Vulévu 166 csillagozás

Vass Virág: Vulévu

Török ​Szonja sikeres és bájos harmincas nő, akinek tévés karrierje is felfelé ível. Főnöke, a minden hájjal megkent médiaguru „edzőtáborba” küldi, hogy legyőzze lámpalázát, és végre képernyőre kerüljön. Eközben egy titokzatos udvarló vázát és virágszirmokat küld a lánynak, azzal a kéréssel, hogy akkor randevúzzanak, ha a váza már megtelt szirommal. A romantikus széptevő azonban hol felbukkan, hol eltűnik, mintha csak szédítené a lányt, akit egy váratlan lehetőség ment meg a kétségbeeséstől. Egy híres és sármos fiatal fotós meghívására Párizsba utazik, ahol lenyűgöző világ tárul fel előtte, azzal az elsöprő szerelemmel, amire talán mindig is vágyott, és ami persze mindig a legrosszabbkor jön…

Vass Virág, akit az olvasók a Nők Lapja újságírójaként, majd az Elle alapító-főszerkesztőjeként is megismerhettek, most új szerepben lép elénk. Őszinte és hiteles regényt írt a női barátságról, kis és nagy szerelemről, sorsfordító utazásról, a média- és divatvilágról és nem utolsó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
ISBN: 9789632544335
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
380 oldal · ISBN: 9789632541686
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
384 oldal · ISBN: 9789632541686

Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Vass Virág: Vulévu

Ha egy női lektűrt veszek a kezembe, azt várom tőle, hogy szórakoztasson. Legyen könnyen olvasható, érdekes, találjak benne szerethető figurákat. Női főhőst, aki szerelemre vágyik, és a könyv végére érje el célját: a hófehér paripán-sportkocsin érkező lovag kérje meg a kezét.
Azért közben legyenek nehézségek. Legyen benne ármány, cselszövés, a körülmények esküdjenek össze a szerelmesek ellen, nehezítsék meg a dolgukat. Az élet kegyetlen oldalára nem vagyok kíváncsi ilyenkor, de valami konfliktusra mindenképpen szükség van.
Világos történetvezetés, érdekes helyszínek, karakteres szereplők. Ha egy kiadó szerkesztője volnék, akkor is ezek volnának a minimális elvárásaim.
Az Ulpius-ház Könyvkiadó ilyenekkel láthatólag nem törődött. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy a könyv szövegén egy helyesírás-ellenőrző programot végig futtassanak.
A regény a főcím után egy öt soros ajánlóval indul. Ebből idézek:
„Köszönöm életem regényes hőseinek, hogy meglódították a fantáziámat. Kölcsönadták a szavaikat, szemszínűket, éttermeiket, jó és rossz pillanataikat.”
A szemszínüket rövid ü-vel kell írni. A szerzőnő élete első regényét adja ki a kezéből, és akkor rögtön egy ilyen bakival kezdi.
Egy oldallal hátrébb köszönő sorok olvashatók:
„A klíma, a női szerepek és személyiségünk változásáról szóló részekhez nagy segítséget jelentett Eric Berne, Susan Jeffers, Csíkszentmihályi Mihály, Erich Fromm, Müller Péter, Borhidi Attila ökológus akadémikus munkája. Valamint Al Gore Kellemetlen igazság című írása.”
Mindjárt sírva fakadok! Erről Karinthy vicces reklámszlogenje jutott az eszembe: Drámát Shakespeare, poloskát Ditrichstein irt a legjobban. Hogy kerül a klíma és a személyiség változás egy mondatba? Először azt hittem, kapott a könyvért egy kocsit, és annak a klímáját köszöni meg.
Persze, ez a mondat nyelvtanilag helyes. Miképpen a regény összes további mondata. Csak éppen időnként azt nem tudni, ki beszél? Kire, mire vonatkozik a mondat állítmánya? (Ha van egyáltalán állítmány a mondatban.) Hol hangzik el? Mikor, milyen környezetben? A narrátor mondja vagy valamelyik szereplő?
Ennek illusztrálására csak egyetlen példát idéznék:
„A fiú gondolataiba merülve rótta a hidat, és időnként, teljesen kiszámíthatatlan ütemben, megszorította a kezét. Szinte elnyűtte az ujjait. Elvörösödve bukott a Dunába a nap. (Az olcsó közhely miatt.)”
Arra tippelek, itt a zárójeles megjegyzés talán szerzői széljegyzet volt, és véletlenül maradt benne a szövegben.
A regény tele van a magas kultúrára vonatkozó utalásokkal, idézetekkel: Nietzsche és Freud, a fénytörés elmélete és Zola idéződik fel, többnyire teljesen szervetlenül, egy sznob, félművelt kékharisnya előadásában, rettenetesen stílustalan mondatok környezetében. Kínomban elkezdtem röhögni. Akkor már a könyv felén túl voltam.
És innentől elkezdett működni a dolog. Nem próbáltam megfejteni a mondatok pontos értelmét, úgy olvastam őket, mintha zenét hallgattam volna, hagytam sodorni magam. Ekkor előjött a szerző humora, hogy talán az egészet csak viccnek szánja, és ez könyv valójában egy posztmodern paródia.
Nem tudom. Azért másnak nem ajánlanám. Aki lektűrt vár, annak azért, mert zavaros, nagyképű, az olvasóját lenéző és unalmas regény; a kortárs szépirodalom kedvelőinek meg azért, mert nem éri meg a fáradtságot. Érdektelen és felületes a pszichológiája, a filozófiája üres, és az a néhány posztmodern trükk, amire rátalálhatunk a szövegben, sem a pénzt, sem a fáradtságot nem éri meg.
Befejezésül még egyszer visszatérnék a kiadó, az Ulpius-ház Könyvkiadó felelősségére. Ez a regény sokkal nagyobb ambíciókkal készült, mint a többi női lektűr, például Fejős Éva könyvei. A szöveg mélyén felfedezhető egy olyan koncepció, amely megfejtéséhez, értelmezéséhez valóban komoly irodalmi-pszichológiai műveltség szükséges. (A két központ női figura egy emberi személyiség két különböző aspektusát jelképezi, és a szerző egészen jól szembesíti őket a mai világ manipulatív, közhelyes és hazug személyiségformáló technikáival és elvárásaival.) Ugyanakkor Vass Virág elemi, tanulható(!) írói mesterfogásoknak a híján van, és ezért könyve élvezhetetlen. A látványos külső, az ékszerdobozra hasonlító külalak, a franciás könnyedség, és a mindent elsöprő promóció becsapja a vásárlókat, ezért érthető a könyvet kísérő düh és felháborodás, amely a különböző internetes fórumokon olvasható. Ettől a kiadó – alaposabb szerkesztői munkával, és megfelelő tájékoztató reklámszöveggel – megkímélhette volna szerzőjét és vásárlóit is.
Nincs igazam. A könyvnek megjelent két folytatása is, hatalmas üzleti sikerrel. Én irodalomról beszélek, közben itt csak egy termékről, mosószerről van szó. (Fékezett habzású, de a foltot sem távolítja el.)

112 hozzászólás
>!
agisajt
Vass Virág: Vulévu

Össze akartam hasonlítani a Fejőssel, de ezeket nem lehet, mert egyformák.

1 hozzászólás
>!
Lady_L P
Vass Virág: Vulévu

Sohasem értettem Vass Virág cikkeit, mégis mindig elolvastam, ha elém kerültek. Egy dolog jut róla mindig eszembe: el van sózva. A könyvét sem akartam elolvasni, de a Libriben adták egyet fizet kettőt kapban, és gondoltam, jó lesz a néha rámtörő női ponyva-éhségemet csillapítani.
Számomra annyira zagyva a nyelvezete,hogy jól szemlélteti az az eset, amikor egyszer véletlenül kettőt lapoztam és nem vettem észre. Elolvastam az oldalt, csak végig ott motoszkált a fura érzés, hogy az előző oldal többes számban lévő alanyáról a másik oldalon egyes számban folytatja a mondatot, ennyire azért nem szúrhatta el, ezért mégiscsak visszanéztem. Egyébként simán kimaradhatott volna, annyira ugrál a szavak között, megszokod, hogy nem érted egészen pontosan.
A másik nagyon idegesítő dolog az írásaiban, amit kicsit kevesebbet kéne használnia, hogy kb 5 oldalanként feltűnik egy olyan írói fogás (ami olyan cuki…lenne, ha nem csépelné el), hogy a fél oldallal korábban említett apró, jelentéktelennek szánt jelzőt egy meghökkentő, oda nem illő helyzetben újra felhozza. Aztán soha többet.
Mindezek ellenére befejeztem, és valami perverz módon, még ha a főszereplőnő végtelenül buta és magatehetetlen is (ja, nem, bocs, álomvilágban élő ártatlan aranyos lány a szomszédból), és még ha Virág szemmel láthatóan kéjeleg is a saját nyelvi leleményességén (ami annyira olvashatatlanná teszi), félve mondom, talán tetszett is. Van benne valami érdekes, csak ki kell kaparni a szótrutyiból. Pont mint a cikkei. Attól félek, ha majd a (nem közel-)jövőben ölembe pottyan a másik könyve, azt is elolvasom. Jó néha bekukkantani a Liszt Ferenc téri bárokban folyó életre anélkül, hogy kidugnád az orrodat a kedvenc romkocsmádból.
P.S. Viktor and Rolf Viktorja nem c-vel írja a nevét, ezt az Elle főszerkesztőjének illene tudnia. Volt még kettő ilyen hiba, ami fájt, csak nem emlékszem már.

>!
Titcsi P
Vass Virág: Vulévu

Pár oldal után félreraktam, hogy majd folytatom, de nem lett belőle semmi..Egyszerűen képtelen voltam tovább olvasni.. ez nagyon nem az én könyvem, már az eleje is szörnyen untatott.

>!
Esmeralda P
Vass Virág: Vulévu

Uramisten, miért nem lehet egy lányos könyvet ott befejezni, hogy egymásra találnak a bonyodalom után és élnek tovább boldogan? A happy end már nem trendi??
Erre az évre is megvolt egy csajoskönyv

>!
gyberna
Vass Virág: Vulévu

A 25-ödik oldalig jutottam, ott döntöttem el, hogy hiába fogadtam meg, hogy átverekszem magam egy-egy könyvön Fejős Évától, Lakatos Leventétől és Vass Virágtól, mielőtt véleményt mondanék róluk, ez már nem ment. Az első két akadályt még csak-csak sikeresen vettem, de rájöttem, hogy nem kínzom magam, van nekem elég olyan könyvem, amit szívesen olvasnék, nem erre fecsérlem az időm. Egyszerűen nem tudott lekötni már az eleje se, milyen lehet a többi része? Pedig szimpatikus az írónő, őszintén reméltem, hogy tetszeni fog a könyv, de szerintem jobb, ha az újságírásnál marad.

3 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Vass Virág: Vulévu

Nem egy remekmű, de helyenként nagyon szórakoztató volt – igazi strandos olvasmány – azért találtam benne mélyenszántó gondolatokat is. Egy olvasást megért, ezek után kíváncsi vagyok a Franciadrazsé c. művére is, bár bevallom a Dunakavicsot jobban kedvelem:)

>!
Ninácska P
Vass Virág: Vulévu

Az az igazság, hogy többet vártam ettől a könyvtől. Mindenhol dicsérték, én is egyik ismerősöm javaslatára kezdtem el, de be kell valljam, hogy unalmas volt. Főleg az eleje. A fogalmazásmód se volt a kedvencem, de hogy valami jót is mondjak, a történet nagyon egyedi. Csak várni kell, hogy kibontakozzon. Egyszer már elkezdtem, de annyira rossz volt, hogy abbahagytam. Most is erőltetnem kellett magam néhol – de így se volt valami nagy szám. :D Megmarad egyszer olvasott műnek.

>!
Zsuzsanna_Hernádi
Vass Virág: Vulévu

Hát ez valami borzalmas rossz volt. Semmitmondó történet, idegesítő szereplők, ugrálás az időben, követhetetlen körmondatok, utalások stb, Pffff. Hát kínszenvedés volt. A végén már csak minden 4.-5. sort olvastam el. Egy forintot se érne meg nekem, nemhogy 3000-et. Még jó, hogy happoltam.

>!
diojudit
Vass Virág: Vulévu

Az a szerencse, hogy többnyire könyvtárból kölcsönzött könyveket olvasok, így sosem bosszant feleslegesen az, ha pénzt adok ki valamiért, ami fabatkát sem ér. No, valahogy így voltam ezzel a könyvvel is.


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

Sohasem akartam igazából szép lenni. Erősnek lenni hatásosabb.

141. oldal

>!
zakkant

Aki vagyok, szomorúan búcsúztatja azt, aki lehetnék.

63. oldal

1 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó

– Az élet már csak ilyen kiszámíthatatlan. Az ember akkor talál rá élete párjára, mikor a legkevésbé sem akarja. A távolság vagy felszítja a tüzet, vagy eloltja.

207. oldal

6 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó

Legvakmerőbb húzásainkat sokszor egy paraszthajszál választja el a totális idiotizmustól.

200. oldal

>!
vargarockzsolt P

Enikő erős, fejlett lány volt. Szonja madárcsontú és – az időnként lelassuló idő miatt – alacsonyka. Csak a szeme nőtt villámgyorsan. Azokat az éveket nem is töltötte mással, mint nézelődéssel.

24. oldal

21 hozzászólás
>!
Majna

Ha így döntök, akkor erről maradok le… Ha úgy döntök, akkor azt kockáztatom… Csoda, ha bénultan hagyjuk, hogy megtörténjen velünk az élet?

203. oldal (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009)

>!
Szédültnapraforgó

Enikőt mindannyiszor felbőszítette a barátnője édesszájúsága. Inkább volna alkoholista! Az karakánabb.

188. oldal

6 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A fiú gondolataiba merülve rótta a hidat, és időnként, teljesen kiszámíthatatlan ütemben, megszorította a kezét. Elvörösödve bukott a Dunába a nap. (Az olcsó közhely miatt.)

163. oldal

4 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Tizennyolcadik (fejezet)

A legszebb kilátás egy nyilvános vécéből nyílt a városra.

176. oldal

10 hozzászólás
>!
strawberryxxo

Ez az egész boldogság úgy zúdult a nyakukba, mint nyári hőségben a zivatar, amire az ember nem számít, reflexszerűen megpróbál menekülni előle, de aztán felnéz az égre, és egyszerűen csak örül annak, hogy él. Talán éppen ez kergette őket egymás karjaiba. Hogy valamivel több adottságuk volt a boldogsághoz, mint a boldogtalansághoz.

185. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Smith: Káosz a köbön
Emri Nóra: Szerelmem, Kefalónia
J. K. Smith: Ismert ismeretlen
J. K. Smith: Szerelem hirdetésre
Bálint Szabina: Péntek? Csajok!
Borbás Edina: Hullámok csapdája
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Jojo Moyes: Páros, páratlan