Indiáncseresznye 38 csillagozás

Vass Norbert: Indiáncseresznye

Egy ​kisváros és környéke, kilencvenes évek. Egészen szürreális élményekben lehetett része azoknak, akik valami véletlen folytán akkoriban éppen itt éltek. Néhány kilométerrel arrébb javában zajlott a balkáni háború. Amerika is házhoz jött, a kisváros lakói pedig megpróbáltak felnőni a feladathoz.

Vass Norbert kötete ambiciózus és hiánypótló vállalkozás, a rendszerváltás utáni időszak, a kilencvenes évek békaperspektívából megírt krónikája. A szerző önéletrajzi elemekből összegyúrt felnövekedéstörténetében jó érzékkel kerüli a múltba révedés csapdáját. Nem nosztalgiázik könnybe lábadt szemmel, úgy tekint vissza az ártatlanság elvesztésére, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hiszen végeredményben az. A novellákban életre kelnek a mi barátaink is, akikkel együtt lógtunk az akkor még egyáltalán nem EU-konform játszótereken, a salakos focipályákon vagy épp az uszoda termálvízzel feltöltött 25 méteres medencéjében.

Vass hiteles és meggyőző magánmitológiát… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
126 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729331

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Lehet, így kezdődik a generációváltás az irodalomban: amikor a fiatal írók is elég öregek lesznek ahhoz, hogy a gyerekkorukról beszéljenek. Bennem is rezonál ez a korszak, mi is MAGUS-oztunk Alföldi Gabiéknál*, nekem is rögtön beugrik, hogy a Boomshakalaka után az jön, hogy „milyen alak ez a Lala, héj”** – mert a kisvárosi közegben végigtengetett gyerekkor nálam is stimmel. Ám el vagyok bizonytalanodva: meglehet, ha simán a végtelenített felsorolást olvasnám, miszerint: Turbo rágó, Babetta, Scooter, Family Frost, Michael Dudikoff, gumipók, Mortal Combat, fémszíjas Casio, Piros Arany, Tini Nindzsa Harci Teknőc, stb., ugyanúgy beindulna ugyanez az automatizmus, az a nosztalgiafaktor, amit ebben a könyvben szerettem. Lehet, novella sem kell, csak bizonyos szavak. Persze itt novellák is vannak, mi tagadás, mégpedig olyan hangon előadva, ami kellőképpen elválasztja őket a kortárs irodalom zömétől. Meg is adom ezért a négy csillagot. De igazából arra lennék kíváncsi, hogy ha majd Vass nem ilyen egyértelműen, mondhatni, gátlástalanul támaszkodik a fenti hívószavakra, és nem tudja velük kvázi automatikusan bebiztosítani magának a „generációs elbeszélés” címkét, akkor vajh tud-e rendes atmoszférát eszkábálni? Tud-e olyat írni, hogy mankó nélkül működjön? Remélem, meglátjuk.

* Alighanem erre épül a Vass-novellák hatásmechanizmusa. Hogy nála nem „szerepjátékoznak”, hanem „MAGUS-oznak”. Mert ha szerepjátékoznának, azt ugye majd mindenki értené. Viszont a MAGUS-ozás csak annak jelent valamit, aki csinálta. Mert az egy beavatottaknak szánt szó. Így aztán, bár a novella talán elveszítette azokat, akik számára az adott fogalom pont semmit sem jelent (mert túl öreg vagy túl fiatal ahhoz, hogy értse), cserébe viszont jóval szorosabb, szinte személyes kötődést alakít ki a többiekkel. Azokkal, akik ugyanebben a világban nőttek fel.
** Nem linkelem ide a youtube-videót, mert rendes vagyok. Én is alig tudtam kiverni a fejemből ezt a számot. Pokoli élmény.

9 hozzászólás
balagesh IP>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Ciki, de azért az lejön az előttem szólók értékeléseiből, hogy a rendszerváltást követő gyermekkor túl konform az irodalomfogyasztóknak. Mert az világos, hogy a szerző nem bukik bele a nosztalgiázásba. Pedig az lenne a természetes, és nem úgy van, hogy a nosztalgia egy pótkerekes gyerekbicikli, amivel nagyon nem lehet gyorsulni, de legalább taknyalás sincs. Ó, nem, a nosztalgia olyan, mint az egyik novellabeli bicaj, amin nincs kézifék, és viszi magával a lovasát a katasztrófa felé. Nagyon is önmagáért való tehát, és ritka erő kell, hogy eszközzé váljon. Vass Norbert a leltárszerű teljességbe dinamikát visz, sztorikat mond el, és ha jön az unalom, akkor az nem emiatt van, hanem a kor túlzott védettsége, erős behatároltsága miatt. És akkor most elkerülném én is, hogy a nosztalgia érzelgőssége homályosítsa a látásomat, de annyit kijelentek, hogy úgy 85 és 95 között volt valamilyen egyensúlyi időszak, amiben egész magas százalékoknak nem volt különösebb bajuk. Az igények nem nőttek látványosan a lehetőségek fölébe. Lehetett örülni a tárgyi bőségnek, ami ma már a vacak alsó kategóriáját sem üti meg, másrészt meg éppen tényleg nem volt annyira ember az embernek a farkasa, és ma már elképzelhetetlen lazasággal csapták ki a kölköket a szabadba. Oké, tudom, hogy mennyi hazugság volt ebben, mennyi álcázott sunyiság, de éppen ez a lényeg: úgy lehetett serdülni, hogy a visszásságokat észre sem lehetett venni, és legfeljebb felnőttként szembesült az ember azzal, hogy a Sárival mit is csinált a nagybátyja, a Bélán meg miért voltak lila foltok, és hogy a Zolika sok aprója a visszaváltott üvegekből volt, és hát… – na ez mind nincs ebben a könyvben. A lányok és a felnőttek, az alkoholizmus és a háború éppen csak egy-egy rezdülés, ami alig-alig zavar be a BMX-ezésbe meg a rajzfilmnézésbe. Szóval ez a hiány éppen a könyv része és talán erénye is, hogy hiteles korrajzként mindez milyen pontosan nincs benne. A szinte tét nélküli beavatódás mindössze annyi, hogy az ember mindig jobbra számít, és bizony ábrándokat csak csalódás követhet, legyen szó playbackelő zenészekről vagy a meg nem érkező új osztálytársról.

6 hozzászólás
Csabi P>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Ha hivatásos lennék, akkor olyanokat írnék erről a könyvről, hogy jól ragadja meg mikro szinten a rendszerváltás utáni időket, amit a magas irodalom ez idáig nem dolgozott fel magas szinten, meg hogy jól helyezkedik bele ezeknek a kamaszoknak a lelki világába, ami éppen valahol a gyermekkor és a fogyasztóvá válás közti félúton billeg, mint ahogy a magyar társadalom is egy ilyen hibrid állapotban várta a jövőt, meg a német életszínvonalat, aminek most már el kell jönni, hisz már itt van a kiwiszörp, nem is beszélve az indiáncseresznyéről. Meg azt is, hogy egyéni nyelvet alkot, vagy csupán az emlékekből építi fel azt, végül is mindegy, egy gyermeki hang szól végig, hisz felnőtteknek alig osztanak lapot ezekben a történetekben.

Ezzel szemben nagyon untam ezt az egészet, úgy a harmadik írás közben fel is merült bennem, hogy abba lehetne ezt hagyni, az irány világos, meglepetés a továbbiakban sem fog érni. A történetek fantáziátlanok, mint az élet, ahonnan kopizva lettek, valószínűleg, talán csak az utolsónál kacagtam egy jóízűt a poénon, a bugyis sztorira gondolok, ebben végre feltűnt némi erotika is, mert az feltűnően hiányzik ezekből a novellákból, ahol lányoknak csak mellékszerepeket osztanak, és a fiúk gondolatait sem foglalkoztatják igazán.
Túlságosan is leltárszerű a kötet, a mai harmincasok akár pipálhatnák is olvasás közben, ez is megvolt, ez is, ez is. És ez nekik biztos jó, meg tetszik is talán, már csak az érintettség miatt is, de enélkül nekem középszerűnek tűnik. Ami a nyelvet illeti, nem lehetett könnyű végig tartani, hogy következetesen rossz szórendben beszéljenek a szereplők, de ez egy idő után monoton lesz, a szereplők megkülönböztethetetlenek, egyéni íz nélkül.
A könyvnek, azt nem mondhatom, hogy nem volt rám hatása, ma vacsorára darakását* főztem magamnak.

* tejbegríz

Annamarie P>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Az a majd tizenöt év – ami a szerző és köztem van-, arra volt most elég, hogy felidéződött bennem is a kilencvenes évek életérzése, de már nem, mint valami belső-szoros azonosulás, csak a szemlélő, és részben érintett résztvevő emlékezése. Emlékezés, de nem átélés. Nehezen tudtam azonosulni a történettel, hiszen egy nagyon behatárolt időszak fiúközösségének a belső életében járunk. Ennek a csoportnak megvannak a maga belső törvényei, és a falkába tartozás akkoriban is kemény dió volt.
A kamasz szemszögéből ábrázolt, visszaidézett események mégis elkezdték élni önálló életüket, és jól sejtettem, bármennyire is kirekesztett voltam az elején, lassan bevonódtam, és egy egész más szinten, de részese lettem a novelláknak. Érdekes jelenség, amikor a fiatal írógeneráció is rendelkezik már egy stabilan, jelzőbójákkal jól körülhatárolható relikviagyűjteménnyel. Az meg a legmeglepőbb, hogy csupán a múltidéző jelenetek felállításával életre kel a korszak, mozognak a szereplők, lábra áll az irodalom…
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/11/vass-norbe…

2 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

„A barátaim voltak, bent volt a számuk a Casiómban.”

Nekem ezzel a jól megírt kötettel az a gondom, hogy túlzottan kötődik egy korosztályhoz és azon belül is a fiúkhoz. A többiek egy kicsit a pálya széléről figyelik az eseményeket. Olvastam volna még a felnőttekről, szülőkről, tanárokról, a lányokról, nem csak megemlítés szintjén. Remélhetőleg majd lesznek általánosabb témái is.

Cipőfűző P>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Végtelenül kedves novellafüzér, üdítő színfolt az idei kortárs prózatermésben. A szerző kiválóan megvalósította a gyermeki, összeszedetlen, felnőtteskedő elbeszélői hangot. A minden bizonnyal életrajzi elemekkel teletűzdelt könyvben egy serdülő fiúcska szemüvegén keresztül látjuk a ’90-es éveket egy Somogy megyei kisvárosban. Nincs dráma, nincs erőszak, nincsenek könnyek. Nincs benne ünnepélyesség, nem óda a gyerekkorhoz és nem is szerelmes vers. Szimpla ottlét, időutazás. Átlagos gyerekek, átlagos családokban. Óvó-dorgáló környezetben, de bő szabad levegőn. Hogy is mondják? Volt gyerekszobájuk. Vasszánkó, nejlonzsákon csúszkálás, sárgán virító brazil mezt ellepő bogarak, a település legendás, hatalmas goromba kutyája, a betelepülő multi valami kultikus helyére épül, szörpöt vedelni, várni a jégkrémest. A tulajdonnévvel illethető emlékeket nem sorolom. A koncepció pedig megsüvegelendő, mert mindezek nem jelszavakként vannak bedobva, anekdota-irodalom szerűen, hanem egy-egy kis történet részei, maguk is mikro-sztorikat alkotva, amikhez az olvasó is köthet egy másfajta, saját emlékezést. A gyereklétüket ’90-es vagy a 2000-es évek legelején letudó olvasókban biztosan sok mosolyt ébreszt. Maga a korszak önmaga is fontos. Még kapcsolódik a régi világhoz, de már belépett az újba. Korlátlan termékáramlás van, de korlátozott termékmennyiség. A modern idő gyorsulása már szembeötlő, de még fel nem fogható. Nagyon-nagyon jól el van találva a kiskamasz ártatlan szemlélete a világ komolyabb félteke felé. A sorok között kidugja fejét a délszláv-háború, az alkoholizmus, elhidegülés, a gyerek jellembeli formálódásának buktatói. Annak ellenére, hogy majdnem tíz évvel fiatalabb vagyok a szerzőnél, én nagyon kényelmesen belehelyezkedtem a szereplők helyzetébe.

AeS P>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Nagyon boldoggá tesz, hogy a generációm elkezdte írni az emlékeit a ’90-es évek Magyarországáról. Gyakran érzem, ahogy összefeszül az elmúlt évtizedek irodalmi hagyományával: mit akartok ti, akiknek nem kellett pincékben bujkálniuk, nem kellett diktatúrában ügyeskednetek, akiknek szabad volt a piac és az utazás?
Szabad, hát. Meg szabad volt, sőt, ömlött a bóvli, az utánzat, az egyre nagyobb tételű csalás, meg az, hogy sosem kérdezed meg, honnan jött össze az első millió. Vass Norbert novellái nem teljesen rímelnek az én gondolataimra, az élményanyagunk, bár a mélye közös, a felszínen nagyon eltérő, és nekem egy hangyányit sok volt az is, hogy a helyzeteket leginkább hasonlatokkal próbálta meg lefesteni, a harmadik után már piros felkiáltójelet észleltem mindegyiknél – de örülök, hogy megírta, és remélem, hogy ő is és mások is, még többet fognak írni erről a korszakról. Az se baj, ha nem az én szám íze szerint.

Moesko_ IP>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Vass Norbert öt évvel idősebb nálam, ez pedig úgy látszik, pont elég ahhoz, hogy bennem már ne pendítsen meg érzelmi húrokat a Turbó rágó vagy akár a címadó indiáncseresznye-szörp. A tárgyi eszköztárból én már szinte mindent csak hallomásból ismertem, bár az egyik nagymamámnak volt egy viszonylag kemény Tupper-korszaka.

És tagadhatatlan, hogy nagyon hangsúlyos a köteten végigvonuló tárgyi közeg. Az egész viszont szerintem a nosztalgia-faktor nélkül is működik. A könyv igazi magva a gyerekkor, a gyerekfej működése, a gyerekek értékrendje, ahol fontosabb – nem is fontosabb: az számít egyedül –, hogy ki tudja gyorsabban körbebicajozni a kisegítő suli épületét, vagy hogy ki tudja a legtöbb kombót a Mortalban. Az, hogy a szomszéd országban háború van, vagy hogy mi történik a családi ház zárt ajtói mögött, nem komolyabb beszédtéma, mint hogy kinek milyen szendvicse van aznap. Ez a védett, szűk perspektíva felnőttfejjel hihetően és élvezhetően elmesélve az egyik legnehezebb műfaj. Írni – olvasni viszont élvezetes, ha sikerül eltalálni, és itt nagyon sikerült.

medizonka P>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Meghozta ez a novelláskötet számomra a visszaemlékezés hangulatát, még ha nem is egészen azt kaptam a sorok között, amire számítottam.
A 90-es évekről igen megoszlanak a vélemények,hiszen valóban sok „ műanyag” dolgot hozott magával, de tény, hogy néhány mai napig ható fejlesztés is akkor indult el ( pl. internet).Személy szerint nekem egy fontos évtized volt, hiszen, akkor zajlottak középiskolás éveim nagy pillanatai, főiskolás éveim öntudatra ébredése és vitathatatlanul a kamaszból felnőtté érésem is…, ez volt az ifjúságom…
Akkor még tudtunk őszintén beszélgetni ( és nem kibeszélni), együtt szórakozni ( és nem céltalanul összeverődni) és barátkozni ( sok akkor kötött barátságom mai napig tart!)….
Ezeket a hangulatmorzsákat megkaptam ugyan a fiatal író gyermekkorából merített novellák világából is. Viszont nagyon sajnáltam, hogy csak és kizárólag egy somogyi kisváros fiúközösségének világába avatja be az olvasót, kirekesztve abból a felnőtteket és a korosztálybeli lányokat is. Bevonódtam a hangulatába, de néha mégis körön kívül maradtam: nagyon sok márkanév vagy korabeli játék ismerős volt vagy ismerősen hangzott, ha már én nem is játszottam és felidézett egy -egy hozzákapcsolódó emléket vagy személyt. ( ..és igen sokszor már olyat, aki már nincs közöttünk). Hiánypótló alkotás voltát nem lehet elvitatni a kötetnek és valljuk meg a végére a novella-mozaikokból csak kirakódik a korszak lenyomata, bár elég egyénire sarkítva. Megfelelő arányban adagolja a hol bájosan vidám, humoros részleteket ás a nagyon komoly, szomorkás hangulatú jeleneteket. Érdekes lenne a korszaknál maradva , mondjuk női szemszögből vagy felnőtt szemszögből is megnézni a jellemzőket. És … ha már eddig kimaradt, akkor tényleg meg kell most már kóstoljam azt az Indiáncseresznye szörpöt.

furacs>!
Vass Norbert: Indiáncseresznye

Igazi nyári olvasmány! „Felnőtt indiánregény” – indiánok nélkül és novellafüzér formában…
Kétféle olvasási módot találtam, ahogy a legjobban kijött a zamata: hangosan felolvasni a férjemnek, lehetőleg minél több szót egy levegőre – és együtt szakadni a nevetéstől. Ha nincs közönség, akkor pedig egy 8-10 éves kisfiú hangján képzelni el, ahogy mondja, hadarja a sztorijait, ahol senkit sem kell bemutatni, hagyod, hogy hadd mondja, majd úgyis kiderül ki kicsoda.
Persze nyilván érintett vagyok, sőt mi több, Norbi évfolyam- és csoporttársam volt az egyetemen, amely fő oka volt a könyvvásárlásomnak és ezzel el is árultam, hogy egy korosztály vagyunk. De egyébként rendesen elsunnyognám az értékelést, ha nem tetszett volna a könyve ;) Nagyon tetszett. Üdítő volt. Dinnyét kell enni közben (persze csak ha indiáncseresznyét nem kapni). Noha én faluban nőttem fel, de kiskamaszként már a közeli városba ingáztam és Mortal helyett a Tudás Fájának kapcsos füzeteire ácsingóztunk és 30 forintért lehetett automatikázni a forró csokit a Tizesben (ami a bolt közkeletű neve volt), és ezért a barátnőmmel pénzért másoltuk az osztálytársaim kémiaháziját, meg folyton amőbáztunk (1 forint egy játszma). Értem és élvezem Norbi nyelvét. Emellett úgy érzem, ez nem csupán nosztalgiázás, hanem rendesen el is mesél nekünk arról az időről sok mindent, sok nagyon is komoly eseményt. Bombázást, alkoholizmust, boldogtalanságot, baleseteket, tragédiákat, csalódást és kiábrándulást a hamis bálványokból. spoiler Meg mesél igaz dolgokat, versenyeket, lelkesedést, barátságot, közösséget, játékot, igazságtételt, no meg egy csomó bénázást, amiktől valahogy még sokkal ismerősebbek ezek a spoiler történetek.
Sokszor újraolvasós, sőt, kedvenccé avatom.


Népszerű idézetek

robinson >!

Unalmasabb volt ez az óra most, mint a Hegedűs Bazsi nővérének a Boney M-kazettáján a B oldal.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Boney M.
robinson >!

Zala felvágott volt a szendvicsen, reszelt sajt, a tojáskarika közepén meg egy kis pötty Piros Arany.

26. oldal

julicsenge IP>!

Ugyanúgy volt szinte mindig minden, és azt vártuk, hogy egyszer majd valami más legyen.

40. oldal

julicsenge IP>!

Kávészacskóban vitte az etetőanyagot a Józsi papa a tóra, úgyhogy éberebbek lettek azok a pontyok, amelyikek fölszippantottak belőle pár szemet, biztos.

39. oldal

julicsenge IP>!

Olyan volt a Baranyai Ferike, mint abban a képeskönyvben a béka. Hogy ott volt minden rajzon, és hiába volt még a képen rénszarvas, rozmár, zsiráf, vagy más nagy termetű állat, az ember szeme a békát kereste egyből, hogy ott van-e, és ott volt.

61. oldal

furacs>!

A barátaim voltak, bent volt a számuk a Casiómban.

77. oldal

julicsenge IP>!

(…) és megálltam hirtelen, mint akit a Sub-Zero fagyasztott le a Mortálban (…)

63. oldal

julicsenge IP>!

Néztük egymást a Ferikével, mint amikor egyszer a Szegediéknél videóztunk, és a lejátszó bekapta a szalagot, és ott ragadt valahogy a képernyőn a haragos szemű Steven Seagal meg az a betojt nindzsa, akire azért volt a Seagal mérges, mert ellopta a kedvenc dobócsillagját. Dobócsillag, az most nem volt, pár csöpp kilöttyent kelkáposzta-főzelék csak, de azt tudtam rögtön, hogy itt a Ferike a Seagal, én meg a betojt nindzsa vagyok.

63. oldal

robinson >!

Csi-csi-csi Csip és Dale, jön, ha gond van, kiabálta a Baranyi Ferike, és leugrott a bátyja mögül a kék Szimóról. Gond volt.

79. oldal

AeS P>!

A Bálint anyja jött hazafele az utcán. A kerítés mögül lestem, ahogy jön, és a Husztik ezek szerint nem rejtőzött el jól, mert kiszúrta őt a kimart brazil mezében, és kérdezte tőle, hogy mit állsz ott, Lacikám, összekoszolt képpel, a Béláék mogyoróbokra mögött, és hogy tudtok-e anyukával a legközelebbi Tupper bemutatóra esetleg jönni? Csókolom, mondta a Husztik, és nem mozdult el a helyéről, de elpirult, úgy láttam, kicsit az arca. Megyünk majd, igen, mondta, de ne tessék, tessék szíves, a Detti néni meglátni engem most, mert a Béláék rózsatolvaját várom, és el vagyok addig ide bújva, amíg jön. Intett akkor a Bálint anyja, hogy jó, meg úgy csinált a kezével, mintha a szája elé cipzárt húzna, de látszott, hogy azt gondolja, hogy megsütötte kicsit a Husztikot a nap, és úgy köszönt el, hogy igyatok is azért ebben a melegben valamit, gyerekek, úgyhogy megláthatott, úgy látszik, bennünket is.

84. oldal (Fiatal Írók Szövetsége, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

Antalffy Tibor: Csoportos szex itt és most
Békés Pál: Csikágó
Hubai Gruber Miklós: Hajoljunk közelebb egymáshoz
Ács Margit: Kontárok ideje
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Moldova György: A pénz szaga
Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama
Nagy Zoltán (szerk.): Téboly
Ardamica Ferenc: Tejszínhabos halál