„Sehol több tehetség el nem pusztul, mint Magyarországon… az irodalomtörténet az ő csoportképüket választhatná a maga hátteréül… gyönyörű, nagy márványhegység, tele reliefekkel, kiugró fejekkel, karokkal, emberrészletekkel á la Rodin, amelyek nem bírják kiszabadítani törzseiket” – , 1905-ben jegyezte e sorokat Osvát Ernő, a századelő irodalma legodaadóbb, legsikeresebb ébresztője. Óh boldog békeidők, legalábbis Horthy-korszakhoz képest, mélázhatunk a továbbiak olvasásakor, mert kiderül, hogy a kiadók, szerkesztők, a közönség értetlensége, „a környezet nyomása és valami zsibbasztó varázslat… a közöny… az öngyilkos közöny vétkes” benne, hogy akkor annyi ígéret semmivé vált, hogy az irodalomban olyanok uralkodtak, akiknek „tízévi munkájában a fejlődésnek egy perce sem telt el; legkülönbözőbb tollvonásaik dátumait fel lehetne cserélni.” Hiszen tudjuk, 1914 előtt sem volt „Kanaán” Magyarország és mégis boldog békeidők voltak azok, ha az első világháború fekete fellegei elborították is… (tovább)
Nyolc magyar mártír költő 0 csillagozás
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bényei József: Magyar írók perei ·
Összehasonlítás - Mesterházi Márton: Sean O'Casey világa ·
Összehasonlítás - Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor ·
Összehasonlítás - Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2. 92% ·
Összehasonlítás - Sas Péter: Kós Károly képeskönyv ·
Összehasonlítás - Borgos Anna – Szilágyi Judit: Nőírók és írónők ·
Összehasonlítás - Estók János – Szerencsés Károly: Híres nők a magyar történelemben ·
Összehasonlítás - Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek ·
Összehasonlítás - Hegedüs Géza: Heltai Jenő ·
Összehasonlítás - Domokos Mátyás: Adósságlevél ·
Összehasonlítás