Szajna-parti ​kaland 22 csillagozás

Vaszary János: Szajna-parti kaland Vaszary János: Szajna-parti kaland

Egy fiatalember ül a Szajna-parton. Egy gyönyörű, titokzatos lány sietős léptekkel tűnik el a párizsi estében. A fiatalember, Vaszary János – a későbbi ünnepelt író, színházigazgató, Muráti Lili férje, és Vaszary Gábor testvére – itt még csak egy álmokkal és vágyakkal teli, szegény, éhező, és szerelmes magyar fiú. A Szajna-parti kaland irodalmunk egyik legsikeresebb regénye, tele friss humorral, szerelemmel, világfájdalommal, és boldogsággal. Egy kis párizsi szálloda, egy lobogó szerelem, csontig hatoló éhezés, kalandok, minden hájjal megkent magyar tengerész, svéd vendégmunkás, menekült orosz herceg és egyéb nemzetközi szélhámosok. A háttérben pedig a Szajna-part, ahol minden kezdődik és végződik. Ha vannak könyvek, amelyek örök és maradandó kísérői életünknek éppúgy, mint Párizs és a szerelem, akkor Vaszary János Szajna-parti kalandja ilyen.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Anno Ulpius-ház

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
302 oldal · ISBN: 9789639752177
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
302 oldal · ISBN: 9789639752702
>!
328 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 5

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

pável>!
Vaszary János: Szajna-parti kaland

A szerzőről: ő a bátyja a híres Monpti, A szőkékkel mindig baj van, a Hárman egymás ellen stb. regények írójának, Vaszary Gábornak.
János (1899-1963) vérbeli színházcsináló: írt, rendezett, játszott. Muráti Lili férje, II. világháború végi vesszőfutásukról vall Zörgetik az ajtót c. memoárja (V.J., a festő névrokon csupán).
A regény története egyszerű, azt hihetnénk, a húszas években nyomorogni és reménytelen szerelmekért indultak világgá a fiatalemberek (vö. Rejtő Jenő (P. Howard): Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam). Hősünk alkalmi munkákból tengődik, közben egy titokzatos(kodó) francia lánnyal zuhan abba a bizonyos sötét verembe. Szellemes lektűr rejtői humorral, és ez nem csak rang: döbbenetes a hasonlóság egyes P. Howard-i poénokkal. (Párhuzamos a pályájuk is a színházi stúdiumok idején.)
A keserűbe forduló szerelmi szál mellett feltárul Párizs gyomra, s a többé-kevésbé kedves szélhámosok közt, ha nem is Vanek úr, de egy forradalmat szervező orosz herceg is fel-, majd letűnik…
A könyvtárak hajlamosak a testvérpár több művét – ezt is – is a ’szerelmes könyvek’ polcára helyezni, ez kérem, főbenjáró vétek!

(2010)

Lulma>!
Vaszary János: Szajna-parti kaland

Sok humor, egy kis bölcsesség, egy szegény magyar fiatalember kalandozása Párizsban, ahol talán a szerelmet is megtalálja. De legalábbis egy kopott pályaudvart, ahol a munkások a szabadságért harcolnak.

Lina26>!
Vaszary János: Szajna-parti kaland

Vaszary Gábor könyve nagyon tetszett és kíváncsi voltam testvére művére is, nem csalódtam benne. Nagyszerű kis történet, szerelemmel, humorral, bár a főhőst sajnáltam a végén.

bozs>!
Vaszary János: Szajna-parti kaland

Addig a momentumig tetszett a történet, amíg a kalanddal szorosabbá nem vált a kapcsolat. Az első pillanattól nem volt szimpatikus az a hölgy. De főhősünket nagyon csíptem, a szálloda tulajdonoson jókat kacagtam, a kapitány pedig levett a lábamról.


Népszerű idézetek

bozs>!

Végigélveztem minden ingyen szórakozást, amit Párizs csak nyújtani képes.
A Boulevard Saint-Michelen végignéztem az összes kirakatot. Megállapítottam, hogy a tizenhárom frankomért nagyon sok mindent vásárolhatok. ….
Dél felé a Szajna partján kóboroltam. Órákig turkáltam a könyvárusok kosaraiban és ládáiban.
Pokoli türelemmel vannak megáldva ezek a könyvárusok. A kosarakban turkálók közül átlag minden századik ember vásárol valamit. Mégis szemrebbenés nélkül tűrik, hogy végiglapozd az egész raktárukat. Ha valami érdekesebb könyvet találsz, nyugodtan olvasni kezdheted. Ha kiolvastad, leteszed és továbbsétálsz. Nem fognak utánad kiabálni. Még csak egy sóhajt sem fogsz kiszorítani ezekből a modern fakírokból, akik szenvtelen arccal ülnek itt az emberi közönynek és pimaszságnak szeges ágyán.

13. oldal

almamag>!

Fölértem a Montmartre-ra.
Ékes nevű lebujok vannak itt.
Mindjárt az első sarkon a Le rat mort, A döglött patkány. Vele szemben a legnagyobb konkurense, a Le rat qui n'est pas mort, A patkány, amely nem döglött.

35. oldal, 8. fejezet (Ulpius, 2007)

Szelén>!

A párizsi diáknegyedekben jól ismert a zsebből evők szektája. Ezeket a szerencsétleneket az említett szigorú hotelrendszabály kényszeríti arra, hogy szerény táplálékukat az utcán fogyasszák el.
./.
Az ember például megáll egy hentes előtt, és egy gyönyörű szép sonkát szemlél, miközben kenyeret eszik.

77-78. oldal

Cicu>!

Diana a szoba közepén állt esőköpenyemben.
Körülötte a szoba úgy festett, mint valami csatatér. A bútorokat mind elhúzta a helyükről, a szőnyegeket felszedte. A könyveim és irataim egymásra halmozva hevertek a padlón. Az összes fehérnemű az ágyon.
Mit csinálsz, angyalom?
Egy kis rendet.
Én ugyan nagy rendetlenségnek néztem ezt a kis rendet, de nem szóltam egy szót sem.
Hogy kerülsz ilyenkor haza?
Letérdeltem előtte és átkaroltam meztelen lábait.
Bocsáss meg nekem, mindenem. Elfelejtettem rólad gondoskodni. Azért rohantam haza, hogy ebédet hozzak neked. Közben vettem néhány ruhadarabot is, hogy kimozdulhass hazulról, ha éppen akarsz.

Cicu>!

A nyugodt és pihenő ember tovább bírja a nyomorgást. Az, aki lót-fut, fáradt, idegeskedik, hamarabb roppan össze fizikailag és lelkileg is. A csodákat lehet hinni, lehet várni, de kierőszakolni nem lehet.

Lina26>!

Egyenként szólította magához az embereket. Szakismeretük és eddigi működésük iránt érdeklődött. Csakhamar észrevettem, hogy irgalom nélkül elzavarnak mindenkit, aki őszintén bevallotta, hogy eddig még nem dolgozott székgyárban.
Mandus vult decipi ergo decipiatur.
A világ az akarja, hogy megcsalják, tehát meg kell csalni. Habozás nélkül azt válaszoltam a munkavezető kérdésére, hogy munka nélküli székgyári munkás vagyok.

83. oldal, 14. fejezet (Ulpius-ház, 2007)

Lina26>!

Magyarázat közben el is készítettem szemük láttára a széket. Hihetetlenül egyszerűnek látszott az egész. Szájamba vettem egy marék szeget, és megkezdtem a székgyártást. Elég jól ment a munka. Eleinte ugyan lenyeltem egy pár szeget, párszor a körmömre ütöttem a kalapáccsal és ujjamba szúrtam a görbe tűvel, de alig kétórai munkával elkészült az első szék. Aránylag nem sikerül olyan rosszul. Főleg ha tekintetbe vesszük, hogy ez volt az első szék, amelyet életemben készítettem. De viszont ha ezt nem vette tekintetbe valaki, egy csomó kifogásolnivalót találhatott rajta. Például, az ülése egy kicsit puha volt. A díszszegek nem voltak egyforma távolságra egymástól. Alul az egyik rugó kiállt. Ahogy tűnődve szemléltem munkám első gyermekét, némi szomorúsággal éreztem, hogy meg kell tagadnom. Ráírtam egy idegen számot, és belöktem gyorsan a kész székek közé. Tudtam, ha ráírom saját számomat, felelősségre fognak vonni. Esetleg ki is dobnak.

85. oldal, 14. fejezet (Ulpius-ház, 2007)

almamag>!

A csodában lehet hinni. Lehet várni a csodát. De kierőszakolni nem lehet.

12. oldal, 2. fejezet (Ulpius, 2007)

1 hozzászólás
almamag>!

Újságot vásároltam, és elsétáltam a Luxembourg-kertbe. Most már ügyeltem arra, hogy ingyenes padra üljek, és tanulmányozni kezdtem az állást hirdető apróhirdetéseket.
A tanulmányozás eredménye lesújtó volt.
Közoktatásunk sürgősen reformokra szorul, mert jóformán semmi életre való tudással nem ajándékozza meg az ifjúságot. Itt vagyok én mint kiáltó példa. Négy évig jártam az elemibe, nyolc évig a gimnáziumba és négy évig az egyetemre. És íme, tizenhat évi tanulás után nem rendelkezem annyi tudással, hogy a hirdetett állások legkisebbikére is jelentkezni merjek. Nem tudok gép- és gyorsírni. Nem vagyok gyakorlott hegesztő. A könyvelésben sem vagyok jártas. Még csak jó megjelenésű úr sem vagyok, aki reprezentálni tudnék. Pedig ebben az esetben kis elfoglaltsággal nagy jövedelmű állásra tehetnék szert, ha sürgősen jelentkeznék a rue Bonaparte 35. szám alatt. Második lépcső, harmadik emelet.
Nem tudok könyvet kötni. Nem értek a fénymásoláshoz. Bőrdíszműáruk bevezetésében sem rendelkezem többévi gyakorlattal. Nem tudok keleti nyelveket. Sémit sem tudok. Illetve, amit tudnék, abban nincs semmi kereslet.
Egyetlen olyan hirdetést sem találtam, amely például irodalomtörténetben jártas úr sürgős jelentkezését kívánta volna. Egyik vállalat sem keresett algebrában többéves gyakorlattal rendelkező egyéneket.
Sőt, voltak olyan hirdetések, amelyeket nem is értettem. Az egyik gyár például finisseurt keresett. Mi az a finisseur? Ha szó szerint lefordítom a francia szót: végező, bevégző. De mit kell bevégezni?
Elhatároztam, hogy erre az állásra feltétlenül jelentkezem. Már csak azért is, hogy megtudjam, mit kell bevégezni. Hátha olyan dolog, amihez értek, csak a szűkszavú hirdetésből nem derül ki.

64-65. oldal, 11. fejezet (Ulpius, 2007)

almamag>!

A párizsi diáknegyedben jól ismert a zsebből evők szektája. Ezeket a szerencsétleneket az említett szigorú hotelrendszabály kényszeríti arra, hogy szerény táplálékukat az utcán fogyasszák el.
Az ember az elfogyasztásra szánt ennivalót széttördeli megfelelő darabokra, és ezeket a zsebeiben helyezi el. Látszólag unatkozva ődöng az utcán. Néha megáll egy-egy kirakat előtt, kivesz egy darab ennivalót a zsebéből, és a szájába gyömöszöli. Mire végignézi a városrész összes kirakatát, vacsorája vagy ebédje véget is ér.
Az ilyenfajta táplálkozásnak különböző előnyei vannak. Elsősorban eleget teszünk Zoroaszter kívánságának, aki azt állította, hogy sétálva kell étkezni, mert ezáltal az életadó nedvek a test minden kis részébe eljutnak. Másodsorban a gyomornedveket is be lehet csapni. Az ember például megáll egy hentes előtt, és egy gyönyörű szép sonkát szemlél, miközben kenyeret eszik. Lassan az az illúziója támad, mintha sonkát enne. Természetesen ehhez megfelelő gyakorlatra és képzelőerőre van szükség. Harmadsorban az ember az ilyen étkezés közben megismeri az összes üzlet kirakatát, az áruk minőségét, az érvényben lévő árakat. Ha egy zsebből evő egyszer pénzhez jut, nem jön zavarba. Mindig tudja pontosan, hogy mit, hol és mennyiért lehet vásárolni.
Vacsora közben majdnem a Szajna-partig jutottam el. Az utolsó falatokat egy ékszerész kirakata előtt nyeltem le. Megállapítottam, hogy ötezer frankért már egész csinos aranyórát lehetne venni. De viszont nem érdemes, mert a zálogházban ezer franknál többet úgysem adnak érte.

77-78. oldal, 13. fejezet (Ulpius, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Szabó Magda: Tündér Lala
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Szabó Magda: Abigél
Békés Pál: Csikágó
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Tar Sándor: A mi utcánk
Salamon Pál: A Sorel-ház
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben