Vannak még polihisztorok? Megváltható-e a világ, ha négy-öt magyar újra összehajol? Vagy csak „hivatásos” álmodozók vannak? Vathy Zsuzsa új könyvében korunk művészetfelfogását, s benne a lehetséges kultúrcsinálókat keresi-elemzi. Főhőse afféle tudósember, aki rendszeresen szimpozionokat tart, az asztaltársaság dizájnerekből, építészekből, tanárokból áll. A „kávézós” beszélgetések okán-folytán térben és időben vándorolunk: a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista országainak világa is megjelenik, a „tűrések-tiltások-támogatások”, az első nyugati utak, a tapasztalatcserének nevezett-álcázott ösztöndíjak, a nagy találkozások időszaka. És a besúgók jól megtervezett hálózata is… Fragmentált kisregény ez a művészetről, szabadságvágyunk szimbolikus kiéléséről, az emberi szellemről: kór- és körkép a közelmúltról.
Kávérajzok 13 csillagozás
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Kicsit keszekusza, kicsit néhol nehezen követhető, de mindenképpen érdekfeszítő, olvasmányos történet ez, még Ignác verbális erőszakjait leszámítva is. Élőben biztosan nehezen tudnám elviselni a stílusát, lehengerlően „sok”, tömény karakter, azonban pont ettől lesz kultúrcsináló, középpont, kiindulópont.
Az utolsó fejezet eléggé hosszadalmasra sikerült, túl filozofálgató is, ezért a levonás, mindenesetre Vathy Zsuzsa másik másik művét (Életünk, halálunk) felvettem várólistára, mert roppant sok okosságot és váteszi előrelátást tartalmazott a környezetrombolás kapcsán ez a műve, kíváncsi leszek, hogy mit és miként ír a halálról.
Szép de fájó írás ez, úgy elkámpicsorodtam tőle. Maradt valami üresség bennem. És ha már alkotó tábor, akkor ott vannak az én zenei táboraim. Eufória ez első néhány nap után, erős ragaszkodás, és a végén a búcsúzkodás… el sem lehet mondani mennyire vacak… aztán az ország végéből visszautazol a másik végébe és üres vagy… nincs kedved semmihez… és vágyódsz…
Verbális agresszor. Van ilyen. Vannak a környezetemben. De nagyon kevés köztük a tanító. Az, akinek falom a szavait. Sőt. Talán egyikük sem az. Nagyon hiányzik az az idős bölcs, aki hat rám, akitől tanulok, tanulhatok. Hová tűnt? Hol vannak ezek az emberek? Talán ott hagytam őket az egyetemen…
Alkotás. Alkotó emberek. A fantázia, a tudás, a kreativitás elegye van bennük. És itt eszembe jut ez a szó: kultúra. Kérdés. Jól van ez kezelve? Ott a helye, amit megérdemel?
Teljesen véletlenül találtam rá erre a könyvre, egy könyvesbódéban bámészkodtam a sok könyv között, mikor megláttam ezt a könyvet és annyira megfogott a címe, hogy muszáj voltam leemelni a polcról és kézbe venni. spoiler
A könyvben a beszélgetések, a barátok találkozásai egy podcast szerű beszélgetésre emlékeztettek. Mindegyikőjük nagyon sokat tud beszélni a munkájáról. Nagyon sokféle, eltérő munkákat sorakoztat fel benne az írónő.
De mindenki érdeklődik a másik iránt. Mindenkinek van egy álláspontja, régi sztorik évekkel ezelőttről, amiket elmesélnek egy pohár bor mellett.
Úgy éreztem, a könyv egyik központi témája a fiatalság. Valahogy mindig kilyukadtunk ide. Rengeteg történetet mesélnek fiatalkorukból, vagy akár az, hogy örülnek, mikor fiatal keveredik hozzájuk, a megszokott társaságba.
A könyv vége felé egyre több gondolatot olvashatunk az idős korról, az öregedésről, betegségekről. Amit egy fájdalmas folyamatnak ír le, és elkerülhetetlen.
Örültem annak, hogy a könyvben helyet kapott – annyi más fontos téma mellett – a környezettudatosság, a Föld megmentésének a gondolata.
Érdekes a gondolat, hogy Ignác ennyi mindennel foglalkozott: tervezés, fizika, szabadkőművesség, építészet, filozófia. Imádtam azt a gondolatot, hogy Ignác évekig több hajót is tervezett, viszont soha nem tanult meg úszni. És ezt többször is felemlegetik neki :D
Atyaég.
Rengeteg gondolat, mindenféle témában – néha-néha olyan véleményekkel, hogy azt hittem, „itt fejezem be”. Úgy érzem, hogy van egy nagy-nagy hiányossága a könyvnek: nincs benne gondolat-átadás. Nincs benne elmélkedés – itt arra gondolok, hogy egy előadás után a karakterek vagy közülük páran nem állnak meg gondolkodni a hallottakon, nem VÁLTOZTATJÁK MEG A VÉLEMÉNYÜKET, nem egészítik ki – legalábbis nem tudunk róla. Csak helyeslés-ellenvetés-nem értem van. És kérdem én: miért? Nem az a lényeg, hogy gondolatokat osztunk meg? – és igen, legyen helyeslés, legyen ellenvetés, legyen nem értem – de legyen NEM TUDOM is!
Az olvasó persze ettől függetlenül elgondolkodhat a leírtakon, visszaolvashatja őket, és mondhatja, hogy nem tudom… Lehet ám, hogy direkt nincs nem tudom. Hisz' reneszánsz ember kell nekünk! Értsen az eleve mindenhez! De… ez szerintem fontos, enélkül ne legyen szümpozion, enélkül nekem „nem kell”. Nagyon meredek vélemény? Azt szeretném, ha a karakterek elgondolkoznának, ha nem csak igen-nem-nemértem, hanem nem tudom-lehet-talán-részben-utánaolvasok is lenne. És akkor… akkor tanulunk. És egy lépéssel közelebb vagyunk a „reneszánsz emberhez”. És legyenek viták, legyen beszélgetés, ne előadás, ne éles váltások, hát hogy működik ez a gondolat-megosztás, ha ezt nem adjuk hozzá? Tény, hogy hosszabb lenne a könyv, ha minden téma körül kirobbannának viták és vélemények… Szerintem üzenhet ezzel is az írónő, lehet ennek mondanivalója az emberekről, az álmodozókról – de nekem a „lényeg” ölődik ki a kisregényből. Maradnak a meredek mondanivalók…
Furcsa hangulatot hagyott maga után ez a könyv, de kellemesen furcsát. Miközben olvastam, és miután befejeztem, szinte folyamatosan a kreativitáson, az alkotáson töprengtem, hogy mennyire összetett folyamat, mennyire egész embert kíván, függetlenül attól. hogy (esetemben) éppen írásról, vagy horgolásról beszélünk :)
Véletlenül akadtam rá a könyvre, egészen mást kerestem, de nagyon örülök, hogy végül „velem jött”. Egy fajta gondolatfüzérként fogom fel, mert kissé csapongó, mint az ember gondolatai. de egyben elgondolkodtató is.
Népszerű idézetek
Olyasmit érez, mint huszonkét évesen, amikor először találkozott össze szerelemmel. Mielőtt lefekszik, mielőtt felkel, mielőtt belekezd valamibe, amikor kiveszi a postaládából a levelet, amikor bekapcsolja a rádiót, amikor leszáll a villamosról, mindig azt kiáltaná: szeretlek, szeretlek! Dehogy rabság a szerelem, a legnagyobb szabadság.
5-6. oldal
Ami most folyik, az haláltánc a környezettel. A tudomány szemet huny a széltolók mutatványai előtt, a sok-sok felkért „szakértő” szemrebbenés nélkül hazudik, és ha kell, legitimál minden káros eljárást. Hullaházban élünk. Az ember hiú és ostoba, azt hiszi, rengeteget tud, pedig olyan kicsi a tudása, hogy legfeljebb egy konyhakertet tudna vele megművelni, nem pedig a sok millió növény és állat világát helyesen irányítani.
101. oldal, Bábakalács, aggófű, bojtorján
A tudomány mindig azt keresi, hogyan lehet olyan szerkezetet létrehozni, ami legyőzi a teret és az időt. A művészet ezzel szemben: a szabadságvágyunk szimbolikus átélése. Az ember, ahol az agynak lehetősége van, mindenütt műfajt teremt, elkülöníti őket és mindegyiket kidolgozza. Pedig a műfajok összefüggenek, és a kapcsolat közöttük nagyon fontos.
9. oldal
A fejlődés művészete ugyanis abban áll: megőrizni a rendet a változás közepette és a változást a rend közepette. A lényeg, hogy a változást és az állandóságot nem lehet egymástól elválasztani.
132. oldal
…De miért is mondom mindezt, amikor az elmúlt ötezer évről akarunk beszélgetni, a művészetek összefüggéseiről, arról, hogy mi az egyensúly-mérték-harmónia. Hogy a tervezés alapeleme az etika. Hogy az eszme-anyag-szerkezet helyett akár azt is mondhatnám Atya-Fiú-Szentlélek. Nem így van? A tudomány mindig azt keresi, hogyan lehet olyan szerkezetet létrehozni, ami legyőzi a teret és az időt. A művészet ezzel szemben: a szabadságvágyunk szimbolikus átélése.
8. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. E. Belle: A telepi lány 100% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok 95% ·
Összehasonlítás - On Sai: Szürke szobák 95% ·
Összehasonlítás - Jud Meyrin: A tetováló 94% ·
Összehasonlítás - Moskát Anita: A hazugság tézisei 94% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Visszatérők 94% ·
Összehasonlítás - Patak Gyöngyvér: PIC-i történet 97% ·
Összehasonlítás - Hugyec Anikó: Üres szívek 98% ·
Összehasonlítás - Riley Baker: Lopott szerencse 93% ·
Összehasonlítás - Renáta W. Müller: Dylan 93% ·
Összehasonlítás