magam. Meseanyó számomra már nem a régi, és azt gondolom, nem vagyok egyedül a véleményemmel. A könyvespolcot szemlélgetve arra jutottam, az arra érdemeseknek kell a hely, szóval csak a kedvencek maradnak. Van olyan, amire nem is emlékszem, pedig a moly tanúsága szerint olvastam. A Fattyúdalt meg megvettem a használt könyves standnál, felraktam a polcra, és jól nem nyúltam hozzá. Hát most kiderítettem, megtartsam-e.
Azt hiszem, az írónő itt még keresgette a hangját, néhol kicsit modorosra sikerült (a babámozástól falra másztam), néhol nem tudta eldönteni, hogy most krimit vagy börleszket akar-e írni. Nem volt éppen rossz, de nem zártam a szívembe.
Az első Fable könyvem volt, igazán jó választás :)
A visszatekintéseknél néhol kicsit untam, de a vége felé már alig tudtam letenni. Nagyon tetszett!
Jöhet a következő :)
Jó kis könyv. Az elejét furcsának találtam, de miután megjelent Tashina kezdtek érdekessé válni a dolgok.
Dakota viselkedéséből nem gondoltam volna, hogy barmi kialakul köztük. De a lány nyert, elvarázsolta. Sajnáltam Tashinát, ha úgy vesszük Dakotának sem volt egy könnyű sorsa. De legalább volt izgalom bőven.
Tehát összegzésképp tetszett a könyv. A végén Tashina távirata adta meg a könyv fénypontját. :)
Népszerű idézetek
– Mi lesz reggel? – kérdezte Dakota.
– El kell mennem. Addig szeretnék minden percet kiélvezni.
– Mivel töltöd az éjszakát?
– Nem tudom. Talán, ha minél többet befogadok mindabból, ami körülvesz, akkor azt mind el is tudom vinni. Beszívom a fák illatát, ráfényképezem emlékezetemre az alakjukat, mozgásukat, vagy éppenséggel a mozdulatlanságukat, a füveket, virágokat, madarakat, ezt a házat, a tej ízét, a katlan vizének érintését… Mindent. Színeket, illatokat, ízeket. Ennek a csodának a hangulatát. Romót. Chapet. Tudod, mit kerülgetek? Egy szót. Nagyon féltve ejtem ki, így hangzik: tökély.
A könyvek között keresett menedéket. Megpróbálta kiolvasni belőlük a neki szóló, hozzá címzett üzeneteket, amelyek útba igazíthatnák, mit tegyen hátralévő életével. Magvas gondolatokat jegyzet fel, ritkán használt, csodálatos szépségű szavakat; átadta magát a szellemiségnek, de problémája megoldásában egy lépéssel sem jutott előrébb.
161. oldal
Fattyú gyakran megküzdött emlékképeivel. A Rohadt Nagy Kaland lidércei, mint valami apró élősködők, el sem mozdultak mellőle, ott hemzsegtek a bőrén. Hiába seperte le őket; mintha férgek tömegébe nyúlt volna, méltatlankodó cincogás, vijjogás kíséretében szétrebbentek, majd újra összesereglettek rajta.
A könyvek között keresett menedéket. Megpróbálta kiolvasni belőlük a neki szóló, hozzá címzett üzeneteket, amelyek útba igazíthatnák, mit tegyen hátralévő életével. Magvas gondolatokat jegyzett fel, csodálatos szépségű szavakat; átadta magát a szellemiségnek, de problémája megoldásában egy lépéssel sem jutott előrébb.
161. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anthony Grey: Smaragdhajsza 94% ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Halálmester ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Amok avagy a fejvadász éjszakája ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Vérfarkas az Alpokban ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Az őrült kísértet 86% ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Buddha könnye ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Sattarani, a gyűlölet istene ·
Összehasonlítás - Mike Smith: Savage ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: A Kobraisten bosszúja 77% ·
Összehasonlítás - Marco Caldera: Szin markában 80% ·
Összehasonlítás