Félúton ​a hold felé 2 csillagozás

Nagyon furcsán éreztem magamat.
– Izgalmas – mondtam gúnyos hangon, hogy bátorságot vegyek. – Mondd, mégis mire való ez, Jeszke?
– Egyszerűen csak a mozgás miatt, Pavlusa – felelte az előbbi suttogó hangon, anélkül, hogy tekintetét levette volna a kerekekről.
– És mikor indítottad el? – kérdeztem csúfondárosan.
– Mikor indítottam el? Nem is tudom, nem emlékszem… Régen, nagyon régen volt. Látod, nem áll meg.
– Tán csak nem örökmozgó?
Felém fordult, szeme, már nem a villany, hanem a feljövő hold fényében, megszállottan csillogott.
– Lehet, hogy az…- suttogta – meglehet, hogy az.

-Te elvennéd?
Szkacsov egy darabig a folyót figyelte, aztán Zinára nézett. Csak aztán válaszolt.
– Most habozás nélkül elvenném. De akkor nem vettem volna el.
– Mikor?
– Amikor a feleségemet elvettem.