Moszkvai ​történet 80 csillagozás

Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Vaszilij ​Pavlovics Akszjonov 1932-ben született Kazanyban. Szülei sok évet töltöttek sztálini lágerekben, s anyja, Jevgenyija Ginzburg írta a gulagról szóló egyik legmegrázóbb könyvet Krutoj marsrut (Erőltetett menet) címmel. Akszjonov a leningrádi orvosi egyetem elvégzése után kikötői orvosként, majd egy kis falu kórházában dolgozott. Első kisregénye, a Kollégák (1960) megjelenése után felhagyott orvosi hivatásával, és a hatvanas-hetvenes években óriási sikerrel jelentek meg fiatalos hangvételű, gyakran szürrealisztikus, a gogoli-bulgakovi groteszk irodalom hagyományait felelevenítő művei (A csillagos jegy, Marokkói narancsok, Megy a hordó vándorútra, Félúton a Hold felé stb.). 1979-ben részt vett az illegális Metropol almanach létrehozásában, s mivel súlyos politikai támadások érték, 1980-ban emigrált. Washingtonban él, de az oroszországi kommunizmus bukása óta sok időt tölt Moszkvában is, és részt vesz az ottani irodalmi és közéletben. Ozsog (Égési seb) című, 1980-ban megjelent… (tovább)

Eredeti cím: Московская сага

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Európa, Budapest, 2018
1166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634055129 · Fordította: Soproni András
>!
Európa, Budapest, 2016
1168 oldal · ISBN: 9789634055129 · Fordította: Soproni András
>!
Európa, Budapest, 2006
1166 oldal · ISBN: 9630781441 · Fordította: Soproni András

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 25

Most olvassa 7

Várólistára tette 141

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

cseri P>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Ez a könyv a Rukkola fénykorából van meg nekem, abból az időből, amikor a Rukkola a maga egyszerűségében létezett zseniális ötletként, még mielőtt elkezdték túlagyalni, túlbonyolítani és kinyírni. Akkor happoltam mindenféle könyveket a várólistámról, és ezt azzal a lendülettel fel is tettem a polcra, még csak ki se nyitottam. Valahogy nem vonzott az 1200 oldalas monstrum.
Most viszont a karanténban… igazából fel kéne túrni még jobban a polcot, milyen tartalékok vannak, átvizsgálni a második sorokat, mert nagyon nyűgös vagyok most már a könyvtárhiánytól, most se tudom épp, mit olvassak, de az tisztán látszott, hogy ez biztos, hogy az egyik legvastagabb otthoni olvasatlan könyv. És még abszolút szórakoztató is, könnyen olvasható, izgalmas családregény. Noha egyébként vidámnak nem vidám, hiszen a legsötétebb sztálini időkben játszódik, és az, hogy a Gradov család igen közel áll a legbelső hatalmi körökhöz és magához Sztálinhoz, egyáltalán nem védi meg őket, sőt.
A három könyv a háború előtt, a háború idején, illetve a háború után játszódik, nekem a végére egy kicsit már leült a történet, viszont a maga olvasmányos módján rengeteg dolgot elmond erről a korszakról, a hatalmi gépezet működéséről, az ennek kiszolgáltatott emberekről.

sztimi53>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Hát egy regényt lehet megtölteni azzal, amit én a Szovjetunióról nem tudok, egészen hosszú könyvet, de ez mennyivel érdekesebb volt, mint a törikönyvek (zárójeles megjegyzés nekünk elég furcsán tanították ezt a korszakot). A múlt és a képzelet tökéletes egyvelege. Én mindig szerettem az oroszokat, és hát ez a kilencvenes években keletkezett mű sem ábrándított ki. Sőt. A ritkán megjelenő fantasztikus intermezzók (nálam okosabbak lehet mágikus realizmusnak mondanák) nagyon feldobják, és szükséges is egy kis lazítás a sztálini sötét érában. Persze a történelem mellett kibontakozik egy család élete, akiket nagyon megszerettem ez alatt a két hónap alatt, mi több patikust is találtam, államosított patikával. Erkölcs és túlélés küzd a könyv első harmadában egymással, közben fekete autók jönnek-mennek, embereket, életeket hurcolnak tova. Elkényeztetett korosztály vagyok, szerencsére csak elbeszélésekből ismerem ezt a világot. Jó időben, jó helyre születtem könyv (már megint). Sokkal könnyebb megérteni a régmúlt eseményeket, ha emberek sorsán, szemén keresztül láttatják, és bármily szép is lehetett volna a szocializmus eszméje, kommunizmusban való kiteljesedése ebben az országban a Gazda keze alatt diktatúrát és halált eredményezett. A Sztálin által meggyötört népre a második könyvben a háború borzalmai köszöntenek, itt már szóba sem kerül az erkölcs, csak a túlélés számít, meg némi fekete kenyér. Az is jegyre. És miközben feltárult a történelem, én a család tagjait féltettem, és fohászkodtam a boldog végkifejletért, bár tudtam, hiába. Mi lesz ezekkel, az oroszokkal, meg a nagy lelkükkel? A harmadik lezáró rész Sztálin halálával zárul, a végső fejezet csodálatos végszó egy orvostól. Fájdalom és fájdalomcsillapítás. Lassan olvastam, emésztettem, csodáltam az írót, aki kissé sznob, de csodálatosan ír, valaha maga is orvos volt. Milyen lehet eredeti nyelven, ha magyarul is ennyire kifejező. Az utolsó két sor maga tökély, talán a legjobb befejezés, ami írhatott. És hogy mire jutottam? Lófaszt sem értek.

8 hozzászólás
jethro>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

A mű terjedelmére való tekintettel vártam egy pár napot az értékeléssel. Ki kellett hogy tisztuljon a kép.
Tulajdonképp nem volt ez rossz könyv, de van egy-két fenntartásom a regénnyel kapcsolatban. Akszjonov 1980-tól Washingtonban él. Úgy érzem, mintha ezt a regényt is az amerikaiaknak, a Nyugatnak írta volna. Valahol az első pár oldal után kénytelen voltam arra a következtetésre jutni, hogy ez semmiképp sem szépirodalom. Valójában több mint egy ponyva, egy kalandregény, de a szépirodalmi szintet szerintem nem éri el. A regényt főleg az amerikai kritika élteti, de kíváncsi lennék egy elfogulatlan orosz kritikára is, – főleg ha a szerző orosz. Az amerikaiak Akszjonovot Tolsztojhoz és Szolzsenyicinhez hasonlítják. Ezt egy kicsit túlzásnak tartom. És amikor a „Boston Globe” a mágikus realista elemekre hivatkozik a regénnyel kapcsolatban, – na akkor az már egy kicsit sok volt. Sokszor felnagyítottnak, eltúlzottnak éreztem a karakterek megrajzolását, ami nem biztos hogy a regény javára írható.
Isten ments, hogy bárkit eltántorítsak a regény olvasásától. Aki egy történelmi családregényre vágyik, – lelkem rajta.

kfg>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

huhh, hát ez nagyon jó volt. olyan nagyon sok újdonságot meg trouvaille-t, váratlanságot a szerkezetében, trükkjeiben nem hozott, inkább azt mondanám, hogy nagyon nagy mesterségbeli tudással megírt, sodró lendületű könyv volt. alkalmasan megválasztott család történetén keresztül hatalmas tabló a sztálini oroszországról.

némileg szorongtam, amikor elkezdtem, mert láttam, hogy a szerző amerikában élt, amikor írta, ebből azért szoktak problémák lenni – tarkovszkij áldozathozatala nekem erre a kínos példa, meg kundera emigrációban írt művei, amikor az emigrált szerző elveszíti a tudatot, hogy az utalásait érti a vele egy kulturális referenciakészlettel rendelkező közönsége, s elkezdi a műben magyarázni az utalásait, s ettől amolyan partra vetett hal benyomását kelti. itt szerencsére erről baromira nem volt szó.

családregényről van szó, orosz társadalmi tablóról, mi sem természetesebb, hogy az embernek eszébe jut a háború és béke, mondjuk segítséget is kap az olvasó, folyton meg van idézve tolsztoj műve – referenciapontként is, mankóként is, de polémia tárgyaként is. legfőképpen tolsztoj fő állítását vitatja, hogy ti. a totalitarizmus korában azért mégsem az egyes emberi akaratok összessége és eredője formálja a történelem alakulását, hanem igenis vannak „nagy emberek”, legyenek azok éppen szörnyetegek, akiknek az akarata mégiscsak begyűri nemcsak az egyes emberi sorsokat, hanem akár országokét is.

a kötet a gradov család és kapcsolt / társult részeinek életét követi végig a huszas évek közepétől sztálin haláláig. a család feje magasan képzett sebész orvos, a „haladó, pozitivista polgárság” képviselője, a gyermekeiket valamilyen módon mind magával ragadja a forradalom, amelyben őszintén hisznek: egyiküket katonaként, másikukat ideológiai szakemberként, a harmadikat lelkes költőként. egy közös tulajdonságuk van: hogy a maguk területén mind kiemelkedőek. ez lehetőséget teremt arra, hogy a család képviselőit a többi szereplő egyfajta referenciapontnak is láthassa, másrészt arra is, hogy a teljes társadalmi spektrumban mozogjanak, a legelesettebbektől kezdve egészen a pártvezetésig, moszkvától kolimáig. az a tény pedig, hogy a családfő felesége grúz származású, lehetővé teszi egy igen érzéki grúz világ és berija történetének bekapcsolását is.

egészen elképesztő korrajz ez, úgy olvastatja magát ez a három nagyregény egyben, hogy az ember alig bírja letenni, bár olykor elfárad a karja az 1200 igen nagyalakú oldaltól. ebben az értelemben nehéz könyv, de ha „idén egy könyvet olvasol a sztálinizmusról, ez legyen az”.

mondjuk az döbbenetes, hogy az ember felnő a szocializmusban magyarországon, és képes ilyen keveset tudni a létezett szovjetúnióról, az akkor létezett oroszországról, általában az orosz kultúráról. én a magam részéről mondhatom, hogy sok pótolnivalóm van, sokat vesztettem az orosz nyelv kötelezősége és az ideiglenesen hazánkban állomásozók miatti ellenszenvem miatt. hogy másra ne gondoljak, mennyire egyneműnek és tagolatlannak láttuk innen a szovjet kultúrát, mennyi mozgás volt ott, amiről tudomást sem vettünk.

mindemellett azt is gondolom, hogy a kötet hatalmas, igenlő állítás a hagyományos polgári kultúra megmaradása mellett és igenlő állítás a hagyományos polgári kultúra megtartó ereje mellett. hogy történjen bármi, ha meri mama leül esténként a zongorához chopint játszani, nagy baj végül mégsem lesz.

úgyhogy erősen ajánlom.

Ceri>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Fájdalom és fájdalomcsillapítás. Kinek ez, kinek az a célja. Az orvos főhős könyvének címével talán összefoglalható az egész XX. századi orosz történelem. Rengeteg a fájdalom: a sztálini terror állandó rettegése, a háború szörnyűségei, a lágerek pokla, az ellehetetlenített életek. A Gradov család tagjai, akiken szintén többszörösen keresztülgázol a történelem, korántsem feddhetetlen emberek, de a lényük legmélyén van valami, ami a legborzasztóbb körülmények között is segít megőrizni emberi mivoltukat. Ennek a valaminek a szimbóluma a Szerbrjanij Borban lévő, fenyőkkel ölelt családi ház, ahol időről időre összefutnak a szálak, találkoznak a szereplők. És ha életük során fel tudják idézni az otthon melegét, a napfényes verandát, a Chopint játszó nagymamát, ha érzik a családi összetartást, akkor az csillapítja kicsit a fájdalmat, akkor talán még nincs veszve minden.

Zsuzsi_Korándi>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

a legeslegjobb családregény…. végig izgultam, mert mikor már azt hitte az ember hogy minden rendeződött jött egy nagy fekete autó, amikor meg hirtelen azt hittem vége mindennek egészen váratlan fordulat…..nem tündérmesés, de huszárkanyar igazi meglepetéssel… (könyvtárból hoztam ki , de könyv felénél meg is vettem magamnak egy példányt)

borzface>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Háromszor olvastam ,pedig nem egy rövidke könyv ….. Regény kategóriában abszolút kedvenc ! A főhősök,a leírások ….. Rengeteg név van,mégse kellett sose lapozgatnom,hogy ki-kicsoda :-)

Alapmű !!!! Nem csak történelmi regényt kedvelőknek :-)

1 hozzászólás
daniagi>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Fordulatos, izgalmas, érzelemdús. Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam.

bokrichard>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Igen nagy és tömör regény, ami számomra kitűnően reprezentálja a 20. század első felének történelmének egy igen kicsi szeletét. Ebbe belegondolva az ember rájöhet, hogy mennyi minden történt a világban az előző században (hatványozottan több minden, mint az előtte levő századokban). A kedvenc műfajom a családregény, aminek a tipikus jellemzői ebben a műben is megmutatkoznak. A család szemszögéből lehet megtapasztalni, mennyi minden történt azokban az időkben a kül-, és belpolitikában és a művészetekben. Megismerhetjük a kor gondolkodóit, politikusait, az intermezzókban pedig a híradások nyújtanak széles körképek a világból. Akadtak ezekben a közjátékokban számomra szokatlan szimbolikus elemek is, amikhez hasonlót korábban nem olvastam egy könyvben sem. Tetszett a naturalista hangvétel (ami a szíven a szádon effektus) is, ez szerintem sokkal fogyaszthatóbbá teszi a fiatalok között is az efféle gigantikus regényeket. A könyv orvosi gerince számomra külön öröm volt; nagy érdeklődéssel olvastam a vizsgálatokat, a korabeli szemléletet. Nem tudom történelmileg mennyire hiteles az írás, de ha az orvosi részét nézem, amihez valamennyire értek, arról el tudom mondani, hogy precíz és hű a valósághoz. Úgyhogy, ha már csak ezért is,de megéri rászánni az időt és elolvasni a könyvet.

KrVe>!
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet

Nagyon jó. Mondjuk nem tudom, hogy valaha fogok-e olyan “oroszt” olvasni, ami nem nagyon jó, csak kicsit, vagy egyáltalán nem jó. Bár ez a történet talán inkább nyugatra íródott, mint az oroszoknak/volt szovjeteknek, de akkor is nagyon jó.
Azt gondoltam, hogy majd 1200 oldalon keresztül nem tud pörögni egy történet és mégis. Azt is gondoltam, hogy majd 1200 oldal után megcsömörlök az egésztől és mégsem.
Sokat olvastam már a II. világháborús Oroszországról, Sztálinról, Molotovról, Berijáról meg az állami “kiszolgáló személyzetről”, de még mindig hihetetlen, megdöbbentő és borzasztóan dühít.
Érdemes olvasni.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Igyunk az orosz irodalomra! Ez a nemzet egy túrót sem hozott létre, semmi nagyszerűt az irodalmon és a titkosrendőrségen kívül – az ön kifejezésével élve.

700. oldal, Európa, 2006.

3 hozzászólás
sztimi53>!

– A professzor zenével kúrálja magát – magyarázta jelentőségteljesen Agasa.
– Meghűlt tán?
– Jaj, Petrovna, Petrovna – csóválta a fejét az érzékeny ízlésű Agasa.
– Az én emberemnek mindenre a pohár a gyógyszere – sóhajtott Petrovna. – Ha egy pohár nem használ, felhajt egy másikat. Azzal rendben is van.

63. oldal, Európa, 2006.

sztimi53>!

Azt tudod-e, hogy az ember fülcimpája nem öregszik? – kérdezte Vera, és kivette a fülbevalóit. – Az egész test megcsúnyul, de a fülcimpa fiatal marad.

889. oldal, Európa, 2006.

5 hozzászólás
bazsalikom P>!

Folytak a letartóztatások minden szinten, aztán kipattant az egész Vörös Hadsereget megrázó „fasiszta katonai összeesküvés” ügye, mely egy szempillantás alatt, visszavonhatatlanul sárral fröcskölte be a forradalom néhány szentképként tisztelt vezérét
(…)
– Na de minek, minek? Mi kellhet még neki? Hiszen már így is ő az isten, a tévedhetetlen bálvány. Hátha a hadseregtől mégiscsak fél? Fasiszta összeesküvés? Hülyeség. Az egész cirkusz Hitler malmára hajtja a vizet. Folyik a hadsereg lefejezése, az elkerülhetetlen háború előtt!

230, 237. o

sztimi53>!

Ez a nagydarab, pompás kaukázusi férfiú mindig is azt vallotta, hogy lakomák sokkal fontosabb részei az életének, mint a Dávid király hegyének lábánál köztisztelettől övezetten művelt szakmája, a gyógyszerészség.

34. oldal, Európa, 2006.

2 hozzászólás
bazsalikom P>!

Zsukov szólt még néhány szót a németek nyomasztó légi fölényéről. Lehet, hogy már ők is tudják azt, amit tud minden katona a fronton, tud a megszállt zóna sok millió lakosa, de lehet, hogy nincs tudomásuk róla, akkor pedig hasznos lesz, ha megtudják.
Ezután újabb keresetlen szavakkal keserítette a vezéreket, olyan részletekkel, amelyek esetleg nem jutottak el a grandiózus feladatokkal elfoglalt államférfiakhoz.
(…) A legrettenetesebb azonban az, hogy súlyos hiányok vannak a hivatásos parancsnoki állományban. A parancsnokok jó részének felkészületlensége, a harci tapasztalat teljes hiánya az ezred- és magasabb szinten temérdek hibás döntésre vezet, más tényezőkkel együtt ez okozza a front szétesését, a „katlanok” képződését, a tömeges kapitulációt, a nyílt árulást.
(…) Zsukov mint katona tisztában volt vele, hogy a németeket csak a körülmények számukra kedvezőtlen egybeesése, esetleg valamilyen hibás számításuk állíthatja meg, de semmiképp nem a dezorganizált Vörös Hadsereg ellenállása. Ezt azonban nem mondta ki, mert különben ráhúznák, hogy defetista, vagy az ördög tudja, mi, ahogy harminchétben.
(…) Vagy két percig csend honolt a csarnokban. A Politikai Bizottság tagjai, mint mindig, féltek egymástól. Tyimosenko valósággal megkukult, úgy ült ott, mint valami Szobakevics. A tábornokok is tartottak egymástól, emellett féltek a PB-tagoktól. Most azonban mind úgy érezték, hogy ez a „belső” félelem valamicskét mégiscsak gyengült a „külső” félelem következtében: olyan könyörtelen külső ellenség közelgett, amely köpött az ő bizánci intrikáikra, a Kreml rafinált udvari viszonyaira, és egyetlen csapással megsemmisíti valamennyiüket, az egész szovjet Bizánccal egyetemben.
– És mi a helyzet a népfelkelőkkel? – kérdezte Kaganovics. – Játszhatnak-e bármilyen szerepet?
A tábornokok összenéztek. A népfelkelők? Néhány ezer kiképzetlen civil, tíz főre egy puska – inkább ne vesztegessük többé az embereinket, és ne nevettessük ki magunkat a németekkel.

405-406. oldal

1 hozzászólás
sagittarius>!

Azt mondják, az idő mindent eltüntet, de ezen a „mindenen” alighanem mindenféle semmiséget szoktak érteni. A szerelmet és a bűnt nem tünteti el a közönyös idő.

989. oldal, Harmadik könyv: Börtön és béke - VIII. fejezet, Tudom, ki vagy! (Európa, 2002)

bazsalikom P>!

(…) eleinte semmit sem értett, aztán rájött egy roppant egyszerű megfejtésre, attól fogva ezt a kulcsot igyekezett használni minden bonyolult szituáció esetében, és a dolog működött. A megfejtés az volt, hogy ha egy országot egy bűnözőbanda kormányoz, akkor mindent, ami homályos, a legegyszerűbb közbűntényes logikával kell megmagyarázni.

390. oldal

mohapapa I>!

Mi, amikor itt Oroszországban megfeledkezünk az apákról, Molochot csináltunk a hazánkból, elzártuk magunkat az örökléttől, Istentől, hagytuk, hogy megigézzenek hamis Krisztusok és a hamis próféták, akik az igazságok helyett mindennap, és nap minden órájában a hamisítványaikkal traktálnak bennünket. Mi az értelme ennek a fantasztikus imitációnak, ami Oroszország osztályrészéül jutott? Bármeddig kutasson is az ember, más válasz nincs: az imitáció értelme maga az imitáció. Minden csupa pótlék, eredeti nincs semmi. A pozitívból negatív lett. A világmindenség sötét vigyorral néz le ránk. És mégis: „aki álhatatos marad az idevzül”. Mi más végkövetkeztetésre juthatunk ennek a mi darwinizmusunknak a végeredményeként?

Moszkvai történet, 1149. p.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: A Titánok bukása
Paullina Simons: A bronzlovas
Kristin Hannah: Fülemüle
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
Fábián Janka: Emma évszázada
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Isabel Allende: Kísértetház
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Lucinda Riley: A hét nővér
Leila Meacham: Rózsák