Álomhajsza (Seym és Lilia 1.) 89% 325 csillagozás

Kamaszként, durván 30 éve, az első Fable-olvasásaim egyike volt az Álomhajsza. Soha ezelőtt nem olvastam még fantasyt és hihetetlen élmény volt számomra. Olyannyira magával rántott a történet, hogy másnap még a sulit is kihagytam, mert egész éjjel olvastam.
Azóta már párszor újraolvastam, egy időben ez volt az én Bibliám.
Seym és Lilia számomra most is maga a „szerelem”. Szerettem Brad és Kristen párosát is, de egyértelműen a mű mondanivalója a fantasy részben van, a Kék Kristály keresésében.
A mostani olvasásom felidézte azt a Vavyan Fablét, akit annyira megszerettem annak idején.
Persze, most már más szemmel olvastam, láttam a hibáit is, de ez nem jelenti, hogy kevésbé izgultam a főhősök miatt. (Még, ha a forgatásos részek most annyira nem kötöttek le, noha sikerült jó párszor megnevettetnie.)

Az első felnőtt fantasy könyvem, amiből 13 évesen ezersok idézetet írtam ki a szerelemről. Lilia és Seym kapcsolata azóta is etalonnak számít nálam. Ha lesz egy lányom, Liliának fogják hívni.

Nagyon szerettem ezt a történetet, főleg ezt a történet a történetben stílust. És a Lilia Seym szálat is, ahogy a filmben, és a való életben is alakul a kapcsolatuk! imádtam:)

Bevallom, egy icipicit csaltam. Mert most csak a fantasy történetet olvastam el, ezért is jelöltem csak az első kötetet olvasásra, amiért 414 oldalt ítélt nekem a Moly. Úgy rémlik, hogy a filmforgatós történet is jó, de most magára a filmre vágytam. Kiszakadni a morc jelenünkből a varázslat és a remény birodalmába.

Ha most írnám azt a bejegyzésemet, hogy „Mire hasonlít a Csillagom?”, nem csak általánosságban említeném Fable-t, de az Álomhajszát külön kiemelném. Nem sokra emlékeztem, mégis most újraolvasva találtam némi hasonlóságot, amit korábban jól elraktározhattam a tudatalattimba. :)

Hiába, Fable minden tökéletlenségével és dagályosságával együtt örök kedvencem. Annakidején, tinikoromban, ez a dupla-kötet volt az első találkozóm az ő világával, és lenyűgözött. Ahogy most is. Ahogy Lilia és Seym kapcsolata alakul, ahogy a mogorva zsoldosok fejlődnek és megtapasztalják a szeretetet, ahogy lelepleződik a nagy igazság az emberi természetről. A mai fejemmel pedig külön kiemelném még a kedvenc bölcsemet is, Yero-t, mert szerinte:

„Aki »látja« a jövőt, nem azt ismeri, pusztán az emberi hajlamokat. De jól ismeri-e?”

Történet: 5*
Olvasási élmény: 4*
Akkor logikus lenne 4,5 csillagot adni, de úgy gondolom a könyvet szeretném értékelni.
Nehéz spoiler mentesen beszélni róla, mert a könyv meghatározó része egy… Érdekes fordulaton alapul spoiler.
Alapjában véve, ez egy fantasy-romantikus történet, és bár a fülszövegben csak egy szó utal rá, a filmforgatás is jelen van. Amikor ezt megtudtam, tudtam, ez az én könyvem, lehetetlen, hogy ez nekem ne tetszen off. És összességében így is lehetett volna… Ha 4-5 évvel később olvasom, biztos.
Én 16, de inkább 18 év fölött ajánlom, nem azért, mert durva, az csak néhány helyen hányingerkeltő (jó értelemben, jók a leírások), hanem egyszerűen olvastam, és nem értettem. Tudtam, hogy majd ha jó pár év múlva újraolvasom, érteni fogom, de egyelőre nekem ez még magas. Viszont egyetlen negatívumot sem tudnék mondani.
A történet kalandos fantasy fele tetszett, de a végét ANNYIRA befejezetlennek érzem, hogy az borzasztó. Jó értelemben. Kíváncsi vagyok a folytatásra spoiler. És a történet nem annyira fantasy fele. Az első kötetben az tetszett jobban, ott többet foglalkoztunk a filmes kulisszatitkokkal, érdekességekkel, viszont a másodikban a fantasy rész fogott meg jobban. Erről nem igazán tudok mit mondani, amit nem értettem, annak a nagy része itt volt. És ez szintén őrjítően befejezetlen, kívánja a folytatást.
Számomra két csúcspontja volt a könyvnek: spoiler
Kinek ajánlom? Akinek van gyomra a durvább dolgokra fantasy és romantikus szinten is, és érteni, értékelni is tudja azokat.

Szeretem a Fable női főhőseit :)
Még fantasyt nem sokat ovastam tőle, de ez is mozgalmas, izgalmas és változatos volt, mint az előzőek. A világ varázslatos, meseszerű, tele különleges lényekkel.
Tetszenek a több szálon induló történetek, először különös volt az éles váltás, de már a másodiknál nem zavart.

Anyu kérte, hogy olvassam el, egyik kedvenc könyve, nagyon-nagyon jó. Állandóan kérdezgette hol tartok benne, én meg mindig pontos leírásokat adtam róla. Jól kitárgyaltuk! :) Nekem is nagyon-nagyon tetszett, az szerzőtől második könyvem, de nem az utolsó!
Először meglepődtem, mikor hirtelen váltott a történet, de miután belerázódtam, egyre jobban tetszett, mindig sajnáltam, mikor vége lett egy adott szakasznak, bár a fantasys szál nekem jobban tetszett. Lilia nagy kedvenc, Shorr-on meg csak nevetni tudtam! :D
Nagyon tetszett. :)

Nem vagyok egy megveszekedett fantasy-olvasó (habár a Witcher most engem is felcsigázott, pedig nem szeretem követni a flowt), igazából ezt is csak Fable (és a kitüntetés) miatt olvastam el. Mondanom sem kell, hogy a kilencszáz oldal rengeteg, és habár nincs túlszálazva, biztos, hogy meg lehetett volna ezt írni egészségesebb mennyiségben is, ha pedig belegondolok, hogy van egy szintén dupla kötetes folytatás, menten elhajítom az agyamat. A fantáziavilág és a valóság is egyaránt tipikus VF, talán utóbbi egy kicsit elegyíti a burleszk-, valamint akció-vonalat, ami hosszútávon sajnos nem tesz jót (nagyon nem, döntsük már el, mit akarunk!), előbbi élvezetéből pedig sajnos nagyon sokat vesz el a túlzott fecsegés, ami a jelen idejű írásmódból következik. (Ezt magamon is észrevettem, de elsőkönyvesként én nem vagyok hajlandó elvenni belőle, míg Meseanyónak azért ez már a sokadik regénye volt, holott az első ilyen jellegű. Bocs, ha feleslegesen bonyolítom túl.) Persze a szép gondolatok és megmondások most is ültek, de jobb szeretem egy-két nap alatt letudni a Fable-könyveket, mintsem hogy másfél hét kelljen hozzájuk. (Azért csak meglesz egyszer az a plecsni! Nem sietem el.)

A fantasy résznek nagyon jó a története, a figurák, szörnyek és a többi kitalált alak. Viszont nem tetszettek a szerelmesek monológjai, azok nagyon édeskések és maga a szerelmi szál is olyan királykisasszonyosan meseszerű. (Jó, tudom, az egész egy mese, de akkor is, nekem ez sok.) A kitalált helyszínek, birodalmak klasszak, de a leírásoknál túl sok jelzőt, túl sok színt használ az írónő egy mondatban, és így (legalábbis számomra) elvész a lényeg. Ráadásul minden tojásdad és gömbölyded, csak ritkán ovális vagy kerek.
A másik sztori cselekménye hozzám közelebb áll, Brad és Kristen beszélgetései nagyon jól megírtak, imádtam az okos, humoros mondataikat.

Élveztem a történetet, bár egyszer meglepődtem olvasás közben, spoiler Tetszett ez a megosztás – imádom Seym és Lilla párosát, valamint imádtam Brad-et is. Kristen először furcsa volt a számomra, főleg a stílusával barátkoztam nehezen. Imádtam Brad állatait. Voltak részek, ahol könnyek hulltak a szememből a nevetéstől. Férfiak és az ágynemű húzás?! Hát itt pusztultam. :-) A fantasy világban nagyon bejött az álomvilágok sora.