11 novellát tartalmaz Vathy Zsuzsa legújabb kötete, amely novellák a finomhangú, a világot „egészen másképp látó” írónő vallomásai. Vallomások egy gúzsbakötött, mégis lebegően szép ifjúságról, amelyben a legszebb az volt, „hogy éltek még a holtak”, élt még az öccs, a „jogász”, a világot rendszerben látó. Az életrajzi elemeket is felvonultató elbeszélések némelyikének háttere a forradalom. De már sokszor átszűrve az emlékek szitáján, már sokszor átrostálva az időn.
Így bennük is az maradt meg, ami univerzális, ami egységesen szép. És aztán az utolsó, megrázóan szép, a kötetnek is címet adó Életünk, halálunk címmel ellátott írásban megjelenik az, aki szinte minden eddigi novellában jelen van, de ebben már post mortem: egy nagy darab, sokszor esetlen, az életet hatalmas darabokból újra alkotó „férfi tündér”: az egy éve elhunyt férj, Lázár Ervin, a „tündéres” magyar író. Az Angyali történet, a Töröttkezű kalandjai, a Minerva temetője – mindannyian újra meg újra megteremtik… (tovább)
Életünk, halálunk 12 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Negyedik olvasásom Vathy Zsuzsától…megint meg kell állapítanom, hogy jól ír, jót ír (januártól sajnos már a múltidő lett aktuális).
Valahogy úgy érzem munkásságát beárnyékolja férje jelenléte, férje ismertsége. Háttérbe szorult, pedig…
Jelen kötet különféle elbeszéléseket tartalmaz, de mindegyik remek a maga nemében. Számomra címadó elbeszélése volt a leg. Nehéz lehetett a betegség, a halál árnyékában írni, de a történtekre visszaemlékezni is. A többi történet is maximálisan lekötött: az önzetlen vasutasok, az 56-os fiatal költő, a svájci élménybeszámoló irodalmi érdekességekkel megspékelve és a férj összegyűjtögetett jegyzetei nem mindennapivá teszik e könyvet.
Az első értékelésem eltűnt… Így röviden összefoglalom ismét: tetszettek a novellák, különösen a férjéről szóló, címadó mű. Küzdelem a félelmetes kór ellen, néha reménykedve, néha teljesen feladva a harcot. A szeretett társ hiánya szinte süt a mondatokból. Írtam néhány idézetet a kötetből. Szerintem azok a gondolatok híven tükrözik a lelki vívódásokat. Tetszett a kötet, jöhet a következő.
Tagadhatatlanul a címadó írás a legmegragadóbb, a legszemélyesebb. Az első felében Lázár Ervin ragyogó, szellemes jegyzeteit olvashatjuk, melyeket kórházba kerülése előtt vetett papírra: emlékek, gondolatfoszlányok, ötletek, versikék, álmok… Azután a feleség írja meg a folytatást: műtétek, komplikációk, a kórházi élet, végül a halál… Szomorú látlelet ez a magyar egészségügy állapotáról. A nemtörődöm sebészről, a kis fizetésű, ezért (?) elérzéktelenedett, durva nővérről, az odafigyelés általános hiányáról stb. Megrázó, és mindannyiunkat érint – ha nem is merünk vele szembenézni.
Ezenkívül két novellát szentel a hajléktalanoknak, ami szintén nagyon aktuális téma, ezért fontosnak tartottam kiemelni.
Jó lenne, ha többen olvasnák ezt a könyvet, és elgondolkodnának rajta.
Okozott egy kis csalódást, hogy az életünk szinte alig jelent meg benne, főképp csak a halálunk…
Ezt a könyvet – talán félreértettem valamit – úgy kerestem, úgy kezdtem olvasni, hogy azt gondoltam, nyit egy kis „ablakot” Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa közös életére. Ezért az első novellákat, bár egyébként semmi bajom nem volt velük, azzal a türelmetlenséggel olvastam, hogy mi lesz már! Ez volt a kötet első fele. Ötvenes évek, 56 és hajléktalanok.
A második fele már sokkal inkább megérintett. Bár a közös életük, amiről (magam se tudom, miért…) olyan szívesen olvastam volna, nagyon keveset jelenik meg. És ha gonoszkodni akarnék, azt mondanám, a kötet egyik legjobb része a Lázár Ervin jegyzetfüzetéből beidézett rész: szavak, szösszenetek, álmok.
Az utolsó két novella nagyon megrázó volt. A Lázár Ervin utolsó, halálos betegen töltött hónapjairól szóló novella. Szó szerint elsirattam szegényt… Majd a magányosan, társtalanul maradásról szóló.
Annyira szívszorító volt! A szeretet, a fájdalom, az aggódás, a szenvedés, a kiszolgáltatottság – nagyon sokszor a legutóbbi, ami mérhetetlen haragot is ébresztett bennem. Hogy merészelnek betegek gyógyítására felesküdött emberek így hozzáállni a pácienseik gyötrelmeihez??!!
Egy ilyen tündérlelkű mackó nem ilyen szenvedéseket érdemelt volna. De szembe kell nézni azzal, hogy a halált (sem) érdemek szerint osztogatják.
Bármilyen nehéz, fájdalmas is a téma, csak ajánlani tudom mindenkinek elolvasásra, főként ezt az utolsó két novellát.
Népszerű idézetek
Könyvhét. Dedikáláskor, a Vörösmarty téren egy tíz-tizenkét éves formájú kislány egy cédulát csúsztat a kezembe. Ez volt ráírva: „Kedves Ervin bácsi! Nagyon örülök, hogy élsz. Azt hittem, múlt századi író vagy.”
(L. E.)
137. oldal, Életünk, halálunk
Milyen világ is ez, amiben élünk, a második évezred hatodik éve? Csak annyi biztos: az ember (átlagember) a választás illúziójában él. Naponta, reggeltől estig. Pedig azok közül választhat csak, amiket felkínálnak neki, annak is egyetlen célja, hogy ki vegye ki a zsebéből a pénzt. Én! Mi! Én! Ne ő! A világról, saját magáról, életéről, otthonáról nincsenek fontos ismeretei, olyannak látja, amilyennek láttatni akarják. Szabadnak hiszi magát, holott az öltözködéstől az étkezésig, a szórakozástól a munkáig, a hasznos időtöltéstől a nyaralásig mindent megterveztek neki, egy kis túlzással: belecsalogatják, belerángatják. Ó, te szép világ!
Életünk, halálunk
Zsiga (hétéves) regényt akar írni. Majd azt mondjuk, a Papa írta, tudatja velünk. Miért?, kérdezzük. Ha azt mondjuk, hogy én, kinek kell?
Öt évvel később. Szeptember, Zsiga osztálya kirándulni megy. Csomagolunk. Cipőt, trikót, futball-labdát, törülközőt, szappant is. Megrökönyödve néz rám. – Csak nem gondolod, hogy ez alatt a két nap alatt mosakodni fogok?
153. oldal, Életünk, halálunk
A metróújságot áruló hajléktalan ma azt mondta: „Magyar vagyok, magyarnak születtem.” Mintha azt mondta volna: „szegény vagyok, szegénynek születtem.”
159. oldal, Életünk, halálunk
A parkban, ahol ülök, a padokat hajléktalanok foglalják el. Balra tőlem egy erősen borszagú férfi papírzacskóból eszik valamit. Egy asszony az újságban álláshirdetéseket jelöl meg. Ő nem hajléktalan, munkanélküli. A lépcsőt egy szemüveges, értelmiségi formájú férfi söpri. Galambszar mindenhol, szemét, csikkek, falfirkák. Lassan Dél-Amerika leszünk.
152. oldal, Életünk, halálunk
A néhány vezető, aki mindent a kezében tart, az alapvető erkölcsi értékeket is kineveti. A parlamenti demokrácia az ilyen országokban kevés! Semmi más, csak szemfényvesztés.
Töröttkezű kalandjai
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bozóky Éva: Zord idők nyomában ·
Összehasonlítás - Szentmiklósi Tamás: Felemás ·
Összehasonlítás - Agota Kristof: Az analfabéta 86% ·
Összehasonlítás - Beke Kata: Az elbocsátott vad ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: A döntés 96% ·
Összehasonlítás - Fahidi Éva: A Dolgok Lelke 97% ·
Összehasonlítás - Tóth Júlia Éva: Borikönyv 96% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Szép Zsolt: Kárpát Walzer 96% ·
Összehasonlítás - Angela Murinai: Mikor feltámad a szél 95% ·
Összehasonlítás