Az ​álombeli őz 7 csillagozás

Alapvetően kétféle amatőr író létezik. Az egyik – kegyetlenül mondva – némi szerencsével összegyűjt egy kis pénzmagot, és akkor kiadja a Publio. A másik meg profitál abból, hogy nincs szoros kapcsolata a mainstream irodalmi áramlatokkal, mert így saját gazdag és mélyen átélt tapasztalatai eredeti, csak rá jellemző szöveggé forrnak. Voiculescu utóbbi – szűk – csoportba tartozik, az hétszentség. Ahogy az utószó frappáns megfogalmazása mondja: „Egy körzeti orvos, akit a múzsák nem hagytak aludni” – én még hozzátenném, hogy Természet Istenanya is zaklathatta rendesen éjszakánként, mert szinte az összes elbeszélés gócpontjában az erdő, a hegy, a folyó már-már lírai magömléssel megírt képei állnak. Igen, a Természet Voiculescu nagy szerelme*, a történetek gerince, de a misztikum, a babona, az egyszerű népi hagyományok is főszerepet játszanak, a végeredmény pedig így egy sajátosan archaikus-romantikus mesegyűjtemény lesz. Néha döcög, néha túl harsány, de többnyire van benne annyi lendület, hogy átszakítsa vele az olvasó ellenérzéseit.

* Tanulságos, hogy ez az ún. „természetszeretet” Voiculescu prózájában mennyire összefér a mai szemmel elviselhetetlenül brutális kegyetlenséggel: eleven héják keresztre feszítésével, sünök petróleummal való leöntésével. Ennyit arról, hogy a „föld egyszerű gyermeke” egyszersmind szükségszerűen állatbarát is.

Ez. Valami. Iszonyú. Jó. Volt.
Ha létezik reinkarnáció, akkor esküszöm, John Keats reinkarnálódott a XIX. század végén, a Duna-deltától nem messze, még egyszer elvégezte az orvosit, írt kilencven Shakespeare-szonettet, aztán úgy hetvenéves kora felé a változatosság kedvéért elbeszéléseket is. Na jó, közben egy kis E. T. A. Hoffmann-nal is beoltották. Himlő ellen.
De most komolyan. Hogy tudott ez az ember az ötvenes években ilyeneket írni? Ha akarom, szimbolista, ha akarom, expresszionista, ha akarom, mitikus-mágikus – némelyik szöveg a mágikus realista kategóriába is simán belefér. Úgy általában meg lubickol a legkomolyabban vett romantikában, annak természetkultuszával, néphagyomány-kultuszával, orientalizmusával, rémtörténet-imádatával együtt (doppelgänger, kísértetiesség, hátborzongatás meg ilyenek), és mindezt úgy, hogy egy szemernyi giccs avagy nosztalgia nem sok, de annyi se téved bele, mert azt is tudja, hogyan kell egy tisztességes romantikusnak kellő mennyiségű iróniát adagolni. Úgy tud XX. századi lenni, hogy közben romantikus. Hogy a bánatba' csinálja?!

Részletek a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/17/vasile_voi…

Ez olyan könyv, amit nagyon szeretnék a könyvespolcomon látni. Nagyon örülök, hogy @Timár_Krisztina értékelése felhívta rá a figyelmemet, mert Voiculescu igazán megérdemelné a több olvasót. Mesterien bánik a novella-forma által megszabott szűk terjedelmi korlátok lehetőségeivel, és gyönyörű nyelvezettel vezet be varázslatos világába. A történeteket ismétlődő elemek fűzik össze: a legtöbb novella cselekménye a Kárpátok eldugott, nehezen megközelíthető hegyvonulatai között játszódik, szinte minden történetben megjelenő motívum a vadászat, az elbeszélések gyakori alaphelyzete pedig az, hogy egy (vadász)társaság egyik tagja felidéz egy szokatlan eseményt az ifjúkorából – mint régen, amikor a téli paraszti munkák idején egy-egy mesélő szórakoztatta a többieket. Ezek az ismétlődések semmit nem csökkentenek a kötetnek, mint egésznek az értékén, inkább éppen hogy keretbe helyezik a novellákat, megteremtve valamiféle egységességet.
Voiculescu egyik központi témája a tradícionális és a modern találkozása; erősen foglalkoztatja az elzárt közösségekben élő emberek által hordozott „ősi tudás”, amely a felvilágosult ember szemében „mágikus tudásként” mutatkozik meg. Ez a tudás a hagyományok világában élők számára magától értetődő, a hétköznapi valóságuk része – a modern társadalomban élő ember számára azonban értelmezhetetlen, a „valóságosság” körén kívül esik, ezért félelmet keltő. Szinte természetes, hogy e tematika mellett az identitás kérdése is megjelenik a novellákban: az emberben rejtező ismeretlen erők képében csakúgy, mint sorsként, amely általában eleve elrendelt, s a bölcs ember méltósággal elviseli. Kicsit olyanok voltak ezek a történetek, mintha a modern ember saját szabadságába vetett hitét fricskáznák meg, a képébe dörgölve, hogy vannak más, alternatív közösségi életformák is, amelyek felől nézve ez a szabadság minimum vicces, de túlságosan bízni benne inkább önveszélyes dolog.
A kötet utolsó novellája aztán gyönyörűen siratja el az ősi hagyományokat és hiedelemvilágot, utalva arra, hogy van az a társadalmi-politikai berendezkedés, amely az irmagját is kiirtja ezeknek az őket hordozó közösségekben.
Szerintem Az álombeli őz igazi csemege lehet a mágikus realizmust, s a mítoszokat és legendákat újszerűen feldolgozó elbeszéléseket kedvelő olvasók számára. Azoknak is érdemes azonban próbálkozni a kötettel, akik az előbbiek iránt nem különösebben rajonganak, mert Voiculescu lebilincselő stílusa beszippant és magával ragad.

Az álombeli őz: érdekes történet, a művészet eredetéről, és egy szimbolikus álomról. A vadászat képei, a hideg tél, és a kutyák önfeláldozása okán összességébe emlékezetes novella született 5/5
Amin, a halász: halászat a Duna deltában, amikor is egy hatalmas hal kerül a hálócsapdába. Amin a jólelkű, és talpraesett halász, ekkor konfliktusba kerül a dölyfös, és nehéz felfogású halászati brigádvezetővel, és nem várt lépésre szánja el magát 5/5
Holtidény: Vadászati holtidényben is lehet vadászni? Igen, van rá mód, ha az ember fácános kertet őriz. Mérhetetlen pusztításról olvashatunk, miközben a helyi kutyának egy rókával lesz afférja. S mint olvashatjuk, amilyen a kutya, olyan a gazdája is… 4,5/5
A szürke farkas: egy kolostor életébe tekinthetünk be, ahol egy szentnek tartott különc szerzetes él. Eddig ez volt a legmeglepőbb novella, nem számítottam ilyen fordulatokra, minden tekintetben érdekes, és az eddigi legjobb novella a kötetben. 5/5
Opulosz diadalma: egy görög, aki Romániában nagygazda, és feleségül vesz egy fiatal román lányt. De vajon a fiatal menyecske hűséges-e a közel 70 éves göröghöz, kiderül a novella végére. Érdekes, hogy Veres Péter is egy görög embernél dolgozott az önéletrajzi regénye szerint Romániában, vajon egy személyről lehet szó? 4/5
Mágikus szerelem: boszorkányok, mágia, és szerelem, kell ennél több? 5/5
A tréfa: adott egy csábító, aki miután meghódítja a kiszemelt nőket (szép szavakkal), faképnél hagyja őket. Ez az ő tréfája, de a tréfák félre is sikeredhetnek… 4/5
A farkaspásztor: a címszereplő egy misztikus, kirekesztett, perifériára szorult ember, az ő életébe és titkaiba pillanthatunk bele egy értelmiségi látogatása alapján. 4,5/5
A cigányok királya: talán a leghosszabb történet, mely során egy cigánykaraván életébe pillanthatunk be egy földesúr és unokatestvére szemén keresztül, kuruzslás, titkok, misztikus szépség, szerelem, és cigány romantika elevenedik meg ebben az érdekes történetben. Bár nagy csattanó nincs a történetben, de a téma és a környezet végig érdekessé teszi. 5/5
A kísértetmadár: egy rövid történet, amelyben egy rejtélyes madár egy gyilkosság helyszínéhez vezeti a fiatal főszereplőt, de ez az ügy is egy kísértethez kapcsolódik. 4/5
A bölényfejes bélyeg: nincs misztikum és egzotikum ebben a novellában, de van helyette egy érdekes történet a világháborúból, ahol is a román és német tisztek egy asztalnál kényszerülnek enni, és beszélgetés közben előkerül egy nagy értékű ritka bölényfejes bélyeg, ami miatt feszült szituációba kerülnek. 5/5
Az utolsó varázsszó: elvont történet egy öreg varázslóról és utolsó tevékenységéről, melyben egy bika és egy medveember játsza a főszerepet. 3/5

Összességében különleges történeteket olvashatunk, melyeknek megvan a zamata és az íze. Mielőtt olvastam volna, féltem tőle, hogy csalódás lesz, 1969-es román novella gyűjtemény, féltem, hogy vagy túl elvont lesz, vagy túl száraz. @Timár_Krisztina értékelése hívta fel a figyelmemet a műre, magamtól nem olvastam volna, nem is hallottam a szerzőről, de olvasva utólag minden félelmem alaptalannak bizonyult, és többnyire misztikus hangulat, színes események, szép költői mondatok, ízes fordítás, és egzotikus helyszinek jellemzik a novellákat, érdekesek a történetek, ezért nem kérdés, hogy megy a kedvenceim közé. :)