Ébredj ​velem! (Halkirálynő 4.) 91% 325 csillagozás

Olvasva a könyvet, egy picit furcsa érzésem volt, hogy nem Denisa szemszögéből van megírva a történet. Kellet jó pár oldal, amíg át tudtam állni arra, hogy a sorozat ezen része egy kicsit másabb mint az eddigiek. A megfogalmazás, a humor, a hamisíthatatlan Falble stílus itt is megjelent, mégis érezni lehetett, hogy ez a történet most Belloq szemszögéből van megírva. Nem az az „egy kaptafára” készült stílus. Fantasztikusan megjelenik az egész mű alatt, hogy másik szereplő a főszereplő.

Nagyon orultem, hogy nezopontot valtva haladunk elore a csapattal, szerintem jo volt egy picit “halkirályosan” úszni tovább. Izgalmas ötlet volt az amnézia és az ebből fakadó bonyodalmak – főleg ha zsaru és feleség az illető. Szeretem Fable stílusát, de az is igaz, hogy jó volt az előző kötet utáni kihagyás, hogy ne legyen “túl sok”. Akcio, humor, Jackie Chan filmekbe illő jelenetek, nem lehet unatkozni! Daniel előadásában minden kicsit más, igaz, Denisa se egy nyüsszögő diáklány alkat. Cyd abszolút kedvenc!

Ez az egyik nagy nagy kedvencem a Halkirálynő sorozatból. Ha valaki nem szeretett bele Danielbe eddig a részig, akkor soha nem fog. 12-13 éves korom óta szerelmes vagyok belé, azt hiszem. :D
Nem egy egyszerű alaptörténet, hogy a kedves feleség a nászút során elveszti az emlékezetét és az elmúlt pár év teljesen kitörlődik. Természetesen a mi daliás lovagunk nem adja fel azonnal, hanem felveszi a küzdelmet, megpróbálja újra magába bolondítani azt az idióta nőszemélyt.  Természetesen nagyon sok komikus helyzet alakul ki, nem csak Denisa és Daniel között, hanem Denisa és bárki között.
Nagyon szeretem ezt a kötetet, ezen szoktam a leginkább átszáguldozni olvasás közben. Furcsa, mert már többször olvastam, de azért az apróságok ki tudnak esni rendesen, csak az alaptörténet maradt meg, így nem is volt baj, hogy megint a kezembe vettem. 
Meseanyó régen igazán fantasztikus könyveket írt. Humorban és cselekményben is verhetetlen könyvek voltak ezek, illetve még most is azok. Unatkozni egyáltalán nem lehet az olvasásuk közben. 

Szinte le se kell írnom már, hogy ez is egyik kedvenc részem (nahát…ezt írtam már? :D )
Ez a történet Daniel története, ő mesél. Rendkívül izgalmasan kezdődik ez a történet, aztán még izgalmasabban folytatódik. Itt is pörögnek az események és mint minden részben a „nagyszerűek” itt is megjelennek.
Érdekes, hogy pont ennél a résznél jutott az eszembe, hogy Denisa öccse mennyire más, mint a Galandregényben. Itt él, pezseg, van személyisége. Én azt is szeretem, hogy a család is benne van minden részben. Denisa szülei, öccse, Ella…nemcsak a piff-puff, dirr-durr, csitt-csatt kerül leírásra, hanem ennél jóval több, mint minden részben. Igazából ezért nem tudom őt ponyvaregény írónak elfogadni, mert annál mélyebbek a könyvei.

Nincs is ilyen pasi… az ilyen még könyvben is halálos :)

Ez most nagyon nehezen ment, pedig emlékeim szerettem ezt a részt is.
Denisa részlegesen amnéziás, bár a doki megállapítja, hogy ilyen márpedig nincs, de mégis. Emiatt Belloq szemszögéből látjuk a történetet, ami szerintem kissé langyosra, túl érzékenyre sikerült. Több nyomozás is zajlik, Den is dolgozik gőzerővel, hiszen zsaru maradt, emellett balesetének a körülményei sem teljesen normálisak. Jönnek az akciók, a sérülések, csattognak a pofonok, de mégsem vonzott történet, napi x oldal előírásával tudtam csak a könyvet befejezni.

Mogorva szemén keresztül látni a történéseket igazán jó érzés. Továbbra is bírom a pasit, nagyon. Na de Denisa meg a többiek is a szívemben vannak. Hiányoltam a harcművésznőt nagyon, sajnálom, hogy ebből a részből kimaradt.

Miután belecsaptam a lecsóba, csak akkor tudatosult bennem, hogy bizony ez egy sorozat 4. része. Bászki. Sebaj, kell ez a zöld borító, plecsniért báááááármit. :)
Néha előbukkantak korábbi eseményekre való utalások, de ez még annyira nem volt zavaró. Ami felett viszont nem tudtam szemet hunyni, azok az elgépelések. A fura jelzők használata meg csak hab volt a tortán: végelgyengült tábortűz, eltörődött vendégek…
Nem ez lett a kedvenc VF könyvem.

Érdekes és mulatságos helyzetekből nem volt hiány. Élvezettel faltam a sorokat. Külön imádtam, hogy Mogorva szemszögéből ismerhettem meg a történetet. Denisával mindig történik valami, nem is ő lenne, ha nyugodtan telnének a napjai. A „betegsége” adta a mulatságos helyzeteket. Mogorvát eddig is imádtam, de ezek után még nagyobb kedvencem lett. Nagyon tetszett, hogy nem adta fel, küzdött és persze minden mellett még dolgoznia is kellett.

Denisa megkésetten megtartott nászútjáról a kórházban ébred, egy vidéki úton, egy jellegtelen furgon utólag egyre érdekesebbnek ható balesetet szenved, s miközben ő a láthatóan sérült kocsikísérőt mentené, az árokfalhoz lapítja – repíti egy (tisztázatlan) detonáció. Ráadásul a fejét ért ütés – becsapódás miatt nem is emlékszik, két éve kedvesére, társára, már férjére, sem Ellára, sem a közelmúltban szerzett barátaikra.
Daniel persze küzd, de nyilván csak a férfias büszkeség tiszteletben tartása mellett azért, hogy visszakerüljön a kegyeibe – és ez a küzdelem messze nem könnyű, ha figyelembe vesszük, hogy Denisa nem bírja jól a kórházat és inkább mihamarabb „hazamegy” vele akkor is, ha nem emlékszik a közös múltjukra, amitől egyre inkább kifosztottnak érzi magát ő is. A bűnüldözésben persze nemigen van szabadnap, és eközben a nappalijukba kerül előbb egy kazetta, ami csak perverz pedofiloknak szerezne örömet, majd érdekes újságok furcsán bejelölt pajzánnak ható hirdetésekkel, aztán már leginkább csak arra van idejük, hogy egymás életét mentsék az össztűz előtt, holmi kapcsolati működési nüanszok várhatnának…
Nem mondom, hogy Daniel narrációja így egyedül minden tekintetben szegényesebb, de a kapcsolati ügyeknél jobban szeretem a váltott szemszöget.