Életünk, ​halálunk 12 csillagozás

Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk

11 ​novellát tartalmaz Vathy Zsuzsa legújabb kötete, amely novellák a finomhangú, a világot „egészen másképp látó” írónő vallomásai. Vallomások egy gúzsbakötött, mégis lebegően szép ifjúságról, amelyben a legszebb az volt, „hogy éltek még a holtak”, élt még az öccs, a „jogász”, a világot rendszerben látó. Az életrajzi elemeket is felvonultató elbeszélések némelyikének háttere a forradalom. De már sokszor átszűrve az emlékek szitáján, már sokszor átrostálva az időn.
Így bennük is az maradt meg, ami univerzális, ami egységesen szép. És aztán az utolsó, megrázóan szép, a kötetnek is címet adó Életünk, halálunk címmel ellátott írásban megjelenik az, aki szinte minden eddigi novellában jelen van, de ebben már post mortem: egy nagy darab, sokszor esetlen, az életet hatalmas darabokból újra alkotó „férfi tündér”: az egy éve elhunyt férj, Lázár Ervin, a „tündéres” magyar író. Az Angyali történet, a Töröttkezű kalandjai, a Minerva temetője – mindannyian újra meg újra megteremtik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2007
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632270999

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

hajléktalan


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Gólyanéni>!
Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk

Negyedik olvasásom Vathy Zsuzsától…megint meg kell állapítanom, hogy jól ír, jót ír (januártól sajnos már a múltidő lett aktuális).
Valahogy úgy érzem munkásságát beárnyékolja férje jelenléte, férje ismertsége. Háttérbe szorult, pedig…
Jelen kötet különféle elbeszéléseket tartalmaz, de mindegyik remek a maga nemében. Számomra címadó elbeszélése volt a leg. Nehéz lehetett a betegség, a halál árnyékában írni, de a történtekre visszaemlékezni is. A többi történet is maximálisan lekötött: az önzetlen vasutasok, az 56-os fiatal költő, a svájci élménybeszámoló irodalmi érdekességekkel megspékelve és a férj összegyűjtögetett jegyzetei nem mindennapivá teszik e könyvet.

odivne >!
Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk

Az első értékelésem eltűnt… Így röviden összefoglalom ismét: tetszettek a novellák, különösen a férjéről szóló, címadó mű. Küzdelem a félelmetes kór ellen, néha reménykedve, néha teljesen feladva a harcot. A szeretett társ hiánya szinte süt a mondatokból. Írtam néhány idézetet a kötetből. Szerintem azok a gondolatok híven tükrözik a lelki vívódásokat. Tetszett a kötet, jöhet a következő.

Carmilla >!
Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk

Tagadhatatlanul a címadó írás a legmegragadóbb, a legszemélyesebb. Az első felében Lázár Ervin ragyogó, szellemes jegyzeteit olvashatjuk, melyeket kórházba kerülése előtt vetett papírra: emlékek, gondolatfoszlányok, ötletek, versikék, álmok… Azután a feleség írja meg a folytatást: műtétek, komplikációk, a kórházi élet, végül a halál… Szomorú látlelet ez a magyar egészségügy állapotáról. A nemtörődöm sebészről, a kis fizetésű, ezért (?) elérzéktelenedett, durva nővérről, az odafigyelés általános hiányáról stb. Megrázó, és mindannyiunkat érint – ha nem is merünk vele szembenézni.
Ezenkívül két novellát szentel a hajléktalanoknak, ami szintén nagyon aktuális téma, ezért fontosnak tartottam kiemelni.
Jó lenne, ha többen olvasnák ezt a könyvet, és elgondolkodnának rajta.

2 hozzászólás
ppeva P>!
Vathy Zsuzsa: Életünk, halálunk

Okozott egy kis csalódást, hogy az életünk szinte alig jelent meg benne, főképp csak a halálunk
Ezt a könyvet – talán félreértettem valamit – úgy kerestem, úgy kezdtem olvasni, hogy azt gondoltam, nyit egy kis „ablakot” Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa közös életére. Ezért az első novellákat, bár egyébként semmi bajom nem volt velük, azzal a türelmetlenséggel olvastam, hogy mi lesz már! Ez volt a kötet első fele. Ötvenes évek, 56 és hajléktalanok.
A második fele már sokkal inkább megérintett. Bár a közös életük, amiről (magam se tudom, miért…) olyan szívesen olvastam volna, nagyon keveset jelenik meg. És ha gonoszkodni akarnék, azt mondanám, a kötet egyik legjobb része a Lázár Ervin jegyzetfüzetéből beidézett rész: szavak, szösszenetek, álmok.
Az utolsó két novella nagyon megrázó volt. A Lázár Ervin utolsó, halálos betegen töltött hónapjairól szóló novella. Szó szerint elsirattam szegényt… Majd a magányosan, társtalanul maradásról szóló.
Annyira szívszorító volt! A szeretet, a fájdalom, az aggódás, a szenvedés, a kiszolgáltatottság – nagyon sokszor a legutóbbi, ami mérhetetlen haragot is ébresztett bennem. Hogy merészelnek betegek gyógyítására felesküdött emberek így hozzáállni a pácienseik gyötrelmeihez??!!
Egy ilyen tündérlelkű mackó nem ilyen szenvedéseket érdemelt volna. De szembe kell nézni azzal, hogy a halált (sem) érdemek szerint osztogatják.
Bármilyen nehéz, fájdalmas is a téma, csak ajánlani tudom mindenkinek elolvasásra, főként ezt az utolsó két novellát.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Könyvhét. Dedikáláskor, a Vörösmarty téren egy tíz-tizenkét éves formájú kislány egy cédulát csúsztat a kezembe. Ez volt ráírva: „Kedves Ervin bácsi! Nagyon örülök, hogy élsz. Azt hittem, múlt századi író vagy.”
(L. E.)

137. oldal, Életünk, halálunk

Kapcsolódó szócikkek: Vörösmarty tér
2 hozzászólás
Carmilla >!

Lélekvándorlás. Már olyan sok ember van, hogy nem mindnek jut lélek.
(L. E.)

129. oldal, Életünk, halálunk

Carmilla >!

Milyen világ is ez, amiben élünk, a második évezred hatodik éve? Csak annyi biztos: az ember (átlagember) a választás illúziójában él. Naponta, reggeltől estig. Pedig azok közül választhat csak, amiket felkínálnak neki, annak is egyetlen célja, hogy ki vegye ki a zsebéből a pénzt. Én! Mi! Én! Ne ő! A világról, saját magáról, életéről, otthonáról nincsenek fontos ismeretei, olyannak látja, amilyennek láttatni akarják. Szabadnak hiszi magát, holott az öltözködéstől az étkezésig, a szórakozástól a munkáig, a hasznos időtöltéstől a nyaralásig mindent megterveztek neki, egy kis túlzással: belecsalogatják, belerángatják. Ó, te szép világ!

Életünk, halálunk

Carmilla >!

Engemet egy idő óta
Követ három idióta
Hátranéztem és megláttam
Hogy én vagyok mind a hárman
(L. E.)

138. oldal, Életünk, halálunk

Carmilla >!

Zsiga (hétéves) regényt akar írni. Majd azt mondjuk, a Papa írta, tudatja velünk. Miért?, kérdezzük. Ha azt mondjuk, hogy én, kinek kell?
Öt évvel később. Szeptember, Zsiga osztálya kirándulni megy. Csomagolunk. Cipőt, trikót, futball-labdát, törülközőt, szappant is. Megrökönyödve néz rám. – Csak nem gondolod, hogy ez alatt a két nap alatt mosakodni fogok?

153. oldal, Életünk, halálunk

Kek P>!

A metróújságot áruló hajléktalan ma azt mondta: „Magyar vagyok, magyarnak születtem.” Mintha azt mondta volna: „szegény vagyok, szegénynek születtem.”

159. oldal, Életünk, halálunk

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalan
1 hozzászólás
Carmilla >!

A parkban, ahol ülök, a padokat hajléktalanok foglalják el. Balra tőlem egy erősen borszagú férfi papírzacskóból eszik valamit. Egy asszony az újságban álláshirdetéseket jelöl meg. Ő nem hajléktalan, munkanélküli. A lépcsőt egy szemüveges, értelmiségi formájú férfi söpri. Galambszar mindenhol, szemét, csikkek, falfirkák. Lassan Dél-Amerika leszünk.

152. oldal, Életünk, halálunk

Kapcsolódó szócikkek: hajléktalan
Kek P>!

Sokan számon kérik rajtam a „nagy művet”. Csak azt tudom rá válaszolni: az én nagy művem ez a kicsi.
(L. E.)

130. oldal, Életünk, halálunk

Kek P>!

E. rosszul aludt, az arca szürke, mintha belül, a testében folyamatosan rossz dolgok történnének. Lejárt a szavatosságom, mondja.

161. oldal, Életünk, halálunk

Carmilla >!

A néhány vezető, aki mindent a kezében tart, az alapvető erkölcsi értékeket is kineveti. A parlamenti demokrácia az ilyen országokban kevés! Semmi más, csak szemfényvesztés.

Töröttkezű kalandjai

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia

Hasonló könyvek címkék alapján

Bozóky Éva: Zord idők nyomában
Szentmiklósi Tamás: Felemás
Agota Kristof: Az analfabéta
Beke Kata: Az elbocsátott vad
Edith Eva Eger: A döntés
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Tóth Júlia Éva: Borikönyv
Békés Pál: Csikágó
Szép Zsolt: Kárpát Walzer
Angela Murinai: Mikor feltámad a szél