Álmok ​Tengere (A Viador, a Mímes, a Harcszolga, a Zsoldos és a többiek - ... Tengere 1.) 88% 315 csillagozás

Nagyon szeretem Fable fantasy-jait (vagy szerettem, mert az újakkal már nem nagyon tudok mit kezdeni). A Varázscsók, az Álmok tengere és az Álomhajsza a három kedvencem, azt hiszem ebben a sorrendben, vagy tulajdonképp bármelyikben. Nashua és Jassal együtt a kedvenc karakter-párosom minden optimizmus-pesszimizmus kisülésükkel együtt. Lekid meg egyedülállóan morcos, imádom. A Barbárság tengere már koránt sem tetszett ennyire.

Igazi csemege Fable-től, amire tényleg nem számítottam. Bár a Varázscsók után nem reméltem, hogy lesz még agyament fantasy, de mégis és ez hihetetlenül jól áll az írónőnek. Egytől egyig imádom a főhősöket, de leginkább a komédiás lányt, aki egy percre sem bírja befogni a száját és mindig olyasmit tesz, amivel kiborítja társait. Imádom, újraolvasós mese felnőtteknek.

Megunhatatlan, szeretem, imádom!
Most azért került a kezembe, mert egy olvasási megrázkódtatást akartam kiheverni, és ez a kiheverés tökéletesre sikerült.
Hitehagyott Jassan története már megjelenésekor elvarázsolt, ahogy most is.
Igazi tündérmese a jó és a rossz harcáról, a próbákról, amit a hősnek (jelen esetben a hősöknek) ki kell állni, hogy elnyerjék jutalmukat.
Pont olyan, mint minden tündérmese, ezért jó, ezért igaz, ezért varázslatos ☺

Először gimiben olvastam el a könyvet. Már akkor nagy hatással volt rám, és ez az érzés azóta is bennem van, amikor a kezembe veszem a könyvet.
Vavyan Fable egy igen tehetséges írónő. Boldog vagyok, hogy olvashatom a könyveit.

Bevallom ez kicsit kevésbé tetszett mint a Halkirálynő vagy a Vis Major sorozat illetve a Sárkánykönny is nagy kedvencem lett de ez teljesen más volt:)
Mese amire mindenkinek szüksége van. Rengeteg humor ami Meseanyó könyveiből nem hiányozhat, a szófordulatok,leírások és a különleges karakterek mellett. Nashua volt a kedvencem:)

Vajon, miért van az, hogy egyszerűen bele kell zúgnom a Fable főhősökbe? Egyszerűen imádom őket, noha ez még csak a harmadik könyvem volt tőle.
A válasz pedig itt van az orrom előtt: ma roppant nagy divatja van a „kevésbé férfias” fiúknak, srácoknak, férfiaknak. Fable könyveiben pedig ilyenek NINCSENEK. Haha, végre, ne is legyenek.

Már befejeztem egy ideje, csak elfelejtettem jelölni :)
Először telefonon kezdtem olvasni, ott elég lassan haladtam vele, aztán rukkolán sikerült megkaparintanom, úgyhogy befejezni már normális könyv formában sikerült :)
Őszinte leszek, fiatalabb koromban próbálkoztam már ezzel a könyvvel… nem jött be. De azóta tágult a látásmódon, formálódott az ízlésem, és sok Goldenlane-t olvastam. Így most azt mondhatom, hogy tetszett :)
Aranyos, szórakoztató kis mese, jól esett olvasni.
Most próbálkozom majd Fable többi könyvével is :)

Imádom Fable humorát, ahogy csavarja, forgatja, ferdíti, szinte már elvarázsolja a szavakat.
Egy klasszikus hősregény, vagy inkább hősies eposz történetét eleveníti meg telve humorral, kifigurázva a tipikus és kevésbé tipikus mesehőstípusokat, meg magukat a mesei fordulatokat és elemeket.
Mit mondjak kb. 5 percenként sírva, nagyobb időközönként már majdnem fetrengve nevettem, könnyeket hullatva az állandóan fellépő röhögőgörcsöktől.
A regényben szerepelnek kelletlen hősök, egyedi gonoszok, különféle királyok, amnéziás varázslók, együgyű óriások, törpék, tündérek, stb. meg a személyes kedvencem: 1 szem mogorva sárkány. :)
Azóta is az egyik legnagyobb kedvencem Fable-nek ez a könyve, és hiper-boldog voltam, amikor végre sikerült dedikáltatnom vele. :)

Mese felnőtteknek, nem a komplexebb, de a lendületesebb fajtából. Vavyan Fable fantasy-regényeit nem a páratlan cselekményvezetés meg a végtelenül realisztikus jellemű főgonoszok miatt olvasom, de ez a könyv az állandó deus ex machinákkal, sorsdöntő jóslatokkal, nekifutásból velejükig gonosz főgenyákkal kissé még nekem is sok volt. Ami mégis igazán szórakoztatóvá teszi számomra ezeket a könyveket, az a mindent ugyanolyan cizelláltan leíró gazdag nyelvezet, a csattanós poénok, a főszereplők közötti szikrázó dinamika. Mindig is gyengém volt a „talált család”-toposz, és habár úgy érzem, az Álomhajsza főszereplőinek jobb, látványosabb volt a jellemfejlődése, a jóban-rosszban összekovácsolódott harcoscsapatokkal engem mindig le lehet venni a lábamról. Itt is. Ha a túlzásokból, néha erősen groteszkké fajuló poénokból, állandó isteni közbelépésekből kigyomlált volna párat az írónő, vagy legalább egy leheletnyi morális komplexitást bedob valahová, lehetett volna ez a könyv még sokkal jobb is… De így is nehéz nem élvezni a sokszínű sodrást. Ilyen fantasyre szerintem csak Fable képes – hogy ez jó vagy rossz dolog, azt mindenki ítélje meg magának, de én ezért és így szeretem. Többnyire.

Egy képzeletbeli világot, Ylóniát a gonosz Fivérek kormányozzák. Egy másik gonosztól vették át a hatalmat, ők meg folytatták a hagyományt. Ez nagyon nem tetszik senkinek, főleg a Halál Kertjéből kiszabaduló, erős libidójú Jassalnak nem. Őt összehozza a sors vagy inkább Virtuo, a varázsló egy mutatványos lánnyal, a nagyszájú és érintetlen Nashuával. Ketten kezdenek neki a küzdelemnek, hogy az Álmok Tengerénél fogoly királyt kiszabadítsák, hogy végre szabadság legyen Ylóniában. Küzdelmükhöz útközben csatlakozik egy női és egy férfi harcos (Mythia és Sandon), egy sajátos nevelési igényű óriás (Azin) és egy depressziós sárkány (Lekid). Ők veszik fel a küzdelmet a Fivérek vezérelte különböző lények ellen ebben a mesében… Vavyan Fable könyve egy igazi tündérmese is lehetne, azonban nem az. Ez a mese egy kicsit más. Egy képzeletbeli világban a szabadságért harcolnak, olykor elég brutális kinézetű lények ellen, akiket hőseink amerikai akciófilmeket megszégyenítő módon aprítanak fel. A küzdelmek szünetében pedig egymással folytatnak parázs párbeszédeket, főleg a két főszereplő, Jassal és Nashua, akiknek az oltogatásából a könyv végére szerelem lesz, mivel az sem hiányozhat egy meséből. Fantasztikus mese felnőtteknek parázs humorral. Jómagam egy fogadalom alapján olvastam el ezt a könyvet és nem bántam meg, a végére megszerettem. Azt mondhatom így a végére, hogy ajánlható bárkinek, aki szereti még felnőtt korban is a meséket. Nem fog csalódni benne!